kapca
kapca: eredetileg rövid szárú, harisnyaféle lábbeli neve, amelyet saruval, papuccsal, bocskorral vagy csizmával viseltek. Anyaga szerint lehetett: bőr, szőrös bőr, nemez (vert kapca) és kötött, ill. szövött gyapjú- vagy vászonkapca. A bőrkapca rövid szárú, harisnyaféle belső lábbeli volt, amelyet saruval vagy papuccsal viseltek. A 17–18. sz.-tól megmaradt magyar bőrkapcák szabása azonos az oszmán-török bőrkapcákéval. Talpformájuk is megegyezik a Szolnokon kiásott, 17. sz.-i török lábbelik egyik típusának talpával. De a törökös kapcával szemben a 18. sz.-i emlékezetben még élt egy ennél régibb bőrkapcaforma is, erre mutat az a debreceni, 18. sz.-i rendelkezés, amely a vargák készítményei között „nem cikkelyes török forma, hanem régi varga módon egész talpú bőrkapcák”-ról szól. A bőrkapca 18. sz.-i szegedi csizmadiák remekei között is szerepelt. – A gyapjúkapca kötött és nemezelt lehetett. Mindkét esetben ványolt, formájára rövidebb harisnya volt. Színeik világos vörös vagy sötétkék, gyakran cifra bokával. Kapcakötők készítették. A gyapjúból kötött kapcához hasonlóan gyapotból kötött kapcákat is említenek, bár ritkán. – A nemez vagy vert kapcát süveggyártók vagy kalaposok készítették, Kecskeméten a szabók is. – A 19. sz.-tól a kapca szó mindinkább azt a téglalap alakú szőttes vagy vászon textíliát jelentette, amellyel a lábat a bocskor vagy a csizma felhúzásához becsavarták. Néha télen az ilyen vászonkapcára még egy zsíros kapcát is húztak. Kapcának hívták a sárközi és a torockói fehér-kék vagy fehér-piros csíkos cérnaharisnyát is. Kalocsa vidékén is kapca volt a harisnya neve, ez színes vagy fehér fonalból, leginkább gyapjúból készült, díszítették pettyekkel (babos kapca), ill. virágokkal, madarakkal, szőlőfürtökkel. Az idősöké sötét színű volt. Minden ilyen harisnya bordás kötéssel készült. A kapca szláv eredetű szó, első előfordulása az 1380. év körüli Königsbergi Töredékből ismert. – Irod. Kerekes György: Kalmár Gergely deák regestrumja kereskedéséről (Magy. Gazdaságtört. Szle, 1903); Höllrigl József: Magyar viselettörténeti kiállítás (Bp., 1938); Nagy Jenő: A torockói magyar népi öltözet (Bukarest, 1957); Vajkai Aurél: A lábbelikészítés múltjából Veszprém megyében (Bp., 1960); Bálint Sándor: A szegedi bőrművesség (Bp., 1961).
Gáborján Alice
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me