Romulus
Romulus – Róma alapítója és első királya. Anyja Rhea Silvia volt, Numitor albai király lánya, akit trónbitorló nagybátyja, Amulius Vesta-szűznek kényszerített. Mars isten álmában lepte meg a királylányt, és két ikerfiút nemzett vele. Amulius megparancsolta, hogy a csecsemőket fojtsák a Tiberisbe, de a szolgák megsajnálták, és egy kis nádteknőben a megáradt vízre tették őket. A partra sodródott ikreket egy nőstényfarkas szoptatta, amikor Faustulus, a király pásztora rájuk talált; magához vette s feleségével, Acca Larentiával felnevelte őket mint saját gyermekeit; ~nak és Remusnak nevezte el őket. Felnővén az ifjak is a király pásztorai lettek, és a száműzött Numitor pásztoraival való gyakori összetűzések során hamar kitűnt erejük, bátorságuk és vezéri adottságuk. Idővel fény derült származásuk titkára, a két ifjú vezetésével az elégedetlenek legyőzték és megölték a trónbitorlót, s visszaadták Alba Longa trónját Numitornak. Ők maguk új várost alapítottak a Tiberis partján, de ennek uralma fölött végzetesen összekülönböztek; ~ megölte fivérét, s a várost önmagáról Rómának nevezte el. A várost asylumnak nyilvánította, s így sikerült hamar benépesítenie, de mivel a jövevények mind férfiak voltak, kénytelenek voltak a szabinok s más szomszéd népek lányainak elrablásával asszonyt szerezni. Ez a fiatal várost háborúkba sodorta, s a válságos helyzetet az oldotta meg, hogy az elrabolt s szívükben már félig rómaivá lett asszonyok békét szereztek a hadakozók között. Ekkor ~ társkirályként maga mellé vette a szabinok uralkodóját, Titus Tatiust, s több évig együtt uralkodott vele. Időközben megerősítette a hadsereget, törvényt szabott, s megalapította a szenátus intézményét. 38 évi uralkodás végén a Mars-mezőn, egy díszszemle alkalmával Jupiter egy viharfelhőben a mennybe ragadta, bár a plebejusok úgy tartották, hogy királyukat a patríciusok tették el láb alól, mert törvényeivel a szegényeknek is kedvezni akart. A népgyűlés végül Quirinus néven ~ a halhatatlanok közé iktatta, templomot s papi testületet alapítottak neki, és évente a Quirináliák ünnepi játékain tisztelték emlékét. – A legendás honalapító király mondája számos jól ismert ókori elemből tevődik össze. Kitették és folyó vízére bízták, mint az akkád Szargon (Sarrukinu) királyt és a zsidó-egyiptomi Mózest, nőstényállat táplálta, mint Télephoszt és Atalantát, rangrejtve nőtt fel ikertestvérével, majd igazságot szolgáltatott, mint Amphión és Zétosz stb. Élete és tettei is mondai természetűek, a római történetírói hagyomány azonban komolyan vette őket, és még a városalapítás napját is meghatározták, ez mai időszámításunk szerint Kr.e. 753 április 21-ének felel meg. Reá vonatkozó ismereteink Livius történelmi írásain, Plutarkosz Párhuzamos életrajzok és Ovidius Római naptár meg Átváltozások c. művein alapulnak, valódi szépirodalmi műben nem játszik szerepet. – A képzőművészetben a legismertebb ábrázolás vele kapcsolatban az ikreket szoptató capitoliumi nőstény farkas, amely valósággal Itália jelképévé vált. Ezen azonban csak a farkas szobra eredeti, Kr. e. V. századi etruszk munka; az emlőit szopó két csecsemőt majd kétezer évvel később mintázta meg Pollaiuolo, a jeles reneszánsz szobrász. ~ életének eseményei közül a szabin nők elrablása, ill. a nők közbelépése a szabin-római háborúban foglalkoztatta a legtöbb újkori festőt és szobrászt (Sodoma, Poussin, Rubens, David, Picasso, ill. Giovanni da Bologna).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me