búzababa
búzababa: az aratás végi felvonulásban (→ aratóünnep) vitt, gabonából, rongyból vagy fából készített bábu. Elsősorban az uradalmi aratók készítették. Némely helyen az uradalmi aratás befejezésekor a búzakoszorúra fából faragott felöltöztetett legényt és leányt helyeztek. Bevitték az uraság udvarára, ahol mulatsággal, tánccal fejezték be a felvonulást. Palóc területen szalmából készítettek az aratók egy női és egy férfibábut. Ruhába öltöztették és eketaligán húzták az aratási menetben. É-Mo. más helyein is szokás volt női és férfibábut vinni. A bábukat az → aratókoszorúval együtt az uraságnak adták át. A Nagyalföldön a több aratópárral dolgozó gazdának is nyújtottak át az aratók búzababát, amelyet az utolsó búzaszálakból készítettek. A búzababát a gazda karácsonyig őrizte, akkor a magjait kiverte és az aprójószágnak adta. A búzababa a magyar néphagyományban különböző, elsősorban a farsangi, tavaszi népszokásokban előforduló szalmabábukkal, szalmába öltözött alakoskodókkal, a kiszével (→ kiszehajtás) hozható összefüggésbe. Az aratási hagyományban Európa legkülönbözőbb pontjain ismeretes. – Irod. Frazer, James George: The golden bough (I–XIII., London, 1911–36; magy. válogatás Az aranyág, Bp., 1965); Ujváry Zoltán: Népi dramatikus játékok alkalmai és típusai az Alföldön (Műveltség és Hagyomány, 1966).
Ujváry Zoltán
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
