Jahve
Jahve – a zsidóság legfőbb istensége. A bibliai elbeszélés szerint először Mózes előtt nyilatkozott meg, nevét (héber mássalhangzókkal JHVH) így értelmezte: „Vagyok Aki Vagyok”, s kijelentette, hogy azonos Ábrahám istenével. A zsidóságot, választott népét Mózes vezetésével kiszabadította az egyiptomi fogságból, s negyvenévi pusztai bolyongás után elvezérelte a nekik megígért hazába, Kánaánba; a meghódított népek könyörtelen kiirtását követelte meg híveitől. Kiválasztott embereihez, Mózeshez, Józsuéhoz, majd Sámuelhez ismételten és közvetlenül szólott, hogy cselekedeteikben irányítsa őket, utóbb a próféták útján érintkezett népével. A nép gyakori hűtlenkedését, idegen istenekhez való pártolását, sőt az engedetlenséget és a kultikus vétségeket is rettentő szigorral büntette, sokakat közvetlenül ölt meg (lásd Kórah, Uzza stb.), gyakran a népet ellenség kezére adta. – Elhihető, hogy ~vel, ill. az ily néven tisztelt istenséggel valóban Mózes találkozott először, hogy őt ismerte meg Midián földjén mint a déli sémiták istenét, akit a Sínai-hegyen tiszteltek, vulkanikus jelenségek uraként. Innen valók lehetnek ~ tűz- és vihar-jegyei, féktelen indulata, könyörtelensége és félelmes, megközelíthetetlen fensége (aki színről színre látja, azonnal meghal). Milyen más volt a pátriárkák istene, aki ebédelni betért Ábrahámhoz, aki utóbb kedélyesen alkudozott vele a bűnös Szodomának adandó kegyelemről, aki Jákob1bal kiállt birokra, s aki valószínűleg Éllel, a kánaániták jóindulatú istenével azonosítható! Ha jogos a feltevés, hogy a történelemből ismert zsidóság két népelemből, egy régóta Kánaánban megtelepedett békés földmívelő népcsoportból s az utóbb dél felől behatolt harcias pásztortörzsekből olvadt idővel eggyé, akkor hihetőleg istenségeik is fúzióra léptek. Így jött létre a rég helyben lakók istenéből, Élből és ~ból Él-Saddai, akiben a déliek haragos, szigorú Ura maradt a domináns elem. – A ~ nevet az istenség iránti túlzott tiszteletből idővel tilos lett kiejteni, ezért a JHVH betűit Adonáj ('az Úr') formában olvasták ki. A magyar bibliafordításokban ahol Úr áll, ott a héber eredetiben a ~ név szerepel. A név késői, hibás olvasatából eredt a gyakran hallható Jehova forma (pl. a „Jehova tanúi” szekta nevében). – Az ótestamentumi idők vége felé szigorúan tilos lett Isten bármiféle ábrázolása (nehogy kapcsolatba lehessen hozni más népek bálványisteneivel), de korábban ez biztosan nem így volt, s okunk van hinni, hogy ~t sokáig bika képében (is) tisztelték. Erre vall egyfelől, hogy a zsoltárokban gyakran esik szó ~ szarvairól („felemeli szarvát dicsőséggel”), másfelől az, hogy Áron a Sínai hegy tövében egy borjú (bikaborjú) aranyszobrát állította fel a tiszteletére (Kiv 32). Tettét ugyan az Úr megrótta és Mózes haragjában összezúzta a „bálványt”, de gyanítható, hogy ez a beállítás a késői papi szemlélet alapján való átértékelésnek köszönhető. Másképp aligha lehetne magyarázni, hogy az Úr nem sokkal utóbb a „bálványimádó” Áront tünteti ki vesszeje kivirágoztatásával, majd határozott parancsot ad Mózesnek, hogy Áront szentelje főpapjává. E bikaábrázolás folytán ~ Baálhoz lett hasonló, s valóban nem lehetetlen, hogy a két isten tisztelete Kánaánban a királyság kora előtt bizonyos mértékig összefonódott. – Az istenség ábrázolási tilalma sokáig érvényben volt a keresztény művészetben is; szimbolikus módon jelezték csak a felhőből kinyúló kézzel, egy szemmel vagy égő csipkebokorral. A középkor végétől jelenik meg az antropomorf ábrázolás, és lesz általánossá a reneszánsz, majd barokk festményeken. Itt persze már ~ és a keresztény Szentháromság Atyaistene egyesült alakjában, s a bibliai jelenetekben is nagy szakállú, hatalmas termetű, méltóságot és jóságot sugárzó aggastyánnak mutatják, aki bőven redőződő hosszú köpenyben lebeg az égen. A legnagyszerűbb e nemben Michelangelo mennyezetfreskója a Sixtus-kápolnából: Isten megteremti a világot, Isten megteremti Ádámot. Korábban, pl. középkori miniatúrákon, de később is (pl. Blake angol költő és grafikus metszetén) a teremtő Isten körzővel ill. a hozzá hasonló kétszárú mérőeszközzel dolgozik, mint a középkori építőmesterek és tervező építészek. – A teremtés művének legnagyszerűbb zenei megjelenítését Haydnnak köszönhetjük, az ő Teremtés c. oratóriumának.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
