A siker kifejlesztése és a Duna-vonalának elérése

Teljes szövegű keresés

87A siker kifejlesztése és a Duna-vonalának elérése
Az április 13-ai események annak a fővezérségi igénynek a jegyében történtek, amelyek a Duna déli szakaszának mielőbbi elérését és a Ferenc-csatornától északra lévő jelentősebb települések elfoglalását tűzte ki célul. Ennek értelmében a hadművelet súlya a gyorshadtestre tevődött át.
A gyorshadtest parancsnokságának egész éjjel nem volt összeköttetése a 2. lovas- és a 2. gépkocsizó dandárral. Reggel 7 órakor jött ugyan egy rádióüzenet a 2. gépkocsizó dandártól, de az előző napi keltezésű volt. A 2. lovasdandárról még délelőtt sem tudtak semmit. A kiküldött lovas- és gépkocsis összekötők eredmény nélkül tértek vissza. Mivel a hadtestparancsnok veszélyeztetve látta Újvidék és Titel időbeni elfoglalását, valamint a Duna délkeleti szakaszának birtokbavételét, megváltoztatta elhatározását, és az 1. gépkocsizó dandárt bízta meg ezen feladatok megoldásával.
88Az 1. gépkocsizó dandár délelőtt még a korábbi parancs értelmében tevékenykedett. Felderítő zászlóalja Ószivácon és Kúlán biztosított. A hidászok éjszaka a kúlai hidat kiválóan megerősítették, így az minden jármű számára használhatóvá vált. A felderítő zászlóalj a déli órákban indult meg Újvidék felé. Járőrei Petrőc térségében egy ellenséges gyalogezredet észleltek, amely Újvidék irányába menetelt. A zászlóalj zöme a páncélgépkocsi-századdal és a megerősítő tüzérséggel Petrőc és Dunagálos között oldalba támadta a szerbeket.
A meglepetésszerű és gyors rajtaütés teljes sikerrel járt. Az ellenség zöme rövid ellenállás után szétfutott, illetve megadta magát. 30 szerb tiszt és 1000 katona esett fogságba.
A dandár zöme Zombor, Kerény, Kúla, Keresztúr, Liliomos, Petrőcz, Dunagálos, Újfutakon át menetelt. Előrevonása során említésre méltó esemény nem történt. Újvidéket 19.30-kor érte el, ahol azonnal hozzákezdett a város átfésüléséhez, majd elszállásolt.
A gyalogrészek (a 2. gépkocsizó-zászlóalj) Zombornál keltek át a Ferenc-csatornán, és Bácsszentivánon, Doroszlón át Militicsre érkeztek. Itt 19.00-kor gépjárművekre szálltak, és Paripás, Pincéd területéig jutottak el.
A 10. kerékpáros zászlóalj Kula, Új-Verbász, Ókér, Újvidék menetvonalon tört előre. Késő este Ószernél igen erős (csetnik) szerb csoportba ütközött. A zászlóalj hosszú harcok után 14-én reggel ért Újvidékre.
A 2. lovas dandár a torlódások és az éjszakai harcok miatt csak 13-án reggelre érkezett meg körletébe. Késésben voltak a Szenttamási híd elfoglalására kijelölt erők is. A kerülő útra kényszerült kerékpárosok és műszakiak elakadtak a mélyen felázott terepen. 13-án 02.00-ra csak Kozocsa alezredes páncélos-zászlóalja és egy gépvontatású tüzérüteg érkezett meg Topolyára, ahol már ott tartózkodott a Sándor-csoport elővéd százada. Mivel Kozocsa alezredes nem számolhatott a lemaradt részek beérkezésével, az elővéd századot alárendeltségébe vonta és megszervezte a napi harcot. Pirkadatkor a harccsoport készen állt a feladat végrehajtására.
A harccsoport alighogy megindult, szerb elővédek ellenállásába ütközött. Rövid tűzharc után az ellenség visszavonult. A felderítő járőrök több 10-15 főből álló csoportot figyeltek meg, amelyek Szenttamás irányába haladtak.
