kancsó, orros, mihók
kancsó, orros, mihók: kívül és belül is mindig mázas cserépedény. Folyadéktartó, elsősorban borosedény, melynek szája összenyomott, esetleg félig zárt vagy csőszerűen végződik. A teljesen összenyomott kiöntőjű edény neve orros kancsó; ha csak a kiöntője benyomott, az edény neve vizeskancsó. Az archaikusabb formát őrző edénynek kis talpa van, ilyenkor talpas kancsó a neve. A kancsónak a fülével átellenes oldalán van az eleje, ahova a fő díszítmény kerül. Akadnak kivételes esetek, amikor a fenti forma módosulhat: nem egy, hanem három kiöntője van, s nem egy, hanem 2–3 füllel látja el mestere; a nyaka nem sima, hanem sűrűn redőzött vagy éppen a szokásosnál jóval hosszabb. A formát illetően speciális változatai a → csalikancsó és a → miskakancsó. A kancsó leggyakrabban egyszínű zöld, barna vagy sárga mázas, → karcolt díszítésű, esetleg festett mintával. A nagykancsók legtöbbje domborműves. Évszám, felirat majdnem mindig szerepel rajtuk. Díszesebb vagy valamely szempontból az alapformától elütő darabjai kizárólag megrendelésre készültek. A legnagyobb méretű kancsó a → céhkancsó (Dunántúl). Rendeltetése is speciális. Ez 30 cm-nél magasabb, többségük zöld mázas és domborműves díszítményű. A kancsó 15–30 cm magas; a kiskancsó 10–15 cm magas. A kancsó forma országosan ismert és elterjedt, elnevezése azonban nem egységes a magyar nyelvterületen: a Dunántúlon ezt a formát sok helyen korsónak nevezik, az Alföldön és Erdélyben azonban mindig kancsó a neve. – Irod. Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).
Kanna benyomott szájjal, oldalsó füllel – „Kétcsöcsü” kancsó két füllel
Hosszú nyakú kancsó
Vizeskancsó benyomott szájjal – Talpas kancsó
Orros kancsó
„Háromcsöcsü” kancsó három füllel
Kiöntőcsöves kancsó
Boroskancsó. „Félkézverő” (Szentes, Csongrád m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Domborműves díszítésű kancsó (Tiszafüred, Szolnok m.) Bp. Néprajzi Múzeum
István Erzsébet
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me