hodály, birkaszín, juhakol
hodály, birkaszín, juhakol: juh-, ritkán sertésnyájak téglalap, néha L alaprajzú, nagy befogadóképességű, zárt, tetővel fedett építménye. Két típusa ismert: a csupán nád- vagy szalmahéjazattal ellátott tetőszerkezetből álló ún. seggenülő hodály, valamint az alacsony falu, nyeregtetős hodály. Az előbbi főképpen a nyári legelők szétszedhető és évenként tovább helyezhető építménye, míg a fejlettebb elsősorban az uradalmak juhnyájainak téli elhelyezését szolgálja. Ez utóbbi fala készülhet – a földrajzi környezetnek megfelelően – kőből, téglából, vályogból vagy paticsból, benne a juhok takarmányozásához vályúkat és rácsokat helyeznek el a fal mellett vagy középen. Az egyetlen helyiségből álló építményt szükség esetén, pl. ellés idején mozgatható lészákkal (→ esztrenga) választják el. A hodálynak két vagy három széles ajtaja van. Az általánosnak mondható hodály elnevezés mellett ismert a birkaszín (Kiskunság), a juhakol (keleti palócok). A hodály merinó birkákkal a 18. sz. második felében honosodott meg (Mo.-on a rackatartásnál ismeretlen volt). A kevésbé ellenálló szervezetű állatokat a nyári esők ellen is védték. Az építmény késői meghonosodását a hodály szó elterjedése is igazolja: 1838-ban fordul elő először. A hodály szó vándorszó, megfelelői ismeretesek a románban (odáie ’szoba, juhakol’), ukránban (
’marhaakol a legelőn’); a bulgárban, a macedonban, a szerb-horvátban ’szoba, vendégszoba’ jelentésű. E szavak forrása lehet az oszmán-török oda ’szoba, kamra’ jelentésű szó. Úgy tűnik, hogy a szó és a tárgy meghonosodása kétirányú, az eszköz átvételével nem honosodott meg a neve. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete (Debrecen, 1914); Györffy István: Das Bauwesen der Hirten im ungarischen Tiefland (Bp., Debrecen, 1927); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Fél Edit–Hofer Tamás: Az átányi gazdálkodás ágai (Népr. Közl., 1961); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, 1965).
’marhaakol a legelőn’); a bulgárban, a macedonban, a szerb-horvátban ’szoba, vendégszoba’ jelentésű. E szavak forrása lehet az oszmán-török oda ’szoba, kamra’ jelentésű szó. Úgy tűnik, hogy a szó és a tárgy meghonosodása kétirányú, az eszköz átvételével nem honosodott meg a neve. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete (Debrecen, 1914); Györffy István: Das Bauwesen der Hirten im ungarischen Tiefland (Bp., Debrecen, 1927); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Fél Edit–Hofer Tamás: Az átányi gazdálkodás ágai (Népr. Közl., 1961); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, 1965).
Disznóhodály (Hortobágy, 1913)
Juhhodály (Hortobágy, 1913)
Szabadfalvi József
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
