Nagy Vilmos, nagybac/z/oni
Nagy Vilmos, nagybac/z/oni
Parajd, 1884. május 30. – Piliscsaba, 1976. június 21.
A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1905-ben hadnaggyá avatják. 1909–12: a bécsi Hadiiskolában tanul. 1914: vk. százados. Az első világháború idején vezérkari beosztásokat tölt be. 1919: vk. őrnagy. 1927–31: az 1. vegyesdandár vezérkari főnöke. 1931–33: a főparancsnok szárnysegédje. 1934: vezérőrnagy, 1937: altábornagy, közben a HM csoportfőnöke. 1938–39: az I. hadtest parancsnoka. 1939–40: gyalogsági szemlélő. 1940-től az 1. hadsereg parancsnoka, majd a Kállay-kormány honvédelmi minisztere. A nyilasok letartóztatták, kiszabadulása után igazolták, tábornoki nyugdíjat kapott. 1951-ben kitelepítették, erdőmunkásként dolgozott. Volt iskolatársa, Petru Groza közbenjárására kerülhetett vissza családi házába. 1957-ben rehabilitálták.
Visszaemlékezései Végzetes esztendők 1938–45 címmel 1947-ben jelent meg a Körmendy Nyomda kiadásában.
