alma (lat. Malus)
alma (lat. Malus): 1. a mérsékelt égöv egyik legfontosabb gyümölcse. Termesztése a 35–65. szélességi fokok között a legeredményesebb. Az alma egész Mo.-on a legkedveltebb gyümölcsök közé tartozik. Az almafák nagy számmal megtalálhatók az ország minden vidékének házikertjeiben. Az üzemszerű almagyümölcsösök telepítése a múlt század második felében kezdődött, és az 1920-as évek után vett nagyobb lendületet. Kialakultak a legjelentősebb télialmatermő tájak, melyeken az alma a parasztság egyik fontos jövedelmi forrása lett: Szabolcs-Szatmár megye (európai hírű tájfajtája a jonatánalma), Borsod és Heves megye északi részei, Vas és Zala megye csapadékosabb vidékei. Nyári almát a Duna–Tisza közén és Bp. környékén termesztenek nagyobb mennyiségben. – Az alma az emberiség egyik legrégebben termesztett gyümölcsfajtája. Valószínűleg a Fekete-tenger K-i partvidékétől É-Örményo.-ot és a Transzkaukázust, valamint Irán és Turkesztán egy részét magába foglaló, a Tien-San nyugati vonulatáig húzódó területen kezdték termeszteni. Mo. területén a rómaiak bizonyosan termesztették az almát. Azonban a magyarok már a honfoglalás előtt ismerték – feltehetően – mint gyűjtögetett gyümölcsöt. Hazai fajtákról 15. sz.-i források szólnak először: fűz alma, veres alma, telelő alma. A középkor végén a Balkánon keresztül több ízletes, jobb minőségű keleti almafajta került hozzánk (boszniai alma, boszmán alma). A 16. sz.-ban Mo.-ról Ausztriába szállítottak téli almát. Ekkortól kerültek hazánkba nagyobb számban Ny-európai almafajták is, melyek előbb a dunántúli kertekben honosodtak meg („ranett”, „parmen”, „pepin” stb.). K-Mo., különösen Erdély sokáig őrizte a régi, középkori eredetű fajtákat. A 19. sz. derekáig a paraszti almatermesztés elsősorban folyami ártereken (a Duna alföldi szakasza) és a hegyi folyóvölgyek ligeteiben és erdőiben található, kevés gondozást kívánó gyümölcsösökben folyt (Maros, Szamos, Nyárád völgye stb.). Ősszel szekéren vagy tutajon szállították a gyümölcstelen vidékekre az almát (pl. D-Erdélyből az Alföldre a → gyógyi almát). – 2. szerepe a magyar → népi hitvilágban nagy volt; összefüggésben azzal a ténnyel, hogy Európa nagy részén régtől fogva termékenységi, ill. szerelmi szimbólum (a Közel-Keleten a gránátalmának és a fügének volt hasonló szerepe). Ezen alapul többek között a → házasságkötés szokáskörében való szerepeltetése (eljegyzés almával, alma mint szerelmi ajándék; mint lakodalmi dísz stb.) Európa nagy részén; de a közelmúltban már sok esetben csak a hagyomány által fenntartott ünnepi dísz volt. A téli ünnepekhez (→ Borbála napja, → Luca napja, → karácsony, → szilveszter, → újév) kapcsolódó, almával véghezvitt szerelmi jósló (→ szerelmi jóslás) eljárásokban nem tudatos már az eredeti hiedelemháttér, mégis jellemző, hogy ezek más, jellegzetes karácsonyi ételek mellett elsősorban az almához kapcsolódnak (legelterjedtebb forma: a lány Lucától karácsonyig mindennap almába harap, majd az utolsó falattal az utcára megy: s a szembejövő – vagy olyan nevű – lesz a férje). Világosabb az alma termékenységvarázsló (→ termékenységvarázslás) szerepe az állatok karácsonyi, újévi, vízkereszti almáról itatásában (almát – gyakran a karácsonyi asztalról származót – tesznek a vályúba), és a lányok almáról mosdásában (ugyane napokon és → pünkösdkor). Hasonló szerepe van a gyermek első fürdővizébe tett almának vagy az → újszülött meglátogatásakor ajándékozott almának; legnyilvánvalóbban pedig a lakodalomkor a menyasszony ölébe helyezett almának (utóbbi szórványadat). Ezekben az esetekben sokszor csak az alma külső fizikai tulajdonságain alapuló analógiás párhuzam a tudatos: azért mosdanak, isznak róla, hogy épp olyan pirosak, gömbölyűek legyenek. Hogy az almához ma már nem elsőrendűen csak a termékenység-szerelem-szépség asszociálódik, bizonyítja a → karácsonyi vacsora almájával végzett haláljósló művelet (→ haláljóslás), ill. a karácsonyi alma közös fogyasztása eltévedés megelőzésére vagy a család összetartozásának szimbólumaként; vagy → Balázs napján a torokbetegséget gyógyító szentelt alma; az almában megetetett rontó tárgyak; a keresztútra dobott almával való → rontás stb. Az almával végzett jóslások létréjöttében szerepet játszhatott a bibliai tudás almája képzet ís. Az alma hasonló szerepkörben a közelmúlt Európájában egész termőterületén, de legintenzívebben a Balkánon volt ismert. – Irod. Róheim Géza: A tudás almája (Népr. Ért., 1916); Dankó Imre: Az almaszimbolika magyar vonatkozásai (Ethn., 1962). – 3. → gránátalma, → rozetta
Almaszedő
Kósa László–Pócs Éva
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me