kincs

Full text search

kincs: Az elrejtett kincs hiedelme országszerte általánosan ismert volt. A hit szerint háborús időkben rejtették el, vagy zsugori ember dugta el; fa, bokor tövében, domb alatt, hegyszakadékban, barlangban lappang. Általános hit volt, hogy az elásott kincs, pénz, arany időnként tisztul, „tisztítja magát”; ilyenkor (leginkább virágvasárnap és nagypéntek között) kékes (sárga, veres) láng csap ki belőle, sőt a kincs egy ideig a föld felszínén van, majd a lángolás elmúltával újra eltűnik. A kincset őrző és elijesztő szellem, kísértet vagy törpeszerű lények (fehér ember, fehér asszony, kisasszony stb.) vagy állatok (kígyó, sas, kakas, kutya, oroszlán, bivaly, bika stb.) védik. Az elásott kincs megszerzésének módozatai sok változatban voltak országszerte ismertek. Helyéről vagy a kincsjelző láng segítségével, vagy álomban szereznek tudomást. A hetedik gyerek meg tudja állapítani a kincs hollétét, a táltos vagy a burokban született szintén. Büntelen személy nagyobb reménnyel foghat keresésébe. Keresésének ideje általában valamilyen jeles napra ( Szent György napja, Szent Iván-nap) virradó éjszaka, vagy amikor a lángot fellobbani látják. Az utóbbi esetben országszerte elterjedt hit szerint úgy lehetett megszerezni a kincset, hogy aki meglátja a lángot, hajához, hátul a gatyájához vagy pendelyéhez nyúl; ahány hajszálat vagy ráncot megfog, annyi darab arany marad fenn a föld felszínén, de a megfogott hajszálak megőszülnek. A kincset szótlanul kell kiásni; közben visszanézni vagy káromkodni sem szabad. A kincset megtaláló varázsvesszőre, nyílvesszőre vonatkozó hit az adatok tanúsága szerint igen régi: 16. sz.-i ráolvasások (Gyöngyösi ráolvasások) is ismertek, amelyekkel a kincs fölött földbe fúródó vessző kilövését kísérték. A kincsásásról szóló hiedelemmondák fő motívumuk alapján csoportosítva: 1. Kincsásás táltos segítségével. a) A hetedik gyerek (ritkábban foggal született gyerek) meglátja a földben rejlő kincset. Gyakori bevezető epizód, hogy előbb kipróbálják a gyermek képességét: titokban földbe ásnak egy korsóban pénzt. Ha a gyermek meg tudja mutatni, tovább kerestetnek vele. A gyermek acéltükörbe, körmére kent mákolajra nézve látja a kincset. Amikor ásni kezdenek, ősz ember állja útjukat, fenyeget, hogy átkozott a kincs, aki hozzányúl, annak a gyermekei (hozzátartozói) meghalnak (nyomorékok lesznek). A tilalom megszegőin beteljesedik az átok. Egyes változatok szerint a kincsásás sikerül, a szülők meggazdagodnak, a kincs helyén feszületet állítanak stb. b) Táltos (öreg ember) útmutatása szerint ásnak. „ijesztők” jönnek elő a gödörből: kutya, fekete bika. A tanács szerint nem hagyják abba a munkát. Vihar jön, elmenekülnek. A kincs eltűnik, a „gonoszok” elragadják. c) Öregember (valószínűleg táltos) pásztort kér meg, hogy mosdassa és fésülje meg. Hálából megmutatja földbe rejtett kincsét, ad neki belőle, majd a kinccsel együtt eltűnik. (Más típusba tartozó mondák is gyakran kifejezik, hogy földbe ásott pénz a táltos, ill. a garabonciás pénze.) – 2. „Megkötött” kincs kiásása. a) Valaki (gyakran boszorkány) kincset ás a földbe. Mikor betemeti, így szól: „Ez csak akkor legyen ismét kivéve, amikor az én faromat odaverik ehhez a gödörhöz!” Illetéktelenül kihallgatja valaki. A kincs elásója meghal, eltemetik. A tanú kiássa a sírból, farát a kincs fölött földhöz veri. A kincs feljön magától. b) Kincset