Az 1. Ukrán Front támadása Lvov és Sandomierz irányában (1944. július 13. – 1944. augusztus 29.)

Teljes szövegű keresés

Az 1. Ukrán Front támadása Lvov és Sandomierz irányában (1944. július 13. – 1944. augusztus 29.)
Június 28-án a SZTAVKA általános előrenyomulást rendelt el az 1. Balti, valamint az 1., 2. és 3. Belorusz Frontok csapatai számára. Július 13-án csatlakozott ehhez Konyev marsall 1. Ukrán Frontja is, amely a Pripjaty-mocsaraktól délre, Lvov és Sandomierz felé indított támadást, hogy a németek belorussziai vereségét teljessé tegye.
Az 1. Ukrán Front parancsnoka július 7-én terjesztette fel tervét a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása elé. A SZTAVKA a tervet néhány pont kivételével jóváhagyta. Utasították Konyevet, hogy harckocsihadseregeit és lovas-gépesített csoportjait ne a német védelem áttörésére, hanem az áttörés mélységben való kifejlesztésére vesse be. A korábbi terveknek megfelelően a szovjet hadvezetés Konyevnek azt feladatot szánta, hogy csapataival két párhuzamos – egy északkeletről és egy Lvovtól keletre mért – csapással Lvov és Rava-Russzkaja térségében zúzza szét a német Észak-Ukrajna Hadseregcsoportot. Északon a délről álcázva átcsoportosított 1. gárda-harckocsihadseregnek 624 páncélosával, valamint V. K. Baranov altábornagynak az 1. gárda-lovashadtestből és 25. harckocsihadtestből álló lovas-gépesített csoportjával Luck körzetéből délnyugati irányban Rava-Russzkaja és Lvov nyugati megközelítési útvonalai felé kellett előrenyomulnia. 66Ezzel párhuzamosan a 611 harckocsival és önjáró löveggel rendelkező 3. gárda-harckocsihadsereg, a 4. harckocsihadsereg, valamint Sz. V. Szokolov altábornagy lovas-gépesített csoportja arra készült fel, hogy a 38. és 60. összfegyvernemi hadsereg Lvov ellen kelet felől intézett támadásai következtében keletkezett áttörés sikerét kifejlessze. A németek megtévesztése céljából Konyev marsall látszólagos csapatösszevonásokkal Sztanislau körzetében is támadást színlelt.
Az 1. Ukrán Front a támadás végrehajtására 1 millió 2200 katonát, 72 lövészhadosztályt, hat lovashadosztályt, két légideszant-hadosztályt, négy tüzérhadosztályt, hét harckocsihadtestet, három gépesített-hadtestet, négy önálló harckocsidandárt, 18 harckocsiezredet, 24 önjáró tüzérezredet és számos megerősítő tüzér-magasabbegységet kapott. A front állományába 1677 harckocsi, 529 önjáró löveg, 2432 páncéltörő ágyú, 6017 tüzérségi löveg, 7062 aknavető, 1056 rakéta-sorozatvető, valamint a 2. légi hadsereg 1046 csata-, 1419 vadász- 679 bombázó- és 102 felderítő-repülőgépe tartozott.
A szembeálló német Észak-Ukrajna Hadseregcsoport csapatainak létszáma mintegy 900 ezer német és magyar katona volt. Nehézfegyverzetüket 900 harckocsi és rohamlöveg, 6000 löveg és aknavető, valamint 700 repülőgép alkotta. Június 29-én a hadseregcsoport főparancsnokságát Model tábornagytól Josef Harpe vezérezredes, a 4. páncéloshadsereg korábbi parancsnoka vette át. Harpe utóda a 4. páncéloshadsereg élén Hermann Balck páncélos tábornok lett.
A németek a szovjet csoportosítások zömét felfedték, és július 10-től légi felderítés és rádiólehallgatás útján adatokat szereztek a Tarnopol, Luck és Kovel körzetében összpontosított szovjet harckocsi- és gépesített csapatokról is. Ekkor azonban már késő volt az ellenintézkedések meghozatalára.
A szovjet támadás július 13-án az északi szárnyon, a két német páncéloshadsereg csatlakozásán indult meg. A 3. gárda- és a 13. hadsereg felderítő alakulatai a német harcelőőrsöket megszállatlanul találták. Az előrevetett zászlóaljak és a főerők ezért haladéktalanul megkezdték előrenyomulásukat. A nap végére a szovjetek 15 km mélyen hatoltak be a csupán 174 harckocsival és rohamlöveggel rendelkező német 4. páncéloshadsereg védelmébe.
A következő napokban Katukov vezérezredes 1. gárda-harckocsihadserege és Szokolov altábornagy lovas-gépesített csoportja az üzemképes 550 harckocsival és önjáró löveggel benyomult a német védelmen ütött résbe. A harckocsihadsereg parancsnoka az 1. gárda-harckocsidandárt előrevetett osztagként vetette be azzal a céllal, hogy megtévesztve a németeket, azok 16. és 17. páncéloshadosztályát észak felé magára vonja, s ennélfogva a páncélos-tartalékokat a harckocsihadsereg zömének útjából kimozdítsa. A 16. páncéloshadosztály később mégis időben vissza tudott vonulni Lvovhoz, hogy részt vegyen a város védelmében.
Az 1. Ukrán Front összfegyvernemi hadseregei az első napon Lvovtól keletre a német 1. páncéloshadsereg védelmének áttörésével nehezen boldogultak, s nem tudták létrehozni a szükséges szélességű folyosót a 3. gárda-harckocsi- és a 4. harckocsihadsereg számára. A 38. hadsereg, amelynek mindössze 29 harckocsija és 45 SZU–76 önjáró lövege volt, elakadt a németek harcászati mélységében, a 60. hadsereg pedig Koltovtól keletre csupán egy keskeny rést tudott ütni a németek védelmén. Konyev marsall ekkor úgy döntött, hogy a két harckocsihadsereget a 31. és 4. gárda-harckocsihadtesttel együtt ezen a szűk átjárón keresztül veti be, melyeknek az áttörés szárnyait kellett szélesíteniük. Szokolov altábornagy lovas-gépesített csoportját északra vezényelték, hogy az 1. gárda-harckocsihadsereg nyomában törjön előre a Visztula felé.
Július 14-én reggel a koltovi résen át az 1. Ukrán Front több mint ezer harckocsija és önjáró lövege tört előre. A német III. páncéloshadtest 8. és 1. páncéloshadosztályainak, valamint a 14. SS-gránátoshadosztály heves ellenlökései Koltov és Zborov körzetében a rés lezárására a kezdeti sikerek ellenére eredménytelenek maradtak.
Július 18-án a 3. gárda-harckocsihadsereg harckocsi-ékei Lvovtól északkeletre, Gyerevljani körzetében felvették a kapcsolatot Szokolov altábornagy lovas-gépesített csoportjának előrevett dandáraival. Ezzel a német XIII. hadtest erői, nevezetesen a 183., 217., 349. és 361. gyalog-, a 454. biztosító és 14. SS-gránátoshadosztály részei, valamint a 249. rohamlövegdandár körül Broditól délnyugatra bezárult a gyűrű. A szovjet 60. hadsereg, megerősítve a 4. gárda-harckocsihadtesttel, a német 1. és 8. páncéloshadosztály felmentési kísérleteit hárította el. Az 1. Ukrán Front lövészerőinek egy része hozzálátott a katlan felszámolásához. Július 22-ig a szovjetek felszámolták a bekerítést, és saját adataik szerint 17 ezer német katonát – közöttük három tábornokot – ejtettek fogságba. Német jelentések 25 és 30 ezer közé tették a halottak és eltűntek együttes számát.
A 3. gárda-harckocsi- és a 4. harckocsihadseregek mindeközben északi és déli irányból megpróbálták bekeríteni Lvov városát, de a szovjet páncélosok a település megközelítési útvonalai mentén súlyos harcokba bonyolódtak, amikor a német XXXVI. hadtest és a III. páncéloshadtest csapatai visszaverték támadásaikat.
A Lvov körzetében védő németek ellenállását végül az 1. gárda-harckocsihadsereg és Szokolov altábornagy lovas-gépesített csoportjának északon, a védelem mélységében végrehajtott gyors előretörése tette kilátástalanná. Július 23-án Katukov vezérezredes harckocsi-csapatai megközelítették Przemysl városát, s megakadályozták ezzel a Lvov felé tartó utánszállítást. Konyev marsall utasította a 3. gárda-harckocsihadsereget, hogy felzárkózva az 1. gárda-harckocsihadsereghez, vágja el a német utánpótlást.
Július 7-én Szokolov tábornagy lovas-gépesített csoportja már csak 20 km-re volt a Visztulától. A németek aznap kiürítették Lvovot. Konyev marsall az 1. gárda-harckocsi- és 3. gárda-harckocsihadsereget ekkor ugyancsak a Visztula irányába indította meg. A Lvov körzetéből visszavonuló német páncéloscsapatok igyekeztek úgy összpontosítani erejüket, hogy valahogy meg tudják állítani a szovjet harckocsikat és önjáró lövegeket. A németek hamarosan ellenlökéseket indítottak dél felől, amelyeknek visszaverésére Konyev marsall a 4. harckocsihadsereget és Baranov altábornagy lovas-gépesített csoportját jelölte 67ki. Az 1. gárda-harckocsi- és a 3. gárda-harckocsihadsereg folytatta északnyugati irányú támadását a Visztula felé.
Július 23-án az 1. Ukrán Front déli szárnyán harcoló 18. összfegyvernemi és 1. gárdahadseregek a német 1. páncéloshadsereg jobbszárnyán áttörték a magyar 1. hadsereg állásait, és a magyar csapatok megkezdték visszavonulásukat a Keleti-Kárpátokba. Ekkor a magyar hadsereg kötelékében harcolt a német 68. gyalog-, 101. vadász- és 19. SS-gránátoshadosztály is.
A német 1. páncéloshadsereg a Kárpátoktól északra, Sztrij városa és a Dnyeszter felé vonult vissza. A szovjet 3. gárda-harckocsihadsereg részei, valamint a 60. hadsereg három lövészhadteste július 27-én hajnalban megrohamozta a németek által már jórészt kiürített Lvov (Lemberg) városát, és reggelre rövid, de heves harcokban teljesen birtokba is vette. A városért vívott harcokban a szovjeteket támogató, németellenes lengyel Honi Hadsereg tagjait ezután a Vörös Hadsereg erői lefegyverezték és internálták.
A város körül folytatott harcok során a szovjetek július 23-án elérték a majdaneki koncentrációs tábort, ahol a németek a nemzetiszocialista ideológia alapján körülbelül 200 ezer embert gázosítottak el, sokakat pedig agyonlőttek vagy halálra dolgoztattak.
Július 29-én és 30-án Katukov vezérezredes előrevetett harckocsi-osztagai és a 13. hadsereg gépkocsikkal szállított lövészerői Sandomierztől délnyugatra, Annopol és Baranów körzetében a 4. páncéloshadsereg erőivel szemben több kisebb hídfőt alakítottak ki a Visztulán. Néhány nap múlva a szovjet 1. gárda-harckocsihadsereg zöme, és Ribalko vezérezredes 3. gárda-harckocsihadserege is felzárkózott hozzájuk, és a szovjetek hozzáláttak a hídfők kiszélesítéséhez.
Július 31-ig Harpe vezérezredes megkapta a Krímből kiszorított 17. hadsereg (Friedrich Schulz gyalogsági tábornok) törzsét és megmaradt csapatait, amelyekkel Krakkó előterének védelmét szervezte meg.
A németek a Magyarországról átcsoportosított tartalékokat, illetve a Lvov körzetéből visszavonult csapataikat a 4. páncéloshadsereg XXXXIX. páncélos-, III. páncélos- és XXXXVIII. páncéloshadtestének alárendeltségében a sandomierzi szovjet hídfők felszámolása céljából vetették be. A hídfők birtoklásáért hosszú és heves harcok kezdődtek. A 4. páncéloshadsereg parancsnoka augusztus 21-től Balck tábornok helyett Fritz-Hubert Gräser páncélos tábornok lett.
Augusztus 10-én délután a német III. páncéloshadtest 1., 3., 16. és 24. páncéloshadosztálya, valamint a 20. páncélgránátos-hadosztálya Chmielnik északi előteréből támadást indított Baranów irányában. Ennek során a 16. páncéloshadosztály alárendeltségében harcoló 501. nehézpáncélos-osztály keretében első alkalommal vetették be a keleti hadszíntéren a Tiger B nehézharckocsikat. A nyolc új típusú német nehézpáncélos közül a szovjet 3. gárda-harckocsihadsereg 7. gárda-harckocsihadtestének állományába tartozó 56. gárda-harckocsidandár kiválóan álcázott T–34/85 harckocsijai augusztus 12-én hármat megsemmisítettek. Ebből kettőt A. P. Oszkin alhadnagy harckocsija lőtt ki, akinek később ezért a Szovjetunió Hőse címet adományozták. Augusztus 13-án reggel az 501. nehézpáncélos-osztály Oglendov körzetében biztosító Tiger B nehézharckocsijait a szovjet 97. lövészhadosztály egyik ezredét támogató önálló 71. gárda-nehézharckocsiezred néhány ISZ–2 nehézharckocsija támadta meg. A két típus első összecsapásában négy német nehézharckocsi megsemmisült, kettő pedig megsérült. A szilárd szovjet védelem miatt német támadást le kellett állítani.
Miután a III. páncéloshadtest átcsoportosította erőit, a németek augusztus 13-án Stopnica északnyugati és nyugati körzetéből, a szovjet 5. gárda- és 13. összfegyvernemi hadsereg csatlakozásán indítottak újabb erős páncélos-ellencsapást. A szovjet 5. gárdahadsereget augusztus 18-ig hat-tíz km-rel visszaszorították, és visszafoglalták Stopnicát. Az 1. Ukrán Front augusztus 15-ig megmaradt 141 páncélosával a 4. harckocsihadsereget is a hídfőbe irányította, az 5. gárdahadsereget pedig megerősítette a 31. harckocsihadtesttel. Az 5. gárdahadseregnek ennélfogva hatnapos ütközetben végül sikerült visszaverni a német támadást.
Augusztus 14-én a szovjet 13. hadsereg és a 184 harckocsival és önjáró löveggel rendelkező 1. gárda-harckocsihadsereg Klimontów körzetéből Ozarów irányába, a 3. gárdahadsereg pedig Zawichostól délre lévő hídfőjéből nyugat felé támadott. A szovjet csapatok augusztus 18-án elfoglalták Sandomierzt.
Délebbre az augusztus 16-tól Gotthard Heinrici vezérezredes által vezetett 1. páncéloshadsereg XXIV. páncéloshadtestének gyaloghadosztályai és a 8. páncéloshadosztály részei augusztus 12. és 15. között a Visztulától keletre az 1. Ukrán Front déli szárnyát támadták. A szovjetek ezen harcokban német jelentések szerint 44 páncélost veszítettek.
Konyev marsall frontja a német ellenlökések, a csapatok fáradtsága és a súlyos veszteségek miatt augusztus 29-én kénytelen volt védelembe vonulni. Július 15. és augusztus 20. között csak az 1. gárda-harckocsihadsereg a pótlásokkal és javításokkal együtt 1084 páncélost veszített, s ebből 926-ot harcban. A 3. gárda-harckocsihadsereg veszteségét július 17-től augusztus 31-ig 785 harckocsiban és önjáró lövegben állapították meg.
A németek a súlyos szovjet veszteségek ellenére is kudarcot vallottak, mivel nem boldogultak a sandomierzi szovjet hídfő felszámolásával. Az 1. Ukrán Front által tartott sandomierzi hídfő 1944. augusztus végén már 75 km szélesre és 50 km mélyre tágult. A háború ezen szakaszában már szinte lehetetlen volt az olyan szovjet hídfő felszámolása, amelyet kellő erővel szálltak meg. A Visztula mentén, mindössze 150 km-re a német határtól harcoló szovjet és német csapatok beásták magukat, és a továbbiakban itt csupán helyi jelentőségű harcokat vívtak.
Szeptember elején az 1. Ukrán Front balszárnyán küzdő, K. Sz. Moszkalenko vezérezredes által irányított 38. hadsereg Krosno körzetéből Dukla–Eperjes irányában újabb támadást készített elő, hogy mielőbb elérje a szlovák határt, és egyesüljön a németek ellen felkelt szlovák fegyveres erőkkel. (A szlovák nemzeti felkeléssel “Az arcvonalak mögött” című fejezet foglalkozik részletesebben.)
A megerősített 38. hadsereg a támadás kezdetén 99 ezer 100 szovjet katonával rendelkezett, s öt lövészhadtest 6812 lövészhadosztálya, a 14 ezer 900 főt magába foglaló két gyalogdandárból, egy harckocsidandárból és egy légideszant-dandárból álló csehszlovák 1. hadtest, a 4. gárda-harckocsi-, s a 25. és 31. harckocsihadtest, az 1. gárda-lovashadtest, a 17. áttörő tüzérhadosztály, több önálló tüzérdandár, két harckocsidandár és egyéb megerősítő alegységek alkották. A csapatokat a távolbombázó légierőn kívül a 2. légi hadsereg négy repülőhadteste támogatta. Konyev marsall véleménye szerint ekkora – mintegy 300 harckocsiból és önjáró lövegből álló – páncélos-állománya, mint amivel a 38. hadsereg a hadművelet alatt rendelkezett, sok frontnak sem volt. A krosno-duklai irányt a német 17. hadsereg XI. SS-hadtestének 545., 78. és 544. gránátoshadosztálya, az 1. páncéloshadsereg XXIV. páncéloshadtestének 96., 68. és 208. gyaloghadosztálya, valamint néhány kisebb őralakulat védte.
A szovjet támadás szeptember 8-án 125 perces tüzérségi és légi előkészítés után vette kezdetét. A 38. hadsereg csapatai az első napon a főirányban 14 km-t nyomultak előre, de a másodikon már csak kettő-hat km-t. A szovjetek áttörték a német védelem harcászati mélységét, de a nehéz hegyes terepen a harckocsi- és lovascsapatok alkalmazása a legnagyobb nehézségekbe ütközött. A németek rövid idő alatt 11 hadosztálynyi erőt, köztük az 1., 8. és 24. páncéloshadosztályt csoportosították át a támadott arcvonalszakaszra. Elhúzódó, súlyos harcok kezdődtek. A német 1. páncéloshadsereg ellenlökései nemcsak a szovjet gyorsan mozgó hadtesteket tartóztatták fel, hanem lezárták a Duklai-hágót, és néhány napra még az 1. gárda-lovashadtestet is bekerítették, amely csak súlyos veszteségekkel tudott kitörni.
Kratochvil tábornok cseh csapatait kezdetben nagyon rosszul irányította, és harctéri jelenléte helyett a mögöttes területen sajtótájékoztatót tartott külföldi újságíróknak. A szovjet 38. hadsereg támadása lassan bontakozott ki. A 4. gárda-harckocsihadtest szeptember 20-án vette birtokba Duklát, a 67. lövész- és a 31. harckocsihadtestek a csehszlovák 1. hadtest támogatásával pedig október 6-án foglalták el a Duklai-hágót. A szovjet–csehszlovák csapatok ezzel ugyan behatoltak Szlovákiába, de támadásuk két nap múlva, 8-án leállt.
A 38. hadsereg egyhónapos hadművelete alatt mindössze 50 km-t nyomult előre, s bár jelentős német erőket kötött le, súlyos veszteségeket szenvedett. Szeptemberben Szlovákia felett bevetették a csehszlovák 2. légideszant-dandárt és az 1. vadászrepülő-ezredet is. Időközben azonban a németek leverték a szlovák nemzeti felkelést, ennélfogva a Vörös Hadsereg csapatai a felkelőkkel nem tudtak egyesülni.
Szeptember 9-én Ungvár irányú támadásával a 4. Ukrán Front (I. E. Petrov vezérezredes) 1. gárdahadserege és önálló 18. lövészhadteste is csatlakozott az 1. Ukrán Front balszárnyának hadműveletéhez. A 4. Ukrán Frontot ismét az 1. Ukrán Fronttól elvett erőkből, vagyis az 1. gárdahadseregből, a 18. hadseregből, a 8. légi hadseregből, a 17. gárda-lövészhadtestből és a 18. lövészhadtestből 1944. augusztus 5-i hatállyal alakították meg. Noha augusztus 29-én Petrov vezérezredes csapatai a mélyen lépcsőzött védelem kiépítése mellett az 1. és 2. Ukrán Front szárnyainak biztosítását kapták feladatul, szeptember elejétől a 264 ezer katonát számláló front fő feladata már a Keleti-Kárpátokon való áttörés lett.
A szovjetek ugyan a német–magyar védelem harcászati mélységét ezúttal is áttörték, de sikerüket nem tudták a hadműveleti mélységben is kifejleszteni. A német 1. páncéloshadsereg és a magyar 1. hadsereg csapatai csak súlyos harcok után, lépcsőzetesen adták fel az általuk tartott területet. A visszavonulás valódi oka október elejétől sokkal inkább a magyar Alföldre kiérkezett 2. Ukrán Front várható bekerítő hadművelete volt, mintsem a 4. Ukrán Front arcból indított rohamai, amelyek naponta csak alig egy-két km-t haladtak. A szovjet csapatok október 28-ig elfoglalták Munkácsot és Ungvárt, de a további előrenyomulásuk 1944 hátralévő részében elakadt.
A Keleti-Kárpátokban végrehajtott szovjet támadó hadműveletek 51 napja során az 1. Ukrán Front megerősített 38. hadserege 62 ezer 14 főt, a csehszlovák 1. hadtest 5699 főt, a 4. Ukrán Front pedig 64 ezer 197 katonát veszített. A 400 km széles és 50–110 km mély szovjet előrenyomulás haditechnikai vesztesége 478 páncélos, 962 löveg és aknavető, valamint 192 repülőgép volt.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages