Péter
Péter – eredetileg Simon (evangéliumok, ApCs), az apostolok egyike, Jónás fia. Kafarnaumi halász volt és nős ember; Jézus az elsők között hívta el tanítványai közé fivérével, Andrással együtt. Eredeti neve helyett Jézus adta neki a Kéfás (tkp. Kéfa, arámul 'szikla') nevet, amelynek görög formája a Petrosz, azaz ~; későbbi magyarázat szerint (Mt 16, 18–19) azért, mert rá mint sziklára szándékozott alapozni jövendő anyaszentegyházát. A Mester kétségtelenül és ismételten jelét adta, hogy kedveli, a Zebedeus-fiakkal (János1, Jakab1) együtt maga mellett tartotta működése fontos eseményeinél (pl. megdicsőülése, néhány csodatétele, jövendölése a világ végéről, gyötrelmei a Getsemáne-kertben), és ~ is többször kimutatta szóban és tettben iránta való szeretetét és ragaszkodását. Egy ízben mégis megtántorult: Jézus elfogatása után, félve, hogy maga is hasonló sorsra jut, a főpap udvarában háromszor is esküvel tagadta, hogy köze volna mesteréhez, holott néhány órával előbb fogadkozott, hogy kész őt követni a halálba is, sőt kardot emelt védelmére (lásd Malkus.) A megfeszítésnél nem volt jelen, a sírhoz is csak vasárnap hajnalban merészkedett; Jézus mégis megjelent külön neki, és mennybemenetele előtt még egyszer rábízta a főpásztori tisztet („legeltesd juhaimat”… Jn 21,17). Az ősegyházban ~ vezető szerepe sok epizódból kiviláglik: pünkösd napján ő szólt a tömeghez, ő beszélt a többiek nevében a Templomban és a főtanács előtt, az ő szavai pecsételték meg Ananiás2 és Szafira sorsát, ő művelt gyógyító csodákat, sőt halottat is támasztott fel (lásd Tabita). Heródes Agrippa börtönéből csodás módon kiszabadította egy angyal, s ~ ekkor „más vidékre ment”, de idővel visszatért Jeruzsálembe, és az „apostoli zsinat” alkalmával tekintélye teljes súlyával Pált támogatta a pogány keresztényekre vonatkozó könnyítések dolgában. (Erre felkészítette őt a Cornelius századossal kapcsolatos élménye.) Pál egyes leveleiből valószínűsíthető, hogy ~ Palesztinán kívül is folytatott térítő tevékenységet, és nemcsak a szórvány zsidósága körében, hanem pogányok között is. Utolsó éveit illetőleg a hagyományra vagyunk utalva: eszerint ~ végül Rómába ment, János Márk kíséretében, és az ottani keresztény közösség püspöke lett. A Néró-féle keresztényüldözés idején, valamikor 64 és 67 között, Pállal egy időben szenvedett mártírhalált: keresztre feszítették, de saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta méltónak magát, hogy Mesterével azonos módon haljon meg. – Az evangéliumokban ~ alakja színes vonásokkal rajzolódik ki: könnyen lelkesedik fel és csügged el, hirtelen indulatában kardot ránt, s még azon az éjen mindenkinél gyávábbnak bizonyul; tele van mohó, szinte gyerekes kíváncsisággal (milyen lehet a vízen járni?), ő firtatja a Mesternél példabeszédei értelmét és híveinek jövendő jutalmát, „világias” gondolkodásával, és persze szeretetétől indíttatva, vissza akarja tartani őt a megváltó haláltól. Ez a szeretetreméltóan esendő ember az ApCsel ábrázolásában már tekintélyes és méltóságteljes, ahogy az apostoli testület elismert vezetőjéhez és az új egyház „kősziklájához” illik, de képe azért itt sem merevedik hieratikussá; sok eleven és jellegzetes mozzanat található a vele kapcsolatos epizódokban. – Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. gyűjteményében ~ valóságos vetélkedőt vív Simon9 mágussal, csodatételekben igyekeznek egymást túllicitálni, természetesen ~ marad felül. A mágus ekkor Rómába megy, és varázslatai révén Néró kegyébe jut; ~ azért megy utána, hogy most már a császár előtt is bebizonyítsa vele szemben Isten erejének fölényét. Pál segítségével ez sikerül is neki, Simon egyik mutatványa közben nyakát szegi; a császár ezen feldühödve ad parancsot a két apostol kivégzésére. A profán irodalomban Sienkiewicz Quo vadis? c. regénye adja ~ egyik emlékezetes portréját, bár mellékes szerepben; a belőle áradó bölcs jóság és megértés megragadja a szkeptikus Viniciust is. Még egyszer meginog az agg apostolfejedelem - erre utal a cím, az ismert legendára, miszerint Rómából menekülőben Jézus jelent meg neki, s kérdésére (Quo vadis, Domine - Hová mégy, Uram?) így felelt: „Megyek Rómába újra megfeszíttetni” – és ekkor már ő is vállalja a vértanúhalált. Különös szerep jutott ~nek a magyar népmesék világában, az ún. legendamesékben. Ezeknek alapsémája, hogy Krisztus urunk Szent Péter társaságában járja a földet (azaz a magyar falusi világot), s közben valami mulatságos kalamajka esik meg velük. Ezeknek a példázatoknak mindig ~ a szenvedő alanya: oktondisága, falánksága, kíváncsisága, hiúsága és egyéb emberi gyarlóságai miatt éri őt a felsülés, aminek a tanulságát bölcs mestere vonja le szelíd szavakkal a mese végén. – Az apostolok fejedelmének s az egyház fejének nagy szerep jutott a keresztény művészetben. Szoborként vagy domborműveken, mozaikokon, miniatúrákon szakállas, őszülő hajú, kopaszodó vagy tonzúrás férfinak ábrázolták egy (vagy két) nagy kulccsal („a mennyek országának kulcsai”, vagyis a főhatalom jelvényei), könyvvel (apostoli levelére utal), lefelé fordított kereszttel (vértanúsága eszköze); néha megjelenik mellette egy kakas (megtagadta Jézust) vagy egy hal (utalás mesterségére). Élete késői szakaszát vagy a főhatalommal kapcsolatos mozzanatokat megjelenítő képeken néha pápai ornátust visel a hármas koronával, a tiarával, valamint hármas keresztben végződő pásztorbotot. Természetes, hogy a ~rel kapcsolatos bibliai események közül a kulcsátadást ábrázolták a leggyakrabban (Donatello márvány domborműve, Perugino, Raffaello, Veronese, Cano, Rembrandt, Poussin, Maulbertsch stb.) Nem kevésbé népszerű tárgy volt ~ tagadása, ill. vétkének megbánása (Carracci, Caravaggio, Rembrandt, Vignon, ill. Reni, El Greco, Zurbarán, Puget). A „Jézus a vízen jár” képtípus számos példáján ott látjuk a nyakig vízbe süllyedt, karját kétségbeesetten nyújtogató ~t is (Giotto, Vasari, Rosa, Rembrandt). Jelen van az apostol a Jézus megdicsőülését vagy Jairus lányának feltámasztását ábrázoló képeken; lásd még András, Ananiás2, Tabita, Cornelius. A Jézus feltámadása utáni események közül: ~ csodás gyógyítást végez az árnyékával (Massaccio, Romanelli); az angyal kiszabadítja a börtönből (Raffaello, Steenwijck, Ribera, Terbruggen). Legendás események is ihlettek képeket (Simon mágus megbüntetése, Quo Vadis), legfőképp fordított keresztrefeszítése (Giotto, Michelangelo, Caravaggio, Rubens, Giordano).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