ás el valaki. A helyén dolgát végzi, majd így szól: „Csak az áshassa ki, aki ezt megeszi!” Kihallgatják. Az ürülék elfogyasztása után a kincs előkerül (ti. enélkül minden kísérlet meddő). A megrabolt tulajdonos megőrül vagy felakasztja magát. c) Pénzt ás el valaki, a vasfazékba kötelet köt: „Téged addig ki ne vehessen senki se, amíg azt nem mondja: ’istráng’!” Egy hallgatódzó szegény ember kiássa a fazekat, kígyó van rátekeredve. Varázsszóra visszaváltozik kötéllé. Meggazdagodik a szegény ember. – 3. Sikeres kincsásás. a) A fellobbanó lángra kapcát, szűrt stb. dobnak, a „gonoszok” ezután már nem vihetik el. b) Akik a kincset elásták, kakast, kutyát vagy más állatot öltek meg fölötte, hogy védjék a kincset. Gyakori feloldási mód a mondákban, hogy ugyanezeket az állatokat kell leölni a kincs helyén, hogy hozzáférhetővé váljék. – 4. A kincsásás sikertelensége az ásók hibája miatt. a) A kincsásást szótlanul kell végezni, de valaki megszólal: átkozódik a nehézségek miatt, vagy megörül a kincsnek. A kincs elsüllyed, olyan mélyre, hogy többé nem lehet kiásni. b) A kincsásó egy rossz szó miatt a ládával együtt mélybe süllyed, más országban egy pincében köt ki. c) A kincsásók megrémülnek a kincs őrzőitől és felhagynak az ásással. d) Elátkozott lény kéri a pásztorokat, hogy ássák ki a kincset, akkor ő megszabadul. Öregasszony jelenik meg, aki teleköpködi a gödröt. Amikor már csak egy köpés hiányzik, a legények nem bírják tovább, a kincs eltűnik, a lélek följajdul: örökre elkárhozott. – 5. Szezám, nyílj ki! Valaki véletlenül üregben (lyukban, barlangban stb.) kincset talál. Kapzsi (visszamegy újra), a föld (barlang szája) bezárul. Anya gyermekét benn felejti, hét év múlva ugyanott egészségben visszakapja. – 6. Elátkozott kincs. Aki kiássa, az ördögök megtáncoltatják (ásás közben, minden éjszaka, halálos ágyán). Egyéb büntetések érik: lásd 1. a) – A kincsmondák egy csoportja történeti monda: törökök vagy más ellenség elől földbe (alagútba), vár falába, kútba rejtett kincsekről szólnak ( kőkecske), ill. valamilyen történelmi eseményre vagy személyre utalnak: a kincset a törökök elől ásták el; vagy Attila, Zrínyi, Rákóczi hátrahagyott, elrejtett kincsét keresik. A történeti magvat tartalmazó mondák gyakoriak a Felföldön, Erdélyben. A többi kincsmonda különböző intezitással az egész nyelvterületen él. Némely család írásos „testamentumokat” is őrzött mesés, hegybe rejtett kincsekről. Ezek közül Kolozsvári Varga Pál állítólagos hagyatéka a legrégebben ismert kincsmonda (1716-ból). – A múlt század vége óta folyó régészeti ásatások fokozták az érdeklődést e téma iránt. A valóságos emlékek – gyermekkori kincskeresés vagy ásatáson való részvétel – keverednek a hagyományos vándormotívumokkal. A kincskeresés a romantika korában a szépirodalomban is gyakori téma volt (Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály). – Irod. Balásy Dénes: Székely kincsásó babonák (Ethn., 1897); Bán Aladár: A kincskeresés a magyar néphitben (Ethn., 1915); Solymossy Sándor: Mondák hegybe rejtett kincsekről (Ethn., 1919); Winter, Leo: Die deutsche Schatzsage (Köln, 1925); Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél (UMNGy, I., 1940); Balassa Iván: Karcsai mondák (UMNGy, XI., Bp., 1963); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).
Diószegi VilmosDobos IlonaNagy Ilona

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages