V. Henrik
V. Henrik – angol király, tkp. Henry of Monmouth [monmöt] (sz. 1387, uralk. 1413-1422), IV. Henrik fia, korábban walesi herceg, becenevén Harry herceg, három krónikás színműnek, a kétrészes IV. Henriknek ill. az V. Henriknek is szereplője. Ifjú trónörökös korában egy sérelem miatt (a Főbíró kizavarta tiszteletlenségéért a koronatanács üléséről) hátat fordított az udvarnak, és évekig cégéres korhelyek és úri útonállók, Falstaff és cimborái meg a léha és vidám udvaronc, Poins társaságában töltötte idejét, apja nagy bánatára. Amikor híre támadt, hogy egy másik és vitéz Harry, Hővér lázadást támasztott a király ellen, a herceg nagy becsvággyal vetette magát a küzdelembe, és párviadalban megölte ifjú ellenfelét, akinek hősi hírnevét tisztelte és régtől irigyelte. Apja halála után ~ néven lépett trónra; ekkor azonnal szakított züllött cimboráival, és kegyével tüntette ki a Főbírót, aki hajdan megfeddte. Hamarosan háborút indított Franciaország ellen, hogy érvényt szerezzen az angol királyok igényének, amelyet régi, bár vitatható jog alapján a francia trónra formáltak, s amely ügyben már ~ dédapja, III. Edward is sikerrel hadakozott. A hadjáratot ~ személyesen irányította; előbb Harfleur kikötőjét vette be ostrommal, majd beljebb hatolva, Azincourt-nál megverte a sokszoros túlerőben lévő francia–burgundi sereget. VI. Károly francia király béketárgyalásokra kényszerült, és fiát, Lajos2 dauphint (aki fennhéjázásával a helyzetet ismételten elmérgesítette volt) az öröklésből kizárva, a győztes angol királyt nyilvánította trónutódjául. A lovagias ~ kedves udvarlásával megnyerte a francia királylány, Katalin2 hajlandóságát is, akit a békekötés zálogául feleségül adtak hozzá. Korai halála megakadályozta ~et, hogy érvényesítse trónigényét; a francia hadi sikerek miatt, amelyek nem kis részben Johanna (Jeanne d'Arc) fellépésének voltak köszönhetők, ez később fiának, VI. Henriknek sem sikerült. – A szerző, olykor a történelmi tények enyhe kozmetikázásával, ~ alakjában mutatja fel az eszményi királyt, akinek legitimitása makulátlan, s akiben erély, méltányosság, büszkeség és hősiesség egyesül a lelki nemességgel, a közvetlen emberséggel és a jó humorral. Figyelemre méltó a jelleme tágassága is: mint léha, vásott ifjút látjuk először ~et züllött cimborák közt (bár méltóságát itt sem veszti el egészen), majd fokról fokra ébred a rá váró felelősség tudatára, s ennek arányában támad fel benne a becsvágy. Az író érezteti, s egy helyütt ~ is kimondja, hogy a züllés időszaka nem volt egészen haszontalan előiskola a majdani uralkodó számára, aki ekkor szerezte mély élet- és emberismeretét és ösztönös demokratizmusát; harci sikereinek éppen az volt egyik fontos záloga, hogy legegyszerűbb katonája is a bajtársat érezhette benne. 
[A2]
)
[A2]
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
