2. Az I. „Leibstandarte” SS-páncéloshadtestparancsnokság (Generalkommando I. SS-Panzerkorps „Leibstandarte”)
852. Az I. „Leibstandarte” SS-páncéloshadtestparancsnokság
(Generalkommando I. SS-Panzerkorps „Leibstandarte”)
(Generalkommando I. SS-Panzerkorps „Leibstandarte”)
Hadrendi száma ellenére nem ez volt a Waffen-SS első páncéloshadteste. Paul Hausser SS-Obergruppenführer hadrendi szám nélküli SS-páncéloshadteste már csaknem fél éve harcolt a keleti fronton, amikor 1943. július 27-i hatállyal elrendelték ennek az újabb hadtestnek a felállítását.
A hadtestet a keleti frontról kivont és olasz területre átszállított 1. SS-páncélgránátos-hadosztály, valamint a Belgiumban éppen felállítás alatt lévő 12. SS-páncélgránátos-hadosztály vezetésére hozták létre. A hadtest-törzset Berlinben, a közvetlen alakulatokat a belgiumi Beverloo melletti gyakorlóterén, a Tiger E nehézharckocsikkal felszerelt 101. SS-nehézpáncélos-osztályt pedig Mailly le Camp körzetében kezdték szervezni.178
178 Mehner 103. o.
1943. november közepén a hadtest először a „B” Hadseregcsoport, majd öt nap múlva a „C” Hadseregcsoport 14. hadseregének alérendeltségébe került, s átvezényelték Észak-Olaszországba. December 11-én ismét változott a csapatok állomáshelye: áthelyezték őket Brüsszel térségébe, ahol a Nyugati Főparancsnok (Oberbefehlshaber West) alárendeltségébe kerültek. A két hadosztályt, amelyek 1943. október végén már nevükben179 is páncéloshadosztályok lettek, ezek az átcsoportosítások nem érintették.
179 Az SS-páncélgránátos-hadosztályok zöme 1942. november és 1943. október között gyakorlatilag különleges hadrendő páncéloshadosztályok állománytáblájával rendelkezett.
1944. június 6-án megindult az angolszász szövetségesek normandiai partraszállása. Az I. SS-páncéloshadtest törzse június 8-tól vett részt a csapatok irányításában. Júniusban a „B” Hadseregcsoport 7. hadseregének alárendeltségében harcolt Caen körzetében, júliusban pedig a hadsereg szintű Nyugat-páncéloscsoport (Panzergruppe West) kötelékében. Augusztusban az 5. páncéloshadsereggé átnevezett páncéloscsoport alárendeltségében jelentős veszteségeket szenvedett. Miután a hadtestparancsnokság szeptember folyamán német területre vonult vissza, október-novemberben megkezdődött az újjászervezése.
86Az ardenneki offenzívát a 6. (SS-) páncéloshadsereg alárendeltségében kezdte, de december 28-án átkerült az 5. páncéloshadsereg kötelékébe, ahol 1945. január 12-ig maradt.
Ezt követően Köln mellett gyülekeztették, majd megkezdték feltöltését. Február elején vasúti szállítással Magyarországra irányították, ahol a 6. (SS-) páncéloshadsereg részeként a „Frühlingserwachen” hadművelet súlyponti csoportosítását képezte.180
180 Mehner 103-104. o., valamint Hausser 322. o.
1945. február 17-től a hadtest 1. SS- és 12. SS-páncéloshadosztályainak és közvetlen alakulatainak addig beérkezett részei részt vettek a „Südwind” hadműveletben, amely a szovjetek garami hídfőjét számolta fel a Dunától északra. Az I. SS-páncéloshadtest a súlyos harcokban 413 halottat, 1923 sebesültet és 653 eltűntet, összesen 2989 főt veszített. A hadtestparancsnokság áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1945. március 1-i adatok alapján:181
181 Maier .o., valamint Mehner 104-105. o.
–Teljes létszám: 1683 fő;
–hadtestparancsnok: Hermann Priess SS-Gruppenführer182, a Waffen-SS altábornagya (LK+TL+K);
182 Priess 1934-ben lépett be az SS-be. A lengyel hadjáratban a Waffen-SS tüzérezredének egyik osztályparancsnoka volt. 1939 októberében osztályával együtt áthelyezték a „Totenkopf” hadosztályhoz, ahol a nyugati hadjárat után átvette a 3. SS-tüzérezred parancsnokságát. Eicke 1943. február 26-i halála után ő lett a 3. SS-páncélgránátos-hadosztály parancsnoka. 1944. szeptember 7-én Priess a nyugati fronton átvette a XIII. SS-hadtest parancsnokságát. Az I. SS-páncéloshadtest parancsnokává 1944. október 24-én nevezték ki.
–hadtesttörzs az 501. SS-biztosítószázaddal, az 501. SS-hadtest-híradóosztállyal, táboricsendőr-századdal, tüzérparancsnoksággal és az 501. SS-hadtest-hadtápcsapatokkal;
–vezérkari főnök: Rudolf Lehmann SS-Obersturmbannführer183 (LK);
183 A beosztást 1945. március 10-től Albert Stückler SS-Obersturmbannführer vette át.
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Hans Bernardt SS-Hauptsturmführer;
–tüzérparancsnok: Adolf Knabe alezredes;
–501. SS-nehézpáncélos-osztály (970 fő, az 1. SS-páncélosezredben);
–501. SS-hadtest-híradóosztály (Eugen Metz SS-Obersturmbannführer);
87–501. SS-nehéztüzérosztály (Wilhelm Preuss SS-Sturmbannführer): 743 fő;
–501. SS-sorozatvető-tüzérosztály (Menzel SS-Hauptsturmführer): 237 fő;
–522. SS-rakéta-sorozatvető-üteg184(?): 85 fő;
184 Az üteg hat darab Somua 303(f) francia féllánctalpas járműre szerelt, 8 cm-es rakétavetőből (8-cm-Vielfachwerfer) állt. Az igen ritka fegyverből, amelyet „Himmler-orgonának” is neveztek, csupán 13 darabot gyártottak a Waffen-SS számára. Egy sorozatot 6 x 48 darab 6,6 kg-os rakéta alkotott, amelyek maximális lőtávolsága 6000 méter körül volt.
–501. SS-tábori kórház (?): 130 fő;
–SS-sebesültszállító szakasz (?): 35 fő.
Az I. SS-páncéloshadtest 1945. március 6-tól részt vett a „Frühlingserwachen” hadműveletben Dég és Simontornya körzetében, majd március 18-a után a Bakonytól keletre próbálta megállítani a szovjetek Sopron–Bécs irányába törő csapatait. Ennek kudarca után visszavonult német területre.
A hadtest magyarországi harcait részletesebben az eredetileg alárendeltségébe tartozó 1. SS- és 12. SS-páncéloshadosztályokról szóló fejezetekben tárgyaljuk.
