A Kercs-félsziget visszafoglalása és Szevasztopol ostroma
A Kercs-félsziget visszafoglalása és Szevasztopol ostroma
A német 11. hadsereg öt gyaloghadosztálya és egy páncéloshadosztálya, valamint a román VII. hadtest és a 8. lovashadosztály május 8-án támadást indított a Kercs-félszigetet védő Krími Front (D. T. Kozlov altábornagy) 44., 47. és 51. hadserege ellen. A szovjet csapatok összlétszáma 249 ezer 800 fő volt. A Trappenjagd (Túzokvadászat) fedőnevű német hadművelet a félsziget visszafoglalását tűzte ki célul, hogy utána minden erővel folytathassák Szevasztopol ostromát. A német-román csapatokat a VIII. repülőhadtest támogatta.
A szovjetek ugyan mélyen lépcsőzött védelmet építettek ki, de a német-román csapatok május 15-ig heves harcokban áttörték állásaikat, és birtokba vették a félszigetet. A német-román erők 170 ezer fogolyról, 284 megsemmisített vagy zsákmányolt harckocsiról, 1397 lövegről és 320 lelőtt repülőgépről adtak jelentést. Szovjet adatok szerint a Krími Front 162 ezer 282 halottat és eltűntet veszített. A szovjet csapatok maradványait május 19-ig a Krímből a Tamany-félszigetre vonták vissza. A nagy intrikus hírében álló L. Z. Mehlisz – a Krími Fronthoz beosztott SZTAVKA-képviselő – állítólagos gyenge katonai teljesítménye miatt Kozlovot többször bepanaszolta Sztálinnál.
A német 11. hadsereg a Kercs-félsziget elfoglalása után folytatta Szevasztopol ostromát. A megerődített kikötővárost a német-román csapatok már 1941. október végétől támadták. A számtalan vasbeton-erőddel körbevett várost a szovjet önálló Tengermelléki Hadsereg hét lövészhadosztálya és négy dandára védte. 1941. december 17-én a tenger felől ellátott erődrendszert menetből öt, légi és páncélostámogatásban részesített hadosztály támadta meg, de a szovjetek visszaverték rohamaikat. Manstein csapatai ezt követően kénytelenek voltak ostromháborúba kezdeni. A német haditengerészet eközben a szovjetek utánpótlását igyekezett elvágni.
A város köré mintegy 1300 tüzérségi tűzeszköz telepítettek, melyekből 600 darab 15 cm-nél nagyobb űrméretű volt, közöttük 24 sorozatvető-üteg. Felvonultatták a 80 cm űrméretű Dora nevű vasúti löveget is, amelynek páncéltörő gránátja 7,1 tonnát nyomott. A hatalmas ágyú 4400 fős kezelő- és biztosító személyzetével együtt 1942 áprilisában érkezett meg, s összesen 48 lövést adott le Szevasztopolra. A gránátjai azonban gyakran elvétették a célokat.
1942. június 7-én, ötnapos tüzérségi előkészítés után a német 11. hadsereg megindította Störfang (Tokhalfogás) fedőnevű hadműveletét a város bevételére, amely akkor a világ legerősebb erődrendszerének számított. A mintegy 35 kilométer hosszú arcvonalon hét német és két román hadosztály, valamint néhány kisebb egység indította meg rohamát. A gyalogságot a 190., 197. és 249. rohamlövegosztályok StuG. III rohamlövegei, valamint mintegy 600 repülőgéppel a VIII. repülőhadtest hét bombázó-, három zuhanóbombázó- és négy vadászrepülő-ezrede támogatta. A harcokba fontos szerep jutott a lángszórókkal és robbanótöltetekkel harcoló német rohamutászoknak is, akiknek az erődelemeket egyenként kellett elfoglalniuk.
A kikötővárosért június 31-ig, a Herszonesz-félszigetért, ahonnan a szovjetek kiürítették Szevasztopolt, július 4-ig folytak a heves harcok. A szovjetek az ostrom 250 napja alatt 156 ezer 880 halottat és eltűntet, 622 löveget és 28 harckocsit veszítettek. Ebből körülbelül 95 ezer fő volt a hadifoglyok száma. A német szárazföldi csapatok 4338 halottat, 18 ezer 185 sebesültet és 1591 eltűntet jelentettek. Az ostromhoz a németek összesen 562 ezer 944 tüzérségi lövedéket és 20 ezer 529 tonna repülőbombát használtak fel.
Szevasztopol elfoglalását követően Mansteint július 1-i hatállyal tábornaggyá léptették elő, hadseregét pedig más feladatok céljára alkalmazhatták.
