bölcs

Full text search

bölcs – ‘tapasztalt, okos, jó ítélőképességű (ember)’. Származékai: bölcsesség, bölcselkedik; bölcselet, bölcsész, bölcsészet.
Ótörök vendégszó: csagatáj bügicsi, oszmán büjüçü (‘varázsló’); ezek egy bügü (‘varázs’) szó származékai a foglalkozást jelölő -csi képzővel. Az ebből szabályosan alakult bűcs inetimologikus l hanggal bővült, mint pl. az ács régi és tájnyelvi álcs változata. A pogány korban magyar jelentése is ‘varázsló, sámán’ lehetett, majd a keresztény korban ‘sok titkot tudó ember’, s ebből ~. A mai népi nyelven is gyakran nevezik a vajákos embert, javasasszonyt, jósnőt tudónak, tudósnak. Lásd még bűvös.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages