keresztelő

Full text search

keresztelő: a keresztény egyházba fogadás rítusa, mely egyúttal az újszülött befogadása a család és a falu közösségébe az ez alkalomhoz kötődő hagyományos szokások és hiedelmek ( hiedelem) rendszerén át. – A keresztelő előkészületeinek fontosabb mozzanatai: a keresztnévadás, koma-, ill. keresztszülő-választás és a keresztelőre való közvetlen felkészülés (időpont megjelölése, meghívás). Valamikor fontos szempont volt, hogy a keresztelő minél hamarabb megtörténjék (gyakran már másnap, de általában egy héten belül), nehogy kereszteletlenül haljon meg a gyerek ( kereszteletlen gyerek). A keresztelőre többnyire a bába hívta meg a keresztanyát, másutt a komahívó. Verses vagy egyénileg formált beköszöntővel kérték fel a komát a tisztség elvállalására. A keresztelés napján többnyire reggelire gyűltek össze a komák, ekkor szólítják először komának egymást. A keresztelőre a bába vagy a keresztanya öltöztette a gyereket. Általában cifra ruhába, pólyába vagy vánkosba kötötték, gyakran mágikus tárgyakkal (olvasó, barkaág stb.) látták el rontást elhárító céllal. Pl. az Ormánságban a lányra 5–6 kendőt is tettek, hogy sok kérője legyen, a fiúra egyet, hogy az első megkért lány hozzámenjen. Az otthon maradt anyának a keresztelés ideje alatt sok helyen dolgoznia kellett (pl. meszelni vagy mázolni). A keresztelőre vagy csak a bába és a keresztanya ment vagy – főleg prot.-oknál – az összes koma és komaasszony. Ez utóbbiaknál szokásos volt, hogy vagy a bába vagy az apa vitte kis kancsóban a kereszteléshez a vizet. A keresztelőre menet és jövet számos rituálisan kötött cselekmény, az újszülött jövőjét biztosító mágikus eljárás volt szokásban és számos előírás, tilalom és előjel volt ismert. A keresztelői menet indulásakor sok helyen mondták: „Pogányt viszünk, keresztényt hozunk!” Néhol szótlanul kellett menni. Ha a keresztelői menet először férfival találkozik, szerencsés lesz a gyermek. Keresztelő alatt figyelték az újszülöttet és viselkedéséből jövőjére jósoltak. Hazatéréskor azt mondták: „Pogányt vittünk, keresztényt hozunk” vagy párbeszédes formában: – „Mit hoztál? – Körösztény bárányt!/ (Somogy m.), vagy: – Mit vittetek? – Egy kis pogánykát! – Mit hoztatok? – Egy kis báránykát! (Sárköz). Némely vidéken háromszor megismételték a kérdést és a feleletet. A párbeszéd a bába és a komaasszony között zajlott. Volt, ahol háromszor körüljárták a szülői házat, és az ablakon adták be a gyereket; vagy az anya csak háromszori kopogtatásra engedte be őket. A keresztelőről hazajövet nem az anyja mellé, az ágyba tették le a leánygyermeket, hanem a földre (sokféle magyarázattal, pl. azért, hogy ha felnő, ne legyen belőle rossz lány). Aki elsőnek felkapja a földről, elkiáltja magát: Jó gazdasszony legyél! Doktor legyél! stb. Néhol subára fektették, hogy göndör haja legyen. Mielőtt visszatették a bölcsőbe, néhol tűt tettek a kisleány párnája alá, hogy jó varró legyen. – A keresztelői lakomának két fajtája ismeretes: szerényebb megvendégelés ebéd, vacsora vagy csak kínálás formájában a keresztelő napján a komák és a bába részvételével; vagy nagyobb szabású lakoma (paszita, poszrik, komabál, csök, csöröglő, komalagzi), főként az első fiúgyermek születése után. Ez utóbbi időpontja nem feltétlenül a keresztelés napja, hanem disznóölés, szüret stb. Az ebédeknek, vacsoráknak meghatározott étrendje volt, helyi szokásoknak megfelelően, vagy egy-egy jellegzetes fogása (pl. az Őrségben az utolsó fogás perec közepébe tett sült tyúk volt). Az ételeket többnyire a gyermekágyas családja adja, de volt olyan szokás is, hogy a gyermekágyas asszony ellátására szánt ötnapi ételt a keresztelő napján vitték el a komák (Borsod m.). A nagyobb lakomára meghívták a távolabbi rokonokat, szomszédokat is. A csököt megtartották a legszegényebbek is, sokszor nagy anyagi áldozatok árán, mert a hagyomány szerint ellenkező esetben szerencsétlen lesz a gyermek (Szeged). A csöröglőt aratás, szüret, disznótor idején tartották, egy-két évvel a születés után, eredetileg csak az elsőszülött fiú kedvéért. A meghívottak forgácsfánkot, csöröglét vittek (Sárköz). Paszitát tarthattak az utolsó ételvivéskor vagy valamilyen jeles napkor, általában disznóöléskor. Volt, hogy két-három gyerek születése után együttesen tartottak paszitát, 2–3 napig is eltartott a mulatság (Göcsej). Poszrikot a jobb módúak tartottak (Nógrád m.). A nagyobb lakomák alkalmával általában a bába vagy a főkoma volt a szervező, a szertartásmester. E lakomákon lakodalmi szokásokból ( lakodalom) adaptált tréfákkal is találkozunk, pl. a bába a gyerek helyett először bepólyázott galambot, majd játékbabát hoz be s legvégül az újszülöttet ( álmenyasszony), valamint szokás a keresztelői lakoma alatt rossz fazekakat az ajtóhoz vágni vagy a földhöz verni ( zajkeltés). A lakomához is fűződhettek mágikus eljárások. Pl. a bábaasszonynak minden ételből bőségesen tettek, hogy a gyerek sohase koplaljon. A vendégek távozáskor pénzt dugtak a kicsi markába, hogy fösvény ne legyen. A keresztelésnek nagy jelentőséget tulajdonítottak a gonosz, ártó hatalmakkal szembeni védettség szempontjából ( rontás elhárítása, váltott gyerek). ( még: családba fogadás) – Irod. Kiss Lajos: A szüléssel, kereszteléssel és felneveléssel járó szokások, babonás hiedelmek Hódmezővásárhelyről (Ethn., 1919); Bellér Júlia: Születés, keresztelés Szentsimonban (Lakóhelyünk Ózd, 1972); Őrsi Julianna: A műrokonság egyik formája Karcag társadalmában (Ethn., 1974).

Indulás a keresztelőre (1906, Déva, v. Hunyad m.)

Református keresztelő (Dercen, v. Bereg m.)

A keresztanyák ajándékot visznek húsvétkor keresztgyereküknek (1965, Várong, Tolna m.)
Hoppál MihályTátrai Zsuzsanna

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages