Orpheusz
Orpheusz – a görög mondák varázshatalmú énekese, Oiagrosz király és Kalliopé múzsa fia, Linosz testvére. Lantját Apollóntól kapta (egyesek szerint valójában ez az isten volt az apja), és énekével fákat, sziklákat mozgatott meg, vadakat tett kezessé. Részt vett az argonauták útján, és többször is hasznos szolgálatot tett nekik; énekével lecsillapította a zajgó tengert, a szirének dalát pedig túlharsogta, vagy mások szerint oly édesen és megejtően dalolt, hogy a szirének éneke már nem is hatott csábítóan útitársaira. Utóbb feleségül vette Eurüdiké nimfát; mikor asszonyát egy kígyó halálra marta, ~ lement utána az alvilágba. Dalával meglágyította Hadész és Perszephoné szívét (no meg az istenségek megijedtek látva, hogy ~ varázsos énekétől megbénult az alvilág egész „büntető apparátusa”, Ixión kereke nem forgott, Sziszüphosz köve megállt a hegytetőn stb.) és ezért engedélyt adtak neki, hogy az asszonyt felvigye a földre. A feltételt azonban, hogy útközben nem fordul hátra és nem néz rá, nem volt képes betartani, ezért Eurüdikének vissza kellett térnie a holtak közé. Thrákia királyaként ~ szembeszegült Dionüszosz fékevesztett kultuszával, ezért bakkhánsnők tépték szét. Mások szerint nőre nem nézett többé, bevezette a fiúszerelmet, s ezzel háborította fel országa nőit annyira, hogy végeztek vele; ismét mások úgy tudták, hogy Aphrodité megharagudott ~ anyjára, aki ellene döntött az Adonisz ügyében való bíráskodás során, s bosszúból minden thrák nőben szerelmet ébresztett a király iránt; azok nem tudták eldönteni, melyiküké legyen, ezért tépték darabokra. ~ fejét (amely még holta után is énekelt) és lantját a tenger Leszbosz partjaira sodorta, ezért lett e sziget a költészet hazája. ~ nevéhez kapcsolódik a későbbi misztikus szekta, az orphikusoké, amely monotheisztikus vagy pantheisztikus színezetű vallásos elveket hirdetett; a mitikus alapítónak tulajdonított költemények, himnuszok gyüjteménye Orphika címet viselt. – ~ alvilági útját és halálát Ovidius leírása (Átváltozások) meg Panoklész verse őrizte meg az ókorból, az újkorban pedig Calderón drámájában, Schiller és Rilke költeményeiben lép elénk. Századunkban lett divattá az időtlen alaptémát a mai korba és környezetbe helyezni, és hol tragikus, hol szatirikus, hol melodramatikus hatás szolgálatába állítani. A színpadon Kokoschka (Orpheusz és Eurüdiké), Anouilh (Eurüdiké) és Tennessee Williams (Orpheusz alászáll), filmen Cocteau (Orpheusz végrendelete) és do Canto (Fekete Orfeusz) modernizálták ily módon ~ történetét. – Több, mint hatvan antik vázakép, több dombormű, szobor és mozaik maradt fenn a nagy dalosról; az újkorban Bellini, Tintoretto, Bassano, Brueghel, Rubens, Poussin és Tiepolo festményei, valamint Canova, Rodin meg Milles szobrai ábrázolták. – Lévén ~ a zene valóságos megszemélyesítője, nem csoda, hogy ő a hőse a legelső operának (Monteverdi: Orfeo) és más barokk dalműveknek (Peri, Caccini), Gluck neves reformoperájának, Liszt szimfonikus költeményének, Offenbach csúfondáros operettjének (Orpheusz az alvilágban) és Sztravinszkij balettjének. 
II A1
)
II A1
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
