Rátz Jenő, nagylaki
Rátz Jenő, nagylaki
Nagybecskerek, 1882. szeptember 20. – Vác, 1951. január 21.
A nagybecskereki főgimnáziumban érettségizett, majd fél évet a csanádi papnöveldében tanult. A Ludovika Akadémiát osztály- és évfolyamelsőként végezte el. A bécsi Hadiiskolába 1908–11 között járt. 1912-től vezérkari tiszt. Az első világháború után – amelyet végigharcolt – belépett a nemzeti hadseregbe. 1922-ben a honvéd hadiiskola tanára lesz. 1925-től a HM-ben, illetve a VKF-nél teljesített szolgálatot. 1930-ban kinevezik tábornokká, 1936-ban altábornaggyá. 1936. szeptember 5-től honvéd vezérkari főnök, 1938. május 14. – november 15.: honvédelmi miniszter. 1944. március 22-től július 19-ig tárca nélküli miniszter, a miniszterelnök helyettesítésével megbízva. 1944. november 8-tól a Felsőház elnöke. A Magyar Megújulás Pártjának pártvezér-helyettese volt. 1945 tavaszán Németországba távozott. Itt letartóztatták, s kiadták a magyar hatóságoknak. 1945. június 19-én lefokozták, a honvédség kötelékéből kicsapták. A budapesti népbíróság 1946-ban golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet a köztársasági elnök kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára változtatta. A váci börtönben halt meg. A váci rabtemetőben van eltemetve. Munkája: „A marnei csata. Előzmények, a német balsiker okai, tanulságai” címmel Budapesten, 1921-ben jelent meg.
