Noé
Noé – vagy Nóé, Noa ('nyugalom') az ősatyák egyike, Lámek fia, Ádám tizedízigleni leszármazottja (Ter), aki a világot elárasztó züllöttség idején (lásd Isten fiai) is feddhetetlen maradt. Ötszáz éves kora után nemzette három fiát, Sémet, Hámot és Jáfetet. Isten őt és családját szemelte ki, hogy megmeneküljenek az özönvíztől, amelyet a megromlott világ elpusztítására tervezett. Parancsára nagy bárkát épített ~, s ebbe minden állatfajból bevitt egy-egy párt (vagy hetet-hetet, más szentírási hely szerint). A negyven napig tartó ár apadtát, vagyis az Úr haragjának szűntét a bárkából kibocsátott galamb hozta hírül, amikor csőrében zöld olajággal tért vissza, ezért lett e madár a béke jelképe. Az ár elvonultával ~ áldozatot mutatott be az Úrnak, aki ígéretet tett, hogy nem küld több özönvizet a világra. Később ~ szőlőt ültetett, s borától megrészegedett; fiai erre eltérően reagáltak, s ezért nyert tőle áldást Sém és Jáfet, átkot pedig Hám nemzetsége; a zsidó hagyomány e háromtól származtatta az emberiség különféle népeit és népcsoportjait. – Az özönvíz epizódja az Um-napistiről szóló ősi mezopotámiai elbeszélés elvéthetetlen hatásáról tanúskodik, de sok párhuzamot mutat a görög Deukalión-mítosszal is. A Hénok könyve c. apokrif irat szerint ~nak már születését is csodás jelek kísérték, szeme fényétől az egész ház ragyogott, az újszülött pedig felállt a bába keze közt, és Isten dicsőségét magasztalta. Lámek megrémült, hogy a gyermek nem is tőle való, s apjához, Matuzsálemhez fordult tanácsért, ez viszont a maga apjához, Hénokhoz ment a föld végeire, és azt a megnyugtató jövendölést kapta, hogy a gyermek Lámek magzata, ám az Úr nagy feladatra szemelte ki. A midrások szerint ~ már körülmetélten látta meg a napvilágot, mégpedig éppen Ádám halálának napján. Azért őrizte oly soká szüzességét, mert nehezen talált tiszta nőt a megromlott világban, ez pedig Naháma volt, Hénok leánya (tehát ~nak dédnagynénje). Színes leírások festik a bárkába zárt emberek és állatok hétköznapjait, az egyes állatfajták viselkedését és az ezekre alapozott aitiológiai magyarázatokat. – Az özönvízről szóló középkori misztériumjátékok kedvelt komikus jelenete volt a veszekedés ~ és felesége között, utóbbi ugyanis semmiképp sem volt hajlandó belépni a bárkába. Byron Ég és föld c. misztériumdrámájában ~ az aggódó atya, akinek csak az özönvíz előestéjén sikerül rábírnia megtévedt fiát, Jáfetet, hogy kövesse az isteni rendelést, és lépjen az indulásra kész bárkára. – A keresztény művészet korai korszakaiban ~ bárkája elsősorban jelkép volt, a menekvésé, biztonságé, üdvözülésé, katakombák freskóin pl. a halottat benne ábrázolták imára emelt kézzel; hasonló szemlélet folytán lett a bárka az egyház szimbóluma, amelyben elérhetünk az örök életre. Az újkori festészet legtöbbször a bárkából kiszorult, az ártól fenyegetett emberek kétségbeesését ábrázolja drámai erővel; a téma megjelenik Michelangelo Sistina-beli freskóján és Uccello, Bosch, Grien, Poussin és Chagall festményein. ~ áldozata Bassano, Veronese és Bourdon képein látható, míg részegségét és a ruhátlan atyjuk előtt álló három fiát ugyancsak Michelangelo freskója és Gozzoli, Giordano, Zurbarán és mások festményei jelenítik meg. 
[I. C3]
)
[I. C3]
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
