A keleti hadszíntér 1942. nyári és őszi eseményei más arcvonalszakaszokon
A keleti hadszíntér 1942. nyári és őszi eseményei más arcvonalszakaszokon
A németek 1942 tavaszán az arcvonal északi és középső szakaszán, elsősorban Leningrád és Moszkva ellen több hadműveletet is terveztek, de a szovjetek lekötő támadásai, valamint a Sztálingrádnál és a Kaukázusban dúló harcok miatt a legtöbbet sohasem indították meg.
Az egyik említésre méltó szovjet ellentámadás a ljubanyi hídfőben júliusban megsemmisített szovjet 2. csapásmérő hadsereg pusztulása után Szinjavinó irányában indult meg, mellyel a Leningrádi és a Volhovi Front csapatai Leningrád német blokádját próbálták meg áttörni. A németek ugyanakkor 18. hadseregüket a Krímből átcsoportosított, és az ostromharcászatban jelentős tapasztalatokat szerzett 11. hadsereg erőivel erősítették meg, s jelentős tüzérséget vontak össze a város körzetében. A Leningrád ellen tervezett támadást Manstein tábornagy irányította volna. A szovjetek viszont augusztus 27-én áthúzták számításait, amikor a 8. hadsereggel áttörték a német 18. hadsereg vonalait. Az október 6-án kifulladt támadás során a szovjetek 40 ezer 85 halottat és eltűntet veszítettek, de a Leningrád körül harcoló német csapatok is jelentősen meggyengültek.
A németek új nehézharckocsi-típusának, a Tiger (Tigris) E harckocsinak első bevetésére szeptember 16-án a leningrádi arcvonalon, a Ladoga-tótól délre került sor. Az 502. nehézpáncélos-osztály 1. századának egy szakasza, négy harckocsival délután 5 órakor hajtotta végre első harcfeladatát. A páncélosok hatalmas tűzereje, hosszú csövű, 8,8 cm-es lövegük 65által ugyan bevált, de a járművekben különféle műszaki meghibásodások léptek fel.
A nyáron Gyemjanszk térségében is heves harcok dúltak. Az Északnyugati Front csapatai május–június folyamán háromszor próbálták megsemmisíteni a németek 16. hadseregének itteni csoportosítását, de nem jártak sikerrel. A veszteségek mindkét oldalon súlyosak voltak. A németek kénytelenek voltak 18. hadseregük egy részét, és a szállítórepülőgépek zömét Gyemjanszkhoz átcsoportosítani.
A Közép Hadseregcsoport 9. hadserege (Heinrich von Vietinghoff páncélos tábornok) július 2-án korlátozott célú támadást indított a szovjet Kalinyini Front 39. hadserege és 11. lovashadteste ellen, amelyek Szicsevkától nyugatra, Belij körzetében egy kiszögellést védtek. A németek július 12-ig bekerítették és felszámolták a szovjet erőket, amelyek német adatok szerint 30 ezer foglyot, 218 harckocsit és 591 löveget veszítettek. Ennek következtében a német 3. páncéloshadsereg és 9. hadsereg hadműveleti helyzete lényegesen megjavult.
A Nyugati Front három hadserege július 5-től 12-ig a 2. páncéloshadsereg ellen Kirovtól Bolhovig több támadást hajtott végre. A németek három tartalékban álló hadosztály bevetésével megállították a szovjeteket.
Július 30-án az Északnyugati 66Front jobb szárnya és a Kalinyini Front bal szárnya is támadásba lendült, hogy a szicsevkai és a rzsevi irányokban előretörve levágja a németek rzsevi kiszögellését. A támadás csupán részsikereket eredményezett, de ezek a szovjeteknek augusztus 23-ig újabb 51 ezer 482 halottat és eltűntet jelentettek.
A Nyugati Front csapatainak viszont sikerült áttörniük a 9. hadsereg védelmét és szeptember 6-án dél felől át is karolták azt. A németek három páncéloshadosztály és néhány gyaloghadosztály átcsoportosításával, majd bevetésével állították vissza az eredeti helyzetet.
A Vörös Hadsereg hadászati védelmének része volt, hogy az arcvonal azon szakaszain folytattak aktív védelmet, melyeket gyengébb erők tartották, vagy ahol sávhatárok, kapcsolódási pontok voltak. Többek között a Voronyezsi Front 6. hadserege augusztus 6-án is e célból indította meg támadását a magyar 2. hadsereg ellen. A B Hadseregcsoport emiatt három gyaloghadosztályt és két páncéloshadosztályt volt kénytelen Voronyezs körzetében visszatartani, melyeket korábban a Volga irányában terveztek bevetni. Erős szovjet támadás érte a magyar arcvonaltól délre húzódó olasz 8. hadsereg XXXV. hadtestének állásait is. Ennek során a támadók Szerafimovics birtokbavételével a Don jobb partján egy 20 kilométer mély és 60 kilométer hosszan elnyúló hídfőt képeztek. Az augusztus 20. és szeptember 1. közötti doni hídfőcsata véres olasz veszteségét 2700 főben állapították meg.
A Voronyezsi Front szeptember 15-én ismét támadásba lendült. A front célja ekkor már Voronyezs visszafoglalása volt. A szovjetek október 5-ig átkeltek a Voronyezs folyón, de csupán a város délkeleti részét érték el.