A páncéloszászlóalj szorosan követte a visszavonulókat, majd gyorsan behatolt a községbe. A szerbeknek így nem maradt idejük arra, hogy az akadályövön nyitott átjárókat újra lezárják. Ugyanis az ellenség a Ferenc-csatorna hídjának biztosítása érdekében igen erős, műszaki zárakkal is ellátott védelmi rendszert épített ki Szenttamás körül. A zászlóalj a községben miden oldalról heves puska- és géppuskatüzet kapott.
89Ezalatt Szenttamáshoz érkezett Sándor alezredes csoportja is, amely szintén kora reggel indult el Napfényről. A parancsnok főerőit (a 4. gépkocsizó zászlóalj) a műút mentén bontakoztatta szét. A támadó csoportosítás szárnyainak fedezése és a község kétoldalú átkarolása érdekében jobbról az ejtőernyős századot, balról pedig a közben beérkezett 1/2 kerékpáros századot (Kozocsa-csoporthoz tartozó, de elkéső részt) vetette harcba. Hátának biztosítására egy géppuskás szakaszt rendelt ki.
A lassú, de módszeres és jól összefogott tűzzel vezetett támadás eredményeként sikerült az ellenséget kivetni állásaiból és a községbe visszaszorítani. Ekkor érkezett be a 2. lovasdandár felderítő zászlóaljának kis harckocsiszázada, amely felett Sándor alezredes átvette a parancsnokságot, és a településtől északra tartalékba vonta őket.
A községben csak 9 óra körül kezdtek csitulni a harcok, amelyet a település módszeres átvizsgálása követett.
Még tartottak az utcai harcok, amikor Szabó Gyula százados, a 4/12. tüzérüteg parancsnoka saját elhatározásából úgy döntött, hogy megakadályozza a híd felrobbantását, és birtokba veszi azt. Szemrevételezés után egy tűzszakaszt előrevont a hídhoz, és réslövéssel széjjelrombolta a túlparton lévő betonbunkert, amely figyelőpont, tüzelőállás is volt egyben, illetve ide futottak össze a robbantáshoz előkészített töltetek gyújtózsinórjai. A bunker szétlövése után az ütegparancsnok a neki alárendelt utászrajjal és a közben felszerelt 30 fős polgárőr csapattal megrohamozta a túlparti hídfőt, és birtokba vette a hidat.
A tartószerkezetekről nagy mennyiségű robbanóanyagot szereltek le, miközben 20 egyenruhás és 15 felfegyverzett polgári egyént fogtak el. A harcok a településben délre teljesen elcsitultak. Ezt követően a harccsoport átkelt a csatornán, és hídfőt foglalt.
A 2. lovasdandárból Szenttamásra érkezett az V. gépvontatású tüzérosztály, a 16. kerékpáros zászlóalj és a dandárparancsnokság. Az 1. huszárezred 17.00-kor Bácsfeketehegyre, a 2. huszárezred éjfél körül Óbecsére vonult be.
A 2. gépkocsizó dandár a szenttamási híd elfoglalása után kapta meg az új feladatát, miután helyreállt az összeköttetés a parancsnoksággal. A dandárparancsnok ekkor értesült arról, hogy eredeti feladatát az 1. gépkocsizó dandár vette át, neki pedig Kúlán át Bácskeresztúr, Torzsa, 92Úrszentiván, Pincéd körzetébe kell csapatait bevonultatni.
A Sándor-csoport – mint a dandár elővédje – a szenttamási hídfőből indulva késő este érte el Újvidék északi kijáratát, ahol harcszerű körülmények között éjjelezett.
A dandárparancsnokság és az 5. gépkocsizó-zászlóalj a torlódások miatt csak Kúláig jutott.
