táncmester
táncmester: a kiváló táncos tulajdonságokkal rendelkező, táncos rendezői feladatokat elvégző, az utóbbi időben főleg táncoktatói tevékenységet folytató személy jelölése. A régi szótárak tanúsága szerint a táncmester latin megfelelője choragus volt, „tántz mester, játék készítő mester, játékmester és komédiás mester” jelentéssel (Szenczi Molnár Albert: Dictionarium latino-hungaricum et hungaro latinum, Nürnberg, 1604; Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium latino-hungaricum et hungaro-latinum, Lőcse, 1708). E sokoldalú foglalkozás a középkorban kívül állott a hivatalos és védett mesterségeken, űzői lenézett és jogtalan emberek voltak. A reneszánsztól kezdve azonban nemcsak a királyi udvarok táncmesterei, hanem a polgárok oktatói is társadalmilag megbecsült emberekké váltak (pl. a táncmester céhek Ny-Európában). Mivel a 17. és a 18. sz. elején Mo.-on hivatásos tánctanítókat nem ismerünk, e korszakban, de később is a táncmester főleg táncvezető, táncosztó mester, táncrendező feladatkört töltött be. Ezeket a fogalmakat fedi még a következő latin szó az említett szótárakban: praesultor, vagyis „elöl szökő, elöl tántzoló, tánczosztó mester”. A „praesultor” szó már a Calepinus-féle latin szótárban (1585) „elöl ugró” jelentéssel ismeretes. A 19. sz.-ban is az előtáncost, mint pl. a toborzó katonák káplárját nevezték táncmesternek (Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára, Pest, 1864). A kiváló táncosokat, akik valóban mesterei voltak a táncnak, a 19. sz.-ban általában táncmesternek nevezték. Ezeknek az előtáncos táncmestereknek az utódai a paraszti verbunkok vezető táncosai (pl. a kunszentmiklósi verbunkot vezénylő férfi). A múlt századi polgári és úri bálokon előtáncosokat választottak a rendező bizottságokba kiváló táncosokból. A régi úri és paraszti lakodalmakban az ún. főgazdának, a násznagyoknak és a vőfélyeknek táncosztó-táncmester szerepük is volt. A bálok rendező legényei, akik általában a legények irányítói, hangadói közül kerültek ki, töltöttek be a régi értelemben vett táncmesteri szerepet. A századfordulóig még számos helyen voltak bálok vagy lakodalmak alkalmával bizonyos időre megválasztott vagy felkért táncosztó-táncmesterek (→ táncrendezés). Az egyik legrégibb emlékünk erre vonatkozóan a kőszegi ifjúság 1697-ból származó szabályzata. A tánctanító táncmesterek a 18. sz. második felében tűntek fel Mo.-on és ezek elsősorban külföldi származásúak voltak. Ettől kezdve a táncmester fogalom a már említettek mellett tánctanítót is jelent. „Mester, ki másokat bizonyos táncnemekre tanít, idomít. Magyar, francia, színházi táncmester” (Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára, VI.). A reformkorszak idején kerültek előtérbe a neves magyar tánctanítók, akik az új nemzeti társastánc törekvések mellett a színpadi tánc művészetét is képviselték: Farkas József, Szőllősi-Szabó Lajos, Thury János, Veszter Sándor, Lakatos Sándor, Fitos Sándor, Róka János stb. Ekkor kezdtek megjelenni az első magyar „szabályozott” társastáncok (pl. Szőllősi-Szabó: Körtánca), amelyek vidéki városainkban és Pesten egyaránt elterjedtek. A 19. sz. második felében mezővárosaink mellett egyes falvakban is feltűntek a táncmesterek. Legkorábbi ismereteink erre vonatkozóan ÉK-Mo.-ról származnak. A → népies műtáncok mellett tanították a különböző polgári divattáncokat is. A Magyarországi Tánctanítók Egyesülete, amely kisebb megszakításokkal és névváltozásokkal a II. világháborúig működött, 1891-ben alakult meg. Ettől kezdve hivatalosan csak diplomás táncmesterek működhettek. A vidéki táncmesterek főleg iparos mesteremberek közül kerültek ki. Ezek a vidéki félnépi származású, sokszor működési engedéllyel sem rendelkező, ún. kontár táncmesterek gyakran a néptáncokból is merítettek és konstruált népies műtáncaik erős hatással voltak egyes vidékek parasztságának a tánckincsére (pl. ÉK-Mo.-on Szabolcs-Szatmár megyében). – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Pesovár Ferenc: Tyukod táncai és táncélete (Bp., 1954); Gönyey Sándor: Tánctanulás falun (Tánctud. Tanulm., Bp., 1958); Pesovár Ferenc: Táncmesterek a szatmári falvakban (Tánctud. Tanulm., 1959–60., Bp., 1960); Kaposi Edit: Adalékok az európai és a magyar táncmesterség történetéhez (Tánctud. Tanulm., 1969–70, Bp., 1970).
Pesovár Ferenc
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
