A jövő nemzedéke – a nemzet jövője | Magyarok a II. világháborúban

7A jövő nemzedéke – a nemzet jövője

V. Tárczay-Felicides Román miniszteri osztálytanácsos tollából 1941-ben néhány oldalas német nyelvű beszámoló jelent meg a Deutschland–Ungarn (Herausgeber und Verlag: Gauverlag-NS-Schlesien, Druck und Farbdruck: NS-Druckerei im Gauverlag-NS-Schlesien Breslau V. Sonnenplatz) című propagandakiadványban „Így neveljük az ifjúságot erőssé” címmel. Ebből idézünk:

„A világháború után minden nemzet azon törte a fejét, hogy a nagy vérveszteséget követően csak úgy állhat talpra, ha fokozott mértékben törődik az ifjúság fizikai erőnlétének erősítésével. A plutokrata államokban, mint amilyen pl. Amerika és Anglia, az anyagi jólét széles tömegek számára elérhetővé tette a sport és a testedzés áldásait. Ezzel szemben azokban az államokban, amelyeket a békeszerződések elszegényedésre ítéltek (mint Németország), avagy amelyeket magukra hagytak (Olaszország), államilag szervezték meg a fiatalok fizikai erőnlétének erősítését. Tisztában voltak vele, hogy sikeres sporttevékenységet – a plutokrata felfogás szerint – vagy a jólét révén, vagy pedig állami segítséggel lehet elérni.

A trianoni diktátum – békeszerződésnek semmiféleképpen sem lehet nevezni – minden közepes hatalom közül Magyarországot sújtotta a legjobban, mert hűen és teljes lélekkel kitartott fegyvertársai mellett. Mivel a Párizs környéki szerződések ily módon megbüntették, népünk elsőként jutott a felismerésre: csak akkor lehet a szörnyen megcsonkított országot és a nemzetet ismét talpra állítani, ha testi erőnlét révén képesek vagyunk fizikailag és szellemileg is ellenállóképes ifjúságot nevelni.

Ezért hozta meg a Nemzetgyűlés már 1921-ben a testnevelésről szóló törvényt, amely a középiskolai és főiskolai-egyetemi testnevelést, valamint a sportról való társadalmi gondoskodást a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe utalta. Minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal, aki nem járt iskolába, ahol is kötelező volt a testnevelés, köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikai gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le az alapjait a leventeképzésnek, amely most, hogy visszanyertük katonai egyenjogúságunkat és megszabadultunk Trianon béklyóitól, a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálja. Magyarország volt tehát az első ország, ahol az államhatalom törvényesen szabályozta a testnevelést.

Ezzel kezdetét vette a mai magyar testnevelési rendszer működése, amelyet Magyarország első számú sportembere, a Kormányzó Úr Őméltósága 1924. január 21-én kézjegyével szentesített...

A trianoni diktátummal az Antant Magyarországot teljes mértékben izolálta, úgy, hogy ebben az időszakban megszűntek az ország kapcsolatai a külfölddel. A sport volt az egyetlen, amellyel sikerült az elzártság bilincseit meglazítani, és a külföld figyelmét magunkra irányítani. Amit nem sikerült a gondos diplomáciának, azt sikerült sportolóinknak és a nemzetközi táborokban (jamboree-kban) fellépő cserkészeinknek: lassan megismerték és megtanulták tisztelni a magyar nemzetet barátok és ellenségek egyaránt...

Mi, magyar sportolók hálásak vagyunk a német hadseregnek és a Führernek, hogy most, amikor a háború olyan időszakát éljük, amikor egy új Európa születik, nemcsak a versailles-i diktátumot, hanem a trianonit is szétzúzta! Szilárdan hiszünk abban, hogy a testnevelésben és a sportban fegyelmezett, kitartásra nevelt ifjúsággal teljesíteni tudjuk nagy és fontos küldetésünket a Kárpát-medencében.”1

1 A fordítás Varga Zsuzsa munkája.

A szerző, akinek tevékenységéről az Olvasó kezében tartott Napló részletesen beszámol, a németek számára szemléletesen mutatja be a magyar sport és honvédelem helyzetét, s egyben megjelöli azt a stratégiát, amelyet a magyar társadalomnak követnie kell, ha teljesíteni akarja „nagy és fontos” küldetését a „Kárpát-medencében”.

Nézzük a tényeket!

A magyar nemzetgyűlés 1921. december 19-én Vass József előterjesztésében jóváhagyja a „Lex Karafiáth”-ot, azaz az LIII. tc-et, az ún. testnevelési törvényt, mely a Végrehajtási Utasítással: az 1924. január 31-én közzétett 9000/1924. sz. V.K.M.-rendelettel együtt kimondja: a testnevelés az állam feladata. Hogy ennek megfeleljen, létrehozza a Levente Egyesületeket, s elrendeli, hogy az iskolát elhagyó ifjúság (pontosabban a nemzetnek minden férfi tagja) 21. életévének betöltéséig köteles részt venni a Levente Egyesületek keretei között megszervezett foglalkozásokon. Az irányítás az OTT megszűnéséig az OTT feladata volt.2

2 Az OTT elnöke a mindenkori kultuszminiszter volt. A leventeügyeket az önálló hatáskörrel felruházott társelnök vezette, aki a megalakulástól 1922 júniusáig Sirsich Béla volt. Utódja v. nagymegyeri Raics Károly (neve 1935-től Nagy-Megyeri Nagy Károly) lett. Őt 1924. július 1-jén norwalli Konek Emil váltotta föl. 1927 elején v. pávai Mátyás Sándor, 1930 nyarán székelyudvarhelyi Ágotha Árpád, 1935 elején v. ruhmwerthi Rapaich Richárd lett a társelnök, illetve a leventeintézmény vezetője. 1938-ban ügyvezető alelnökként Prém Loránd dr. vette át az irányítást. 1940-től v. Kudriczy István volt az alelnök.

8Az 52000/1924. V.K.M.-rendelet alapján a leventeköteles fiatal legalább öt hónapon át heti két óra alatt és legfeljebb 8 hónapon át heti két óra alatt és egy délután tartozik testgyakorlást végezni. Ezt a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 800/1935. sz. rendelete az alábbiak szerint módosítja:

„1. § A testgyakorlásra kötelezett leventeifjak kötelesek legalább 8 hónapon, és legfeljebb 9 hónapon keresztül heti 3 órán át testgyakorlást végezni...

3. § A testgyakorlásra kötelezett leventeifjak kötelesek vallásfelekezetük rendes istentiszteletén részt venni...

5. § ...a mulasztót... a testnevelési bizottság figyelmeztetésben, ismételt mulasztás esetében dorgálásban részesíti...” (Magyarországi Rendeletek Tára [a továbbiakban: MRT], 1936)

A mozgalom nem volt előzmény nélküli.

Az 1868. évi XXXVIII. tc. létrehozta az ún. Ifjúsági Véderőt, s ezzel a katonai oktatást és testgyakorlást a népiskolai rendes tantárgyak sorába iktatta. A századfordulót követően Jekelfalussy Lajos és br. Hazai Samu (előbbi 1906 és 1910, utóbbi 1910 és 1916 közt volt honvédelmi miniszter) utasítására ifjúsági lövésztanfolyamokat szerveznek – önkéntes alapon. A cél: katonai rend- és testgyakorlatok, illetve céllövészet oktatásával katonai előképzés biztosítása. Hogy vonzóvá tegyék a tanfolyamokat, az 1912: XXX. tc. 48. § (1) pontja alapján a tartalékos (póttartalékos) viszonyban teljesítendő utolsó fegyvergyakorlat alól felmentették azokat, akik az ifjúság katonai előképzésében részt vettek, illetve a katonai testgyakorlás terén és a céllövészetben a szükséges ismereteket megszerezték. Az első világháború alatt pedig minden katonai kerületi parancsnokságnál egy-egy ifjúsági testnevelői állást rendszeresítettek, s a HM-ben a testnevelési ügyek vezetésére külön osztályt szerveztek.

Jelentős civil kezdeményezésre is sor került. 1909-ben a fővárosban összeült az Első Magyar Testnevelési Kongresszus; ennek végrehajtó bizottsága törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyet az országgyűlés 1913. XIII. tc-nek fogadott el, s ezzel létrehozta a már említett OTT-ot, melynek szervezeti szabályzata értelmében véleménynyilvánításra, javaslatok megtételére volt joga. Élt is vele! Egyebek között szakvéleményt készített az iskolán kívüli testnevelés reformjáról, az ifjúság katonai szolgálatra történő előkészítéséről, javasolta az iskolai és iskolán kívüli testgyakorló helyek és terek összeírását, az iskolán kívüli ifjúság előkészítését a háború alatti katonai szolgálatra. Elkészítette az Ifjúsági Honvédő Egyesületek vezetőinek útmutatóját és testgyakorlati munkatervét.

A háborús vereséget, az összeomlást, Trianont követően v. Béldy Alajos – jelen „Munkanapló” tulajdonosa – reformtervezetet készített Testnevelés-Honvédelem címmel, amelyben egyebek közt ezt írja:

„a testnevelés és a honvédelem szoros összefüggésben állanak egymással… az iskolán kívüli ifjúság testedzése az a nagy probléma, amelyet sikeresen meg kell oldanunk, hogy népünket a honvédelemre készen tartsuk…

Az elveszett Kárpátok helyett alkossuk meg az Alföld bástyáit ifjúságunk edzett phalanxjaiból…”

És figyelmezteti a törvényalkotókat:

„Annak a középponti testnevelési intézményünknek, amelyhez ifjúságunk és a hadseregben meghonosítandó testnevelés szabályos és szilárd mederbe terelése fog tartozni, meg kell még oldania majd a következő kérdéseket is: a gyermekhalandóság csökkentését, a csecsemővédelem kiépítését, az ipartörvény módosítását az ifjúság munkaerejének kizsarolásával szemben. Mindmegannyi szociális reform.” (Magyar Katonai Közlöny, 1920/1.)

Az ő tervezete alapján indult meg a már említett testnevelési törvény előkészítése – igaz, a végeredményt tekintve az iskolai és az iskolán kívüli sport a VKM hatáskörében maradt. Bár Witz Béla, a cserkészek országos elnöke azt mondta: „1928 óta az Országos Testnevelési Tanács... kezéből lassan a HM kezébe ment át a levente minden ügye.” (In: Gergely Ferenc: A magyar cserkészmozgalom, 1919–1933. Társadalmi Szemle, 83/2.) És joggal! Hiszen 1927-ben létrejött a HM és a VKM között az a megegyezés, amelynek értelmében „a leventeintézmény szervezeténél fogva… katonai és polgári személyek kölcsönös együttműködésére van alapítva.” (HL levente 2. doboz. OTT TE-nek az I/TE 1927. sz. biz. rendeletet kiegészítő körrendelete. In: Gergely Ferenc – Kiss György: Horthy leventéi. Kossuth, 1976.) S ennek értelmében a haderőn kívüli kiképzés elvi irányítására és minden, a haderőn kívüli kiképzéssel kapcsolatos szervezési, nyilvántartási és személyi ügy elvi irányítására, a leventekötelezettség végrehajtásából keletkező ügyek intézésére a HM-ben 1939-ig kiképzési osztály működött, ám tevékenységét:

– a kötelező általános leventekiképzés irányítását, vezetését és ellenőrzését,

– a leventesport irányítását,

– a leventeintézménnyel mint ifjúsági mozgalommal kapcsolatos ügyek koordinálását a VKM-mel együttműködve végzi.

Megszervezik a kerületi testnevelési felügyelőségeket, amelyeket „összhangba hoztak a vegyesdandár-parancsnokságok kerületi beosztásával, a központi vezetés személyzetét állományilag a HM, a testnevelés végrehajtó szervezetét pedig az illetékes vegyesdandár-parancsnokságok »anyakönyvi« állományába helyezték át… Az ún. »leventeszemlélőt« (aki nyíltan mint az OTT társelnöke szerepelt), a honvédség főparancsnokának 9rendelték alá. (Gergely – Kiss i. m.) Alapvető változás – amint később még utalunk rá – csak az 1939-es, honvédelemről szóló törvény elfogadása után következik be. Ez a leventekötelezettséget honvédelmi kötelezettségként határozza meg, a fenti feladatokat pedig a HM-ben 1940/41-ben újonnan létrehozott haderőn kívüli kiképzési osztály vette át, s a VKF 6. osztályával közösen hajtotta végre. 1941-től a HM 40. osztály, 1942 és 1945 között a 40. e., illetve a 40. k. osztály feladata lesz a haderőn kívüli kiképzés irányítása.