A Benda-csoport (5. gépkocsizó-zászlóalj) egész nap Szabadka környékén – súllyal Palicsfürdőn – harcban állt az ellenséggel. Csatlakozott hozzá a 12. kerékpáros zászlóalj, akikkel együtt késő este érkezett meg a városba. A 2. gépkocsizó dandár így 13-án Szabadka és Újvidék között teljesen szétszóródott. Így az újonnan kapott feladat végrehajtása 14-ére tolódott el.
Az őrnaszádezred a szárazföldi csapatokkal párhuzamosan nyomult előre. Fedezték a gyorshadtest szárnyát, és Gombosig megtisztították a folyami aknáktól a Dunát. Gombosnál felszámolták a torlaszzárat, és eltávolították a folyóból a felrobbant vasúti híd roncsait. Előretolt részei 19 óra 30 perckor elérték Vukovárt, ahol erős biztosítás mellett megálltak.
A gyaloghadtestek április 13-án folytatták lemaradt részeik felzárkóztatását és a még el nem foglalt területek megszállását.
A IV. hadtest 13-án 03.30-kor kapta meg a hadsereg 169/3. sz. intézkedését! „IV. hadtest 12. gyalog dandárával Bácsordas, Sztapár, Szend, Gombos területére. 93A hadtest ettől a területtől felderít Palánkára és Bácsújlakra. 10. gyalog dandár Apatin, Bácsszentiván, Zombor területére. A 2. gyalog dandár éllel Gádoron gyülekeztesse előre. IV. hadtest- parancsnokság Zombor.”
A hadtestparancsnok a megindulást 10 órára tűzte ki azzal a kikötéssel, hogy a feladatokat még 13-án teljesíteni kell. Ez a parancs csak részben lett végrehajtva.
A 10. gyalogdandár be sem várva a 13-ára vonatkozó utasítások beérkezését, már a kora reggeli órákban megindult Zombor irányába, ahová délután meg is érkezett. Itt meg kellett állnia, mert a Ferenc-csatornán még mindig nem lehetett átmenni. A műszakiak csak késő délután kezdték meg a két hadihíd felállítását.
A 13. gyalogdandár – amelynek elsőként kellett volna menetét megkezdeni – csak késő délután indult meg Zombor irányába. Ez azért történt így, mert a dandárparancsnok 14 óráig ismeretlen helyen tartózkodott, és a parancsról más nem tudott. A dandár estére bevonult a városba, és „ráfutott” a 10. dandárra, aminek következtében a csapatok összekeveredtek. Ráadásul a városban tartózkodott a gyorshadtest vonatának és közvetlenjeinek egy része is.
Az itt lévő erőkből este két gyalogzászlóaljat küldtek ki Apatin térségébe, hogy a Duna vonalát fedezzék. A városban egész éjszaka harcok folytak. Az összecsapások akkor kezdődtek, amikor a 48. gyalogezred két zászlóalja megkezdte kivonulását a városból, hogy átvegye a Ferenc-csatorna biztosítását. A szerbek elvágták a villanyvezetékeket, és a városra teljes sötétség borult. A rakéta jelére indított tűzrajtaütés vad lövöldözésbe csapott át. Az egész éjszaka tartó lövöldözést nem lehetett megfékezni.
A 2. gyalogdandár főerői (egy zászlóalj és két üteg kivételével) befejezték a felvonulásukat, de Gádort nem érték el, így Garán maradtak.
Az I. hadtest IV. 13-ára Ószivác, Cservenka, Kúla vonalának elérését, a Ferenc-csatorna északi ágának birtokbavételét és a gyorshadtest szárnyainak biztosítását kapta feladatul.
94A hadtestparancsnok ennek megfelelően a dandárok elhelyezkedési sorrendjében a következő utasításokat adta ki. A 15. gyalogdandár Csonoplya és Kerény körzetéből nyomuljon előre a Ferenc-csatorna mentén és vegye birtokba Ószivác, Cservenka, Kúla településeket. A 13. gyalogdandár Pacsér, Bácskossuthfalva területéről indulva vegye kéz alá Bajsa, Kishegyes, Bácsfeketehegy területeket. Az 1. gyalogdandár pedig vegye át Pacsér, Bácskossuthfalva megszállását, részei maradjanak Bajmókon.
A 15. gyalogdandár késő estére minden különösebb nehézség nélkül beérkezett a kijelölt körletébe. Birtokba vette a három települést, lezárta a kivezető utakat, és felderítő járőröket küldött ki a csatorna túlpartjára.
A 13. gyalogdandár délelőtt folyamán felzárkóztatta a lemaradt csapatrészeit, de főerői a kiújuló harcok miatt Pacsért csak éjfél körül tudták elhagyni.
Az 1. gyalogdandár viszonylag gyorsan eljutott Pacsérig, de a település előtti torlódások és a meg-megújuló harcok miatt kénytelen volt megállni. A parancsnok erőinek egy részét kerülővel Bácskossuthfalvára irányította, míg a főerőkkel arra várt, hogy az előttük lévő csapatok elhagyják a települést. Mivel ez több órán át nem következett be, az 1. gyalogezred is bekapcsolódott a küzdelmekbe. A támadáshoz elsőként a 4. század bontakozott szét. A század támadása az igen erős puska- és géppuskatűzben elakadt. Ekkor Forgó István őrmester előrekúszva kézigránátokkal megsemmisített egy közelben lévő tűzfészket. A csetnikek azonban egy szemben lévő házból tüzet nyitottak rá, aminek következtében a bal combján megsérült. Mit sem törődve vérző sebével, vakmerő bátorsággal rávetette magát támadóira, s közben a segítségére siető társaival pillanatok alatt elfoglalták a géppuskákkal is megerősített tűzfészket. Ekkor újabb és még komolyabb sebesülést szenvedett a szeménél, és eszméletét is elvesztette. Bátor tette utat nyitott a század számára. A Kormányzó Forgó őrmestert példaadó és önfeláldozó cselekedetéért a Magyar Nagyezüst Vitézségi Érdemrenddel tüntette ki.
A város északi részén végrehajtott tisztogatások során a szerbek 66 halottat és 200 foglyot vesztettek, míg az 1. ezrednek 12 sebesültje és 3 eltűnt katonája volt.
Az V. hadtestnél a hadtestparancsnok a napi parancsát 03.45-kor adta ki a dandárok számára, amely minél mélyebb déli irányú előretörést írt elő.
A 14. gyalogdandár napi célja Csantavér és Napfény körzetének birtokbavétele volt. A dandárból két csoportot hoztak létre az ezredparancsnokságok bázisán. A 9. gyalogezred csoportja (a parancsnokság, a 14. önálló huszárszázad, a 39/2. és a 9/3. gyalogzászlóaljak, valamint három tüzérüteg) Csantavérre, míg a 39. gyalogezred csoportja (a parancsnokság közvetlenekkel, a 39/1. és 3. gyalogzászlóaljak és két tüzérüteg) pedig Napfényre indult. A dandártartalék (a 9/2. gyalogzászlóalj két tüzér üteggel) Szabadkán maradt.
A két csoport zöme viszonylag gyorsan – még sötétedés előtt – elérte menetcélját, de Napfényre, illetve Csantavérre történő bevonulásukat az igen aktív szerb ellenállás késleltette. Végül is feladatát csak a Sebesics-pusztáról induló 39/2. gyalogzászlóalj nem tudta teljesíteni. Menetvonalán egy igen mély és széles kiterjedésű akadályzárba ütközött, amit csak nehezen tudott leküzdeni. A műszakiak egész éjszaka dolgoztak és keresték az átjárókat. A legnagyobb gondot a 3-4 méter mély és 5-6 méter széles harckocsiárok leküzdése jelentette. Végül is az akadályrendszert leküzdő alegység 14-én reggel érte el Csantavért.
A 19. gyalogdandár – amelynek alárendeltjei Szabadka, Horgos és Magyarkanizsa területén voltak szétszóródva – azt a feladatot kapta, hogy összpontosított erőivel Zentáig nyomuljon előre, és derítse fel a Tisza vonalát a Ferenc-csatornáig.
A felderítést a hadtest kerékpáros zászlóalja hajtotta végre, és minden nehézség nélkül Adán, Moholon, Péterréven át egészen Óbecséig jutott.
Zentára elsőnek a magyarkanizsai csoportosítás vonult be. A 9/1. gyalogzászlóalj és a 20. határvadász-zászlóalj a település előtt igen erős tüzet kapott. A gyalogzászlóalj harchoz fejlődött, de az ellenség ellenállását csak a jól összefogott 95tüzérségi tűzzel tudta megtörni. A település elfoglalása után egy biztosító csoportot küldött ki a Tiszához. Délután folyamán egymás után érkeztek meg a dandár csapatai Zentára. Minden egyes oszlopot tűzzel fogadtak a szerbek. Hiába volt az erős biztosítás, a település tüzetes átfésülése, a tűzrajtaütéseket csak részben tudták megakadályozni.
A csetnik harcmodor igen hatásosnak bizonyult, különösen nagyobb településeken. A felderítőkkel általában nem bocsátkoztak harcba, hogy a főerők gyanútlanul sétáljanak be az előre megszervezett és jól összehangolt tűzcsapdájukba. Kíméletlenül kihasználták, ha nem volt kellő a magyarok harcbiztosítása, vagy a menetoszlopok összetorlódtak. Pánikkeltés és megfélemlítés céljából minden be- és kivonuló csoportra tüzet nyitottak. Ezt követően nappal mint békés polgárok jártak-keltek az utcákon. Sötétedés után a megbeszélt jelre vagy időre elfoglalták rejtett tüzelőállásaikat, majd rövid, de igen hatásos tűzcsapások után igyekeztek gyorsan szétszéledni, a nyomokat eltüntetni és a fegyvereket elrejteni. A látszólag rendszertelen támadások mögött – amelyeket mindig eltérő időben és váltakozó helyeken hajtottak végre – igen tudatos szervezőmunka és tevékenység húzódott meg. A hatása elsősorban morális téren jelentkezett. Egyetlen idegen katona sem érezhette magát biztonságban a zömében szerbek lakta helyiségekben.
A 19. gyalogdandár állományából két csoport nem érkezett meg Zentára. A 13. gyalogezred szabadkai része az elhúzódó harcok és az útpontosítások miatt Palicsfürdőn maradt. A 13/2. zászlóalj pedig, amely még 12-ére virradó éjjel minden parancs nélkül támadásba lendült, a 14. dandár sávjába tévedt, és Csantavéren kötött ki.

Az 1. felderítő-zászlóalj oszlopa (91432).

A 12. kerékpáros-zászlóalj géppuskás százada folyamátkelés közben (89177, Toperczer Oszkár).

Az eszéki híd védelmét ellátó légvédelmi gépágyú tüzelőállásban (73404).

Bevonulás Csáktornyára (46854).

Csáktornya köszönti a magyar katonákat (46853).

90A nagykanizsai 17. gyalogezred I. zászlóalj géppuskás százada Csáktornyán (87205).

91A nagykanizsai ezred páncéltörő szakasza díszmenetben a csáktornyai bevonulás után (87220).

A nagykanizsai ezred géppuskás századának díszmenete (87219).

A magyar csapatok bevonulnak a Muraközbe (46855).

A m. kir. Folyami Flottilla búvára lemerülés közben (34590, Petneházy szds.).

Folyóbiztosítás (34564, OKW-Foto).

Páncélos naszád pihenőben (34559, OKW-Foto).

Harcok Zomborban (19013, MFI).

Szerb polgári áldozatok Szabadkán (92321/alb).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem