Ozoray Zoltán, vitéz
Ozoray Zoltán, vitéz
(Névmagyarosításáig: Schenker)
Váradszentmárton, 1880. október 13. – Budapest, 1966.
Hadapródiskolát, utána utász tanfolyamot végzett, majd a bécsújhelyi akadémián tanult. Harcolt az első világháborúban, 1916–18 között hadifogságban volt. A háború után a Ludovika sportelőadója lett. Ezredesként az IHNETOSZ testnevelési alosztályának vezetője. Kiváló vívó – a londoni (1908) és a stockholmi (1912) olimpián győztes magyar kardcsapat tagja –, ezenkívül sí-, atlétika-, torna- és birkózóversenyek győztese. 1931-ben parancsnoka volt az Országos Levente Ökölvívó és Birkózó Tanfolyamnak, és elnökségi, bizottsági tagja a Magyar Vívó Szövetségnek. 1945. február 2-án nyílt paranccsal Németországba távozott, 1948. november 29-én tért haza. 1949. május 26-án elvesztette nyugdíjigényét, mert „a Szálasi kormányt szolgálta”. Hagyatéka képezi a Testnevelési és Sportmúzeum anyagának egy részét. Rendszeresen publikált szakfolyóiratokban.
