legényes

Full text search

legényes: az erdélyi magyarság nem székely népcsoportjai körében vidékenként más néven élő, fejlett férfitánc-típus. Egyéb elnevezései: csürdöngölő, fogásolás, magyar tánc, pontozás, sűrű tempó. A gyors tempójú (Mm. = 120–132) -os táncmetrumú legényest gyors düvő kíséretű hangszeres kanásztánc (kolomejka, ardeleana) dallamok kísérik. Az Alföld és a Székelyföld felé egyre szórványosabb, ill. primitívebb rokonai váltják fel. A legényest az I. világháborúig minden táncciklus ( táncrend) elején a legények a páros tánc bevezetőjeként járták szólóban vagy csoportosan a zenekar előtt (mint a verbunkot, amellyel azonban tipológiailag nem azonos), miközben a várakozó leányok kis, forgó köröket alakítva csujogattak. A legényes egyre inkább kevesek alkalmi – a táncszünetben külön rendelt – bemutató táncává válik. Rendkívüli formagazdagságára jellemző, hogy a jó táncosok motívumkészlete 20–30 különböző, bonyolult ritmusú, fejlett motívumból áll, a kiválóké az 50–70-et is eléri. Táncaink közül a legényesben érvényesül a tánc és zene illeszkedésének legtökéletesebb fokozata. Improvizatív jellege ellenére is szigorúan alkalmazkodik a kísérő dallam tagolódásához. Ezen egység kialakulása annak köszönhető, hogy változatait mindig egyazon táncdallamfajta kíséri. A legényes szerkezeti alapegységei a zenei periódusoknak megfelelő, záróformulákkal befejeződő táncmondatok, az ún. pontok. A legényes két regionális altípusa: 1. A formailag egyszerűbb, régiesebb mezőségi és D-erdélyi legényes lazább, ismétlő szerkesztésű. Pontjai: a a a av; a a a b; a b a bv szerkezetűek. Csoportos, szabályozott formában is járták. – 2. A kalotaszegi legényes végsőkig érlelt, sűrített formájú. A pontok felépítése: (a b b c), záróritmusa és szinkópás kezdőformulái választják el a mezőségi legényestől. Kalotaszegen a csoportos, kötött forma ritka, a legényes a szerkezeti koncentráció legmagasabb fokán is megtartotta szabályozatlan, egyéni jellegét. – Az erdélyi legényes szerteágazó rokonsági körébe tartoznak a székelyföldi, alföldi, felvidéki és dunántúli régi tánctípusaink ( féloláhos, kanásztánc, silladri, ugrós). Újabb ágát jelentik a közép-erdélyi ún. lassú legényesek ( ritka legényes), amelyek részben már az új táncstílus formai és zenei jegyeit hordozzák. A két stílusréteg rokon típusai a Mezőségen olykor táncpárként kapcsolódnak (Szék, Szamosvölgy: sűrű és ritka tempó, ritka és sűrű magyar). A legényes zenéje a korai (18. sz.-i) verbunkos zene stílusjegyeit viseli, mely átmenet a 16–17. sz.-i ungareszka, hajdútánc és a 19. sz.-i érett, ún. kései verbunkos között. A legényest és rokonait az erdélyi és alföldi románok is táncolják (fecioreasca, ponturi, haidău, bărbunc, figuraş, romaneşt de sărit, ungureşte, ardeleana, soroc stb. néven), a magas hegyvidéki és Kárpáton-túli románság körében azonban ismeretlen. A magyaroknál a kötetlen, egyéni előadás dominál, a románoknál a csoportos, kötött előadás, mégpedig vonal formában, táncvezető irányításával. A legényes közvetve – primitívebb rokonai révén – más szomszédos népek táncaival is érintkezik (szlovák: odzemok, hajduch, bašistovska; goral: zbójnicki; cigánytánc). – A legényes fejlődéstörténetileg a Kárpát-medence régi és új táncstílusának mezsgyéjén foglal helyet. Primitívebb rokonai a régi kanásztánc-ugrós családhoz kapcsolják. A régi stílus legfejlettebb fokaként viszont verbunk-táncaink kiindulási alapja is, mivel továbbfejlődött rokonai már az új stílust közvetlenül megelőző lépcsőfokot képviselik. A legényes így a Bartók vázolta népzenei fejlődési sor (kolomejka-kanásznóta-verbunkos-új stílus) egyik legfontosabb néptánctörténeti láncszeme. ( még: figurás, pontozó, sűrű magyar) – Irod. Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje (Bp., 1934); Costea, C.: Jocuri fecioreşti din Ardeal (Bucureşti, 1961); Martin György: East-European relations of Hungarian danse types (Europa et Hungaria, Bp., 1965); Martin György: Egy erdélyi férfitánc szerkezeti sajátosságai (MTA I. Oszt. Közl., 1966); Bartók Béla: Rumanian Folk Music (I–III., Hague, 1967); Martin György: Der siebenbürgische Haiduckentanz (Studia Musicologica, 1969); Martin György: Mezőségi férfitáncok (Táncműv. Ért., 1970); Martin György: Legényes, verbunk, lassú magyar (Népi Kultúra – Népi Társadalom, Bp., 1973).

A legényes táncírása

Legényes (Bogártelke, v. Kolozs m.)

Legényes (Szék, v. Szolnok Doboka m.)
Martin György

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages