Az 1. Belorusz Front támadása Kovel és Lublin irányában (1944. július 18. – augusztus 29.)

Teljes szövegű keresés

Az 1. Belorusz Front támadása Kovel és Lublin irányában (1944. július 18. – augusztus 29.)
A két hadseregcsoportot is irányító Model tábornagy csapatainak hamarosan újabb fenyegetéssel kellett szembenézniük. Az 1. Belorusz Front balszárny-csapatainak támadását Kovel körzetéből Lublin irányában tervezték. Rokosszovszkij marsall csapatainak feladata a német Közép Hadseregcsoport 2. tábori és az Észak-Ukrajna Hadseregcsoport 4. páncéloshadserege Kovel és Lublin között elhelyezkedő erőinek megsemmisítése és Breszt elfoglalása volt. Ezen hadseregeket arra is utasították, hogy széles arcvonalon érjék el a Visztulát, és létesítsenek hídfőt a folyó nyugati partján.
Az 1. Belorusz Front balszárnya öt összfegyvernemi hadsereget, egy harckocsihadsereget, egy légi hadsereget, 36 lövészhadosztályt, két lovashadtestet, valamint négy harckocsi- vagy gépesített-hadtestet, négy harckocsi-, gépesített- vagy önjáró tüzérdandárt, 17 harckocsi- vagy önjáró tüzérezredet, három tüzérhadosztályt és egyéb megerősítő erőket gyülekeztetett. Ezek harci létszáma 416 ezer katona volt. Csapatainak állományába 1126 harckocsi, 622 önjáró löveg, 8335 tábori löveg és aknavető (ebből 710 rakéta-sorozatvető), 1107 páncéltörő ágyú, 512 légvédelmi löveg, 1465 repülőgép és 19 ezer 550 gépkocsi tartozott.
A szovjet front csapásmérő csoportosítása, nevezetesen a 47. hadsereg, a 8. gárdahadsereg, a 69. hadsereg és a 2. harckocsihadsereg, a lengyel 1. hadsereg 79 ezer 900 katonájával, négy gyaloghadosztályával, egy lovasdandárával és egy harckocsidandárával együtt lendült támadásba.
Július 18-án a 47. hadsereg és a 8. gárdahadsereg a német Közép és Észak-Ukrajna Hadseregcsoport csatlakozásán hatolt be a védelembe, és a szovjet csapatok július 21-ig elérték a Nyugati-Bugot. A siker kifejlesztésére 73július 22-én 732 páncélossal bevetett 2. harckocsihadsereg, a 8. gárdahadsereg és a lengyel 1. hadsereg július 23-án menetből birtokba vette Lublint. A 2. harckocsihadsereg parancsnoka, Sz. I. Bogdanov vezérezredes a Lublinért vívott harcokban július 22-én megsebesült, amikor terepjáró személygépkocsiját géppuska-sorozat érte, miután az élen haladó egyetlen kísérő szovjet harckocsit a németek páncélököllel kilőtték. V. I. Csujkov vezérezredes, a 8. gárdahadsereg parancsnoka szerint Bogdanov vállcsontját egy német mesterlövész lövedéke roncsolta szét, amikor a város északi szélén páncélgépkocsin harckocsizói után haladt. A harckocsihadsereg vezetését A. I. Radzijevszkij vezérőrnagy vette át.
Július 23-án a német 4. páncélos- és 5. Wiking SS-páncéloshadosztály déli irányból ellencsapást indított a Nyugati-Bugon már átkelt szovjet 65. és 28. hadsereg ellen. A 65. hadsereg kénytelen volt kiüríteni frissen kialakított hídfőjét.
Július 24-én a 2. harckocsihadsereg előrevetett osztagai Demblin körzetében elérték a Visztulát. A 11. harckocsihadtest és a 2. gárda-lovashadtest eközben északnyugati irányban Siedlce felé tört előre, hogy megakadályozza a Közép Hadseregcsoport 2. hadserege erőinek visszavonását Breszt és Bialystok védelmére. Július 27-én a gyorscsapatok mögé felzárkózó 8. gárdahadsereg és 69. hadsereg Magnuszew és Pluawy körzetében átkelt a folyón.
A SZTAVKA arra utasította a 2. harckocsihadsereget, hogy forduljon északnyugati irányba, és Varsó felé támadva vágja el a Közép Hadseregcsoport visszavonulási útvonalát. Radzijevszkij vezérőrnagy három hadteste július 28-ig délkeletről 40 km-re megközelítette Varsót, miközben heves támadásokat intéztek a német 73. gyaloghadosztály és július 30-tól a Luftwaffe feltöltés után 64 Panzer IV harckocsival, 31 Jagdpanzer IV vadászpáncélossal és nyolc Flakpanzer 38(t) légvédelmi páncélossal beérkező Hermann Göring páncéloshadosztálya ellen.
