Éghajlat
Éghajlat
A visszacsatolt területek éghajlatában a trianoni Magyarországéhoz képest a hegységek okoztak számottevő különbséget; a történelmi Magyarország északkeleti és keleti területein a kelet-európai, kontinentális hatás is jobban érvényesül. Az erősen tagolt kárpátaljai és erdélyi országrészt változékony és szélsőséges időjárás jellemzi. Az éghajlat tárgyalásánál is igaz, hogy az Alföld északkeleti peremvidéke, az Erdélyi-medence és a Kárpátok vonulatai más-más jellegzetességet mutatnak.
a) Az évi középhőmérséklet az Alföldön a legmagasabb (+10–11 °C), ami elsősorban a hosszú nyári forróságnak tudható be. Igen nagy az éves hőingadozás (24–26 °C, illetve 50–55 °C15) itt a legtöbb az évi napos órák száma is (1900–2000 óra). 1940-ben is az Alföld volt Magyarország csapadékban legszegényebb része, visszatért részein átlagosan 400–500 mm esett évente.16 A csapadékhiány különösen a nyári hónapokban nyomasztó, amikor száraz északkeleti szelek uralkodnak, amelyek kellemetlen porviharokat okozhatnak. Télen a mozgást is akadályozó hófúvások alakulnak ki.
15 Az előbbi adat a januári és júliusi középhőmérséklet, utóbbi a szélső értékek közötti eltérést mutatja. Közép-Európa atlasza, Kartográfiai Kiadó, 1978. 49–58. o.
16 Ehhez hasonlóan kevés csapadékot csak a Székelyföld medencéiben mértek.
b) Az Erdélyből visszaszerzett részeken az év minden évszakában valamelyest alacsonyabb volt az átlaghőmérséklet (+9–10 °C), a napi hőingadozás ott is az alföldihez hasonlóan nagy volt, még éves viszonylatban is (24–26 °C, illetve 50–55 °C). A nyár és a tél Erdélyben egyaránt csapadékosabb, de annak megoszlása egyenetlen. A medencék 37csekély csapadékmennyiségét (500–600 mm) a hegyvidék ellensúlyozza (800–1200 mm). A tél hóban gazdag, ami a szállítási problémák miatt megnehezítheti az ellátást.17 A fagyos napok száma negyvennel is több lehet, mint az Alföldön. Erdély két száraz szele közül a híresebb a hideg északkeleti nemere, a másik a meleg, délkeleti, vöröstoronyi-szél. Mindkettő a folyóvölgyek mentén áramlik tovább, miután bejutott a Kárpátok horpadásain.
17 1940. szept. 2-án a HM beadványa arra figyelmezteti a VKF-t, hogy még a havazások beállta előtt meg kell alakítani a Székelyföldön elhelyezett 1000 ember és 1500 ló 7 hónapos ellátmánykészletét. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban HL) VKF 1. oszt. B/236/2. sz.
c) A történelmi Magyarország legcsapadékosabb vidéke az Északkeleti-Kárpátok volt,18 helyenként 1500 mm körüli éves mennyiséggel. E zord vidéken, ahol több mint 200 fagyos napot számolnak évente, a száraz és kellemes ősz a hadműveletekre leginkább alkalmas évszak. Az októbertől márciusig tartó, hóban gazdag telet (200 cm is lehet a hótakaró!) hirtelen beköszöntő rövid tavasz követi, mely a gyors olvadás miatt áradásokkal fenyeget. A nyár viszonylag meleg, hűvös éjszakákkal, az évi középhőmérséklet +8 °C. A tárgyalt területek közül itt a legkisebb az évi hőingadozás (20–22 °C, illetve 50 °C alatt), itt a legkevesebb a napos órák száma is (1600 óra/év alatt). Nyáron az északkeleti szelek uralkodnak, melyek télen délnyugatival váltakozhatnak.
18 Ez a körülmény közrejátszott abban is, hogy Teleki Pál miniszterelnök személyesen is nagyon fontosnak tartotta a Kárpátalja visszaszerzését, mivel régóta foglalkoztatták a hegyi víztározók építésének lehetőségei. Rónai András: Térképezett történelem. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1989. 193–194. o.
