elő
elő – ‘valaminek elülső része’: századelő. Származékai: előleg, előlegez, előny, előnyös, előnytelen, előke.
A szó el- töve finnugor eredetű ősi szavunk: vogul élen (‘elöl’), osztják íle (‘előre’), finn edellä (‘elöl’). Az ~ ma leginkább használatos birtokjeles formája (eleje) olyan tőtípusra vall, mint a fő ⇨ feje, tehát az el- tő névszóképzővel egészült ki. Az ~ fenti származékai a nyelvújítás korából való képzések. Az ~ sok összetett szóban áll előtagként, olykor igekötői jelleggel, részben latin és német szavak mintájára: előhegy, előszó, előhang, előjel, előkép, előszoba, előítélet, elődöntő, előfelvétel, előmenetel; előfordul, előmozdít, előkészül, előterjeszt, előad stb. Lásd még el, elé, elég, elem, eleve, ellen, elnök, előd, előkelő, előtt, első, elv.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me