havasi pásztorkodás
havasi pásztorkodás: 1. a magas hegyvidékek füves térségein folytatott legeltető állattartás és az ahhoz kapcsolódó pásztorélet általában. A mérsékelt égöv alatti hegyvidékeken Eurázsia-szerte a füves területeket az év bizonyos szakaszaiban legelőként használják, s azokon kiterjedt pásztorkodó állattartás folyik. A havasi legelők felhasználásának módja, mértéke természetesen az adott gazdálkodási rendszerektől függően változatos, vagyis a havasi pásztorkodás gyűjtőfogalmába hasonló földrajzi viszonyok között folytatott különböző tartásmódok közös részei tartoznak. Közép- és Belső-Ázsia magashegyi legelőit pl. nomád állattartók keresik fel rendszeresen nyájaikkal egyes évszakokban; ez esetben a havasi pásztorkodás egy nomád gazdálkodás része. A Pireneusi-, Appennin- és Balkán-félsziget, valamint a Déli-Kárpátok és részben az Alpok hegyi legelőin nyaranta a → transhumance keretében tartották a nyájakat. A Déli-Kárpátokban a nyári időszakban s havasi → esztenákon egyforma pásztorkodás folyt, függetlenül attól, hogy ugyanazon nyájak télre síkvidéki legelőkre kerültek-e, vagy a falvakban, istállóban, takarmányozással teleltették azokat, vagyis félrideg tartásrendszerben. A havasi pásztorkodás megjelölés tehát, bár e tágabb éttelemben nem tudományos pontosságú, nem terminus technicus értékű, használata a maga helyén mégis elfogadható, mert az azonos földrajzi formációk a legeltető állattartás és kapcsolatos életformák jellegére, azok eltérő rendszerei mellett is a termelőerők viszonylagosan alacsony volta miatt erősen rányomták közös vonásaikat. – 2. Az állattartás egy meghatározott formája, rendszere. A havasi pásztorkodás megjelölés a magyar szakirodalomban gyakrabban meghatározottabb értelemben, az európai hegyvidékek legelterjedtebb állattartásrendszerének megnevezésére, az Alpwirtschaft (alpesi gazdálkodás) szinonímájaként használatos. Voltaképpen a hegyvidékek, havasalji települések havasi legelőkön folytatott szálláspásztorkodása, amely az állatok téli istállózó-takarmányozó tartásával kapcsolódik. Az Alpwirtschaft-jellegű havasi pásztorkodást letelepült s többnyire paraszti komplex gazdálkodást űző népesség folytatja, s már ezért is élesen megkülönböztetendő a legeltető gazdálkodás másik nagy szisztémájától, a → nomadizmustól. De különbözik a transhumance-tól is, mert annál – bár az állatok tulajdonosai szintén megtelepült életmódot folytatnak – a nyájakat egész évben legelőn tartják, s a vándor nyájgazdaság technikai szempontból egész évben az anyagazdaságok üzemszervezetén kívül, attól térbelileg is függetlenül funkcionál. Az Alpwirtschaft-jellegű havasi pásztorkodás rendszerének fő ismérvei közé tartozik, hogy a paraszti vagy más komplex agrárgazdaságok keretei és személyzete közül ideiglenes (évszaki) jelleggel kiválik, s attól térbelileg is elszakítottan jön létre és működik a havasi szállásgazdaság. Munkaszervezetileg is bizonyos mértékig önálló egység, s e szállásgazdaság az idény végeztével felbomlik, s elemei ismét közvetlenebbül beleépülnek az anyagazdaságba és háztartásba, amelyből kivált, s amelynek üzemgazdasági tekintetben természetesen mindvégig szerves része volt. A havasi szálláspásztorkodáshoz rendszerint pásztori tejgazdaság társul: a szálláson a tejet különböző termékekké (→ sajt, → túró, → zsendice) fel is dolgozzák. A havasi pásztorkodás az Alpokban elsősorban a szarvasmarha-, a Kárpátokban a juhtartáshoz kapcsolódik, de mindkét hegyvidéken lovakat is nyaraltatnak havasokon. A legmagasabban fekvő, apró füves, köves és vízben szegényebb havasokra mindig juhok kerülnek. A tejgazdaság az Alpokban (Sennwirtschaft) jellemzően a tehéntej, a Kárpátokban (esztenák) a juhtej nyerésére és értékesítésére alapozott. Skandináviában is (seter-ek) a szarvasmarhatartás az általánosabb, bár a juh és kecske sem hiányzik. – Az Alpwirtschaft-jellegű havasi pásztorkodásban a tejgazdaság központi jelentősége kifejeződik mind a szállásgazdaság építményeiben és felszerelésében, mind a szállásgazdaság munkacsoportjának szervezeti felépítésében, a havasi pásztorkodás számos más részletében is. A szállásgazdaság központi építménye (Kárpátok: esztenaház; román stînă; Alpok: Sennhütte) a tejtermékek készítésére és tárolására szolgál; a pásztorgazdaság (Kárpátok: esztena, salaš; Alpok: Alm, Alp) feje egyszemélyben a főpásztor és a sajtkészítő (Kárpátokban: → bacsó, baca, Alpokban: Senn). – A paraszti kisüzemek általában állataikat közös nyájakban egyesítve szervezték meg a havasi pásztorlást, közös esztenákat létesítettek, ami ismét egy sor hasonló vonást eredményezett a különböző európai havasi pásztorkodásokban (pl. a tejtermékek elosztásának hasonló rendszerei). Bár kisebb mértékben – és főleg állattartás-túlsúlyú parasztgazdaságok – egyéni, privát havasi pásztorkodást is űztek, egyénileg létesítettek havasi szállást; az ilyeneken gyakoribb, hogy többféle tejelő- és nem tejelő állatfajt, a család állatállományát együtt tartják (pl. szarvasmarha, juh és kecske tejét együtt dolgozzák fel, s a családi gazdaság nem tejelő állatait is a havasi legelőn tartják). Az Alpok egyes vidékein, a Déli-Kárpátokban, többfelé Skandináviában olykor a családok nagy része kiköltözött nyárra a havasra, a ott havasi pásztorkodást folytatott. Az Alpokban találhatók havasi szállásfalvak templommal, iskolával, más közintézményekkel felszerelve, a völgyi falu ikerpárjaként valóságos időszaki falvak. – A havasi pásztorkodás számottevő térhódítására, kibontakozására Európában az agrárgazdaság fejlődésével, sőt nem agrár fogyasztóréteg kialakulásával szoros kapcsolatban került sor. Legkorábban és legnagyobb mértékben ott, ahol – a természeti adottságokon túlmenően – a településhálózat, a népsűrűség, a gazdaság általános fejlődése és közeli fogyasztópiacok (városfejlődés) szükségessé tették. Keletkezésének a nomadizmussal vagy transhumance-szal való kapcsolatba hozása nem igazolható. Eredetének őstörténeti időszakokba való visszavezetése valószínűtlen. Létrejöttének gazdasági tényezői Európában is a helyhez kötött, komplex agrárgazdaság sokirányú fejlődéséből, üzemszervezeti formájából és mechanizmusából magyarázandók. Másodlagos és voltaképpen helyi formáció, amely azonban nagy területeken és sok évszázadon át gazdaságilag jelentős. A havasi pásztorkodás keretében készített tejtermékek fejlett volta, mind az Alpok vidéki, mind a kárpáti sajtkészítés korai magas szintje – a Kárpátokba délről vlach pásztorok által közvetítetten – antik mediterrán magaskultúrákból átvett, őrzött technikán nyugszik, ill. abban gyökerezik. Az alpesi sajtkészítés kibontakoztatásában nagy szerepet játszottak a középkorban a kolostor-gazdaságok is; a paraszti gyakorlat, tapasztalat sokat javított rajta, míg az állami és ipari támogatás végül tudományos alapokra helyezte. A szarvasmarhatartás nagy túlsúlya az Alpokban másodlagos; a juhok havasi tartásának jelentős megszorítása a 16. sz.-ra datálható. – Irod. Frödin: Zentraleuropas Alpwirtschaft (Oslo, 1940); Weiss, Richard: Das Alpwesen Graubündens (Zürich, 1941); Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Ethnologische Studien (szerk. Földes, László Bp., 1961); Jacobeit, Wolfgang: Schafhaltung und Schäfer in Zentraleuropa (Berlin, 1961); Viehwirtschaft und Hirtenkultur (szerk. Földes László, Bp., 1969).
Földes László
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
