Gazdaság
Gazdaság
A helyzet a gazdasági viszonyok tekintetében sem volt sokkal ígéretesebb. A nagyobb hozamú szénbányák, vasérc- és földgázlelőhelyek Romániánál maradtak.23 A térség négy jelentősebb nehézipari központja közül (Kolozsvár vegyipari, Nagyvárad vegyipari, Szatmárnémeti vas- és fémipari, Nagybánya ércbányászati és fémipari termelésével emelkedett ki), három a határ vészjósló közelében helyezkedett el. Nagy nyereség volt viszont a Kárpátalja és Erdély hatalmas erdeinek faanyaga, és az ismert, nagy hozamú sóbányák, Parajd, Aknasugatag, Désakna termelése. Még a viszonylag szerencsés helyzetben lévő élelmiszeriparról és textiliparról is csak annyi mondható el, hogy kapacitása elegendő volt az önellátáshoz.
23 Mint ismeretes, a kissármási földgázlelőhely miatt, amelynek kitermelésében erős német érdekeltség volt, még a határ is – Magyarország számára előnytelen – kitérőt tett.
A mezőgazdaság szinte minden területén behozatalra szorultak az újonnan visszakapott területek. A helyi termésátlagok 40az időjárásnak, a rosszabb minőségű termőföldnek és az elmaradottabb termelési technológia következtében messze a trianoni területekéi alatt maradtak. A helyben rendelkezésre álló hús- és zsírmennyiség sem fedezte a térség szükségletét, annak ellenére, hogy az 1940-es Magyarország juhállományának több mint 90 százalékát e területen tartották.
A második bécsi döntéssel visszakerült erdélyi területek a problémák ellenére erősítették a nemzeti öntudatot, és a gazdasági növekedés területén is komoly előnyöket jelentettek. Mindezt valamilyen formában meg kellett védeni. A bevezetőben idéztem Hárosy Teofil gondolatait: csak a támadás hoz győzelmet. Mégis ősi tapasztalat, hogy a védő majdnem minden esetben erődít, mert gyengének érzi magát. Ha nem erődít, az ellenség dolgát könnyíti meg. Márpedig Magyarország a trianoni békediktátum által megszabott katonai tiltások miatt meglehetősen gyenge volt. A katonai tiltások sem a hadsereget, sem a magyar hadiipart nem engedték fejlődni. Voltak ugyan elképzelések a haderő fejlesztésére, de 1927-ig az ellenőrzések, annak megszűnte után az 1929–33-as gazdasági válság következményei szabtak gátat a hadseregfejlesztési elképzeléseknek.
1936-tól adódott némi lehetőség a modernizációra, de csak 1938-tól, a győri program meghirdetése után nyílt mód a haderő teljes felfegyverzésére. A Darányi Kálmán miniszterelnök által meghirdetett „győri program” egymilliárd pengőt szánt a haderő fejlesztésére és az ország védelmi képességeinek növelésére.
Az elmúlt évezredek háborúit tanulmányozva láthatjuk, hogy a katona kezébe kard és pajzs kell. A támadás és a védelem egymástól függően, egymásra hatva fejlődött. A mozgó hadseregek mellett a legrégebbi időktől fogva várak, erődítmények garantálták (római limes), illetve próbálták garantálni (kínai nagy fal) az országok biztonságát. A XX. századra a korszerű támadó fegyverzettel felszerelt haderő töltötte be a kard, az erődítés pedig a pajzs szerepét, ami felfogja az ellenség esetleges csapásait.