A Varsóba vezető utak birtoklásáért a 2. harckocsihadsereg és a németek között versenyfutás kezdődött. Radzijevszkij vezérőrnagy Varsó előtt álló páncélosain kívül a 47. hadsereg lövészhadtestei, a 11. harckocsihadtest és a 2. gárda-lovashadtest – egyebek mellett a 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály részeivel – július 25-től a lengyel fővárostól 50 km-re keletre, Siedlce birtoklásáért harcolt. A szovjetek július 31-én elfoglalták a várost.
Július 28-án az 1. Belorusz Front 61. és 28., valamint 70. hadserege visszafoglalta Breszt erődjét, amely 1941. június 28-án csak véres harcok után került német kézbe. A szovjet csapatok ezzel felzárkóztak az 1941. évi szovjet–német határra, a Közép Hadseregcsoport minden korábban elfoglalt szovjet területet elveszített.
A német hadseregcsoport júliusban mintegy 200 ezer halottat és sebesültet veszített, 85 ezer katona került hadifogságba. Tíz tábornok elesett, 21-et pedig fogságba ejtettek. A Közép Hadseregcsoport megsemmisülése jelentőségében és a német veszteségeket tekintve jóval meghaladta a Wehrmacht sztálingrádi vereségét.
Model tábornagy július végén az OKH megkérdezése nélkül elrendelte az 1939. évi lengyel–szovjet határra való általános visszavonulást, és ezzel együtt a még tartott megerődített települések feladását.
Július 29-én a szovjet 2. harckocsihadsereg parancsnoka a 3. harckocsi- és a 8. gárda-harckocsihadtestet észak felé irányította, hogy Varsótól északkeletre megtámadják a várost védő német csapatok balszárnyát. Ezzel egy időben a 16. harckocsihadtest folytatta harcát a lengyel főváros délkeleti megközelítési útvonalaiért.
A 8. gárda-harckocsihadtest sikeres támadást hajtott végre, 20 km-re megközelítette Varsót, de veszteségei egyre növekedtek. Július 30-tól a meggyengült szovjet 3. harckocsihadtestet Varsótól 15 km-re északkeletre, Wołomin északi előterében a XXXIX. páncéloshadtest Hermann Göring páncéloshadosztálya és a feltöltésről 81 Panzer IV és 79 Panther harckocsival, valamint nyolc Flakpanzer IV légvédelmi páncélossal beérkező 19. páncéloshadosztály részei támadták meg.
A szovjet harckocsihadtest három napig védekezett. Augusztus 2-án és 3-án azonban a németek a 4. páncéloshadosztályt és az 5. Wiking SS-páncéloshadosztályt is bevetették ellene, melyek végül a szovjet harckocsihadtestet Radzymin és Wołomin körzetében bekerítették. Model tábornagy a 4. páncéloshadosztály éléről figyelte a páncélosütközetet. A német páncéloshadosztályok augusztus 5-ig felszámolták a bekerítést. Jelentésükben 189 szovjet harckocsi kilövéséről számoltak be, valamint három önjáró löveget és 45 tüzérségi löveget is zsákmányoltak. A szovjetek német adatok szerint mintegy 3000 halottat és 6000 hadifoglyot veszítettek.
Miután augusztus 5-ig a körzetbe beérkezett a 47. hadsereg, a súlyos veszteségeket szenvedett 2. harckocsihadsereget két nappal később feltöltés céljából kivonták. A hadsereg a pótlásokkal és javításokkal együtt a hadműveletben 989 harckocsit és önjáró löveget veszített, ezekből 284 páncélost véglegesen. A váltásként beérkezett összfegyvernemi hadsereg három lövészhadtestének egy több mint 80 km széles arcvonalat kellett átvennie, ezért már nem maradt ereje a Varsó elleni támadás vagy a Narew folyó felé való előrenyomulás felújítására. A Közép Hadseregcsoport utánpótlási vonalait a szovjetek ennélfogva nem tudták elvágni.
A Varsótól keletre zajló páncélosütközet idején, augusztus 1-jén a lengyel főváros területén a lengyel Honi Hadsereg vezetésével nemzeti felkelés robbant ki. (A felkelés eseményeivel részletesebben “Az arcvonalak mögött” című fejezetben foglalkozunk.)
Varsó előterében augusztus 20-ig csupán a szovjet 47. hadsereg harcolt, majd felzárkózott mellé Z. M. Berling altábornagy lengyel 1. hadserege is. Szeptember 10-én a 47. hadsereg támadást indított nyugat felé. Szeptember 12-én a szovjet összfegyvernemi hadsereg harckocsikkal támogatott részei behatoltak Pragába, Varsó keleti elővárosába. A német IV. SS-páncéloshadtest 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztálya, a 73. gyaloghadosztály megmaradt erői, a 19. páncéloshadosztály részei, valamint a magyar 1. lovashadosztály leharcolt kötelékei ellenlökésükkel több szovjet támadást is felfogtak, és 19 szovjet páncélos kilövését jelentették. Este a szovjetek 25 harckocsival ismét betörtek Pragába. A német–magyar védők Varsótól keletre még két napig tartottak egy kisebb hídfőt a Visztulán. Szeptember 14-én aztán kiürítették Praga elővárost, és felrobbantották a folyó négy, még álló hídját.
74Három nappal később, 17-ére virradóra a lengyel 2. és 3. gyaloghadosztály részei három zászlóaljnyi erőben a Visztulán keresztül támadást indítottak, hogy ezáltal segítsék a németek által hevesen támadott felkelőket a Visztula nyugati partján. Szeptember 19-én ködfüggöny fedezetében, jelentős szovjet tüzérségi és csatarepülőgép-támogatás mellett újabb két lengyel gyalogzászlóalj kísérelte meg az erőszakos átkelést a Visztulán, de mindössze egy 500 méter mély apró hídfőt tudtak létrehozni a déli vasúti híd körzetében. Az átkelt lengyel erők ellen szeptember 20-án a német 25. páncéloshadosztály-harccsoport sikeres ellenlökést indított. A lengyelek aznap 283 halottat és 300 hadifoglyot, 21-én újabb 218 hadifoglyot veszítettek. A csekély eredmény és a 2000 főnyi teljes veszteség után a lengyel zászlóaljak maradványainak szeptember 23-án vissza kellett vonulniuk a folyó keleti partjára.
A katonai megfontolásokon túl – ezeknél jóval nyomósabb – politikai érvek is az ellen szóltak, hogy a szovjetek jelentősebb segítséget nyújtsanak a lengyel felkelőknek. Sztálin ugyanis nem kívánta segélyezni a londoni emigráns lengyel nemzeti kormánnyal rokonszenvező felkelőket, inkább hagyta, hogy a németek és a lengyelek kölcsönösen gyengítsék egymást. A szeptember folyamán végrehajtott szovjet–lengyel támadások csupán azt szolgálták, hogy a felkelők folytassák az egyre reménytelenebb küzdelmet. Sztálin szeptember közepéig megtagadta az engedélyt azoktól az amerikai repülőgépektől, amelyek a varsói felkelőknek akartak utánpótlást ledobni és ezután a szovjet repülőtereken szálltak volna le. Mire a szovjetek engedélyezték a műveletet, a lengyel felkelők ellenőrzése alatt túl kis terület maradt az ejtőernyős utánpótláshoz. A felkelők megmaradt csoportjai végül október 2-án letették a fegyvert.
Augusztus 1-ig a szovjet 8. gárdahadsereg Magnuszewnél egy 10 km széles és három–öt km mély hídfőt alakított ki a Visztulán. A németek e körzetben augusztus 5-én a Hermann Göring páncéloshadosztállyal és a 19. páncéloshadosztállyal indítottak ellenlökéseket. Hamarosan itt vetették be a 17. gyalog- és a 45. gránátoshadosztályt is.
A 8. gárdahadseregnek csupán a 11. gárda-harckocsidandárt és három önjáró tüzérezred páncélosait sikerült átjuttatni a hídfőbe. A szovjet lövészek állásait – hosszú idő után először – német csatarepülőgépek támadták. A 19. páncéloshadosztály a Pilica folyó mentén, a Hermann Göring páncéloshadosztály és a 45. gránátoshadosztály pedig a Radomka mentén indított támadásokat. Az átkarolt szovjet 4. gárda-lövészhadtest kénytelen volt ugyan visszavonulni, de a hídfőt a németek nem tudták jelentősebben összeszűkíteni, még kevésbé felszámolni. Augusztus 10-től a hídfő körzetben helyi jelentőségű állóharc vette kezdetét, amely egészen 1945. január közepéig elhúzódott.
A szovjetek nyári hadjárata augusztus végén sokkal inkább az utánpótlási nehézségek, mintsem a német ellenállás megszilárdulása miatt ért véget. Noha a németek Varsó előterében és Litvániában erős ellencsapásokat hajtottak végre, ezek önmagukban elégtelenek voltak a szovjet előretörés megállítására.
A Vörös Hadsereg csapatai a belorussziai hadművelet 68 napja alatt 1100 km szélességben és 550-600 km mélységben nyomultak előre nyugat felé. Teljesen felszabadították Belorussziát, visszafoglalták Litvánia és Lettország egy részét, behatoltak lengyel területre, jelentős hídfőket vettek birtokba a Visztulán és Kelet-Poroszország határán a Harmadik Birodalom törzsterületét is megközelítették. A német hadvezetés más hadszínterekről összesen 46 hadosztályt és négy dandárt csoportosított át Belorussziába. A szovjet csapatok ezáltal közvetve a Franciaországban harcoló angolszász csapatok helyzetén is javítottak.
Mindez azonban súlyos veszteségekbe került. A “Bagratyion” hadművelet – beleértve az 1. Belorusz Front balszárnyának Kovel és Lublin irányában végrehajtott támadását is – 765 ezer 815 fős szovjet élőerő-veszteséggel járt. A lengyel 1. hadsereg 5073 katonát veszített. A harcokban 2957 szovjet harckocsi és önjáró löveg, 2447 tüzérségi löveg és aknavető, valamint 822 repülőgép semmisült meg. Az 1. Ukrán Front lvov-sandomierzi hadműveletében további 289 ezer 296 főt, 1269 páncélost, 2447 löveget és aknavetőt, valamint 289 repülőgépet veszített.
Június 23. és augusztus 29. között a német Közép Hadseregcsoportot mintegy 450 ezer fős veszteség érte. A harcokban 17 hadosztály és három dandár megsemmisült, további 50 hadosztály súlyos veszteségeket szenvedett. Július 7-én Hitler elrendelte, hogy a szétvert seregtestek pótlására 17 új gránátoshadosztályt és 10 páncélosdandárt állítsanak fel.
A jelentős veszteségeket szenvedett 1. Belorusz Front augusztus közepén erőit a Magnuszew körüli hídfő védelmére és a Bugon keresztül a Narew folyón való átkelés kierőszakolásához összpontosította. A szovjetek számára a későbbi hadműveletek kiindulópontjaként használható hídfők sokat jelentettek, ezért a hősiesen harcoló lengyel felelők a csekély hadianyag-segélyen kívül hiába vártak szovjet szárazföldi segítséget.
Augusztus 17-én Model tábornagy átadta a Közép Hadseregcsoport főparancsnokságát a 3. páncéloshadsereg korábbi parancsnokának, Reinhardt vezérezredesnek, és a nyugati hadszíntérre utazott. A keleti hadműveleti területre már soha nem tért vissza. A 3. páncéloshadsereg vezetését Erhard Raus vezérezredes vette át, saját páncéloshadseregének élére pedig Heinrici vezérezredes került. A német 9. hadsereget már július 27. óta Nicolaus von Vormann páncélos tábornok irányította.
Az 1. Belorusz Front jobbszárny-csapatai és a 2. Belorusz Front erői augusztus közepétől október elejéig heves harcok közepette nyomultak előre a Varsó–Białystok terepszakaszon a Narew folyó felé. A szovjetek célja az volt, hogy a Visztula és a Narew folyó között áttörnek Kelet-Poroszország irányában. A szovjet 1. és 2. Belorusz Front a német 2. hadsereg (Weiss vezérezredes) elleni támadásra a 65., 48., 3., 49. és 50. összfegyvernemi hadseregeket vonta össze. A fő csapást a 65. hadsereg sávjában tervezték, ahol a 8. gárda-harckocsi-, 9. harckocsi- és 1. gépesített-hadtest is gyülekezett. A német 2. hadsereg balszárnya Łomżától északra csatlakozott a 4. hadsereghez, amely Kelet-Poroszország védelmére készült.
Amint a szovjetek támadási előkészületei megfigyelhették, a két német tábori hadsereg – erői megkímélése érdekében – augusztus 10. körül több szakaszban a Varsó 75északkelet–Wegrów–Zambrów–Narew folyó–Osowiec–Augustówski-csatorna vonalára vonult vissza. Az 1. Belorusz Front augusztus 15-én támadást indított a Bug és a Visztula között. A német felderítés szerint a szovjetek 60-70 lövészhadosztállyal, 10 harckocsi- vagy gépesített-hadtesttel, három lovashadtesttel és erős repülőkötelékek támogatásával támadtak. Augusztus 18-ig a szovjet támadás a német 2. hadsereget és a 9. hadsereg balszárnyát visszaszorította a Bug folyó mögé. Négy nappal később, 22-én a 2. Belorusz Front is támadásba lendült. A német 2. hadsereg és a 9. hadsereg IV. SS-páncéloshadteste alárendeltségében a magyar 1. lovashadosztállyal heves ellenállást tanúsított.
Augusztus 31-ig a szovjetek a német 2. hadsereg arcvonalszakaszán számos betörést értek el, és az ezeket felszámolni képtelen németeket visszaszorították a Narew középső folyásáig. A szovjetek azonban nem tudták áttörni a német védelem hadműveleti mélységét, és a 2. hadsereg erői megőrizték arcvonaluk folytonosságát. A harcok hevességét jelzi, hogy például a 2. hadsereg Lovashadteste kilencnapos ütközetben 154 szovjet harckocsi és önjáró löveg, 81 páncéltörő ágyú, 10 löveg és három repülőgép megsemmisítését jelentette. A 9. hadsereg IV. SS-páncéloshadtestének 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztálya csupán szeptember 1-jén Varsó és Radzymin között 47 szovjet páncélost lőtt ki.
Szeptember 3-án az 1. és 2. Belorusz Front csapatai – rövid pihenő után – felújították támadásukat. Miután a két német hadsereget a Narew mögé visszavetették, három nappal később, 6-án hozzákezdtek, hogy jelentősebb hídfőt létesítsenek a folyón. A német 9. hadsereg balszárnya tartani tudta Modlint a Visztula északi partján.
A szovjet 65. hadsereg már szeptember 5-én Pułtusk körzetében elérte a Narew folyót, de a német 5. vadászhadosztály ellenlökései miatt csak a második átkelési kísérlete sikerült. Estére már három szovjet hadosztály kelt át a folyón. Négy nap múlva a szovjetek hídfője 20 km szélesre és 10 km mélyre tágult. A szovjetek azonban a súlyos veszteségek miatt további támadási kísérleteikkel szeptember 20. körül kénytelenek voltak felhagyni.
A 2. hadsereg XX. hadteste október 4-én a pułtuski hídfő felszámolására az 542. gránátos-, a 252. és 35. gyaloghadosztály, a 3. páncéloshadosztály, a 25. páncéloshadosztály-harccsoport erőivel, valamint az 505. nehézpáncélos-osztály 44 Tiger B és az 507. nehézpáncélos-osztály 40 Tiger E nehézharckocsijával támadást indított. A német páncélosok betörtek a 65. hadsereg védelmébe, és október 5-én estig három km-re megközelítették a Narew folyót. Október 6-án a szovjetek csatarepülőgépek és ISZ–2 nehézharckocsik támogatásával ellencsapást indítottak. A németeket ugyan nem tudták visszaszorítani, de védelembe kényszerítették őket, amellyel végül megakadályozták a hídfő felszámolását.
1944. szeptember végére–október elejére a nyugati irányban támadó szovjet frontok erői kimerültek, támadásuk üteme egyre lassult. A németek 46 hadosztályt és négy dandárt csoportosítottak át Németországból, illetve más arcvonalszakaszokról és hadszínterekről. Ezek harcba vetésével Kelet-Poroszország határán és Lengyelország középső részén sikerült újabb védelmi vonalat rögtönözniük. A szovjetek – a német ellenállás megerősödésére hivatkozva, de valójában politikai okokból – nem nyújtottak jelentősebb katonai segítséget a Varsóban kitört németellenes felkelésnek sem. A berlini irányban tevékenykedő frontokat a súlyos veszteségek és a sikertelen harcok ellenére csak november 5-én rendelték védelembe. A további hadműveletekhez a csapatokat először fel kellett tölteni, és pihentetni kellett. Ennek következtében a főirányban 1945. január 11-ig nem folytak jelentősebb harcok. A szovjet hadvezetésnek 1944 őszén a keleti hadszíntér középső szakaszán három hónap kellett ahhoz, hogy meggyengült csapatait feltöltse, és felkészítse a Visztula mentén megvédett hídfőkből megindítandó újabb hadászati támadó hadműveletre. A SZTAVKA eközben – sőt már 1944. augusztus közepén is – a figyelmét fokozatosan a szovjet–német arcvonal szárnyaira irányította, ahol hasonló jelentőségű támadó hadműveletek megindítására készült.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages