Podmaniczky család. (Podmaníni és aszódi, báró).

Full text search

Podmaniczky család. (Podmaníni és aszódi, báró).
A Podmaniczkyak – vagy mint legrégebben neveztettek: Podmaniniek* Trencsin vármegye egy legrégibb törzs-családa, mely nevét azon megyében a Vágh-Besztercze szomszédságában fekvő Podmanin helységtől nyerte. A család ősei a XIV. század végén még a vághbeszterczei vár dárdás őrségéhez tartoztak, különben mint akkor már nemesek. E szolgálattól, mely az oklevélben servitium unius hastae néven fordúl elő, 1399-ben Zsigmond király által mentettek fel, és kiváltság-levelöket az akkori vágbeszterczei kapitánytól Zandivojtól is* kikapták.
Latinúl „de Podmanin
Szontagh Dán. közl.
Alig negyven év mulva a család már kezdett azon polczra emelkedni, mely jövendője nagyságát megalapítá. Podmaniczky Antal és vérsége Albert királytól a vágh-beszterczei várra és uradalomra, melyhez Podmanin is számíttatott, nyert királyi adományt. Két év mulva (1440-ben) pedig Antalnak fia II. László Lucska, Fekete-Kosztelecz, és Vrch-Tepla helységekben Klobusiczky László és Miklóssal I. Ulászló király adomány-levele mellett nyert beiktatást.
1450-ben Podmaniczky II. László és vére a vágbeszterczei várra ismét megerősítő adományt nyert; 1458-ban pedig a Vágh-Beszterczétől külön álló Vrch-Tepla és Precsin helységre nézve is megerősítést kap.
1466-ban nevezett II. László Hatne helységben, hol családja ős birtokos volt, azon részt is, mely Hatney György örökségéhez tartozott, ettől 500 fban Proszne helységgel együtt zálog-czímen szerezte meg. László 1471-ben a királyi jog hozzáadásával is (adjecto jure regio) ismét megujitó kir. adományt vitt Mátyás királytól a vágbeszterczei jószágokra és ezen megerősítő adomány-levelében megemlítetnek érdemei is, melyeket még a néhai beszterczei gróf Hunyadi László oldala mellett szerzett magának, emlékezetben tartván azt is, hogy a királyt szükségében 1200 ftal segítette. De Podmaniczky II. László érdemei itt sem értek véget, mert midőn a korláthkői vár ura kezdé azon vidéken dúlásait, azon vár és a benne levő latrok – mint az okmány nevezi – megvivására 1473-ban Mátyás király Podmaniczky Lászlót bizta meg, és ez okból Pozsony városának komoly parancsot irt, hogy az a kitett czélra ágyukat, ács mestereket, és más vívó szereket küldjön László részére.* 1482-ben II. László vérével együtt beiktattatott a hliniki birtokba, melynek ellene mondott Podmaniczky I. Balás özvegye Svidrigal Dorottya.
Teleki, Hunyadiak kora XI. 505. – Lásd róla oklevelet 1488. évrőli Kaprinai Mss. B. tomo 50. pag. 89.
II. Lászlónak, ki 1494-ben nejét gúthi Országh Ilonát özvegyen hagyta,* négy gyermeke maradt, úgymint II. János, I. István, I. Mihály és Anna gergelylaki Buzlay László hitvese. Mielőtt ezen három fitestvérről szólanánk, meg kell emlitenünk, hogy már Podmaniczky Antal korában élt s hihetőleg annak testvére volt:
Első neje Gálszéchy Magdolna lett volna, Buday Hist. lex. III. 122. lapja szerint Országh Ilona volt neje, és 1494-ben lett özvegye.
Podmaniczky I. László is, kinek gyermekei voltak I. János, II. Balás, György, Zsófia Kuzalka Ulászló neje és Márta, kinek férje nevét nem ismerjük.
Ezek közűl csak II. Balásról és Mártáról jegyezhetünk meg annyit, miszerint 1495-ben Márta és fia N. László Podmaniczky II. Balástól leány-negyedet kaptak. II. Balásnak maradt fia IV. László, ennek IV. János, kiről alább lesz emlékezet.
