Lehel kürtje

Full text search

Lehel kürtje: a kalandozások mondakörének eleme. Hősének neve régi kútfőinkben Lél, a Lehel névalak Bonfini nyomán lett általános. A monda szerint az augsburgi vesztett csata után a kürtös Lehel és társa, Bulcsu, a magyarok vezérei fogságba estek, s Konrád német császár halálra ítélte őket. Lehelnek utolsó kívánsága volt, hogy még egyszer megfújhassa kürtjét; a kezébe adott kürttel pedig agyonsújtotta a császárt: „Te fogsz előttem menni és szolgám leszel a másvilágon”. A monda kialakulásának alapja az a keleti nomád népeknél, a magyarokon kívül a mongolok, tatárok, de újabb adatok szerint valószínűleg a bolgárok, besenyők és más népek körében is elterjedt s Attila temetésének mondájában is jelentkező ősi hiedelem, hogy a harcban elpusztultak a másvilágon legyőzőik szolgái lesznek. Ez a hiedelem sem az Augsburgnál győztes Nagy Ottó császárral, a német-római birodalom megszerzőjével, sem pedig testvérével, a Lélt és Bulcsút Regensburgban kivégeztető Henrik herceggel szemben mondailag nem érvényesülhetett; annál kevésbé, mivel a keleti ősköltészeti hagyományok a hősök felmagasztalását követelték. Érvényesülnie kellett viszont a csata harmadik német vezéralakjával, Konrád herceggel szemben. Az a lotharingiai herceg lép a mondában Ottó (és egyúttal Henrik) helyébe, válik császárrá (s egyben vezéreink bírájává), akit a magyarok amazoknál jobban ismertek és többet emlegettek, mivel korábbi, 945. évi hadjáratukban szövetségesük volt. A mondaképződés szempontjából döntő, hogy Augsburgnál Ottóhoz visszaszegődve ellenünk harcolt, s a magyarok nyilától találva valóban elesett; így alkalmassá vált arra, hogy a legyőzöttek másvilági szolgaságáról vallott hagyományt személyéhez kapcsolják. Két esemény: Konrád eleste és a vezérek kivégzése a mondaképződés törvényei szerint egybemosódik. Ez név- és személycserét s hősénekeink, mondáink hagyományaihoz való alkalmazkodást eredményez. Anonymus (1200 ? tájt) már a Konrád név hatása alatt teszi I. Konrád német király korába (911–918) Lél és Bulcsú kivégzését (55. fejezet). A mondaalakulás lényeges eleme a kürt. Lél, Tas fia, a honfoglalás harcaiban is kürttel jelenik meg Anonymusnál a titeli csata előtt („tuba cecinit”, 39. fejezet), azzal ad jelt a Salán elleni támadásra. – Keleti társadalmakban, így népünknél is méltóságjelvény a kürt, Lél vezéri tisztségének, egyben törzse kiváltságainak is kifejezője. E törzs talán azonos régi forrásaink Kürt törzsével, Lél birtokai: a Kisalföld és a Felvidék déli peremterülete, a Kürt törzs telephelyeivel részben egyezőnek látszik. Népünk is tudni vélte, hogy Lél foglalta el Galgóc várát, itt is temették el Lehel tornya alá; birtoka volt a Jászságban; fia, Zombor pedig a hasonló nevű városban tartotta székhelyét. A Lél személyéhez fűzött kürt-hagyomány, a „kürtös Lehel” emléke tette szükségszerűvé, hogy őt népünk a vesztőhelyen is kürtjével lássa, s a kürtben fegyvert fedezzen fel, amely alkalmas ellenségének legyőzésére. – Azzal a nézettel szemben, hogy a monda teljes egészében népünk mesévé színező történeti emlékezetében alakult ki, valószínűbb, hogy formálásához a középkori lovagi költészet epikus alkotásai is hozzájárultak. Ilyennek vélték a bibliai Salamon király alakja köré szövődött, bizánci vagy éppen jeruzsálemi mondai magból századok során kibontakozott, végül lovagi köntösbe öltöztetett epikus énekeket, amelyekben a király a bitó alatt megfújt bűvös kürt segítségével menekül meg (Huon de Bordeaux, valamint König Rother c. eposzok stb.). Valószínűbb a Roland-ének hatása, amelynek nyomai hazai okleveles adatokban a 11. sz. végétől nyomon kísérhetők; Roland Lehelhez hasonlóan csak a csata elvesztét, halála közeledtét felismerve fújja meg Olifant nevű kürtjét („par grant dulor sunet sun olifan”, 1763. sor). Középkori forrásaink közül először a 11. sz.-i Régi Gesta rögzítette a mondát, ennek nyomán jelentkezik immár végleges változatában a Képes Krónikában (33. fejezet) és tőle függetlenül a Budai Krónika családjához tartozó források szövegeiben. Kézai krónikája azonban (1283 tájt) szájhagyományból jegyezte le, „azt mondják” bevezetéssel („fertur”, 147. fejezet), s mint képtelen mesebeszédet történetileg elfogadhatatlannak tartotta. – A szájhagyomány továbbélésének tárgyi támasztéka lett utóbb a Lehel kürtje néven ismert, Jászberényben őrzött történelmi ereklyénk. Az i. sz. 900 tájt készült bizánci stílű, perzsa hatásokat őrző, nyersen erőteljes faragású elefántcsont-kürt a 17. sz.-ban tűnik fel a régi jászberényi r. k. templom falán, 1642-ben a ref. egyház pecsétjén, utóbb hét jász község pecsétjén is. Vöröses foltjait Konrád vérének véli, öble csorbulását Lehel csapásából eredezteti a hagyomány. Az egykori erdélyi Udvarhely megye népe úgy tudta, a patakfalvi Százhalomból került elő. Jászberényben mint a jászok főkapitányának jelvényét s mint ivókürtöt ünnepélyes alkalmakkor használták. Díszítőelemei eredeti vadászat, harc, viadalok, erőpróbák alkalmával betöltött jeladó funkciójára utalnak; az 1950-es években Kádár Ferenc dévaványai pásztor meg is szólaltatta. Egészében a Lehel-monda másodlagos járulékos eleme. – Irod. Szendrey Zsigmond: Történeti népmondáink (Ethn., 1923–24); Solymossy Sándor: Lél vezér kürtmondája (Ethn., 1929); László Gyula: Lehel kürtje (Bp., 1953); Moravcsik Gyula: Zum Bericht des Leon Diakons über den Glauben an die Dienstleistung in Jenseits (Studia antiqua, A. Salač septuagenario oblata, Praha, 1955); A magyarok elődeiről és a honfoglalásról (szerk. Györffy György, Bp., 1958); Korompay Klára: Középkori neveink és a Roland-ének (Bp., 1978).
Sándor István

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages