gazdasszony
gazdasszony: 1. a → gazda felesége. Elsődleges munkaterülete a háztartás, az udvar körüli munkák. A kisgazda feleségének minden idejét és erejét a ház körüli és gazdasági munka kötötte le; nemcsak főzött, mosott, veteményezett, de a mezei munkákra is kijárt. A nagygazdák feleségei cselédet tartottak, a feladatuk elsősorban a munka megszervezése és ellenőrzése volt. Bár a gazdasszony is végzett házi munkát, cselédei a piszkosabb, nehezebb munkát elvégezték helyette. A mezőre soha nem járt ki. A helyi szokás is befolyásolta a gazdasszony munkaköreit. – 2. az együttélő nagycsalád legidősebb nőtagja, rendszerint a gazda felesége. A gazdasszony volt a közvetitő a nagycsalád feje, a gazda és a család nőtagjai között. Hatalma sokkal korlátozottabb volt, mint a gazdáé, csak az asszonyoknak, lányoknak és a még nem munkaképes gyermekeknek parancsolt. A menyecskék (→ meny) élete, boldogulása a családon belül a gazdasszony természetétől függött; jól vagy rosszul bánt velük természete vagy kedve szerint. Testileg is megfenyíthette őket, de nem űzhetett el senkit a családi kötelékből. A nagycsaládban a gazdasszony feladata volt a főzés az egész család számára, menyei csak a kenyérdagasztásnál, vízhordásnál, tűzrakásnál, mosogatásnál segítettek neki. Ugyancsak kötelessége volt a nagycsalád összes gyermekének a felügyelete, amíg menyei a határban dolgoztak. A tehenek, baromfiak gondozása, a veteményeskert művelése is nagyjából rámaradt. A közös asszonyi munkákban: szövésben, fonásban, tollfosztásban stb. szintén részt vett, irányította és beosztotta a munkát. Segítsége az utána következő legidősebb asszony, rendszerint legidősebb fiának felesége, az „első menyecske” volt. A család vagyonából övé volt a tej, tojás, baromfi piacozással járó haszna. A kamra felett, amelyben az élelmiszerek voltak, ő rendelkezett. A mátraaljai palócoknál a 19. sz. végén még csak ritkán volt a gazdasszony kezében a kamra kulcsa, ezt is a gazda őrizte, de a gazdasszony hatalma itt is egyre jobban nőtt. A családi vagyon kezelését, a pénz beosztását és hasznosítását a gazda általában a gazdasszonnyal is megbeszélte. Családtagjainak a gazdasszony vette a vásárokon a szükséges ruhaneműt, ünnep előtt ő adott a legényeknek kocsmázásra pénzt. A gazda halála után, ha a nagycsalád nem vált szét, a gazdasszony vette át a család irányítását, de a család legidősebb férfitagjainak bevonásával vezette a gazdálkodást. Polgárosultabb egykés vidékeken hatalma megnőtt, nemegyszer nagyobb lett a férfiakénál, „hangja is a gazda fölé emelkedett”. – 3. a nagygazdák, úri házak házvezetőnője. – 4. a → summások szakácsnője. – 5. főzőasszony: a → lakodalomra sütő, főző asszonyok a lakodalmas családok rokonai, szomszédai, műrokonai közül, ill. olyan specialista, aki a többi, ebben kevésbé gyakorlott asszony munkáját vezeti és összefogja, ellenszolgáltatás fejében. – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Putz Éva: A kolonyi lagzi (Pozsony, 1943); Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956); Györgyi Erzsébet: Házasságkötés és szokásköre a bukovinai székelyeknél (Népr. Közl., 1962).
Morvay Judit–Györgyi Erzsébet
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