A VKM-ben 1921-ben főhatóságként létrehozták a XIII. (testnevelési) ügyosztályt – egy ideig testnevelési főcsoportként működött, élére a miniszter 1923-ban Tárczay-Felicides Románt nevezte ki –, melynek fennhatósága alá rendelték az OTT-ot, az összes fővárosi, megyei, járási, kerületi, városi, községi testnevelési bizottságot.

Tornay Károly – akitől az előzményekről írtak jelentős részét kölcsönöztük – a mozgalom első 15 évét áttekintő művében (A leventeintézmény története. Budapest, 1936. Stádium) elmondja, hogy a törvény gyakorlati alkalmazása számos akadályba ütközött:

„A nép nagy része – írja az 1922-es év kapcsán – idegenkedik az intézménytől, sőt különösen a városi lakosság és a munkásság ellenszenvvel fogadja.”

1923-ban még voltak megyék, amelyekben csak elvétve alakultak meg leventeegyesületek. Hiányoztak a képzett oktatók is: tanítók és közigazgatási tisztviselők tartják a foglalkozásokat, többnyire társadalmi munkában, ellenszolgáltatás nélkül. A felszerelés is hiányos: az egyesületeknek az OTT biztosította, s akik igényelték, azok céllövő puskát és kisöbű fegyvert – német Geco típusú kispuskát – is kaptak. 1925-től kezdik használni a kedvezményes áron beszerezhető Fég-puskákat (a Fegyver- és Gépgyár kispuskája).

Változás csak 1924-ben érzékelhető: összeírják az ifjakat, a kultuszminiszter által megállapított és a belügyminiszter részéről jóváhagyott Leventeegyesületi Alapszabályok értelmében országszerte létrejönnek a leventeegyesületek. Oktatói tanfolyamokat indítanak, hogy legalább minden 50 leventére jusson 1 oktató. 1926-ban szabályozzák a leventék jelentkezési kötelezettségét, az 1740/927. sz. B.ü.M. rendelet az oktatókat (1926-ban kialakult a főoktatói tisztség is) e minőségükben hatósági személyeknek nyilvánítja. A 69.000/927. sz. VKM rendelet a testgyakorlásra kötelezett ifjak kötelességeiről és e kötelességek teljesítésének biztosításáról intézkedik. Ennek értelmében, aki nem tesz eleget leventekötelezettségének, az fegyelmi úton büntethető, mégpedig: 1. megintéssel, 2. a szülő (gyám, munkaadó) értesítésével, 3. megfeddés végett az elöljáró (polgármester stb.) elé idézéssel, 4. visszatartással, amely reggel 8 órától este 8 óráig, három órától tizenkét óráig terjedő tartamban alkalmazható.

Az a felnőtt, aki a gondjára bízott leventeköteles ifjút testgyakorlási kötelezettségének teljesítésében akadályozza, vagy figyelmeztetés ellenére sem gondoskodik arról, hogy az illető a kötelezettségét teljesítse, 24 pengőtől 80 pengőig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A magyar állam, illetve a testnevelési törvény által a mozgalom működési feltételeinek biztosítására kötelezett községek sokat áldoztak a társadalmi sport és a testnevelés ügyére. Az 1925-ben létrehozott honvéd testnevelési intézménnyel – a Toldi Miklós Sporttanár- és Vívómesterképző Intézettel – csaknem egy időben nyitotta meg kapuit az 1928-tól a Sportorvosi Intézetnek is otthont adó, kezdetben három, majd négy évfolyamos felsőoktatási intézmény: a M. Kir. Testnevelési Főiskola, mely a testnevelés és a sport szakembereit (tanárokat, edzőket) képezte. (Az 1926/27-es tanévtől leventeoktató-képzés is folyt itt.)3

3 Ezt megelőzően a tornatanítók képzését a VKM 11913/1871. sz. rendelete a Nemzeti Tornaegyletre bízta. A VKM 108813/1920. sz. rendelete értelmében viszont ezt a feladatot a Tornatanítóképző Intézet vette át s látta el 1925-ig.

A testnevelési törvény végrehajtási rendelete értelmében az iskoláknak díjtalanul át kellett engedniük leventefoglalkozás céljára tornatermeiket, az intézményhálózat létrehozására, illetve bővítésére azonban nagy szükség volt. Ezért történt, hogy gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter 1929. december 24-én meghirdeti sportlétesítmény-építési programját. A tervben Nemzeti Stadion, Nemzeti Sportuszoda és Sportcsarnok felépítése szerepelt, vidéki stadionok, illetve a Szövetségek Házának létrehozása – a 146.256/1928-VII. sz. belügyminiszteri rendelet egy sportágban csak egy szövetség működését engedélyezte –, valamint egyéb létesítmények kialakítása. 1937-re készül el az Európa legszebb diákstadionjának tartott KISOK-pálya Pesten, a Népligetben stb.

A levente – a mozgalom Sirsich Béla rendeletére vette föl e nevet – hivatalos köszönésévé 1926 decemberében a dr. Matolcsy László győri leventeparancsnok által bevezetett „Szebb Jövőt!” (Szebb, azaz: Szabad, Erős, Becsületes, Boldog) vált, s válaszköszönésül kötelezővé az „Adjon Isten!”-t tették.

A mozgalom hivatalos lapjává 1923. július 1-jén a „Levente” lett (1940-től alcíme szerint: „a leventeparancsnokok hivatalos lapja”, 1943 januárjától: „a leventeparancsnokok, oktatók, ifjúvezetők hivatalos lapja”), mégpedig azáltal, hogy ekkor az 1922 áprilisa óta megjelenő Testnevelő (szerk.: Dürmayer Gusztáv és Török Pál László) átvette a Bodó János OTT-titkár szerkesztette, 1921 januárjától létező „Levente” nevet.4

4 Az OTT szaklapja 1928 januárjától jelenik meg Testnevelés címmel (lásd Újságok és folyóiratok).

10Egyenruhájuk a leventéknek egyelőre nincs. 1925 őszén leventesapkát rendszeresítenek: khaki színű volt, formája a huszársapkához hasonló, bal oldalán „topánok”-kal. (Leventéknél meggyszínű, oktatóknál aranyozott fonalas.) Elöl sapkapajzs díszítette, melynek mezőjében a kettős kereszt a hármas halommal volt látható, a kereszten a leventejelvény s a háttérben a felkelő nap. A pajzs felső szélén, szalagon a leventeegyesületek jelmondata volt olvasható, fölötte a szent koronával. A pajzs hátsó lapjára tolltartó-hüvelyt erősítettek. 1927-ben egyenruhát – a sapkán kívül kabátot, nadrágot, bőrövet, inget, lábszárvédőt, cipőt, fehér atlétainget, fekete atlétanadrágot, tornacipőt – rendszeresítettek, de anyagi okok miatt kötelezővé nem tették viselését. A ruhához a sapkapajzson levőhöz hasonló jelvény is tartozott: a testnevelők részére aranyozva, a többi oktató számára zölden zománcozva. 1926-ban rendeletben szabályozták a versenyen részt vevők ruházatát: ez ujjatlan fehér trikó, tornanadrág, tornacipő volt, melyet mindenki maga szerzett be, vagy az egyesülete vásárolt meg. Később címer került a mezre, de ennek viselésére 1934-től csak leventeünnepélyen volt lehetőség.5

5 Majd csak 1939-től lesz lehetséges, hogy: „10. § (1) A honvédelmi miniszter a leventék részére formaruhát rendszeresíthet. A formaruha beszerzésének költsége az államkincstárt terheli.” (II. törvénycikk a honvédelemről. 1939. évi törvénycikkek. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. Millenniumi emlékkiadás, Budapest, 1940.)

A jelvények is többször változtak. Már az induláskor akartak egyet rendszeresíteni: ez zománcozott, nemzetiszínű pajzs lett volna, fehér mezőben „Levente” felírással, de a tervet elvetették. Aztán 1923-ban Raics Károly javaslatára megszületik a hosszú ideig viselt változat: egy kis zománcozott zöld fenyőág nagy fehér „L” betűvel és kék nefelejccsel. Jelentése: „Leventék, ne felejtsetek és reméljetek!” 1934. január 1-jétől a sapka előrészének jelvénye háromszögletű pajzs lett: leventék részére alpakkából, oktatók és főoktatók részére zománcozott kékeszöld alapon, vezető főoktatók részére aranyozott alapon. Közepébe ún. levente-kettőskereszt került. (A leányleventék kettőskeresztjére kört rajzoltak, s bele „L” betűt.) A húszas évek második felében terjedt el az egységek megnevezése: a „pajtásság” 10-15 leventét jelentett, a „tized” 3 pajtásság volt, 2-3 tized alkotott egy „csapatot”, a nagyobb alakulatok neve „lobogó” és „törzs” volt.

Még 1926-ban gr. Klebelsberg Kunó előadást tartott a rádióban; gondolatmenetének lényege, hogy a magyarság csak a tömegek testedzése révén találhat kiutat az urbanizáció és a Trianon okozta depresszióból. A kultusztárca e kiút kiépítése érdekében 1928-ban 40.175/VKM sz. rendeletével bevezeti minden alsó- és középfokú iskolában a harmadik testnevelési órát6 „szigorúan kötelező játékdélutánként”. 1930-ban a HM, a VKM és az OTT közösen kidolgozta e – valójában katonai előképzést szolgáló – játékdélutánok tantervi anyagát és szervezeti rendjét.

6 Megjegyezzük, hogy az 1938. évi gimnáziumi óraterv fiúknak heti 4, VIII. osztályban heti 3, leányoknak heti 3, VIII. osztályban heti 2 testnevelési órát ír elő.

1928-ban megrendezik az „Első Országos Leventeverseny”-t, s 1929–31-re a fentiek szellemében kialakítják az egész országot átfogó leventebajnokságok rendszerét. 1936-ban a kultuszminiszter – akkor már Hóman Bálint – elrendeli, hogy a nemzetvédelmi testnevelést (játékdélutánt) csak leventeoktatókká átképzett tanárok taníthatják.7

7Az 1933/34-es tanévtől kezdődően az egyetemeken heti 4 órában elkezdték tanítani a „Korszerű honvédelem kérdései”-t, a következő tanévtől pedig a TF-en a „Korszerű nemzetvédelmi ismeretek”-et, melyet a férfi hallgatók számára 4 hetes gyakorlati levente-főoktatói képzéssel egészítettek ki az Esztergom melletti Kenyérmező táborban.

Ám a „tömegek” fogalmába nemcsak az iskolaköteles korú, illetve a 21. életévét el nem érő, iskolát elhagyó ifjúság tartozik bele, hanem az egész magyar munkaképes társadalom.

1932-ben Gömbös Gyula akkori miniszterelnök kezdeményezésére az olasz Nazionale Depolarovo mintájára megalakult a Nemzeti Munkaközpont, célul tűzve a dolgozók szabadidejének megszervezését (üzemi torna, kirándulások, egészségügyi tanfolyamok stb. révén). Wonke Rudolfné 1937-ben – elsőként az országban – „megalakított egy olyan csoportot az újpesti Angol–Magyar Cérnagyárban (Váci út 91.), amely a nemzeti érzés ápolásában, a családi hivatástudat kialakításában és a mozgásműveltség (ritmikus tánc, néptánc, népi játékok) elsajátításában határozta meg célját.” (Földes – Kun – Kutassi: A magyar testnevelés és sport története. Budapest, 1982.)

A kétségkívül jelentős változások – a maguk pozitív és negatív következményeivel (amint arról a következőkben lesz szó) – a szakma elégedetlenségével szembesültek. Az 1933 márciusában összeült, a középfokú oktatás és a középiskola szervezeti reformjáról tanácskozó értekezleten az OTT emlékiratot adott át a VKM-nek. Ebből idézünk:

„A művelt Nyugat korszerű iskoláiban, de különösen azokban az iskolákban, ahol a brit szellem uralkodik, bölcs mértékkel adagolják az iskolai fiatalságnak az értelmi oktatás és nevelés tananyagát és tanulási feladatait, nehogy a fiatal agyakat túlterheljék, és viszont, hogy az iskolai fiatalságot még az iskolában töltendő idő alatt is megvédjék a padban való ülés és a zárt helyiségben való hosszú tartózkodás veszélyei ellen, időben, hely és felszerelés dolgában bőségesen gondoskodnak időközi egészséges testmozgásról és testnevelési foglalkoztatásról… A mi iskoláinkról – sajnos – ezt nem állíthatjuk, mert vagy határozott 11túltengésben van az értelmi tananyag…, vagy pedig el van hanyagolva a testnevelés… Sürgősen minden lehetőt el kell… követni, hogy a magyar iskolák már a jövő, 1933/34-es tanévtől fogva gyakorlatibb tudású, életrevalóbb, elszántabb, gerincesebb és küzdőképesebb nemzedéket neveljenek az országnak. …a lényegtelen, szükségtelen, nélkülözhető anyaghalmaz elhagyásával nemcsak a tananyag csökken le az életben szükséges mértékre, hanem az egyes elméleti tantárgyakra a tantervben előírt óraszám is jórészben változni… fog és az így megnyert óraszám fel lesz használható az ifjúság minden új megterhelése nélkül olyan foglalkoztatásokra (nem tantárgyakra), melyek alkalmasak és hivatottak az iskolai értelmi… munka és igénybevétel folytonosságát helyes mértékkel üdvösen megszakítani és inkább testi mozgással és enyhe munkával ellensúlyozni. Ezek között az üdvös és hasznos foglalkoztatások között a gyorsírás, szlöjd („kézügyesség, a kézügyességet fejlesztő foglalkozás” B.R.), kézimunka stb. mellett első a testnevelés…” (In: A tantervelmélet forrásai; 7. OPI, 1986. Szerk.: Antall József.)

A leventemozgalom első jelentős átszervezésére – mint arra már utaltunk –1939-ben, a honvédelemről szóló 2. tc. alapján került sor. Az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat szerint:

„2. § A honvédelmi kötelezettség magában foglalja

a leventekötelezettséget

a hadkötelezettséget

a honvédelmi szolgáltatások kötelezettségét

a légvédelmi kötelezettséget.…

6. § (2) A leventekötelesek nevelését és képzését a honvédelmi miniszter irányítja. A honvédelmi miniszter a leventefoglalkoztatás nevelési anyagát… a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.

7. § (1) Minden magyar állampolgár ifjú annak az évnek szeptember hó 1. napjától, amelyben tizenkettedik életévét betölti, mindaddig, míg tényleges katonai szolgálatát meg nem kezdi vagy a katonai szolgálatra való alkalmatlanságát végleg meg nem állapítják, az alábbi szabályok szerint leventeköteles. A leventekötelezettség általában megszűnik legkésőbb annak az évnek a szeptember hó 30. napján, amelyben az ifjú a huszonharmadik életévét betölti. Ezen az életkoron túl is leventekötelesek maradnak tényleges katonai szolgálatra való bevonulásukig azok, akik a tényleges katonai szolgálat megkezdésére halasztást kaptak.…

9. § (1) A leventék évente legfeljebb tíz hónapon át és legfeljebb heti négy órában kötelesek leventekiképzésben részt venni. Ezenfelül minden levente abban a naptári évben, amelyben tizennyolcadik életévét betölti, összefüggő gyakorlaton köteles részt venni. Ennek a gyakorlatnak időtartama három hetet nem haladhat meg…

(6) Mentes a leventekiképzés alól az, aki

a) arra testileg vagy szellemileg alkalmatlan,

b) katonai nevelő- vagy képzőintézet növendéke.…

13. § (1) A nyilvános iskolák tanszemélyzetének a leventeképzésben és a leventeegyesületek irányításában való közreműködését a vallás- és közoktatásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve szabályozza.

(2) A leventekötelezettséggel kapcsolatos egyesületi élet országos megszervezését és irányítását a honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterek bevonásával és a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve intézi… A leventekötelesek a vallásos egyesületeken, valamint a magyar cserkészszövetség kötelékébe tartozó cserkészcsapatokon kívül semmiféle egyesületnek vagy bármilyen más megjelölésű egyesületi jellegű szervezetnek tagjai nem lehetnek.…

171. § (1) A leventeköteles kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntethető, ha:

az orvosi vizsgálaton nem jelenik meg,

a foglalkozásokon nem jelenik meg,

nem engedelmeskedik, tiszteletlen.8

8 A 18 évesnél fiatalabbat csak házi, iskolai vagy fegyelmi fenyítés éri. 1943-ban már szigorúbbak a szankciók, amint a Vkf. 43.121. sz./eln.1.a.-1943 rendelete is bizonyítja. Eszerint: „A …haderőn kívüli előképzés a honvédség alapvető érdekeit szolgálja. Az alatta tanúsított magatartás jutalmazásával, illetve a hanyagság megtorlásával a leventeintézmény megbecsülését és tekintélyét akarom szolgálni… A mulasztások megtorlására az alábbiakat rendelem el: Az újonc bevonulása után az aloszt. és oszt.pk.-ok a levente intézménytől érkezett nyilvántartási adatokból állapítsák meg, mely újonc volt fegyelmezetlen, hanyag mint levente, illetve melyik követett el mulasztást. Az ilyen honvédet az újonckik. tartama alatt szabadság, eltávozás, kimenő és kimaradás megvonásban kell részesíteni, akkor, amikor a többi újonc már élvezi e kedvezményeket…A miniszter rendeletéből: Nagyőszi vezérőrnagy sk.” (HL Vkf 1943. Hdm Csf.703/eln. Rossz minősítésű leventékkel való bánásmód katonai szolgálatuk megkezdése után.)

A változás lényegét, mintegy summázatát az Indoklás adja:

12„A leventekötelezettség az 1921. LIII. törvénycikkel szabályozott testnevelési kötelezettség helyébe lép… A törvényjavaslat… megadja az alapot arra, hogy a jelenlegi állapottól eltérően a jövőben az iskolát (főiskolát) látogató ifjak is… az iskolát elhagyó ifjúsággal együtt tegyenek eleget levente kötelezettségüknek.

…a leventekötelezettség felső korhatárául az eddigi 21. életév helyett a katonai szolgálatra való bevonulás időpontját illetőleg a 23. életév betöltése évének szeptember 30. napját állapítja meg, azért, hogy a katonai szolgálat közvetlenül kapcsolódjék a leventekiképzéshez.

Vitéz Bartha Károly”

(Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott Országgyűlés képviselőházának irományai. XII. kötet, Budapest, 1939.)9

9 Az elfogadott törvény teljes szövegét lásd: 1939. évi törvénycikkek. Corpus Juris Hungarici Magyar Törvénytár Millenniumi emlékkiadás, Budapest, 1940.

Az ún. Fejlődési törzslap vezetését kötelezővé tették. Ez „a leventének nem pillanatnyi állapotát rögzíti, hanem 12 éves korától kezdve végigkíséri testi, lelki, szellemi fejlődését mindaddig, míg tényleges katonai szolgálatát meg nem kezdi” – írja dr. Rosztóczy Ernő (Levente, 1941. márc. 14.) –, mert „A végső cél… a honvédség.” A II. tc. Végrehajtási Utasítása értelmében a törzslapokat a körzetparancsnokok fogják őrizni. E lapok a következőket tartalmazzák:

„I. A levente személyi adatai.

II. A szülők adatai.

III. A levente kiképzési adatai.

IV. Változó adatok.

V. Egyéb változások (katonai bevonulás, korengedély, névváltozás stb.)

VI. Rendszeres orvosi vizsgálatok (pl. a gázálarcméret meghatározása).

VII. Osztályozás.

VIII. Ellenőrző, rendkívüli és fellebbezési orvosi vizsgálatok.

IX.. Értelmiségi és jellembeli sajátságok.

X. Összesítés a 19. évben.

XI. Javaslat a fegyvernemi beosztásra.

XII. A törzslap kiadásának, visszaszolgáltatásának és vándorlásának útja.” (Rosztóczy id. cikke.)

Nem feladatunk Magyarország két világháború közötti történetének, illetve két világháborús szerepének megírása, értékelése, sőt: a leventemozgalom teljes keresztmetszetének megrajzolása sem, mégsem mulaszthatjuk el emlékeztetni az olvasót, hogy 1938-ban megszületik a XV. tc. „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról”, a XVIII., ún. sajtótörvény, november 2-án sor kerül az első bécsi döntésre, 1939-ben a már említett II. tc. kiadására, majd a IV.-re, amely „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” intézkedik, 1940-ben megszületik a XX. tc. az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról, ez év augusztusában hozzák meg a második bécsi döntést, 1941 áprilisában megjelenik a zsidónak minősülő személyek katonai szolgálatáról (munkaszolgálat) intézkedő kormányrendelet s visszacsatolják a Délvidéket, júniusban a kassai és rahói provokációt követően hazánk hadiállapotban lévőnek deklarálja magát a Szovjetunióval, augusztus 8-án az országgyűlés elfogadja a XV. tc.-et, azaz a harmadik zsidótörvényt.

Mindezeket azért soroltuk föl, mert – véleményünk szerint – szoros összefüggés állapítható meg köztük és a leventemozgalom belső életének mozgása,10 fokozódó militarizálódása s az ifjúság honvédelmi nevelését és a testnevelést egységes irányítás alá helyező, második nagy átszervezést eredményező s 1941. aug. 13-án életbe lépő 5520/1941. M. E. sz. kormányrendelet között.

10 Az országgyarapodás következtében nőtt a leventemozgalom bázisa is. Vonatkozik ez a Felvidékre, Kárpátaljára (melyet a VIII. hadtest területéhez csatoltak), Észak-Erdélyre s természetesen a Délvidékre. Ez utóbbi terület – szól a 30.043. sz./ eln.1./a-1941. rendelet – „általános (polgári) közigazgatását 1941. évi augusztus hó 16-án a polgári közigazgatási szervek veszik át… Ezzel a megjelölt területeken (Murától É-ra eső terület, Baranyai háromszög, Bácska) a levente intézmény munkáját a … levente pság-ok megkezdik.” (Vkf. 1941.i.oszt. 5920/eln. Levente pság-ok felállítása a Délvidéken. HL.) A III. hadtest területén a muraszombati és az alsólendvai (néhány nappal később utóbbi helyett a csáktornyai és a perlaki) járási leventeparancsnokságot állítják föl, a IV. hadtest területén a dárdait, az V. hadtest területén pedig a szabadkai, az apatini, a hódsági, a kulai, az óbecsei, a palánkai, a titeli, a topolyai és a zsablyai parancsnokságot, valamint Újvidéken az újvidéki tjv-i és járási, Zenta székhellyel a zentai járási, Zenta és Magyarkanizsa mv-i, Zombor központtal a Zombor tjv-i és zombori járási leventeparancsnokságot. Ezzel együtt a régi „alsólendvai” elnevezés helyett a „lenti” elnevezést vezetik be, a „baranyavári”-t pedig a „villányi” váltja föl.

Dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1941 februárjában kiadott 24.344. sz. rendelete a m. kir. honvédelmi miniszterrel egyetértésben elrendeli:

13„1. § Nyilvános iskola fenntartója – tekintet nélkül az iskola jellegére – köteles iskolája helyiségeinek, udvarának, sporttelepének, valamint a testnevelés céljára szolgáló berendezéseinek és felszerelési tárgyainak leventeképzés céljára való használatát megengedni.” (MRT, 1941.)

Ugyanő március 26-án átszervezi a felsőfokú intézmények ifjúságának sporttevékenységét a 177.500 sz. rendeletével:

„1. § A magyar egyetemi és főiskolai ifjúság sporttevékenységének egységes megszervezésére és irányítására Budapest székhellyel Országos Központ állíttatik fel. A Központ teljes címe: »Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportegyesületek Országos Központja«; rövidített megjelölése: MEFSOK.

2. § (1) A MEFSOK feladata a magyar egyetemi és főiskolai ifjúság sportjának egységes megszervezése, az egyetemi és főiskolai sportegyesületek működésének közvetlen ellenőrzése és irányítása.

3. § A MEFSOK élén miniszteri biztos áll. A miniszteri biztost a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki négy évi időtartamra…” (MRT, 1941.)

1941. június 15-én a leventék szabadidő-mozgalmának irányítására és vezetésére a Leventesport Országos Központot (LOK) hívták életre. Ugyanezen a napon ismertetik a 81.000/eln. vkf 1941. számú rendelet 5. sz. mellékletét a leventeélet erkölcsi alapjairól. Íme:

„1. A törvényben megszabott célkitűzés

A leventeképzésnek – amely a magyar ifjúság nevelésének egyik eszköze – célja az, hogy az ifjúságot a hagyományos magyar katonai erényekben való nevelés útján a haza védelmének magasztos feladataira testben és lélekben előkészítse.

2. A leventefogadalom

Fogadom, hogy teljesítem leventekötelezettségeimet, melyekkel Istennek, hazámnak és honfitársaimnak tartozom.

3. A leventetörvények:

1. A levente istenfélő és hazájához mindhalálig hűséges (A vallásosság és hazaszeretet törvényei)

2. A levente elöljáróinak bizalommal és készségesen engedelmeskedik (A fegyelem törvénye)

3. A levente kötelességeit híven teljesíti (A kötelesség törvénye)

4. A levente mindenkor igazat mond (Az igazmondás törvénye)

5. A levente lovagias (A lovagiasság törvénye)

6. A levente a zászlót és bajtársait sohasem hagyja cserben (A hűség törvénye)

7. A levente legfőbb kincse a becsület (A becsület törvénye)

4. A leventevilágnézet:

„A leventeéletben kialakítandó világnézet iránya: keresztény és nemzeti.” (Levente, 1941. június 15.)

Nagyjából ezidőtt fogalmazza meg dr. Saád Ferenc százados, egyetemi m. tanár A katonás szellem felébresztése az ifjúságnál című dolgozatát. Ebből idézünk.

„Egészséges, megfelelően és főleg okosan táplált, egy kis tartalék energiával bíró fiatalember pompás anyag a katonai nevelésre… A leventeköteles ifjúság a növekedés, az örökös testi és lelki változás korában van… A leventekiképzés kezdetén az ifjúság még a romantikus korban van… A második kor a nyugtalanság, a kalandszerű élmények keresésének kora. A serdüléstől az ifjúkor bekövetkezéséig tart… Kalandvágyukat talán legjobban úgy lehetne kielégíteni, ha a felderítés, kémelhárító szolgálat, járőrharc és általában a kisháború ezernyi lehetséges és változatos formáját játszatják le velük… Célszerű lenne a kispuskáról lassan áttérni a hadipuskára és a lehetőséghez képest megismertetni a nehéz fegyvereket is… A harmadik kor: a lelkesedés kora… A kötelező katonai szolgálat utáni időszakban nyugodtan mondhatjuk, hogy az már a megfontoltság kora.” Ekkor a katonai szellemet ébren kell tartani, mert: „A béke nem lehet más, mint a háborúra való előkészület.”

(Magyar Katonai Szemle, 1941. október.)

Így érkezünk el a már többször emlegetett átszervezéshez – ennek mindennapjait rögzíti hűségesen e Napló –, melynek „a társadalmi és általában a minőségi sportra vonatkozó rendelkezései az 1941. évi XII. tc. 3. §-ában foglalt felhatalmazás és az erre a törvényre támaszkodó 5520/1941. M.E.sz. kormányrendelet VII. §-a alapján kiadott 180.000/1941. VKM. sz. rendeletbe foglaltan augusztus 16-án életbe is léptek.” (Levente, 1941. szeptember 15.)

A kormányrendelet, illetve az általa megszüntetett OTT helyébe lépett Országos Sport Központról szóló VKM rendelet így hangzott:

„1. §

(1.) Az ifjúság honvédelmi nevelését és a testnevelést egységesen kell vezetni és irányítani. Az egységes vezetést és irányítást az ifjúság honvédelmi nevelésének és a testnevelésnek országos vezetője (országos vezető) látja el.

(2.) Az országos vezetőt a honvédelmi miniszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter együttes előterjesztésére a kormányzó nevezi ki és menti fel.

142. §

Az országos vezető feladatkörébe tartozik:

a) a leventeintézmény vezetése és a leventeképzés irányítása;

b) a honvédség testnevelésének irányítása;

c) a lövészkötelezettséggel kapcsolatos sporttevékenység megszervezése és irányítása;

d) az iskolán kívüli leányifjúság önkéntes honvédelmi nevelésének és testnevelésének megszervezése és kötelező honvédelmi nevelésének és testnevelésének bevezetéséhez szükséges előkészítő intézkedések;

e) az iskolai ifjúság testnevelésének irányítása;

f) a társadalmi sport, valamint a sportszövetségek és sportegyesületek ügyeinek intézése, továbbá a sportorvosi szolgálat megszervezése és irányítása;

g) az ifjúság egészségügyi nevelésének és fejlődésének figyelemmel kísérése és a szükséges javaslatok megtétele;

h) a testneveléssel vagy a sportüggyel kapcsolatos mindazok a tennivalók, amelyeket jogszabály a vallás- és közoktatásügyi miniszter feladatkörébe utalt;

i) mindazok a tennivalók, amelyeket jogszabály az Országos Testnevelési Tanács feladatkörébe utalt…

Bárdossy László m. kir. miniszterelnök”

Továbbá:

„Az OSK szervezeti szabályzatát és ügyrendjét a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a 180.000-1941.VKM sz. rendeletével állapította meg. E szerint az OSK a m. kir. vallás- és közoktatási miniszter szerve.

Az OSK

a) irányítja és fejleszti Magyarország társadalmi és általában minőségi sportját;

b) vezeti és ellenőrzi az országos sportszövetségeket és a sportegyesületeket;

c) megszervezi és irányítja az alája rendelt vidéki sportkerületek, alkerületek és járások működését;

d) gondoskodik a társadalmi és általában a minőségi sport fejlesztését szolgáló sportlétesítményekről;

…

f) ellátja azokat az ügyviteli tennivalókat, amelyek a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek a társadalmi sport egyesületei és egyesületi jellegű szervezetei feletti főfelügyeleti joga gyakorlásával kapcsolatosak;

g) a Nemzeti Sportbizottság (NSB) elvi állásfoglalásának figyelembe vételével megállapítja a társadalmi sportegyesületek megalakulásának és működésének szabályait, továbbá a sportszövetségek szervezetét;

…

j) sportfegyelmi kérdésekben a Legfelsőbb Sportfegyelmi Bizottság útján végső fokon dönt.

…

Sportkerületek, sportalkerületek és sportjárások

Az ország sportjának legszélesebb körökben való fejlesztése érdekében a Leventék Országos Parancsnoka alá rendelt kerületekkel azonos beosztású sportkerületek létesítendők. A sportkerületek élén az elnökök állnak. A kerületek sportalkerületekre tagozódnak. Élükön alkerületi főtitkárok állnak. Az alkerületek ismét sportjárásokra tagozódnak. A járások élén titkárok állnak. A helyi sport fejlesztését helyi előadók irányítják… (Levente, 1941. szeptember 15.)

Mindezek értelmében jött létre az új szervezet. (Felépítését lásd a következő oldalon lévő táblázatban.)

S hogy nemcsak átalakításról, hanem új alapokra helyezésről is szó van, azt Kisigmándy Géza írásával, majd a mozgalom további történetével igazoljuk, illetve bizonyítjuk.

„A régi liberális világban életre szólított Országos Testnevelési Tanács helyét az Országos Sport Központ foglalta el, amely nem játssza az alkotmányosdit, hanem dolgozik az ifjúság honvédelmi és testnevelésének vezetője irányításával. Katonás szellemben, öntudatos akarattal, az egész országot átfogó szervezettséggel folyik a kiképzés. Jobb, edzettebb, kiképzettebb, erősebb és önmaga teljesítőképességét pontosan ismerő magyart kell nevelnünk… ma már köztudomású, hogy vitéz Béldy Alajos huszárezredes (ma altábornagy és az ifjúság honvédelmi nevelésének és testnevelésének országos vezetője) parancsnoksága alatt néhány hetes (még fel sem esküdött újoncok) kiképzésben részesült gyerek-emberek rohantak el négy nap alatt 270 kilométeres úttalan utakon, hófúvásban, viharban, búvóhelyről leselkedő ellenséggel viaskodva a Kárpátok tetejére, és tűzték ki Horthy Miklós zászlaját…

Hogyan függ össze a katonaság, leventeség és a sport, ez a három pedig nemzeti törekvéseinkkel?… Az egészséges test rendszeres nevelése, edzése, erősítése együtt jár a lélek művelésével. Ennek eszköze a sport… Az egészséges, kenyerét megkeresni tudó és családot alapító ember olyan tényező, akire mindig lehet számítani. Ez az emberanyag a legjobb katonának…

15Az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének és a Testnevelésnek új országos szervezete

(A Magyar Katonai Szemle, 1941. októberi száma alapján)

Jelmagyarázat
1. Leventék Országos Parancsnoksága (HM 40. oszt., vez.: v. Kudriczy István)
2. Szervezési alosztály (Lovass László vezérkari százados)
3. Kiképzési alosztály (Verbőczy Kálmán alezredes)
4. Testnevelési alosztály (Schenker Zoltán ezredes)
5. Nyilvántartási alosztály (Szecsey Sándor alezredes)
6. Hadbiztosság (v. Bazsó Jenő hadbiztos-alezredes)
7. Leventesport Országos Központ (v. Kudriczy István)
I. Elvi, jogi, személyi, költségvetési, szervezési ügyek oszt. (dr. Palkovics Pál)
II. Iskolai testnevelés, női honvédelmi nevelés és testnev. (v. Czakó István dr.)
II. Testnevelési Intézmények, Sportlétesítmények felügyelete (v. Schmidt József)
IV. Számvevőség (Holló Zoltán tanácsos)
V. Segédhivatal (Bucsinszky Viktor)

16A német, olasz, japán és nem utoljára a magyar és finn hadsereg emberfelettinek tűnő sikereinek titka a széles alapokra helyezett és a népi lélekkel összeforrt sportolás.” (In: Magyarországi sportegyesületek története. Szerk.: Pluhár István, Bp., é. n.)

A Béldy Alajos vezette szervezet – mely egy kisajátítást követően a Bp. V., Alkotmány u. 5–7. sz. alatti ún. Ifjúság Házába költözött – hatalmas energiával fog hozzá a törvényben előírt feladatok elvégzéséhez, a célok megvalósításához. E sokirányú tevékenység11 – melynek dokumentuma a Munkanapló – néhány aspektusát kíséreljük meg a továbbiakban fölvázolni.

11 E tevékenység szellemiségét jól szimbolizálja az általa kiadott plakátsorozat, melynek egyik példányán leventejelvényes sportoló fut, árnyéka puskát szorító katona, képaláírása: „A sport mindig honvédelem!”

Az Országos Vezető az 1941-ben induló – szombatonként megjelenő – Szebb Jövőt! című képes hetilapban meghirdeti a női egyenjogúság leventeprogramját, és a későbbiekben oly sok vitát kiváltó leventeleány-intézményről a következőket mondja:

„Abban a községben, ahol 10-19 éves korú leányokból legalább 15 önként jelentkezik, ott a fiúk leventeegyesületében meg kell alakítani a leventeegyesület női szakosztályát.” (Szebb Jövőt! I. évf. 42. szám.)

Wonkéné Zsigmond Judit, aki a TST II/2 alosztályának lett a vezetője, a női nemzetvédelmi szolgálat irányítójaként az elhangzottakkal összhangban fölvázolja ugyanitt a férfi leventével egyenrangú, vele párhuzamosan működő – tehát nem neki alárendelt – női honvédelmi nevelés rendszerét. E szerint kerületek-körök-járások-körzetek-koszorúk-bokréták-füzérek alkotnák az országos szervezetet, amelynek irányítása a leventeleány-központ – a Nagyasszonyi Tanács – feladata lesz. (1943 februárjától a központ új elnevezése: Leventeleányok Országos Központja – ekkor már dr. Kokas Eszter a vezető –, márciustól pedig csoport, csapat és kör lesz az egyes leventeleány-egységek neve.)12

12 A leventeleány-vezetők számára egyenruhát rendszeresítenek. Középszürke színű a ruha, millepoint szövésű, halvány galambszürke színű a blúz. A ruhához fekete kalapot, középmagas sarkú fekete cipőt és fekete kesztyűt viseltek. A leventeleány-jelvényt a szív felett, a beosztást mutató rangjelzést a csukló fölött hordták.

A női nemzetvédelmi tanfolyam megnyitóján, 1941 októberében Béldy a női egyenjogúság leventeprogramja alapján a leventeleány-mozgalom feladatainak felsorolása kapcsán kifejti azt a kohéziós erőt, mely – meggyőződése szerint – az osztálykülönbségek (-ellentétek) eltüntetését, a nemzeti egység megteremtését fogja eredményezni:

„Egymillió-kétszázezer leány életsorsába és fejlődéstörténetébe kapcsolódik bele a női nemzetvédelmi szolgálat. A társadalmi válaszfalak a leányifjúsági intézményekben is leomlanak…”

Ezen intézmények feladata:

„elsősorban az öntudatos magyarrá nevelés …

A másik, az igazi feladat: az anyaságra nevelés…

A harmadik feladat a honvédelmi lelki nevelés…

a háztartási kiképzésre” is szükség van. (Szebb Jövőt! I. évf. 48. szám.)

Elhatározzák, hogy 17-20 éves fiatalokból ifjúvezetőket képeznek. Ezt a munkát indították el 1941. december 4-én a Tattersaal csarnokában. 860 fiú jelenik meg a rendezvényen, ahol Fricsay Richárd főkarnagy a leventezenekart és az új ifjúsági indulót előadó 120 tagú énekkart vezényelte.

„Pluhár Pista bácsi is itt van – tudósít az újságíró –, viaszlemezre veszi az ünnepséget, amelyet a rádió december 14-én forgat le.” (Szebb Jövőt! I. évf. 49. szám.)

Azt tervezik, hogy 1942 nyarán 50 000 fiatalt fognak kiképezni a különböző táborokban.

A magyar politikai elit egy része támogatja a leánylevente ügyét, ugyanakkor mások – bizonyos konzervatív körök – kételyeiknek adnak hangot, sőt – pl. Shvoy Lajos, Czettler Jenő és br. Fiáth Tibor – egyenesen a Felsőházban támadják a szerintük militáns igyekezetet.

Shvoy Lajos: „A második mondanivalóm… a honvédelmi miniszter úrnak szól. A hazafias, komoly aggodalom beszél belőlem, nemcsak a papnak az aggodalma, hanem a hazáját és fajtáját szerető pedagógus aggodalma is…”

A leányleventéről így vélekedik: „…sehol sincs nyoma a valláserkölcsi nevelésnek és ezen nevelés megbecsülésének sem…, sőt olyan tüneteket látok, mintha a vezetés ezzel ellenkező álláspontra helyezkednék.”

Ezután néhány esetet sorol föl, többek között elmondja: „Egy harmadik helyen dobszó útján összetoborozták a leánysereget 10 évtől felfelé azzal, hogy a megjelenés kötelező. (Olvassa): A fiúleventecsoport vezetősége formaruhában megjelent a községi iskolába terelt leányok között a községi tanítónővel, aki szemrehányást tett a még iskolás leányoknak azért, hogy a katolikus népiskolába iratkoztak be, aztán kijelentette a leányok előtt, hogy ezentúl ők is leventébe járnak, és majd nem úgy kell köszönniük, mint eddig, hogy »Dicsértessék a Jézus Krisztus«, hanem úgy, hogy »Szebb Jövőt!«” (Gróf Széchenyi Viktor: Szovjetíze [sic!] van ennek a dolognak!)

17Aztán a történelemmel példálózik: „…Hellasz akkor vesztette el életerejét és történelmi vezetőszerepét, amikor az olimpiászokra beengedte a leányokat, és elfajult misztériumában a nő a közösség prédája lett. Róma világhódító erejét is a saturnáliák tették tönkre. A kapitalizmus minden érdeme mellett azzal követte el a legnagyobb hibát az egyoldalú társadalmi berendezkedésen kívül, hogy a nőt kivonta a családból és a gyárba állította be… a Szovjet a nőket nemcsak a gyárakba, hanem még a kaszárnyákba is bevonta, s a családból teljesen kiemelte… Mély tisztelettel kérem… a honvédelmi miniszter urat, hogy a leányleventék megszervezését kizárólag hozzáértő nőkre bízza…

Másodszor: a leánylevente-mozgalom ne csak papíron, hanem a valóságban is erkölcsi nevelést adjon leányainknak. (Úgy van! Úgy van!) Valláserkölcsi nevelést természetesen csak erre megfelelően képzett, – aláhúzottan mondom – biztos világnézeti alapon álló vezető adhat. (Úgy van! Úgy van!) A most kiképzett legfőbb vezetők e téren semmi kiképzést nem kaptak (Gróf Széchenyi Viktor: Cipészsegédek!), tehát semmi nevelést nem adhatnak…

Harmadszor és ezt hangsúlyozottan kérem a miniszter úrtól: az iskolásleányokat hagyja meg leventéknek az iskola keretén belül (Élénk helyeslés), ne vegye ki az arra hivatott megbízható pedagógusok kezéből…” (Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1941. évi december hó 18-án, csütörtökön. Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Felsőház-Napló. II., a továbbiakban: Felsőház-Napló II.)

„Czettler Jenő:

…Újabban már Németországban is súlyos aggodalmak hangzanak el katonai körökből, vajjon helyes-e a testi nevelés túlhangsúlyozása a szellemi nevelés elhanyagolása mellett … az iskolákban a leventeoktatásnál bizonyos megkülönböztető jelvényeket akarnak használni s úgy értesültünk, hogy a jelvények használatával kapcsolatban egy általános igazoltatást kívánnak az iskolában meghonosítani. Lehetetlen dolog az, hogy 13 éves gyermekeknek, pláne leányoknak, nagyapjáról, nagyatyjáról nem tudom, micsoda igazolványokat kívánjon bármely közeg. (Úgy van! Úgy van!)… jóformán egyebet sem teszünk, mint folyton irkálunk különféle igazolványokért... Micsoda zaklatás az, ami ebben a kérdésben folyik! Kérem a miniszter urat, szíveskedjék minden befolyásával arra törekedni, hogy a leventeintézmény nagy nemzetvédő érdekeinek megtartása mellett, azok az aggályos momentumok, különösen a leánylevente intézményben, amelyek a püspöki kart és mondhatnám, az egész katolikus közvéleményt nyugtalanítják, kiküszöböltessenek…

Báró Fiáth Tibor:

…a képviselőházban éppen a honvédelmi tárca keretében tették szóvá a képviselők és annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy leány-leventeintézmény minél előbb létesüljön…ha fegyverforgatásra tanítják őket vagy esetleg együtt gyakoroltatják őket a fiúleventékkel, akkor én ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, mer (!) hiszen nekünk nem leány-leventeintézetekre van szükségünk, hanem becsületes, erkölcsös, vallásos dolgozó magyar leányokra és magyar anyákra…”

(Az országgyűlés felsőházának 57. ülésén, december 20-án, szombaton. Felsőház-Napló II.) 13

13 Hóman Bálint válasza: „…a vezetők sem nem őrmesterek, sem nem hadnagyok, hanem női tanerők… egyáltalán szó sincs arról, hogy itt valami amazon-zászlóaljakat képezzenek ki.” Vitéz Bartha Károly: „…zsidónak számítandó egyének a honvédségnél fegyveres szolgálatot nem teljesíthetnek… A zsidótörvény szerint zsidónak számítandó egyének úgynevezett kisegítő szolgálatot végeznek… ezt a kétféle szolgálatot a leventekiképzésnél is tekintetbe kellett vennünk… éppen ezért szükséges volt… bizonyos megjelöléseket alkalmaznunk… Semmiféle más megjelölésről nincs tehát itt szó.” (Egy hang jobbfelől: Sárga szalaggal seprik az utcákat. – Szüllő Géza: Van szalag, vagy nincs?)” (Felsőház-Napló II.)

Pontot az ügy végére a VKM 1943. évi 9800/sz. rendelete tett. Ennek tervezetét 1943 áprilisában kapta meg a hercegprímás, aki az önkéntesség elvéhez ragaszkodott a kötelező képzéssel szemben. Az ő elképzelése alapján változtattak az eredeti szövegen, melyet átdolgozott formában tettek közzé.

Íme:

„1. § (1) A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse.

(3) A leventeleány-mozgalom a vallási ismeretek bővítésével és a vallásos életmód gyakorlásával, állampolgári és honvédelmi, egészségügyi, gyermekápolási és gyermeknevelési, gazdasági és háztartási ismeretek közlésével és gyakorlásával igyekszik célját megvalósítani. A vallási ismeretek bővítése és a vallásos életmód gyakorlása a leventeleányok vallásfelekezetének lelkésze vagy a vallásfelekezet megbízottja által és a leventeleányok vallásfelekezetének szabályai szerint történik…14

14 A mozgalom „nevelési, ismeretközlési anyagát, irányát és módszereit” a mellékletként közölt „Nevelési és Foglalkoztatási Utasítás” tartalmazta.

182. § (1) A leventeleány-mozgalomba törvényes képviselőjének engedélyével, önkéntes jelentkezés alapján fel lehet venni minden olyan magyar állampolgár leányt (hajadont), aki

a) tizedik évét betöltötte, de tizenkilencedik életévét még nem haladta túl,

b) egyetemnek vagy főiskolának nem hallgatója (növendéke),

c) zsidónak nem tekinthető.

3. § (1) A leventeleány minőség megszűnik,

a) ha a leventeleány férjhez megy;

b) ha a mozgalomból önként kilép;

c) ha a 2. § (1) bekezdésének a)–c) pontjaiban megkívánt kellékeknek többé nem felel meg;

d) ha a leventeleányt a mozgalomból kizárják.

4. § (1) … alapszerve … a leventeleánycsapat.

(2) Csapatot ott lehet alakítani, ahol az önként jelentkező leányok száma legalább huszonnégyet elér…

9. § (1) A leventeleány-mozgalmat a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen felügyelete alatt a leventeleányok országos vezetőnője irányítja … megbízatását a vallás- és közoktatásügyi minisztertől kapja: hivatali működése a VKM hivatali szervezetébe illeszkedik bele. A leventeleányok országos vezetőnője csak főiskolai képesítésű nő lehet.

(2) A leventeleányok országos vezetőnőjét működésében tanácsadás útján az Országos Leventeleány Tanács támogatja. A Tanács elnökét és tagjait – akiknek száma tizennégyet nem haladhat meg – a vallás- és közoktatásügyi miniszter három évi időtartamra nevezi ki. A Tanács tagjai közül legfeljebb öt férfi is lehet…

Budapesten, 1943. évi november hó 9-én.

Dr. Szinyei Merse Jenő s.k. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter” (MRT, 1943.)

A másik kitapintható szándék, hogy a magyar fiatalságnak a leventemozgalmon kívül működő szervezeteit15, testületeit integrálni akarja: akár bizonyos tevékenységek átvállalásával, akár a „rivális” intézmény bekebelezésével. Ha teheti, a mind szorosabbá váló együttműködés révén az önálló mozgalmak életébe történő aktív bekapcsolódással.

15 Összehasonlításul: 1943 végén az ifjúsági mozgalmak közül

– a cserkészet kb. 40 000, a KIOE kb. 10 000

– a Kalot kb. 80 000, a Kle kb. 10 000

– a KIE kb. 30 000, a KISOK kb. 60 000

– a MEFHOSZ kb. 10 000, a Levente 1 300 000 taggal rendelkezett.

(Solymossy Ulászló, v. stanogorai, m. kir. vezérőrnagynak a Magyar Művelődés Házában 1944. január 21-én elhangzott előadásában közölt adatok. S. U.: A leventeintézmény útja a szebb magyar jövő felé. Bp., 1944.)

Az 5.520/1941. M. E. sz. rendelet 5. §-a szerint:

„Az ifjúsági vezetőképzésben a magyar cserkészet is közreműködik. A közreműködés módját az országos vezető és az országos főcserkész egyetértve állapítják meg. Az országos vezető és az országos főcserkész egyetértően gondoskodnak arról, hogy a cserkészcsapatokba felvett leventéknek cserkészkiképzése leventekötelezettségeik teljesítése mellett zavartalanul megtörténhessék.” (In: Levente, 1941. szept. 15.)

A gróf Teleki Pál halála miatt vezető nélkül maradt magyar cserkészet (Teleki 1923. márc. 22-től volt tiszteletbeli főcserkész, mely tisztség „választás alá nem eső, hanem az államfőtől – a kormányzótól – kinevezett méltóságnak” számított) a maga néhány tízezres létszámával, kiválóan megszervezett csapataival (ezeket neveléssel foglalkozó testületek tartották fenn, noha tőlük függetlenül működtek) szinte védtelennek tűnt az egyesítési szándékkal szemben. Legfelsőbb helyen azonban nem támogatták Béldyéket. Horthy 1942-ben kisbarnaki Farkas Ferencet, a Ludovika akkori parancsnokát kinevezte országos főcserkésznek, aki a következőket közli:

Az 1690/1942. M.E. sz. rendelet „úgy intézkedik, hogy a cserkészmozgalom fejezze ki sajátos magyar jellegét, feleljen meg mind a honvédelem, mind az ifjúság nevelése tekintetében fennálló korszerű követelményeknek, biztosítsa a leventeintézménnyel való zavartalan együttműködést és óvja meg a mozgalom értékes hagyományait.” (Levente, 1942. jún. 15.)

S amikor Béldy és Farkas között nézeteltérés robbant ki az együttműködéssel kapcsolatosan16, Bartha honvédelmi miniszter avatkozott közbe, miniszteri paranccsal vetve véget a vitának.

16 Béldy szerint „a kétirányú tevékenység (a leventemunka és a cserkészmunka) folytatására… mind kevesebb lesz a lehetőség.” (In: Gergely – Kiss i. m.)

A zavartalan együttműködés jegyében a Cserkészbolt Szövetkezet 1942. jún. 25-től Levente- és Cserkészbolt Szövetkezet – Ifjúsági Bolt nevet viseli, de a Budapest II., Hárshegyi úton lévő Cserkészpark, a Népszigeten lévő Vízitelep stb. továbbra is az önkéntes alapon szerveződő, demokratikus hagyományokra támaszkodó s inkább a népi megújulási mozgalomhoz közeledő (regős-cserkészet) szervezet tulajdonában maradt. (Megemlítem: Tárczay-Felicides Román idézett írásában e témáról ezt mondja: „A magyar 19Cserkészszövetség mindig is a magyar nemzet szolgálatában állt, és sohasem szolgált nemzetközi célokat. Sőt: a magyar szövetség megtiltotta a nemzetközi cserkészkalap viselését, s helyette bevezette a leventesapkát. Ma a cserkészet nevelési intézmény, amely az általános hadkötelezettségen nyugvó levente-szervezeten kívül a válogatás szellemében, de mindenfajta osztályellentét kizárásával működik, és a tisztek katonai előképzését szolgálja.”)

A klérus által működtetett szervezeteknek – KIOE, Kalot stb. – szintén voltak érintkezési pontjaik a leventemozgalommal17 – leventeügyben egyébként Czapik Gyula egri érsek képviselte a hercegprímást –, a leventelelkészi intézmény kialakítása is ezt a kapcsolódást jelzi (az 1943 elején megtartott értekezleten mintegy 200 lelkész vett részt), de ez esetben is legföljebb átfedésekről beszélhetünk. A középiskolásokat tömörítő Diákkaptár mintájára létrehozzák a Leventekaptárt – és mindkettő működik a másiktól függetlenül.

17 1941. október 8-án püspöki konferencián tárgyalták a KALOT vezetőinek jelentését: „A leventemozgalom új vezetője különösen is hangsúlyozta a falusi ifjúság állami szervezésének fontosságát, és sejtetni engedte, hogy előbb-utóbb minden más mozgalmat ebbe a szervezetbe szándékozik beolvasztani.” A KALOT vezetősége tárgyalt a leventékkel, és ígéretet kapott munkája zavartalanságára. „Másrészt ugyanezek a körök” — mármint a leventék – „azt hangoztatják, hogy a KALOT-tal forradalmi hangja miatt nem lehet együttműködni, sőt, az egyházat Magyarországon is a sekrestyébe kell szorítani.” (Rosdy Pál: A KALOT iratanyaga. Vigilia, 1982. április.)

Külön kell szólnunk egy ellenkező irányú mozgásról, nevezetesen a Volksbund ifjúsági tagozatának, az 1942-ben megalakult Deutsche Jugendnek az önállósulási törekvéséről.

A 2320/1941. M. E. számú rendelet meghatározta azokat az alapelveket, amelyeket a német ajkú magyar ifjúság iskolán kívüli gondozására és művelésére nézve a kormányzat megállapított. Ezen rendelet, valamint a nemzetiségekre vonatkozó egyéb jogszabályok alapján létesült Német Ifjúság (D. J. in Ungarn) néven egy külön egyesületi jellegű szervezet, amelynek alapszabályait a vallás- és közoktatásügyi miniszter hagyta jóvá. A honvédelmi előképzést azonban továbbra is a leventeoktatás keretében kapták a szervezet levente fiataljai. Ám „számos bonyodalom támadt abból, hogy azok a leventék, akik a Deutsche Jugendnek is tagjai voltak, szabotálták a leventefoglalkozásokat, vagy ha nem, hát gyakorta német szervezetük egyenruhájában jelentek meg azokon… a parancsokat sokszor megtagadták, vagy ímmel-ámmal, rendetlenül hajtották végre…” (Tilkovszky Lóránt: A mecseki német bányászok művelődése. 1919–1945, Századok, 1987/2.)

A magyar ifjúságra vonatkozó 1939. évi II. tc. megfelelő paragrafusai azonban rájuk is vonatkoztak, a leventekötelezettség alól nem bújhattak ki. Sőt! Kállay Miklós miniszterelnök 3050/1942. M.E. sz. rendelete a „Leventeköteles ifjak politikai tevékenységének megtiltását” tartalmazta. (Más kérdés, hogy az ilyen jellegű tevékenység tilalmának betartására miként lehetett kötelezni azokat, akik a D. J. keretei között olyan kiképzést kaptak, mely „a német hadsereg igényeihez volt szabott, és eltért a leventecsapatoknál folyt kiképzéstől; és nemzetiszocialista szelleme is különbözött a leventemozgalomban uralkodó reakciós szellemtől, amelyben több volt a véglegességektől némileg visszatartó, konzervatívabb összetevő.” (Tilkovszky: i. m.) A nemzetiségi vidékeken rendezett leventeünnepségek és -előadások nyelvére vonatkozó Béldy-rendelet elsősorban a német ajkúakat érintette.18

18 „…a nyelvi kedvezményt fokozatosan kell bevezetni. Eleinte csak 1-2 apróbb műsorszámot kell engedélyezni a nemzetiségi nyelven, később azonban fokozatosan fel kell emelni a nemzetiségi nyelven előadott műsorszámoknál a műsoridőt az egész műsoridőnek legfeljebb 1/3-ad részére. Minden engedélyezésnél ki kell emelni, hogy ez önkéntes kedvezmény a magyar nemzet részéről, melyet megértő, baráti jóindulatból nyújt nemzetiségeinek… 1943. évi november hó 22-én Béldy altbgy.” HL137.811/eln.40.e-1943. Nemzetiségi vidékeken leventék által rendezett ünnepségek és előadások nyelve tbn.-HM 1943.eln.40/e.o.)

A harmadik vonatkozása a leventemozgalomnak a hasonló indíttatású és azonos ideológiájú külföldi szervezetekkel való mind szorosabbá váló együttműködés, mely 1942-ben az Európai Ifjúsági Szövetség megalakulásához és e szövetségben való tevékeny szerepvállaláshoz vezetett. Ez a kapcsolat sportrendezvényeken, táborozásokon, üdültetések formájában (1942-ben pl. kb. 10 ezer német iskolásfiú jött Magyarországra; 2 ezer a kormány vendége volt, a többi a német népcsoporté), cserelátogatásokon realizálódott.

Az 1926-ban alapított német Hitlerjugendnek, melynek célja mindkét nembeli ifjúságnak a nemzetiszocialista párt és a német birodalom katonájává való nevelése, Budapesten állandó megbízottja tartózkodott a harmincas évek elejétől. Ő 1941 nyarától folyamatos kapcsolatban állt Béldyvel, akinek a kinevezését követő első külföldi útja 1941. szeptember 17-én Berlinbe vezetett. (Utazását 1942 márciusában megismételte: Berlinen kívül Hannoverben, Braunschweigben stb. járt.)

Az olasz Gioventu Italiana del Littorio (GIL) férfiszervezetei: az Opera Nazionale Balilla (Balilla egy genovai kisfiú neve volt, aki harcolt az osztrákok ellen a XVIII. században) a 8-14 év közötti fiúkat, az avantgardista („élcsapat”) a 14-18 év közöttieket egyesítette a fasiszta mozgalom keretei között, miként az azonos 20korosztályú leányokat is a GIL női tagozata. A Fascionak is volt Budapesten irodája, s Béldy németországi látogatásáról Olaszországon keresztül érkezett haza.

A HJ és a GIL 1942 nyarán kulturális találkozóra hívta Európa állami ifjúsági szervezeteit Weimarba, illetve Firenzébe. Természetesen a leventék is képviseltették magukat. (Weimarban hegedűben és énekben harmadikak lettünk, Firenzében Nagy Gyula megszerezte a „festőverseny” első díját, s a 4-dik és 5-dik hely is a magyaroké volt.)

Csakúgy, mint a GIL által 1942. szeptember 24–27-én, Milánóban megrendezett sporttalálkozón. Ide Magyarországról 75 fiú- és 13 leánylevente utazott vezetőivel együtt. A vetélkedőn, melyen 11 nemzet ifjúsága vett részt, kiválóan szerepeltek a magyarok. Több sportágban is előkelő helyezést értek el.

A fiúk úszásban az 1. helyet (a németekkel holtversenyben), kerékpározásban a 2. helyet, atlétikában, céllövészetben és teniszben a 3. helyet szerezték meg. A leányok két számban (atlétika és úszás) a negyedikek lettek.

Ugyancsak 1942-ben, ősszel 14 nemzet képviselői jelentek meg Bécsben, hogy megalakítsák a keresztény és a nemzeti eszmékért harcoló – korábban említett – Európai Ifjúsági Szövetséget. Ezen szövetség – melynek legfőbb célja Baldur von Schirach szerint: „ápolni az európai összetartozás eszméjét” – egyik szekciójának, az európai ifjúság katonai előképzésének elnökévé v. Béldy Alajost választották meg, aki a megválasztását követő beszédében hangoztatta:

„A fiatal Európa feladatát ezekben a nehéz időkben nem tudom másban meghatározni, mint a hazaszeretet, a keresztény erkölcs és a család ápolásában…

Ha az európai fiatalok munkaközösségét erre a három pillérre építjük fel, biztosak lehetünk abban, hogy az új Európa épülete minden vihart ki fog állni.”

(Szebb Jövőt! II. évf. 39. szám.)

A Munkaközösség jelentést készített, amelyet Budapesten, 1943-ban adtak ki. Ebből idézünk:

„...A katonai előképzés megkezdése alsó korhatárának elsősorban való feldolgozását határoztuk el, és pedig olyképpen, hogy a Munkaközösség képviselői ez irányú állásfoglalásaikat... megküldik a Munkaközösség elnökének, aki valamennyi állásfoglalást egy folyóiratban közzéteszi... Minthogy Munkaközösségünknek ez idő szerint még nincs saját folyóirata, fenti kötelezettségemnek ebben a Jelentésemben tesz eleget... Minthogy Belgium, Hollandia és Norvégia képviselői nem küldötték be állásfoglalásaikat, azokat itt nem ismertethetem.”

Ezután közli az egyes országok állásfoglalását:

„Bulgária: a katonai előképzés a 10. életévvel kezdődik.” (S tart a hadseregbe való belépésig.)

Dánia: „A dán fiú 10 éves korában lép be az NSU-ba, s a katonai előképzés… akkor rögtön meg is kezdődik.

Németország: a katonai előképzés... a 14. életévvel kezdődik (a 10-14 év közöttiek, a „Pimpf”-ek sportkiképzésben részesülnek).

Finnország: „A katonai előképzés kezdődjék 15 éves korban.”

„Olaszország: 14-18: katonai előképzés, testnevelő sporttal összekötve. 18: katonai előképzés.

Horvátország: az usztasa ifjúsággal a katonai előképzést annál a csoportnál kezdjük, amelybe a 10. évtől a betöltött 14. évig tartozók sorolnak.

Románia: ahol az ifjúság kénytelen a megélhetésért dolgozni, csak hetenként néhány órára vehető igénybe a katonai előképzés céljaira. Ezeknél az ifjúságot a 17-20. életévig kell összefogni.

Azokban az országokban, amelyeknek szociális és anyagi helyzete megengedi, a katonai előképzés 6 hónappal előzheti meg a katonai szolgálatot... ez alatt... az ifjak mindennapos katonai kiképzésben részesíthetők.

Szlovákia: A szoros értelemben vett katonai előképzés a 16-17. évben kezdődjék, a pubertás utáni időben.

Spanyolország: a katonai előképzést még csak a 15. életévvel lehet megkezdeni... A 18. évtől kezdve az ifjak már bekerülnek a »Miliziába«.

Magyarország: a szorosabb értelemben vett katonai előképzés kezdeti kora a 14-15. életév.”

(Jelentés a katonai előképzés megkezdésének alsó korhatáráról. Közreadja: vitéz Béldy Alajos, Budapest, 1943.)

A bolgár ifjúsági szervezettel, a „Brannik”-kal (a bolgár ifjúság katonai előképzését biztosító szervezet neve „védő”-t jelent) elsősorban a TF-en keresztül, személyes kapcsolatok kiépítésére került sor, míg a finn „LOTTA” a leventeleány-mozgalom számára adott mintát. A horvát és a szlovák ifjúsági szervezettel való kapcsolattartás formális, a románokkal – és a Jelentésben fölsorolt többi állam ifjúsági szervezetével – még ilyen szinten sem került sor a kapcsolatfelvételre, legalábbis a rendelkezésre álló dokumentumok szerint.

Végezetül szólnunk kell a leventemozgalomnak a „zsidótörvények” által érintett magyarországi népcsoporttal kapcsolatos aspektusáról.

21Mindenekelőtt arról, hogy a leventekorú zsidó fiatalokat az ún. „kisegítő”, előképzős ifjakból alakított munkacsapatokba szervezték, amelyek működését a 125.179/eln. 40-1942. sz. rendelet szabályozta.19

19 „Közérdekű munkaszolgálatra törvényes képviselőjének beleegyezésével minden olyan tizenhatodik életévét betöltött hajadon is felvehető, aki a középiskola negyedik osztályát sikerrel elvégezte vagy azzal tanulmányi szempontból egyenlő értékű iskolai végzettséggel rendelkezik...” (1939. évi törvénycikkek. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. Millenniumi emlékkiadás. Budapest, 1940.) Munkaszolgálatot a felsőfokú képzésben részesülő – keresztény – ifjúság is végzett. Már 1937-ben elrendelték az egyetemi és főiskolai hallgatók számára munkatáborok szervezését. Ezt a rendszert a VKM 8830-as rendelete 1944. május 2-án megszüntette, nem sokkal ezután azonban kötelezővé tették a munkaszolgálatot, sőt középiskolások számára is szerveztek „diák-munkacsapatokat”. (L. Petőcz Pál: Magyar egyetemi és főiskolai hallgatók a második világháború idején. Századok, 1986/2.) A Budapest V., Klotild (Stollár Béla) u. 10/C alatt működő Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Önkéntes Nemzeti Munkaszolgálata Főparancsnokságának parancsnoka v. szinai Szinay Béla ny. altábornagy, segédtisztje v. Mecséry Lajos ny. ezredes volt. S az is közismert tény, hogy az 1939. évi II. tc. 230. §-a értelmében: „A katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak osztályozott minden magyar állampolgár ifjú annak az évnek december hó 31. napjáig terjedő idő alatt, amely évben huszonnegyedik életévét betölti, egy ízben, három hónapot meg nem haladó időtartamra terjedő, munkatáborokban teljesítendő közérdekű munkaszolgálatra kötelezhető.” (1939. évi törvénycikkek. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. Millenniumi emlékkiadás, Budapest, 1940.)

A megszorító intézkedések másik vonulatát a sporttal kapcsolatos tevékenység alkotta. 1941. szept. 29-én a Nemzeti Sportbizottság határozata értelmében a sportegyesületeknek a III. ún. zsidótörvény alapján módosítaniuk kellett alapszabályaikat, majd dr. Hóman Bálint elrendelte:

„1. § (1) A sportszövetség az azonos vagy rokon sportágakat művelő sportegyesületeket (sportszervezeteket) összefoglaló és irányító szerv.

(2) Fennálló sportszövetség működését csak ennek a rendeletnek a rendelkezései szerint folytathatja.

(3) Új sportszövetséget csak a vallás-és közoktatásügyi miniszter létesíthet.

(4) A sportszövetségek irányítását és ellenőrzését az ezeknek a tennivalóknak ellátására létesített Országos Sport Központ végzi.

2. § (1) Minden sportegyesületnek az illető sportágat irányító sportszövetség kötelékébe kell tartoznia.

(3) Sportszövetség tisztikarának vagy más szervének és sportegyesületnek tagja nem lehet az, akit az 1941: XV. tc. 9. §-a értelmében zsidónak kell tekinteni. Az olyan sportegyesületet, amely ennek a rendelkezésnek nem felel meg, fel kell oszlatni…

Budapesten, 1942. évi január hó 29-én.”

(239.000/VKM rendelet A sportszövetségek szervezetének szabályozásáról. MRT, 1942.)

1942. február 24-én az OSK elrendelte a sportegyesületi tagok származási igazolását: ápr. 15-ig a szövetségeknek el kellett készíteniük működési szabályzatukat s ennek alapján meg kellett tartaniuk közgyűlésüket.

A szövetségekhez tartozó egyesületeknek igazolniuk kellett, hogy nincs tagjaik közt olyan, aki az 1941: XV. tc. 9. §-a értelmében zsidónak tekinthető. Az igazolást végre nem hajtó egyesületeket – hangzik a verdikt – a 242.000/1942. VKM rendelet értelmében föloszlatják, és vagyonukról a miniszter intézkedik. A rendelet így hangzik:

„1. § (1) ...Az átalakított alapszabályokat, illetőleg a sportszakosztály szabályait az 1942. évi december hó 31. napjáig kell a belügyminiszterrel egyetértve eszközlendő jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (Országos Sport Központ, Budapest V., Alkotmány u. 3. sz.) felterjeszteni.

2. § (3) A sportegyesület feladatait úgy kell megállapítani, hogy azok a keresztény és nemzeti szellem követelményeivel összhangban álljanak és a honvédelmi nevelés és a helyes jellemnevelés célkitűzéseit érvényre juttassák. A sportegyesület feladatai általában a következők:

(g) …tagjainak hazafias, nemzeti és keresztény szellemű irányítása, egyesületi sportelőadások, felolvasások és ünnepségek rendezése;

(i) a honvédelmi nevelés és a helyes jellemnevelés célkitűzéseinek érvényre juttatása.

(4) A sportegyesület feladatkörét úgy kell megállapítani, hogy az egyesület a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezésére levente-keretet is felállíthasson és a keret tagjait a rendelkezésnek megfelelő sportfoglalkoztatásban és sportkiképzésben részesíthesse.

3. § (1) …A sportegyesület tagja nem lehet az a személy, akit az 1941: XV. tc. 9. §-a értelmében zsidónak kell tekinteni…

Leventekötelezettség alatt álló, 18 éven aluli személyt csak a Leventeegyesületek Országos Központjának, az illetékes leventeparancsnok javaslata alapján adott engedélyével… lehet felvenni.

6. § Ennek a rendeletnek a hatálya nem terjed ki a motor- és repülősportegyesületekre, a lóverseny- és ügetőverseny-, valamint agarászsport céljára alakult egyesületekre, a postagalamb egyesületekre és a 22sporthorgász egyesületekre, továbbá a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportegyesületek Országos Központjának kötelékébe tartozó egyetemi és főiskolai sportegyesületekre…

Budapesten, 1942. évi augusztus hó 18-án.

Dr. Szinyei-Merse Jenő sk.

vallás- és közoktatásügyi miniszter.” (A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1942. évi 242.000 VKM. számú rendelete a társadalmi sportegyesületek alapszabályainak átalakításáról. MRT, 1942.)

Dr. Misángyi Ottó, a TF igazgatója és az OSK vezetője 1942. szept. 23-án ezt állapította meg:

„A magyar sportban már 98 százalékban sikerült végrehajtani, hogy a fajvédelmi törvényt betartsák.”20

20 Többek között azáltal, hogy azokat a sportegyesületeket, amelyek nem tettek eleget a felszólításnak, föloszlatták, s ingatlanjaikat más egyesületeknek adták át. E sorsra jutott többek közt az MTK, az NSC, a VAC, az MTE, a Sirály, a Duna, az Újpesti Evezős Egylet, a Poseidon, a Természetbarátok Turista Egylete és a Viktória.

A folyamat betetőzéseként 1944. máj. 18-án az OSK 227574/1944 OSK sz. határozata értelmében a megkülönböztető jelzés (Dávid-csillag, illetve sárga karszalag) viselésére kötelezett zsidók a sportrendezvényeket nem látogathatták.

Az 1943-as év, illetve az 1944 őszéig terjedő időszak a leventeintézmény „fénykora”. Az országos vezető alá tartozott a HM 40. e., 40. k., a 13. oszt., a LOK, a honvéd-mérnöki tisztikar főnöke, a Honvédségi Jóléti Alap, a Honvéd Számvevőség főnöke, a HM Számvevőség I., II., III. osztálya. V. Kudriczy István helyébe – miként írtuk – Horthy a leventék országos parancsnokává, a VIII. csoport főnökévé v. Solymossy Ulászló vezérőrnagyot nevezi ki. 1943. jan. 24-én Kolozsvárott, a Szt. Mihály templomban celebrált ünnepi misét követően, a Mátyás szobor előtt v. Béldy Alajos kihirdeti a Mátyás király leventeévet, 1943. dec. 18-án Nagyváradon, a székesegyházban megkoszorúzta Szt. László szobrát, s „A belső arcvonalon teljesítsétek kötelességteket!” szavakkal megnyitja a Szt. László kiképzési évet.

Richter János az eredményekről beszámolva ezeket állapította meg:

„1943-ban 17 helyen tartott LOK- és Kalot-tanfolyamokon 1803, LOK–KIE-tanfolyamokon 640… leventeegyesületi vezető került kiképzésre. …ez év októberéig 580.000, honvédelemmel foglalkozó tankönyv kerül a magyar ifjúság kezébe. Szeptemberben a leányiskolákban is megkezdődik a női honvédelmi ismeretek oktatása. A tanári kar részére 8 kötet, összesen 80.000 példány honvédelemmel foglalkozó könyv kerül kiadásra az 1943–44. évben. (Két év a honvédelmi nevelés történetéből. Magyar Katonai Szemle, 1943/8.)21

21 1943 szeptemberében Központi Irányító Tanfolyamot (KIT) tartottak a Sportcsarnokban v. Solymossy Ulászló parancsnoksága alatt az ország hadtestparancsnokai, kiegészítő kerületi leventeparancsnokai és a leventeoktatók részére.

Létrehozzák a Levente Gazdasági Szövetkezéseket, 1943 márciusában Béldy kezdőrúgásával útjára indul az első országos levente labdarúgó-bajnokság, 1944-ben megszervezik az első országos levente atlétikai bajnokságot – igaz, a svájci, a spanyol és a szlovák leventékkel tervezett sporttalálkozó elmaradt.

Még 1942 augusztusában az IHNETOV nyolc „kipróbált, derék és lelkes vidéki sportembert bízott meg a nyolc vidéki hadtest területével megegyező, nyolc OSK-kerület vezetésével” (Nemzeti Sport, 1943. máj.), 1943. május 17-én pedig az országot a 9 hadtest területének megfelelő sportkerületre osztják: a kerületi OSK-vezetők a hadtestparancsnokságok székhelyén, a parancsnoksággal együtt működtek. Az 1937. évi kormányrendeletet végrehajtva sorra jönnek létre az egyes gyárak, üzemek sportegyesületei, létesítményei, olyannyira, hogy az IHNETOV 1943-ban már 226 vállalatra, mintegy 230 000 munkavállalóra terjesztette ki befolyását. (Lásd Földes – Kun – Kutassi i. m.)

Fölépítik a Radnai-havasokban a borsafüredi síparadicsomot22 (az alapkőletételre 1943. április 10-én kerül sor), elkészül a Horthy Miklós Nemzeti Sportcsarnok második nagy egysége, az Edzés Háza. Még 1942. június 2-án v. Béldy Alajos a VKM, az Iparügyi Minisztérium, a Közmunkatanács, a főváros, a TSTV szervezetének képviselőivel értekezletre ült össze a Nemzeti Sport Stadion számára kijelölt lágymányosi területek biztosítása céljából. A megállapodás alapján a stadion tervpályázatának előkészítése megkezdődött.

22 A 2503 m magas borsai Horthy csúcsra (korábbi neve: Nagy-Pietrosz) bronzból készült Horthy-képmást akartak elhelyezni, ám „A Salgótarjáni Acélgyári Levente Egyesület sí-járőrét, amely… a Horthy csúcs megmászására vállalkozott… lavinaomlás eltemette, s a járőr tizenöt tagja, közöttük nyolc levente, életét áldozta.” (Összetartás, 1944. jan. 28.)

1944 azonban nemcsak Szent László éve, hanem a német megszállás, a nyilas hatalomátvétel és az ország hadszíntérré válásának éve is. Egy 1943 őszén elfogadott törvényjavaslat nyomán a 3 korcsoportot (12-14, 15-18, illetve 19-21 évesek) alkotó leventeifjúságból 1943. okt. 1-jén bevonultatták a 21 éveseket, 1944. febr. 1-jén pedig a 20 évesek „vonattak össze” a honvéd kiképző táborokban. 1944 tavaszán a minisztertanács elfogadta azt a HM-javaslatot, hogy a tiszai védelmi munkáknál a 2. levente-korcsoport váltsa föl az addig igénybe vett munkaerőket. (Igaz, a korcsoportból végül csak a 18 éveseket hívta be a munkaügyi főcsoportfőnök.)

A Sztójay-kormány honvédelmi minisztere, Csatay Lajos május 24-én bejelenti, hogy:

23„…a m. kir. minisztérium 140/1944. M. E. sz. alatt kibocsátott rendeletével az állításköteles kor alsó korhatárát az 1924. évi születési évfolyamra nézve egy évvel leszállította… Az elrendelt leszállítás következménye annak az 1942 őszén kiadott… rendelkezésnek, amellyel az előző születésű évfolyamnak, az 1923. évben születetteknek állításkötelezettsége leszállíttatott…

A leszállítást… csak oly értelemben fogjuk kihasználni, hogy csak a sorozás fog az eddigieknél előbb megtörténni, a bevonulás marad az eddigi életkorban… ha csak előre nem látott események mást nem követelnek…” (Az 1939. évi június hó 10-ére összehívott Országgyűlés képviselőházának irományai. XI. kötet.)

Ezek az „előre nem látott”, bár várható események azonban bekövetkeztek. Sőt! Sokkal több történt. Lakatos Géza, az új miniszterelnök kormánya szept. 22-én az 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva nemzetőrség felállítását rendeli el. (A végrehajtás a leventeszervezetek parancsnokságainak feladata volt. A leventéket zsolddal, karszalaggal, puskával, pisztollyal – esetenként ruhával – látták el.) A Nemzetőrség parancsnokául v. Béldy Alajost nevezik ki.23

23 Október 13-án Béldy beolvassa a rádióban Csatay Lajos parancsát, miszerint „a nemzetőr alakulatokat… Magyarország minden, ellenség által meg nem szállt községében meg kell alakítani…” (Összetartás, 1944. okt. 15.)

„1. § …A nemzetőrség feladata a közbiztonsági szervek (a m. kir. csendőrség és a m. kir. rendőrség) támogatása az ország közrendjének és közbiztonságának fenntartásában:

kisebb ellenséges partizán- és ejtőernyős csoportok leküzdése;

szabotázscselekmények megelőzése és elhárítása;

katonai szempontból fontos vagyontárgyak őrzése;

szükség esetén a működő seregtest-parancsnokságok rendelkezései szerint a hadműveletek hátsó területének biztosítása.

2. § A nemzetőrség a m. kir. honvédség fegyveres része. A nemzetőrséghez beosztott személyek honvédesküt tesznek…” (MRT, 1944)

1944. okt. 1-jén behívót kaptak a 19 évesek: őket az ún. pótalakulatok szervezésénél használták föl. Okt. 12-én a 229503/1944. sz. rendeletében az OSK a leventék és a sportegyesületi tagok nemzetőri egységekbe szervezéséről intézkedik. A néhány nap múlva hatalomra kerülő nyilas kormányzat – a totális mozgósítás szellemében – megszüntette a VIII. főcsoportfőnökséget s az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének és a Testnevelésnek Országos Szervezetét (meghagyva a leventeszervezetet), és létrehozta a m. kir. Honi Hadsereg-parancsnokságot (parancsnoka Ternegg Kálmán altábornagy volt), melynek feladata a hátországban folyó kiképzés irányítása és a haderőn kívüli (levente- és lövész-) kiképzés összehangolása. Alárendeltségébe tartoztak a fegyvernemi felügyelők, a katonai nevelő- és kiképzőintézetek, a Leventék és Nemzetőrök Országos Parancsnokságán keresztül a leventék és a nemzetőrség stb. November 1-jén pedig a honvédelemről szóló törvényt ekként módosítják:

„…a hadkötelezettség annak az évnek január hó 1. napján kezdődik, amelyben a hadköteles a tizenhetedik életévét betölti…

Szálasi Ferenc sk. m. kir. miniszterelnök”

(A hadkötelezettségi kor alsó korhatárának leszállítása tárgyában kiadott 3890/1944. M.E. számú rendelet. MRT, 1944.)24

24 „1944. nov. 1-jén kb. 70 000 harmadik korcsoportbeli leventével lehetett számolni – áll egy korabeli jelentésben. (In: Gergely – Kiss i. m.). – Ebből mintegy 15 000 a keleti országrészből menekült s munkásszázadokba osztva dolgozik.”

1944. december 3-án azonnali hatállyal ún. Kisegítő Karhatalommá (KISKA) alakították át a leventeszervezeteket, majd 1945. január 6-án ezt feloszlatták s tagjainak egy részét átvették a Hungarista Légióba.25 Hogy mindezek a rendelkezések hány fiatalt érintettek a harci cselekmények által egyre zsugorodó hungarista munkaállam területén, lehetetlen megállapítani.26 Azt azonban tudjuk, hogy Feketehalmy-Czeydner vezérezredes 1944 novemberében Németországban tárgyalt: hogy megállapodást kötött-e a német kormánnyal, az nem dokumentálható, de a tárgyalásról készült feljegyzés szerint:

25 A mozgósított leventék a dunántúli harcokban vettek részt, illetve a budapesti csatában 4 bevetési körzetben. Úgymint: az észak-pesti szervezetek 1944. november 1-jétől erődítési munkákat végeztek a Rákos-patak vonalán, illetve egyes gyárakat őriztek. A dél-pestiek biztosító csoportokat alkottak a Rákoshegy–Ferihegy–Vecsés vonalon, majd Kőbánya határában. Az észak-budaiak egy részét az egyetemi rohamzászlóaljhoz kapcsolták, a dél-budai, budafoki, budaörsi szervezetek a déli összekötő vasúti híd–kelenföldi pu. közötti vasúti töltés vonalán biztosítottak, s december 29-ig őrizték a déli összekötő vasúti hidat. Ugyanakkor minden fővárosi szervezetből kerültek leventék a KISKÁ-ba.

26 „Az Ifjúsági Légióba Budapesten december első felében tízezer levente jelentkezett. Kiképzésükre már nem kerülhetett sor, ennek ellenére sok 14-16 éves fiú kivette részét az utcai harcokból…” (Koós Kálmán: Voltunk, vagyunk, leszünk. Buenos Aires, 1960.)

„Részleteiben meg lett beszélve és le lett rögzítve:

1.) Az AHA (Allgemeines Heeresamt – szárazföldi haderő általános hivatala) megállapította, hogy magyar részről pótezredekbe összevont 50 000 újonc áttelepítése a póthadsereg főparancsnokságának területére 24be lett ígérve és a német kerületi pság-ok területére való átszállításuk el lett rendelve és folyamatban van. A német ker. pság-ok területén a német kiképző csapattestekre századonként való felosztása.[sic!]

Ez az 50 000 újonc a 21 évesek évfolyama. Ehhez jön:

a 19 évesek évfolyama = 30 000 fő,

a 20 évesek évfolyama = 30 000 fő,

összesen 110 000 fő.

Ezen felül a 16-18 évesek – 100.000 fő – bevetése a légierőnél és a haditengerészetnél (légvédelem) is következik. Ezeket előbb ot [sic!] kiképezik. Tervbe van véve ezeket később (legkorábban egy év után) mint a magyar hadsereg pótlásaként alkalmazni. Továbbá a német véderőnek segéderőként rendelkezésre lesznek bocsátva a 35 éven felüli hadkötelesek (kb. 190.000 fő).

2.) …A magyar Nemzetvezető hangsúlyozta, hogy végső esetben kész arra, hogy minden 10 és 70 év között védköteles férfit igénybe vesz…” (Hadtörténelmi Levéltár, VKF szám nélkül 17 és 22/eln.1.-1944 jelzet alatt. In: vitéz Major Jenő vezérezredes: Emléktöredékek. Kiadja: Hadtörténelmi Levéltár, Petit Real Könyvkiadó é. n.)

S tudjuk azt is, hogy Vittay ezredes az angol parancsnokságnak kb. 60 ezer leventét ajánlott föl a Nyugaton rekedtek közül Kanadába való elszállításra. (Magyar Hadifogoly Híradó, 1946. január 28. In: Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Budapest, 1989.)27 Mint ahogy azt is, hogy a Szovjetunióból 1946-ban valamivel több mint 180, 1947. június 4-től 124 levente tért haza (az 1948-ban, valamint a később hazatértekről és a szovjet fogságban elhunytakról nincs adatunk.)

27 Koós Kálmán azt állítja, hogy „…a totális mozgósítással kapcsolatosan a még meg nem szállott területekről a levente ifjúság nagy része, körülbelül 40 000 fő, németországi táborokba került légvédelmi kiképzésre.” (Koós i. m.)

Ám ez már egy másik történet, amelyet az Ideiglenes Kormány 529/1945. M.E. sz. rendelete is jelez. Eszerint:

„1. § A magyar kormány feloszlatja a magyar területen lévő összes Hitler-barát, vagy más fasiszta politikai, katonai jellegű szervezeteket, valamint egyéb olyan szervezeteket, amelyek az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát folytatnak vagy folytattak…

3. § Az 1. §-ban foglalt politikai irányzat miatt a kormány feloszlatja a következő egyesületeket:

1. Antibolsevista Ifjúsági Tábor. 2. Baross Szövetség. 3. Emszó. 4. Etelközi Szövetség. 5. Ébredő Magyarok Egyesülete. 6. Honszeretet. 7. Kékek Klubja. 8. Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége. 9. Kettőskereszt Vérszövetség. 10. LEVENTE EGYESÜLET (kiemelés tőlem; B,.R.). 11. Magyar Jövő Szövetség. 12. Magyar Országos Véderő Egyesület (Move). 13. Magyar Élet Pártja. 14. Magyar Megújulás Pártja. 15. Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete. 16. Magyar Nemzeti Szocialista Párt. 17. Magyar Tudományos Fajvédő Társaság. 18. Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete. 19. Nemzeti Munkaközpont. 20. Népakarat Pártja. 21. Nyilaskeresztes Párt, Hungarista mozgalom. 22. Országos Vitézi Szék. 23. Országos Nemzetvédelmi Bizottság. 24. Turul Szövetség. 25. Zsidókutató Intézet.

Debrecenben, 1945. évi február hó 26-án.

Miklós Béla sk. miniszterelnök”

(MRT, 1945. I.)

Az új kormány belügyminisztere pedig az egyesületek működésének felülvizsgálatát rendeli el (1945. évi 20.165/I. BM sz. rendelet):

„Kimerítő jelentést kell küldeni 30 napon belül arról, hogy az egyesületek milyen tárgyú és irányú működést fejtettek ki 1939. január 1. óta, milyen politikai szempontok érvényesültek a működésében, kik viseltek benne tisztségeket… A Nemzeti Bizottsághoz kell benyújtani a jelentést, amely 15 napon belül észrevételezi, a törvényhatósághoz továbbítja, innen a belügyminiszterhez kerül, aki saját hatáskörében dönt abban a kérdésben, hogy a bejelentést tevő egyesület működését tovább folytathatja-e.

Budapesten, 1945. július 9.

Dr. Erdei Ferenc belügyminiszter.”

(Két év hatályos jogszabályai 1945–1946)

* * *

Shvoy Kálmán altábornagy, a leánylevente-ügyben protestáló püspök, Shvoy Lajos testvére ezt jegyezte be a naplójába 1944. december 3-án: „Béldyt lefogták, majd kiengedték, sétál este a Várban, s valaki jóakaratúlag figyelmeztette, hogy újra elfogják, erre elbújdosott.” (Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918–1945. Kossuth Könyvkiadó, 1983.)

A továbbiakban tekintsük át a Munkanapló szerzője, v. Béldy Alajos életútját.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem