Fáy Elemér, fáji, vitéz
Fáy Elemér, fáji, vitéz
Zádorháza, 1885. október 30. (egy másik adat szerint: 31.) – Budakalász, 1955. március 28.
1900–03 között a soproni honvéd főreált, 1903–06 között a Ludovika Akadémiát végezte. 1906-ban hadnagyként a cs. és kir. 2. huszárezredhez vonult be. Dandártiszti iskola hallgatója volt, 1911-ben előléptették főhadnaggyá. Az első világháborút végigharcolja, 1915-től századosként. 1916-ban az orosz fronton megsebesül, felépülése után az olasz frontra vezénylik. 1918. november 15-én Medgyesre vonult be, majd 1919 szeptemberétől a Nemzeti Hadsereg tisztje. 1922-ben őrnagy lesz. Először az 1., majd a 3. huszárezred tisztje. 1928-ban alezredessé, 1935-ben ezredessé nevezik ki. 1936–38: a 2. honvéd huszárezred parancsnoka, 1938–1941. augusztus 1.: a HM lópótlás felügyelője (1940-től tábornokként). Ezután nyugállományba vonulásáig, azaz 1942. augusztus 1-jéig a m. kir. lótenyésztő intézetek katonai felügyelője volt. 1945-ben rendfokozatától közigazgatási úton megfosztották.
