A “Zitadelle” hadművelet (1943. július 5. – július 13.)
A “Zitadelle” hadművelet (1943. július 5. – július 13.)
A német támadás előjátékaként a 4. páncéloshadsereg XXXXVIII. páncéloshadteste július 4-én 15 órakor korlátozott célú támadást indított, hogy a másnapi támadás kedvező megindulási állásaként birtokba vegye a szovjetek harcelőőrseinek vonalát a szemközti magaslatokon. Kitűzött célját a meglepetésszerű támadás során – viszonylag csekély szovjet ellenállással szemben – gyorsan elérte. A II. SS-páncéloshadtest július 5-ére virradó éjjel ugyanezt már csak súlyos közelharc árán hajthatta végre. A szovjeteket természetesen nem érte váratlanul a német támadás, hiszen a kurszki ívben beásott hadseregeik zöme július 1-től már riadókészültségben várta a németeket, és percre pontosan ismerték annak időzítését is. A készülődő német támadás emiatt még a harcászati meglepetés erejét is elveszítette.
A támadók csoportosításainak szétzilálása céljából a szovjetek közel egy órával, illetve helyenként csak tíz perccel a támadás megindítása előtt a kiszögellés legtöbb pontján hatékony tüzérségi ellen-előkészítést hajtottak végre. A szovjet légierő ugyancsak megelőző csapást kívánt végrehajtani a németek nyolc Harkov környéki zsúfolt repülőtere ellen. Még a német repülőgépek felszállása előtt akartak volna lecsapni rájuk. A német légierő fülelőkészülékei és “Freya” rádió-távmérő készülékei azonban jelezték a szovjet kötelékek érkezését. Ha a szovjetek végrehajtják tervüket, egy csapásra megfoszthatták volna a Dél Hadseregcsoportot nélkülözhetetlen légi támogatásától. A németek 52. és 3. vadászrepülő-ezrede késedelem nélkül a levegőbe emelkedett, és felvette a harcot a közeledő 132 szovjet csata- és 285 vadászrepülőgéppel. A német vadászrepülő-pilóták elhanyagolható saját veszteségek mellett rövid idő alatt mintegy 120 szovjet repülőgép lelövését jelentették. Az így meggyengített szovjet légi kötelékek Harkov körül a német légvédelmi lövegek heves tüzébe is beleütköztek. A szovjetek pontatlanul ledobott bombái kevés kárt okoztak. Időközben a megsemmisüléstől éppen csak megmenekült német repülőgépek hozzáláttak saját feladataik végrehajtásához, és megtámadták a számukra kijelölt célpontokat. A “Zitadelle” hadművelet első két napján a szovjetek német adatok szerint 637 repülőgépet veszítettek, a németek viszont csak 41-et. A kurszki harcmező felett emiatt sokáig német légi fölény érvényesült.
Július 5-én hajnali 3 óra 15 perckor a legtöbb német tüzérségi üteg és sorozatvető tüzet nyitott a kijelölt szovjet állásokra. A Dél Hadseregcsoport csapatai elegendő gyaloghadosztály hiányában és viszonylag gyenge tüzérségük miatt megszenvedtek a szovjet peremvonalba való betöréssel. A 4. páncéloshadsereg II. SS-páncéloshadteste 4 óra körül lendült támadásba. A XXXXVIII. páncéloshadtest 5 órakor követte. Délig a páncéloshadtestek a heves szovjet tüzérségi tűz és a sáros talaj miatt csak lassan haladtak előre. Miután a VIII. repülőhadtest hatékonyan támadó repülőgépei és a megerősítő tüzérség tüze lehetővé tette, a német páncélos- és páncélgránátos-hadosztályok a Belgorod–Obojany útvonal és Cserkasszkoje körzetében áttörték a szovjet 6. gárdahadsereg első védőállását. A Das Reich SS-páncélgránátos-hadosztály heves harcokban elfoglalta Berezovot. A védők ellenállása ugyan a mélységben erősödött, de a németeket egyelőre jelentősebb szovjet harckocsi-ellenlökés nem érte. A 3. páncéloshadosztály Korovinónál és Dmitrijevkánál, a 11. páncéloshadosztály pedig Cserkasszkojénél ütközött egyenként mintegy 25 szovjet páncélos ellenállásába. A 4. páncéloshadsereg aznap 26 páncélos kilövését és 180 szovjet repülőgép lelövését jelentette.
12A páncéloshadsereg balszárnyát a Kempf-seregcsoportnak kellett fedeznie. Breith tábornok III. páncélos- és Raus tábornok két gyaloghadosztályból álló hadteste ezért Belgorodtól délkeletre átkelt az Északi-Donyecen, és kisebb hídfőt hozott létre a 7. gárdahadsereggel szemben. Az erősen elaknásított terepen a németeket a szovjet védők tüzén kívül a harckocsiakadályok is lelassították. A III. páncéloshadtest 168. gyalog- és 6. páncéloshadosztálya a II. SS-páncéloshadtesttel való kapcsolatfelvételt kapta feladatul. A 19. páncéloshadtest délkelet felé, a 7. páncéloshadosztály pedig Raus tábornok 106. és 320. gyaloghadosztályával kelet-északkelet felé, Korocsa irányában támadott. A seregcsoport jobbszárnyát a folyó nyugati partja mentén a XXXXII. hadtest biztosította.
Model vezérezredes 9. hadseregének megindulási állásait 5-én hajnalban a szovjet tüzérségi ellen-előkészítés során a Központi Front 600 lövege és aknavetője vette tűz alá. Hajnali fél négykor a német zuhanóbombázó-repülőgépek felszálltak, és támadást indítottak Maloarhangelszk ellen, amely a legjelentősebb településnek számított a német hadsereg sávjában. Három órával később Model három páncélos- és két tábori hadteste is támadásba lendült. A német légierő és a tüzérség leginkább a 9. hadsereg balszárnyát támogatta, ahol a csapatoknak át kellett törniük a szovjet 13. hadsereg védelmét ahhoz, hogy a XXXXVII. páncéloshadtestet eredményesen vethessék be. A XXII. hadtest betört ugyan a szovjetek első állásába, de támadása dél körül elakadt. A széles aknamezőket a németek B IV robbantópáncélosokkal akarták megtisztítani. Ezt az eszközt – mérsékelt eredménnyel – itt vetették be először. Nyolc járművel ugyan sikerült átjárót nyitniuk a 400 m mély akadályrendszeren, ám négy járművezető elesett. A vadászzászlóaljakkal, lángszóróval és sorozatvetőkkel felszerelt rohamutászokkal, valamint rohamlövegekkel támogatott 383. és 216. gyaloghadosztályok mégis jelentős veszteségeket szenvedtek. Csupán a hadtest jobbszárnyán harcoló 78. rohamhadosztály gránátosai, valamint az őket támogató 654. nehéz páncélvadászosztály Ferdinand önjáró páncéltörő lövegei nyertek némi tért délután, miáltal sikerült betörniük Trosznába. A XXXXI. páncéloshadtest 86. és 292. gyaloghadosztálya a 653. nehéz páncélvadászosztály támogatásával Maloarhangelszktől délnyugatra ugyancsak betört a 13. hadsereg védelmébe. Estére a 292. gyaloghadosztály gránátosai elfoglalták Oszerkijt is. A XXXXVI. páncéloshadtest balszárnyán bevetett 31. gyaloghadosztály heves ellenállással szemben Turejka felé nyomult előre. A jobbszárnyon támadó 258. gyaloghadosztály birtokba vette az Objudenkitől délkeletre húzódó magaslatokat, de támadása ezzel ki is fulladt. A németek fő csapásmérő csoportosítása északon a XXXXVII. páncéloshadtest volt. A hadtest balszárnyán a szovjet 70. hadsereg mélyen lépcsőzött védelmével szemben a 6. gyaloghadosztály, jobbszárnyán pedig a 20. páncéloshadosztály lendült támadásba. A két hadosztály alig egy óra múltán dél felé szorította vissza a szovjet 15. és 81. lövészhadosztályokat. A hátráló szovjet gyalogság mögött hamarosan bevetették az 505. nehézpáncélos-osztály Tiger harckocsijait is. Aznap a 9. hadsereg csapatai közül a XXXXVII. páncéloshadtest érte el a legjelentősebb, de így is csekély eredményt. Hat-nyolc km-rel szorította vissza a 13. hadsereg bal-, illetve a 70. hadsereg jobbszárnyát, majd betört a szovjetek második védőövébe. Model elégedett volt az első nap eredményeivel, és utasította az 1. repülőhadosztályt, hogy másnap főleg a XXXXVII. páncéloshadtestet támogassa. A hadtestet este a 2. és 9. páncéloshadosztállyal erősítették meg, hogy 6-án mielőbb keresztültörjön az Olhovatka körüli magaslatokon.
Rokosszovszkij hadseregtábornok felismerve a német szándékokat még az éjszaka előrevonta a 2. harckocsihadsereg 3. és 16. harckocsihadtestét, valamint a front tartalékából a 19. harckocsihadtestet, hogy 624 páncélosuk másnap útját állja a németeknek. A rövid nyári éjszaka alatt a harckocsi-alakulatok azonban nem tudták időben elfoglalni állásaikat, ezért a német támadás menetben érte azokat.
A 6. légiflotta aznap a kiszögellés északi része felett 2088 bevetést hajtott végre. A német vadászrepülőgépek ezen körzetből 163 szovjet repülőgép lelövését jelentették, s saját veszteségük csak hét repülőgép volt. A kivívott német légi fölény lehetővé tette, hogy az arcvonal mögött felvonuló szovjet páncélosokat az újonnan kifejlesztett német páncélvadász-repülőgépek támadják meg. Hans-Ulrich Rudel százados, a 2. zuhanóbombázó-ezred tisztje 3,7 cm-es gépágyúkkal felszerelt Ju 87 G–1 repülőgépével már az első napon 12 T–34 harckocsit lőtt ki.
Másnap, július 6-án délután a 4. páncéloshadsereg II. SS-páncéloshadteste áttörte a szovjetek második védőállását is. A szovjetek tartalék harckocsi-csapatokkal megpróbálták kelet és nyugat felől támadva elvágni a Jakovlevótól és Lucskitól nyugatra harcoló SS-páncéloscsoportokat. A Totenkopf SS-páncélgránátos-hadosztály három harccsoportja ennek következtében Sozenkovtól nyugatra beleütközött a 2. gárda-harckocsihadtest páncélosaiba. A Das Reich SS-páncélgránátos-hadosztály páncélozott harccsoportja gyors ütemű támadásával elfoglalta Lucskit, majd kora este a Teterevino–Lucski úttól délre tovább üldözte a visszavonuló szovjeteket. A körzetben addigra már szétbontakozott az 5. gárda-harckocsihadtest is. A LSSAH SS-páncélgránátos-hadosztály elfoglalta Jakovlevo keleti felét, majd az esti órákban a településtől nyugatra összecsapott az 1. harckocsihadsereg 31. harckocsihadtestének beérkező részeivel. A német seregtest páncélozott harccsoportja addigra elérte Teterevinót. Ezen a napon már jóval hevesebb harckocsi-ellenlökések érték a német csapatokat. Csupán a II. SS-páncéloshadtest 70 páncélos kilövését jelentette.
Északon, a 9. hadsereg csapatai korán reggel felújították támadásukat, de a dél és kelet felől beérkező szovjet harckocsihadtestek mindenhol feltartóztatták azokat. A XXIII. hadtest arcvonalán csupán a 78. rohamhadosztály tudott újabb öt km-t előretörni Maloarhangelszk felé, de eközben súlyos veszteségeket szenvedett. A XXXXI. páncéloshadtest súlyos harcokat vívott Poniri körzetében. Este már bevetette 18. páncéloshadosztályát is. A második nap végére Model vezérezredes csapatai a legmélyebb betörés helyén is mindössze 14 km-t nyomultak előre.
A Központi Front parancsnoka, miután felismerte az északi német támadás súlypontját, összevonta a 16. és 19. harckocsihadtestet, valamint a 17. gárda-lövészhadtestet, 13hogy Olhovatka körzetéből ellencsapást indítsanak, és visszaszorítsák a XXXXVII. páncéloshadtestet. A 16. légi hadsereg csata- és bombázó-repülőgépei ugyancsak ezen német hadtestet támadták.
Július 7-én a 4. páncéloshadsereg észak-északkeleti irányú előrenyomulásának üteme a szovjet harckocsi-alakulatok egyre szaporodó ellenlökései miatt ugyancsak lelassult. A XXXXVIII. páncéloshadtest hadosztályai csupán csekély területnyereséget értek el. A három SS-páncélgránátos-hadosztály Teterevino és Kalinyin déli-délkeleti előterében heves páncélosütközetet vívott a szovjetekkel. A németek a két páncéloshadtest erőivel másnap be akarták keríteni a szovjet 1. harckocsihadsereg erőit.
Északon Model hadseregének támadása már kezdett kifulladni. A szovjetek ugyanis az. 1. gárda-tüzérhadosztály három dandárát az Olhovatka körüli magaslatokra vezényelték, az 5. áttörő tüzérhadosztály, a 13. páncéltörő tüzérdandár, a 11. aknavető-dandár és a 22. gárda-sorozatvetőezred pedig Poniri körül bontakozott szét, hogy támogassa a lövészgyalogság védelmét. A szovjet tüzérség tüze védelembe kényszerítette a német hadosztályokat. Csupán a XXXXI. páncéloshadtest 18. páncéloshadosztálya folytatta a támadást Poniri felé, melyet a 120 csata- és bombázó-repülőgép által támogatott 307. lövészhadosztály sikerrel védett. A XXXXVII. páncéloshadtestet a szovjet 16. és 19. harckocsihadtestek ellenlökéseinek visszaverése kötötte le. A német páncélosok alig nyomultak előre néhány km-t, mégis jelentős veszteségeket szenvedtek. Az 505. nehézpáncélos-osztály részeivel megerősített 2. páncéloshadosztály délután mégis betört a szovjetek harmadik védőövébe, de Model vezérezredes első hadműveleti célját, a kulcsfontosságú 274-es magaslatot Olhovatkától északra, csak megközelíteni tudta. A harcokban a szovjet 3. páncélvadász-dandár gyakorlatilag megsemmisült, de a német páncélosok a magaslat előtt ismét elakadtak. A német 9. hadsereg a támadás első három napján mintegy 10 ezer katonát veszített.
Július 8-án a kurszki ív déli részén a tartalékból érkező, s a 185 páncélossal rendelkező 10. harckocsihadtesttel megerősített szovjet 1. harckocsihadsereg is támadásba lendült. A 4. páncéloshadsereg “páncélos-folyosójának” keleti szárnyát alkotó II. SS-páncéloshadtestet a 2. gárda-, 5. gárda- és 10. harckocsihadtest részei támadták. A súlyos harcok árán az SS-csapatoknak a 2. gárda-harckocsihadtestet sikerült visszaverniük, és a 17 saját megsemmisült harceszköz mellett 100 szovjet páncélos kilövését jelentették. A XXXXVIII. páncéloshadtest aznap Sircevo és Verhopenyje körzetében a 6. harckocsihadtesttel, a 3. gépesített-hadtest maradványaival és a 31. harckocsihadtesttel küzdött. A német hadtest 95 páncélos kilövését jelentette. A 4. páncéloshadsereg előrenyomulása viszont tovább lassult.
A szovjet harckocsik oldaltámadásának elhárításában igen jelentős szerepet játszott a német VIII. repülőhadtest is. Délután egykor és este fél hatkor először a zuhanóbombázó-osztályok támadtak a szovjetekre, majd a 9. csatarepülő-ezred IV. (páncélvadász-) osztályának 68 Hs 129 típusú, 3 cm-es gépágyúval felszerelt repülőgépe csapott le a 2. gárda-harckocsihadtest csapataira. A német pilóták 50 páncélost lőttek ki. A páncélvadász-repülőgépek támadásainak rövid szüneteiben a Fw 190 csatarepülőgépek repeszbombákkal és fedélzeti fegyverek tüzével támadták a szovjet gyalogságot és légvédelmi eszközöket. A rendkívül hatékony német légitámadások miatt a szovjetek a csata hátralévő részében leginkább éjszaka mozogtak. A szovjet légierő ettől függetlenül továbbra is igen jelentős támogatást nyújtott saját csapatainak.
Aznap a Kempf-seregcsoport III. páncéloshadtestének parancsnoka, Breith tábornok 6., 7. és 19. páncéloshadosztályát egyaránt észak felé fordította, mivel keleti irányban a 7. gárdahadsereg védelmét még az 503. nehézpáncélos-osztály Tiger harckocsijainak támogatásával is képtelenek voltak áttörni. A seregcsoport jobbszárnyán Raus páncélos tábornok XI. hadteste sem tudta végrehajtani eredeti feladatát, vagyis Korocsa elérését, és ott egy keleti védővonal létrehozását. A hadtest azonban Volcsankszk körül jelentősebb szovjet erőket vert szét.
A német 9. hadsereg már csak 10 km szélességben folytatta támadását. A XXXXVII. páncéloshadtest előző éjszaka az OKH tartalékából megkapta a 4. páncéloshadosztályt is, amelynek segítségével délnyugat felé némi előrenyomulást ért el. A hadtest parancsnoka, Lemelsen tábornok a 2. és 4. páncéloshadosztály összes bevethető páncélosát egyetlen dandárba vonta össze. A páncéloscsoport ugyan a Szamodurovkától délre fekvő magaslatokig előrejutott, de ott támadásának lendülete kifulladt. A XXXXVII. páncéloshadtest déli irányú támadása a XXXXVI. páncéloshadtest elakadt balszárnya előtt rést ütött a szovjet védelmen. A német hadsereg-parancsnokság a 20. páncéloshadosztályt, a 31. gyaloghadosztályt és néhány vadászzászlóalját egy csoportban egyesítette, és délután a résen keresztül vetette be azokat. A 20. páncéloshadosztály rajtaütésszerű támadásával birtokba vette Szamodurovkát. A német páncélosok további előretörését azonban az eleredő eső következtében képződött sár és a szovjet védők tüze akadályozta. A légi támogatásra kijelölt zuhanóbombázó-repülőgépek ugyancsak nem tudtak felszállni. Este Model minden hadosztályát átmeneti védelembe rendelte, hogy egy átcsoportosítást követően a tervek szerint 10-én ismét felújíthassák támadásukat.
Július 9-én a Pszjol folyótól délre zajló páncélosütközet tovább dühöngött. A 2. gárda-harckocsihadtest beszüntette a 4. páncéloshadsereg keleti szárnya elleni támadásait, és a Kempf-seregcsoport dél felől támadó csapatai ellen vetették be. Az 5. gárda- és 2. harckocsihadtest Prohorovkától délre harcoló, legyengült alegységei is felhagytak a támadással, és védelembe vonultak. A 3. gépesített-hadtestet a német 4. páncéloshadsereg két páncéloshadtestének összpontosított támadása gyakorlatilag szétverte. Ennek következtében az északnyugat felé törő II. SS-páncéloshadtest csupán gyenge ellenállásba ütközött. A LSSAH SS-páncélgránátos-hadosztály elfoglalta Rilszkijt, és páncélosaival betört Szuko-Szolotinóba. A Totenkopf SS-páncélgránátos-hadosztály páncélozott harccsoportja Kocsetovkától keletre harcolt. A szovjet 6. harckocsihadtest a Pena nyugati partján kedvezőtlen állásokban védekezett a XXXXVIII. páncéloshadtesttel szemben, amelynek 11. páncéloshadosztálya észak felől átkarolására tört.
14Aznap a 9. hadsereg XXXXVII. páncéloshadtestének harcálláspontján Kluge tábornagy megbeszélést folytatott Model vezérezredessel, valamint Harpe és Lemelsen tábornokokkal. Model belátta, hogy hadserege kifulladt, de ő maga mégis folytatni akarta a támadást. Este intézkedett, hogy másnap a XXXXVII. páncéloshadtest támadásának súlya Tyeplojén keresztül a Moloticsi környéki magaslatok ellen irányuljon. A hadtest a 2., 4. és 20. páncéloshadosztályból még az éjjel létrehozta a feladattal megbízott páncéloscsoportját.
Július 10-én a 4. páncéloshadsereg jobbszárnya tovább folytatta lassú előrenyomulását. Ezt elsősorban a Kempf-seregcsoport III. páncéloshadtestének erőteljes támadása tette lehetővé, mely elől a szovjetek észak-északkelet felé megkezdték visszavonulásukat. Az északkeleti irányban előretörő II. SS-páncéloshadtest Prohorovka délnyugati előterében elszánt szovjet ellenállásba ütközött, amelyet újonnan odavezényelt tartalékokkal támogattak meg. A LSSAH SS-páncélgránátos-hadosztály támadása ennek következtében Sztorozsevojétól északra elakadt. A hadtest balszárnyán támadó Totenkopf SS-páncélgránátos-hadosztály 5. SS-páncélgránátos-ezrede délután az 52. gárda- és 95. gárda-lövészhadosztállyal szemben a Pszjol folyón Vasziljevkától egy km-re északnyugatra hídfőt foglalt el. A folyó volt az utolsó jelentősebb természeti akadály Kurszk felé. A németek azonban csak késéssel, 11-én kora délután tudtak két átkelőt létesíteni rajta. A XXXXVIII. páncéloshadtest 11. páncéloshadosztályának páncélozott harccsoportja zuhanóbombázó-repülőgépek támogatásával birtokba vette a Jakovlevóból Obojany felé vezető út melletti 260,8-as magassági pontot. A Panther harckocsikkal megerősített Grossdeutschland páncélgránátos-hadosztály tovább folytatta támadását a 6. harckocsihadtest átkarolása céljából, a hadosztály páncéllövész-ezrede pedig az Obojany felé vezető úton a 244,8-as magaslat felé tört előre. A németek ekkor alig több mint 19 km-re voltak a várostól. A távolság Kurszkig viszont még újabb 60 km volt.
A 9. hadsereg XXXXVII. páncéloshadtestének három páncéloshadosztálya északon rövid tüzérségi előkészítés után aznap szintén támadásba lendült. A német páncélosok elérték a Tyeploje–Szamodurovka nyugati széle vonalat, de további délnyugati irányú előrenyomulásukat a szovjet ellenlökések megállították.
Július 11-én hajnalban az északkelet felé törő II. SS-páncéloshadtest közepére átcsoportosított LSSAH SS-páncélgránátos-hadosztály a megerősített 2. SS-páncélgránátos-ezredével támadást indított Prohorovka felé. Délután kettő körül az SS-páncélgránátosok Oktyabrszkijtól délkeletre birtokba vették a 252,2-es magassági pontot. Az SS-páncéloshadtest szárnyain támadó Totenkopf és Das Reich SS-páncélgránátos-hadosztályok azonban lemaradtak. A LSSAH SS-páncélgránátos-hadosztály ennélfogva csupán egy arcból indított, oldalról fenyegetett támadást hajthatott volna végre Prohorovka ellen, mely a szovjetek erős páncéltörőágyú- és tüzérségi tüze miatt amúgy is jelentős veszteségekkel járt volna. A támadás emiatt aznap nem is indult meg. A hadosztály jobbszárnyának biztosítására, Sztorozsevojétól északra csupán az 1. SS-páncélgránátos-ezreddel indított támadást. Az egyébként igen hatékony német légi támogatás egy alkalommal tévedésből a 2/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosait bombázta. A Totenkopf SS-páncélgránátos-hadosztály páncélozott harccsoportja csupán délután háromnegyed négykor kapott parancsot az éppen elkészült hidakon való előretörésre, de erre aznap már nem került sor. A XXXXVIII. páncéloshadtest arcvonalán csak kisebb harcok folytak. A 11. páncéloshadosztály Kocsetovkától északra elfoglalt egy magaslatot, illetve Novoszelovkánál, ahogy a Grossdeutschland páncélgránátos-hadosztály Verhobényjénél, egy szovjet támadást vert vissza. A 4. páncéloshadsereg végül másnapra halasztotta a Prohorovka elleni támadást. Hoth vezérezredes páncéloshadtestei július 5. óta már több mint 1000 szovjet páncélos kilövéséről számoltak be.
A Kempf-seregcsoport III. páncéloshadtestének élén támadó 6. páncéloshadosztály és 503. nehézpáncélos-osztály 19 bevethető Tiger harckocsija aznap 12 km-t tört előre északi irányban. A német páncélosok, miután szétzúzták a 69. hadsereg 305. lövészhadosztályának védelmét, elfoglalták Kazacsjét, ezt követően azonban beékelődtek a 107. lövészhadosztály hátrébb előkészített védelmébe. Miután e mögött jelentősebb szovjet állásrendszer vagy tartalék már nem volt, a németek kijutottak a Harkovtól északkeletre harcoló szovjetek hátába. A III. páncéloshadtest jobbszárnyának Manstein tábornagy parancsára Korocsa felé kellett előrenyomulnia. A balszárnyon és középen harcoló német páncélosok viszont azt a feladatot kapták, hogy a 4. páncéloshadsereg II. SS-páncéloshadtestével közösen semmisítsék meg a tartalékból bevetett szovjet 69. hadsereget. A legfontosabb kérdés a németek számára az volt, hogy Breith tábornok páncélosai időben kijutnak-e Prohorovka körzetébe, hogy támogassák a II. SS-páncéloshadtestet?
Északon a német 9. hadsereg XXXXVII. páncéloshadtestének szárnyait reggel szovjet harckocsi-támadások érték. Model vezérezredes azzal próbálta menteni a helyzetet, hogy bevetette utolsó tartalékát, a 10. páncélgránátos-hadosztályt. Ez sem segített azonban. Este a 9. hadsereg főparancsnoka belátta, hogy a csatát elvesztette. Hadserege július 5–11. között halottakban, sebesültekben és eltűntekben 20 ezer 720 főt veszített. Az OKH másnapra megígérte Modelnek a 12. páncélos- és a 36. páncélgránátos-hadosztály átadását. A “Zitadelle” hadművelet északon és délen egyaránt tetőpontjához érkezett.