II. Balással majdnem egykorban élt. I. Balás, ki – mely körülmények szerint úgy látszik – Antalnak fia volt. Mátyás király alatt mint derék vitéz tünt fel, 1465-ben ő oltalmazta Nagy-Szombatot Svehla ellen. 1469-ben a nyitrai káptalan által a hricsóczi vár birtokába iktattatott. Meghalt 1482. év előtt, mert a nevezett évben már második neje Svidrigal Dorottya tiltakozott testvérének II. Lászlónak a hliniki birtokba történt iktatása ellen. Első neje ledniczi Bjelik Venczel leánya volt, kivel a ledniczi vár birtokába jutott. Egy fia volt III. László, kis máskép Vaczlav-nak is neveztetett, s ki 1508-ban ősi precsin-lehotkai birtokát II. János unoka bátyjának 125 frt felfizetéssel cserébe adta az attól kapott ősi Pretsin helységért. Benne ága – úgy látszik – kihalt.
A mi már II. László utódait illeti, ezek közűl.
II. János már 1505-ben mint főkamarás mester irta alá az 1505. évi rákosi országgyülés végzeményét.* 1510–1514-ig a pozsonyi főispánságban találjuk.* Ugy látszik ez utóbbi évet nem is élte túl, ha csak nem ő azon János is, kit 1526-ban főkomornok mesternek olvasunk.* Neje szintén gúthi Ország Mihály nádor leánya Borbála volt;* egyetlen leánya Margit Zokoly Jánosné volt. Megemlíthetjük még II. Jánosról, hogy ő Mihály és István testvéreivel együtt 1492-ben Drjeno, 1507-ben Bolessó helységet nyerte kir. adományban.
Kovachich Supllem. ad vestigia Comitiorum II. 333.
Lendvay M. Catalogus Comitum C. Poson Ms. – Lehoczky hibásan ez évekre másokat nevez.
Jászay M. nemz. napjai 126.
Nejéül egy táblázaton Lévai Cheh Borbálát is találom, de a Cheh család táblázata e nőt nem ismeri, és igy aligha nem tévedés.
I. István ki papi pályára szentelte életét, az emlitetteken kívűl 1496-ban Mihály testvérével a zay-ugróczi erdők birtokába iktattatott. Már 1505-ben nyitrai püspök volt, és mint ilyen irta alá az azon évi rákosi országgyülési végzeményt. A mohácsi vészt szerencsésen túlélve, Szapolyay pártjára állt és azt 1526-ban esztergami érsek nem létében megkoronázta. De – úgy látszik – szíve inkább I. Ferdinandhoz vonzott, már 1527. jul. 29-én ez utóbbinak híve volt, midőn attól ez napon kelt levélben János megkoronázásáért bocsánatot nyert, és azon évi nov. 3-án eme királyt is hasonlóan megkoronázá. A reformatio nála is fogékony elmére találván, az uj tannak ő is követője lett, s ez az oka, hogy nevét a nyitrai püspök névsorában csak 1528-ig találjuk,* holott ő még élt, és utódaúl csak 1534-ben lett Thurzó Ferencz. 1529-ben Kemencsán helységet kapta kir. adományban.* Oda hagyván a püspökséget, megnősült, első neje szedliczi Kosztka Miklós leánya Borbála, második neje gr. Zrínyi Miklós leánya Katalin volt. 1564-ben Árva vármegye főispánja, 1566-ban fő élelmezési biztos volt; élt 1569. évig.* Nincs reá határozott adatunk, de én hajlandó vagyok hinni, hogy ezen István utódaitól származott a most is virágzó aszódi báró Podmaniczkyak ágazata.
Pray Specimen Hierarchiae H. I. 371., mely szerint csak a kisebb egyházi rendeket birta, s nem akarván áldozó pappá fölszenteltetni, ez okból lett volna Luther híve.
Kaprinai Mss. B. tomo LVII. pag. 166.
„Igen megaggott vénségben” irja Budai Polg. lex. III. 124.
Istvánnak harmadik testvére volt Mihály, kiről hogy testvéreivel 1492., 1496. 1507-ben adományt nyert, már említettem; 1518-ban ős azok sorában állott, kik országgyülésileg a Morvaországból beütő pártosok megzabolozására küldetett.* 1520-ban már a királyi udvarnokok kapitányául olvassuk. Részt vett 1526-ban a mohácsi ütközetben is, és ott el is esett. Nejétől Tarczay Katalintól gyermekei maradtak: Ráfael, III. János, Katalin előbb Elefánty Mihály utóbb Gusich Miklós neje, Sára budetini Szúnyog Mózsesné, és Anna zábláthi Hrussó Jánosné.
1518: 7. törv. czikk.
A följebbi két testvér III. János és Ráfael a mohácsi vészre következett szomorú időszakban történelmi szerepet játszottak. Mind ketten határozottan a nemzeti párton János király hívei valának, de egyszersmind ez lehetett oka, hogy a másik királyi párt hatalma területén fekvő javaik folytonos háborgatásoknak kitéve, dúlattak és koboztattak, főleg miután a Podmaniczkyak ellensége Serédy Gáspár mint Magyarország felső részeinek parancsnoka 1527-ben I. Ferdinand király részéről parancsot nyert, a János király hívei jószágainak elfoglalásaira. Serédy Gáspár testvéreivel Györgygyel a nyert hatalommal haszonleső önérdekeiben, mint az ellene támadt perek eléggé tanusítják, – túlságosan visszaélt, kivált pedig a két testvér Podmaniczky javait illetőleg, üzte hatalmas foglalásait. – Ugyanis Serédy György a Podmaniczky két testvérnek anyjával Tarczay Katalinnal a makoviczai vár és budaméri kuriát közösen birván, ezeket a Podmaniczkyaktól erőhatalommal elfoglalta; mely sérelmek a nevezett testvéreket utóbb szenvedélyes visszatorlásokra és törvénytelenségekre ragadták. Mert noha ezen veszteségeiket János király már 1531-ben igyekezett Podmaniczky híveinek pótolni az által, hogy nékiek az irt évben Fejér megyében a Móré Lászlótól elvett Palota várát királyi adományban adta; mégis az akkori anarchicus viszonyok a két testvért oda ragadták, hogy hatalmas kényurakként* hatalmaskodásaikat és törvénytelenségeiket kivált a Vágvölgyén nagy mértékben folytatták. III. János Sambokrét várát foglalta el, és onnan pusztított, miért 1536-ban már Bars vármegye fölkelés utján utasíttatott megfékezésére. Nem használt semmit; utóbb is a folytonos panaszok az országgyülés szigorú közbeszólását eredményezték, melynél fogva a két testvér, még mind ez ideig I. Ferdinand királynak meg nem hódolva, ha bizonyos határideig a foglalásokat vissza nem adják és meg nem hódolnak, hűtlenségi bélyegen számkivetésre itéltettek.* E végzésnek következése lett, hogy ők a föltételeket teljesíteni igérvén, már 1543-ban Ferdinandtól kegyelmet nyertek, és 1545-ben a nagyszombati országgyülés 47. törvényczikkében a száműzés alól fölmenté, tartozván 15 nap az elfoglalt javakat uraiknak vissza adni. Ez évben – úgy látszik, János meghalt, mint nőtlen magtalanúl, és javai Rafaelra szállottak. Ráfaelről azonban a panszok még ezután is tartottak, az 1546. évi országgyülés arra kérte a már megengesztelődött I. Ferdinand királyt, hogy Nyitra megyében a zerdahelyi várkastélyt, Veszprémben a bakony-ujvárit, Somogyban az ordóit, melyeket Ráfael a följebbi években építtetett, s melyekből a vidékre hatalmaskodó garázdálkodások tétetnek, rontassa le, és az elragadozott javakat tulajdonosaiknak adattassa vissza. A zerdahelyi kastély helyett Ráfael a kolosi zárdát alakíttatta erősséggé, melyre ujra szintén annyi panasz jött, mint az előbbiekre, 1547-ben tehát a nagyszombati országgyülés a zerdahelyi kastély lerontása iránt is megujította kérelmét a királynál, úgy mindazáltal, hogy az egyház épségben maradjon. Ráfael az által kétfelé osztott Trencsin vármegyének 1544-től kezdve főispánságát viselte egy részben, míg a másik alsó részben ugyan e méltóságot Osztrosics János gyakorolta. Ráfaelra leggyanusabb árnyat vett azon modor, melylyel anyja Tarczay Katalin irányában viseltetett, kit ő saját házából kiüzött, s a miért őt az édes anyja örökségéből kitagadta 1551-ben, és mindenét leányának Sárának Szunyogh Mózses feleségének hagyta, a ki őt magához fogadta.* Azonban Ráfael gyermekeinek is hagyott valamit, de Ráfaelnek gyermekei nem maradtak. Ráfael birta Lednicze várat, valamint Sz.-Fejér vármegyében Palota várát. Lakását rendesen Vág-Beszterczén tartotta. Neje Lomniczy Janka, Lomniczy Ádám Brunov urának leánya volt. Meghalt Ráfael 1558-ban kora 46. évében. Tetemei az alsó-súcsi egyházba temettettek, hol a falba illesztett márvány táblán ilyen felirat jelölé helyét:*
Istvánffy hist. 1685-ki kiadás. pag. 167. – Mednyánszky a Hormayr-féle Taschenbuch-ban költői hévvel aggatja reájok a haramiaféle czímeket, nem ügyelve az akkori viszonyokra és arra, hogy az effélékről azon időből több nagyjainkat is vádolhatni.
1542: 45. törv. cz. pozsonyi orsz. gy.
Budai Fer. Hist. lex. III. 226.
Lásd „Slovenske Noviny” Bécs 1856. 103-ik számában „Podmaninovci” czím alatt.
„Conditus hic Raphael Baro Podmaninus heros,
Bistriciae gentis fama, decusque jacet.
Defunctus placido per mille pericula fato,
Attigit et vitae ter tria lustra suae.
Aspera felici subeundo proelia Marte,
Fortunae variis casibus actus erat.
Utque animo fortis, magnó fuit instar Achillis,
Terrori Sciticis ceperat esse Getis.
Horrida quos contra sua dum simul apparat arma,
Me Mars tunc raperet, mors tulit atra virum,
Quisquis amas fortesque Heroes et arida facta
Dic: Podmaninii molliter ossa cubent.”*
Dohnányi Miklós „Podmaninovci” czimű szinműve hirdetésében Podmaniczky Ráfael siremlékéről azt irja, hogy annak szobra márványba faragva a vág-beszterczei templom baloldalában látható tót fölirattal, mely szerint Ráfael „böjt első szerdáján” halt meg.
Az eddig elésoroltak nemzékrendi kimutatása következő:
«» Podmaniczky N.; Antal 1438.; tán testvére; László; I. János.; II. Balás 1495.; György.; Zsófia (Kuzalka Ulászló); Márta 1495. (N. N.); IV. László; IV. János 1559.; II. László † 1494. (1. Gálszéchy Magd. 2. Országh Ilona); Folyt. köv. lapon.; I. Balás † 1482. előtt (1. Bielik N.; 2. Svidrigal Dora); III. László alias Vatzlav.
II. László, † 1494. ki az előbbi lapon. (1. Gálszéchy Magd. 2. Országh Ilona); II. János pozsonyi főisp. (Országh Bora); Margit (Zokoly János); István nyitrai püsp. † 1570. (1. Koczka Bora 2. Zrínyi Kata); Mihály elesett 1525. (Tarczay Kata); Anna (Buzlayné); III. János nőtlen † 1543.; Ráfael trencsini főisp. † 1558. (Lomniczy Janka); Kata (1. Elefánty Mihály 2. Gusich Miklós); Sára (Szúnyogh Mózses); Anna (zábláthi Hrussó János)
Ráfaelnek halála után 1559-ben annak magvaszakadtán a királyi ügyész javait elfoglalá, nem használván semmit özvegyének Lomniczy Jankának ellenszegülése sem, sőt igényeitől a perben elmozdíttatott a Podmaniczkyak másik ágazatán lejövő IV. János, és igy a vág-beszterczei, hricsói, ledniczi, bicsei, baani és palotai jószágok a királyi fiscusra szálltak, utóbb másoknak adományoztatván.
Ekép letünvén a történelem szinpadáról a Podmaniczkyak, szintén egy századig nyomát sem leljük a hasonnevű utódoknak, mert a Luther tanát elfogadott P. István nyitrai püspöknek két rendbeli házasságából származott gyermekei az akkori viszonyok közt igényt sem formálhatva a királyi ügyész által elfoglalt ősi örökségekhez, valószinűleg mostohább körülmények között széledtek szét, hogy később egy ujabb virágzó ágnak törzsévé válhassanak; a minthogy már a XVII. század közepén Zólyom megyében Korpona városában látjuk feltünni a most is virágzó ágazat törzsét: Podmaniczky Gábort, ki 1646-ban a pozsonyi országgyülésen mint a nevezett szabad kir. város követe szerepelt,* és ki ama város levéltára szerint 1654-ben Korponának birája volt.* Itt érte a családot egy ujabb csapás, mely szerint a korponai templom elégése alkalmával családi levéltáruk is a lángok martaléka lön. Ugyan ez időben 1670. táján Zólyom megyében találjuk Podmaniczky Andrást, kinek neje Rákóczy Éva, Rákóczy Jánosnak Géczy Zsuzsától szül. leánya volt.* Gábornak hitvese Roznauer Zsuzsanna, már 1672. mart. 28-án özvegy volt. Ettől fiai Gábor, ki 1676-ban említetik, és Mihály* kinek neje Weszter Dorottya volt, s kivel következő családfát alkotott.
Historia diplomatica de statu Religionis Evang. 1710.
Nisnyánszky Historia L. R. Civitatis Corpona. Kézirat az Akadmiánál.
Mihálynak testvére vagy fia lehetett Podmaniczky György, ki Nógrád megyében az 1755. évi nemesi összeirásban a övevények sorában olvasható.
Wagner, Tab. geneal. Mss.
I. tábla
Gábor 1654. (Roznauer Zsuzsi); I. Mihály (Weszler Dorottya); I. János † 1743. (Osztroluczky Judit † 1766); Judit (b. Orczy Lőr.); II. János báró † 1788. (Kisfaludy Zsuzsa); Anna-Mária † 1803. (Beleznay M. tábornok); Erzsébet † 1819. (b. Bujanovszky Elek tábornok); I. Sándor báró † 1786. (b. Jeszenák Zsuzsánna); Folyt. II. táblán.; László † 1803. ezredes. (Radvánszky Karolina); József Bácsi főispán † 1823.; Zsuzsánna (Pongyeloki Róth J. ezredes); Amália † 1821. (gr. Wartensleben Károly); III. János (Hodossy Mária † 1841.); II. Mihály † 1860. (1. gr. Teleky Janka. 2. Gyürky Luiza); László (Illésy Magdolna) † 1854.; András † 1861. (1. Kubínyi Róza. 2. Gyürky Teréz); Zsuzsa † 1843. (Kosztolányi József); Mária (Radvánszky Antal); Zsuzsanna (Koppély Frigyes); Magdolna (Osztroluczky Géza); László (Sréter Mária); Mária.; Klaudia (Vörösmarthy J.); Ödön.; Sarolta.; Levente.; Jerne.; 1-től Karolina (b. Prónay Gábor); 2-tól Gizella (Patay Fer.); Géza.
II. tábla.
I. Sándor, ki az I. táblán (b. Jeszenák Zsuzsa); Karolina † 1830. (b. Prónay Gábor); Teréz † 1841. (Szirmay Ádám); II. Sándor † 1830. (gr. Wartensleben Klára); Anna-Mária † 1817.; Károly † 1833 bányai tanácsos (1. Charpentier Julia † 1811. 2. Jänkendorf-Nosticz Eliza † 1853.); Lajos (b. Prónay Zsófia); Ilona.; Róza (König József); Julia (Jósika Miklós); Eliza (Majthényi Péter); Frigyes országgyül. alelnök 1861.; Armin (gr. Keglevich Emma); Elemér.; Béla.; Gyula.; Endre.
A családfán álló I. Jánosnak fiai II. János és I. Sándor M. Terézia király asszony által a bárók sorába emeltettek, de a báróság csak 1783-ban hirdettetett ki. És ez időkorban vette fel a család az aszódi predikátumot is, holott még utóbb is királyi meghivó levelek is a „de eadem” azaz podmanini előnévvel jelölték.
II. János nagy tudományu férfiu, és buzgó protestans volt, kit aszódi kastélyában az akkor a besnyői kolostorban lakott Feszler gyakran felkeresett, s könyvtárát használá. Ennek fiai közűl
József cs. kir. tanácsos és kamarás, külsejére nézve igénytelen, púpos hátú, annál inkább szellemdús férfiú. Liszt Ferencz zongora hősnek gyermekkori pártfogója, ki pesti házánál gyakran hallatta műzenéjét. 1815-ben Párisba mint követ küldetett a számoltató bizottmányhoz, ez alkalommal Podm. József egy rendjelt kér, hogy illő díszszel léphessen fel az angol, orosz, porosz stb. követek közt, de ez megtagadtatott; utóbb vissza érkezvén, megkapta a Lipót-rend nagy keresztjét, miután már más udvaroktól is kapott rendjeleket; de ekkor már nem fogadta el a rendjelt, aszódi jobbágyaim közt – úgymond – nincs szükség üres diszjelre. József a dániai kir. Danebrog rend középkeresztese is volt, egyszersmind Bács-Bodrog megye főispánja. Meghalt magtalanúl Pesten 1823. május 11-én kora 68. évében; eltemettetett Aszódon. Testvére
László ezredes volt. Meghalt 1803-ban. Ennek Radvánszky Karolinától két leánya és négy fia maradt, úgymint IV. János kinek két leányát a táblázat mutatja; – Mihály, ki 1860-ban halt meg, öt gyermeket hagyván maga után; – II. László, gyermekei szintén a táblán láthatók, s végre András († 1861.) gyermekei szintén a táblán láthatók.
II. Jánosnak másik fia I. Sándor különös kedvellője volt a szépművészeteknek, melyre tömérdek pénzt áldozott, s a mint erről hátrahagyott érem, kép s aczél-metszvény gyüjteményei tanuskodnak. Ő volt első pártfogója a híres Mányoky festésznek, kinek több képe gazdagítá a Podmaniczky család képtárát. Meghalt 1786-ban. Nejétől báró Jeszenák Zsuzsannától öt gyermeke maradt, úgymint:
1. Karolina b. Prónay Gáborné, meghalt 1830-ban.
2. Terézia Szirmay Ádámné, meghalt 1841-ben.
3. II. Sándor meghalt 1830-ban. Nejétől gróf Wartensleben Klárától fiai Lajos, kinek báró Prónay Zsófiától gyermekei Ilona és Róza König Józsefné.
4. Anna-Mária meghalt 1817-ben.
5. Károly szabadelvű férfiu, az orvosi és bányászati tudományok nagy kedvelője, egy ideig a kir. kincstárnál bányászati tanácsos, és a dunántúli ágost. evang. egyház kerület felügyelője, meghalt 1833. sept. 21-én. Első neje Charpentier Julia meghalt 1811-ben, a második Jänkendorf-Noszticz Eliza, ki 1853-ban halt meg. Gyermekei:
a) Julia, szellemdús hölgy, nevét szépirodalmunkban is örökité, neje báró Jósika Miklós egyik legjelesb regényirónknak. Jelenleg Brüsszelben.
b) Eliza Majthényi Péter hitvese.
c) Frigyes (szül. 1824.) a politikai pályán egyike legszabadabb elvű mágnásainknak, 1861. évi országgyülésen a képviselőház alelnöke volt. Az irodalmi téren részint utazási leirása, részint kedves olvasatú regényei által szerzett érdemeket, és 1859-ben a m. akademia tagjául választatott.
d) Armin, 1861-ben Pest vármegye egyik választott szolgabirája. Nejétől gróf Keglevich Emmától gyermekei Elemér, Béla, Gyula és Endre.
A család törzsbirtoka jelenleg Pest megyei Aszód; czímerök, – mint följebb a metszvény mutatja – függőlegesen kétfelé osztott paizs, alúl egy gúla alakú osztálylyal, melynek ezüst udvarában zöld téren pánczélos, sisakos vitéz áll, jobb kezével kivont kardot, a balban levágott törökfejet tartva; a baloldali arany udvarban koronás egyfejű fekete sas látható kiterjesztett szárnyakkal. A paizs fölött bárói korona, és a fölött három koronás sisak áll, melyek közűl a jobb oldaliból a leirthoz hasonló pánczélos vitéz emelkedik ki; a középsőn két kiterjesztett sasszárny van, a baloldalin három strucztoll leng. A sisakokról lehullámzó foszladék vörösezüst, és aranyfekete; a paizst két oldalról két egyszarvú tartja.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages