Budapest légi ellátása (1944 dec.29.—1945. febr.16.)
Budapest légi ellátása
(1944 dec.29.—1945. febr.16.)
(1944 dec.29.—1945. febr.16.)
Budapest bekerítése után (1944 dec.25.) nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német—magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell. Annál is inkább mivel a város közraktárai, illetve a hadsereg raktárai már az első napokban az oroszok kezére kerültek, mert a város peremterületein helyezkedtek el (pl. Budafoki út mentén), így a már korábban felhalmozott készletekről le kellett mondaniuk a védőknek.
Az ellátás biztosítását csak légi úton oldhatták meg. Az oroszok is tudták ezt és a korábbi katlancsaták tapasztalataira alapozva (pl. Sztálingrád) igyekeztek a Budapesten és környékén található repülőtereket mielőbb ellenőrzésük alá vonni. A Budaörsi repülőtér dec. 24.-én (innét aznap még két magyar gép szállt fel utoljára), a Ferihegyi dec. 27-én a Mátyásföldi pedig dec. 30-án került az oroszok kezére.2
Magyarország a második világháborúban (lexikon) Hingyi László: Budapest légi ellátása. 55-60. oldal
Közben december 26.-án két Ju-52-es bevontatott két Go-242 nagyteherbírású tehervitorlázót Budapest fölé, de a tervekkel ellentétben nem szálltak le a (az akkor még füves) Vérmezőre, mivel azt a pilóták bizonytalannak érezték. A sikertelen bevetés közrejátszott a légi ellátás tervének kidolgozásában.2
Magyarország a második világháborúban (lexikon) Hingyi László: Budapest légi ellátása. 55-60. oldal
1944 dec.29-én megalakult a 4. légiflotta kötelékében a budapesti légi ellátó csoport Gerhard Conrad altábornagy parancsnoksága alatt. Két szállító repülőgép csoport a T 63 és T 64 tartozott hozzá mintegy 64 db Ju-52 szállítógéppel, a KG 4 harci repülő ezred 53 db He-111 bombázóval, az I/LLG 2 kiképző osztály Do-17 bombázókkal, továbbá egy tehervitorlázó csoport 73 db DSF-230 vitorlázógéppel alkotta a budapesti légi ellátó csoportot. Az légi ellátó csoporthoz tartozott még a magyar szállítórepülő csoport két százada a 102/1. és a 102/2. (10 db Ju-52, 12 db Fw-58 és 3 db FIAT G12 szállítórepülőből állt ekkor az állomány), melyek 1942-ben alakultak meg a MALERT személyzetét és gépeit átvéve.2
Magyarország a második világháborúban (lexikon) Hingyi László: Budapest légi ellátása. 55-60. oldal
A légi ellátó csoport Pápára költözött és onnét kezdte meg a katlanban rekedt csapatok ellátását. A tervezett utánpótlást napi 80 t-ra határozták meg, ebből 60 t-t leszállással, a fennmaradó 20 t-t pedig ejtőernyős tartályok ledobásával tervezték biztosítani. Ebből is látszik, hogy már a kezdetektől tisztában voltak vele, hogy leszállással nem fogják tudni kielégíteni a szükséges utánpótlás mennyiséget.
Az ellátás megoldását tovább nehezítette, hogy a repülőterek hamar orosz kézre kerültek és a szállítások megkezdésekor már nem tudták használni azokat, ezért a németek két szükségrepülőteret a Lóversenyteret és a Csepeli sportrepülőteret, továbbá négy ejtőernyőstartály ledobó helyet jelöltek ki (Régi Lóversenytér, Kisrákosi gyakorlótér, Tabán, Városmajor).
Az első bevetésre dec. 30-án került sor. A magyar szállítórepülő csoport 10 db Ju-52-es gépe próbált meg leszállni, de csupán kettőnek sikerült. Később aznap további német gépek is berepültek a város föléés több sikeresen landolt az első leszállás utáni, magyar tapasztalatokat felhasználva. A főváros légi úton való ellátása ettől a naptól fogva elkezdődött.
Budapest légi ellátásának történetét három időszakra lehet elkülöníteni. Az első dec. 30-tól jan.6-ig tartott. Ebben a periódusban még a védők rendelkezésére állt a két szükségrepülőtér, ahol a szállítógépek le tudtak szállni. Ám jan.2-án a Lóversenyteret a támadók 500 m-re megközelítették és tűz alá tudták venni, így az a továbbiakban már nem volt alkalmas a leszállásra. A Csepeli sportrepülőtér pedig jan.6-án kerület az orosz tüzérség hatósugarába és másnapra az is használhatatlanná vált.
Ebben az első időszakban a Ju-52 gépek leszállással vittek utánpótlást és visszaúton pedig sebesülteket szállítottak ki a katlanból. Egy Ju-52-be körülbelül 2 t ellátmányt fért, ha pedig utasok szállításra használták 8 fő fért el a gépben a személyzeten kívül. A He-111-es bombázók 200 kg-os ledobótarályokban biztosították az utánpótlást.
Az 1.számú táblázat összefoglalja az említett időszakban történt sikeres leszállásokat géptípusonként lebontva, illetve a hozott és ledobott utánpótlás mennyiséget és a kimenekített sebesültek számát is. (A tárgynapon az adott nap 18.00-tól a következő nap 18.00-ig bezáródó időszakot kell érteni.)
1. számú táblázat (a becsült adatok körülbelüli értékként vannak feltüntetve)*
A táblázatokban szereplőértékek a hadijelentésekben szerepelt adatok alapján lett összeállítva, a becsült mennyiségek pedig külön jelezve van.
Tárgynap
|
Ju-52 (db)
|
He-111 (db)
|
szállított utánpótlás (t)
|
kiszállított sebesült (fő)
|
dec.29.-dec.30.
|
8
|
0
|
kb. 16
|
kb. 64
|
dec.30.-dec-31.
|
6
|
47
|
75
|
40
|
dec.31-jan.1.
|
32
|
0
|
kb. 64
|
385
|
jan.1-jan.2.
|
19
|
56
|
78,4
|
268
|
jan.2.-jan.3.
|
34
|
59
|
kb. 109
|
kb. 272
|
jan.3.-jan.4.
|
7
|
63
|
kb. 58
|
kb. 56
|
jan.4.-jan.5.
|
0
|
0
|
0
|
0
|
jan.5.-jan.6.
|
30
|
45
|
85,5
|
228
|
Az első napok nehézségei után a magyar pilóták útmutatásait követve a német gépek is sikeresen tudtak leszállni. Dec. 30-án nappal az elindított 19 Ju-52 gépből csupán kettő tudott leszállni. (Az egyik Bánhidi Antal gépe volt, aki egyben a magyar szállítórepülő csoport parancsnoka is volt.1 A következő napokban viszont a sikeres bevetések száma ugrásszerűen megnőtt.
Winkler László: Fejezetek Budapest légi ellátásának történetéből 1944-45. In: Haditechnika, 2001, 2. szám, 89-93. oldal
Az ellátást folyamatosnak tekinthetjük (kivéve jan. 5-ét, a mikor rossz idő miatt szünetelt), mind nappal, mind éjjel érkeztek gépek. Továbbáéjjel a He-111-es bombázók tartályokat dobtak le. Az említett időszakban napi átlagban sikerült a 60 t-t biztosítani. Viszont ez csupán elméleti mennyiség, mert a ledobótartályok jelentős része az orosz vonalara esett, vagy ha német—magyar csapatok közelében ért földet, akkor az odaérkező alakulat használta fel a tartályok tartalmát.
Ezért az első nap tapasztalatain tanulva szigorú intézkedéseket hozott az I. hadtest parancsnoksága a tartályok biztosításáról:
„A budapesti hídfőben bevetett alakulatok anyagi ellátása repülőgéppel szállított és az ejtőernyőledobással történik. A folyó hó 30-án [dec.30] hajnalban ledobott lőszert és üzemanyagot önhatalmúlag birtokba vették és elvitték. Ez az eljárás a tervszerű anyagi ellátást megbénítja és lehetetlenné teszi. Ezért elrendelem, hogy az ejtőernyőn ledobott bármilyen anyagot a ledobóhelyen lévő gyűjtőhelyre kell beszállítani, és az a személy, aki abból saját személyére vagy alakulata részére anyagot elvisz, ténykedése hadianyaglopásnak minősül, és azonnali statáriális eljárás alá kerül.”3
Számvébert Norbert: Erőd a Duna mentén. Budapest, 1999, 47. oldal
Ebből a részletből is kiderül, hogy a tartályledobásokkal történő ellátás milyen problémákat is vetett fel. Az ostrom végéig nem sikerült meggátolni a tartályok fosztogatását, melybe a lakosság is bekapcsolódott, akik élelem után kutattak.
A Budapestre érkezett ellátás jan.6.-ig döntően lőszer és üzemanyag volt (95-98 %), a fennmaradó néhány részt élelmiszer és híradóeszközök tették ki. A lőszer és üzemanyag aránya 9:1-nek tekinthető, a fennmaradt adatok alapján számolva.
A Ju-52 gépek a nagymennyiségű lőszer és üzemanyag szállításán túl visszaútjuk során sebesültek százait mentették ki a bekerített fővárosból. Pontos összeállítás napi bontásban eddig nem készült a kimentettekről. A számításaim alapján jan. 6-ig bezárólag körülbelül 1313 embert tudtak evakuálni. A németek szigorú intézkedéseket hoztak, hogy a gépeken kizárólag sebesültek utazhatnak ki a katlanból. Ennek ellenére néhány egészséges katona is kijutott a szállítógépeken. Egy 1945. febr. 16-án kelt jelentés összegzi a budapesti német—magyar sereg létszámviszonyait a kitörés előtt, illetve, hogy mennyien érték el a saját vonalakat. Ebben a jelentésben megemlítik, hogy légi úton 1442 főt mentettek ki és ebből 1404 sebesült, 38 egészséges katona volt.4
Számvébert Norbert: Erőd a Duna mentén. Budapest, 1999, 157. oldal
Az eltérés oka az 1442 és az általam számított 1313 érték között részben kerekítési pontatlanságokból adódnak, mivel esetenként egy-egy Ju-52 gépbe sokszor a szabályosnál több embert is bezsúfoltak, de én a 8 fős gyári adattal számoltam. Másrészt a szükségrepülőterek eleste után is történt még légi úton történő sebesültkiszállítás, mégpedig a Vérmezőről, ahonnét dec. 24-től kezdve átlagosan napi három futárgép szállt le és fel. Ezekkel a gépekkel szintén szállítottak sebesülteket. Elsősorban a STROCH típusú gép felelt meg ennek a feladatnak.
Budapest légi ellátásának második időszaka jan.7—jan.16. közé esik. Ebben a periódusban csupán a futárgépek szálltak le a Vérmezőn a Ju-52 és He-111 gépek pedig kizárólag tartályledobással próbálták biztosítani a Budapesten rekedt hadsereg ellátását.
2. számú táblázat
tárgynap
|
Ju-52 (db)
|
He-111 (db)
|
szállított utánpótlás (t)
|
jan.6.-jan.7.
|
0
|
0
|
0
|
jan.7.-jan.8.
|
0
|
0
|
0
|
jan.8.-jan.9.
|
?
|
?
|
?
|
jan.9.-jan.10.
|
?
|
?
|
?
|
jan.10.-jan.11.
|
1
|
0
|
kb. 2
|
jan.11.-jan.12.
|
19
|
kb. 38
| |
jan.12.-jan.13.
|
23
|
48
| |
jan.13.-jan.14.
|
36
|
0
|
kb. 72
|
jan.14.-jan.15.
|
0
|
43
|
kb. 30
|
jan.15.-jan.16.
|
?
|
?
|
36,5
|
A 2. számú táblázat összefoglalja az időszakban végrehajtott sikeres bevetéseket, illetve a bevetések során ledobott utánpótlás mennyiségét. Megállapítható, hogy lényegesen gyengébb időszaknak számított ez utánpótlás terén, mint a megelőző hetek.
Jan. 6-8-ig az időjárási viszonyok miatt egyetlen bevetés sem történt, az utána lévő kép napról pedig nincs semmilyen pontos információ. Figyelembe véve viszont a jan.10. utáni sikeres bevetések számának fokozatos emelkedését, amely részben az időjárás javulásának is a következménye, akkor valószínűsíthető, hogy jan. 9-én és jan. 10-én a sikeres bevetések száma viszonylag alacsony lehetett, ha egyáltalán volt, ezért az e két napon ledobott utánpótlás nem lehetett túl nagy mennyiségű. Ezt figyelembe véve ebben az időszakban (jan.7-16-ig) napi átlagban 22,6 t-t tudtak ledobni, és ha nem veszem figyelembe a jan.7-10. közötti négy napot akkor is csupán 37,75 t ellátmánnyal számolhatunk napi viszonylatban, ami messze elmarad a tervezett 80 t-hoz képest.
A légi ellátás utolsóés egyben a leghosszabb időszaka jan.17-től egészen az ostrom végéig. Ez az intervallum már szinte teljesen a Pest eleste utáni időszakra esik (Pestet jan.18-án ürítették ki a németek), amikor a várost védő csapatok végleg felélték utolsó készleteiket is.
A még harcoló csapatok ellátására új repülőeszközt vetettek be: a DSF-230-as teherszállító vitorlázókat. Ez a gép körülbelül 2 t ellátmányt tudott szállítani. Egyszerűen kezelhetőre tervezték és így bárki képes volt vezetni, aki már kapott valamilyen minimális repülési alapképzést. A vitorlázót bármely kétmotoros bombázó képes volt elvontatni a célig, ott a vitorlázó lekapcsolódott, majd leszállt. Elvileg a vitorlázó a leszállás után 100-150 méterrel megállt, mely kritériumnak a Vérmezőéppen megfelelt.
Ezt a fajta géptípust három alkalommal vetették be a világháború alatt. Először Krétán 1940-ben, majd Sztálingrádnál végül pedig Budapesten. A gépeket egyszeri használatra tervezték, mivel a leszállásoknál a gépek összetörtek, vagy megsérültek. Anyagi szempontból sem volt értelme újrahasználni őket, mivel a szállított rakomány többet ért, mint maga a vitorlázó. Ezeken a vitorlázókon általában élelmiszert, kisebb mennyiségben lőszert és gyógyszert szállítottak.5
Gasparovich László: A rettegés ötven napja. Budapest, 1999, 154-155. oldal
Ám a budapesti légi ellátó csoport is ellátási problémákkal küszködött, nem csupán az ostromlott város. Üzemanyagban és ledobórartályokban hiány volt, ezért a felszálló repülőgépek Pápáról először Wiener-Neustadtba repültek ahol berakodták a tartályokat és feltankoltak, majd csak innét mentek Budapest fölé. Az első bevetés után tettek még egy kört ismét tankolni és berakodni, majd a második bevetés után Budapestről visszatértek Pápára.1
Winkler László: Fejezetek Budapest légi ellátásának történetéből 1944-45. In: Haditechnika, 2001, 2. szám, 89-93. oldal
Mindez jelentős terhelést jelentett a pilótáknak. A ledobások ekkor már csak éjjel folytak, mivel a nappali akciók az oroszok erős légi tevékenysége folytán túlzott veszteségekkel jártak volna. Ráadásul problémát jelentet az is, hogy a lassabb Ju-52 gépek könnyebb célpontot jelentettek az oroszoknak, mint a gyorsabb He-111 bombázók, de az ellátás biztosítása miatt nélkülözhetőek voltak.6 (Az ostrom végéig bevetették mindkét géptípust.)
Gasparovich László: A rettegés ötven napja. Budapest, 1999, 154-155. oldal
A teherszállító vitorlázókkal sem volt egyszerű a bevetés. A vontatógépek Bécsből hozták el a DSF-230-asokat, majd Buda feléérve a Sas-hegy körül 2000 m magasságban kioldották a vitorlázót, mely ráfordult a Vérmezőfeléés megpróbált leszállni.7
Gasparovich László: A rettegés ötven napja. Budapest, 1999, 156. oldal
3. számú táblázat
tárgynap
|
Ju-52 (db)
|
He-111 (db)
|
DSF-230 (db)
|
szállított utánpótlás (t)
|
jan.16-jan.17.
|
8
|
17
|
1
|
kb. 20
|
jan.17.-jan.18.
|
?
|
10
|
0
|
79
|
jan.18.-jan.19.
|
11
|
13
|
0
|
20
|
jan.19.-jan.20.
|
?
|
?
|
14
|
117,5
|
jan.20.-jan.21.
|
38
|
?
|
17
|
kb. 60
|
jan.21.-jan.22.
|
12
|
117
|
0
|
79
|
jan.22.-jan.23.
|
71
|
?
|
130
| |
jan.23.-jan.24.
|
117
|
6
|
100
| |
jan.24.-jan.25.
|
?
|
?
|
?
|
?
|
jan.25.-jan.26.
|
?
|
?
|
?
|
?
|
jan.26.-jan.27.
|
5
|
?
|
4,5
| |
jan.27.-jan.28.
|
72
|
108
|
2
|
130,1
|
jan.28.-jan.29.
|
?
|
?
|
?
|
57
|
jan.29.-jan.30.
|
52
|
91
|
6
|
kb. 112
|
jan.30.-febr.1.
|
?
|
?
|
?
|
?
|
febr.1.-febr.2.
|
?
|
?
|
?
|
2,5
|
febr.2.-febr.3.
|
?
|
?
|
?
|
?
|
febr.3.-febr.4.
|
?
|
?
|
?
|
?
|
febr.4.-febr.5.
|
80
|
113
|
7
|
132,3
|
febr.5.-febr.6.
|
?
|
?
|
?
|
?
|
febr.6.-febr.7.
|
?
|
?
|
?
|
?
|
febr.7.-febr.8.
|
?
|
?
|
?
|
4
|
febr.8.-febr.9.
|
?
|
?
|
5
|
10
|
febr.9.-febr.10.
|
?
|
?
|
?
|
?
|
febr.10.-febr.11.
|
15
|
0
|
0
|
11,6
|
A vitorlázó gépek segítségével sikerült a Budapestre szállított utánpótlás mennyiségét megnövelni. A 3. számú táblázat foglalja össze az utolsó periódus sikeres bevetéseit gépenként és a szállított ellátmányt napi bontásban. Összesen nyolc napról nincs semmilyen adat ebben az időszakban. Ebből a nyolc napból hat a februári hónapra esik, amikor már csak igen csekély mennyiségű ellátmány érkezhetett (kivéve febr.5.). Ha leszámítjuk az ismeretlen napokat, akkor átlagosan napi 62,9 t tudtak Budapestre szállítani. Ez a mennyiség nagyjából azonos az első időszakéval, viszont a ledobó tartályokkal történő ellátásban továbbra is problémát jelentett a fosztogatás, illetve, hogy sok esetben az oroszoknál értek földet, így a ledobott mennyiség csupán egy része érkezett meg valóban német csapatokhoz. A vitorlázó gépekkel történő ellátás sem volt problémamentes.
Számos gép leszállt Budapesten, de sokuk elsodródott a Vérmezőtől és egész távol ért földet (pl. Gellért-hegy), ahol aztán a helyi lakosság hamar kifosztotta a gép roncsait, mivel ezek a gépek nagy mennyiségben szállítottak élelmiszert is. Összegezve, bár elméletileg sikerült a közel 60 t utánpótlást biztosítani, ennek egész biztos, hogy nem teljes egésze érkezett meg oda ahova szánták.
A kitöréssel nem ért véget Budapest légi ellátásának története. A németek a kitörők segítésére a kitörési útvonal mentén többször dobtak le utánpótlást. Először feb.12.-án éjjel 18 db He-111, 9 db Ju-52 bombázóés 1 Do-17 által vontatott DSF-230-as vitorlázó juttatott el ellátmányt a Nagykovácsi rétre. A vitorlázó az erdőben összetört, de a ledobó tartályok nagy részét a kitörők megszerezték.
Febr.13.-án éjjel 10 He-111 és 9 Ju-52 dobott le tartályokat Pilisszentivánnál. Végül feb.14.-én délután és este 9 He-111 és 3 Ju-52 dobott le tartályokat Nagykovácsitól nyugatra.2
Magyarország a második világháborúban (lexikon) Hingyi László: Budapest légi ellátása. 55-60. oldal
Febr.16-án a budapesti légi ellátó csoport gépeit Drezdába rendelik, hogy egy másik bekerített város védőinek biztosították az utánpótlást. Ez a város Breslau volt, melyet a német fegyverletételig védtek az ott lévő csapatok.2
Magyarország a második világháborúban (lexikon) Hingyi László: Budapest légi ellátása. 55-60. oldal
Budapest légi ellátásának sikeressége elgondolkodtató lehet gondolkodni. A budapesti légi ellátó csoport teljes vesztesége 36 Ju-52, 7 He-111, egy Ju-87, egy Do-17 repülő volt. Továbbá az eleve töréses leszállásra tervezett DSF-230-as vitorlázókból a 73 bevetett gépből, 41 szállt le (ebből 37 a Vérmezőn), 11 gépet lelőttek, 21 pedig a vontató hibájából visszamaradt vagy visszatért.2
Magyarország a második világháborúban (lexikon) Hingyi László: Budapest légi ellátása. 55-60. oldal
A mérleg másik oldalán viszont 1975 t lőszer, üzemanyag, élelmiszer, gyógyszer és egyéb felszerelés áll, melyet bejuttattak a védőknek. Napi átlagban ez 40 t jelent, de ez a mennyiség nem tekinthető teljesnek, mivel 10 napról nincs adat. Ebből a 10 napból 6 a februári időszakra esik, amikor naponta már csupán néhány tonnát dobhattak le, illetve vittek be vitorlázógépen (napi maximum 5-10 t). Ezt figyelembe véve, illetve a többi hiányzó napokra becsült értéket felállítva legfeljebb 200 t ellátmánnyal számolhatunk, amelyet ezen a 10 napon juttathattak el. (Mindezeket is figyelembe véve a leszállított utánpótlás napi átlaga lényegesen nem módosul.)
Ha elfogadjuk a napi 40 t átlagot, (bár ez csupán fele a tervezett mennyiségnek) elég jelentős ahhoz, hogy legalább részben enyhítse a védők utánpótlás szükségleteit.
Érdemes elgondolkozni azon, hogy mekkora szerepe volt a légi utánpótlásnak abban, hogy a védők képesek voltak februárig kitartani, holott egy 1945 jan. 9-én írott jelentésben a következőket állapították meg:
„Budapest ellátási helyzete:
-ellátmány I.11-ig,
-takarmány I.10-ig,
-üzemanyag I.10-ig,
-gépágyú lőszer I.9-ig,
-aknavető lőszer I.9-ig,
-egyéb lőszer I.11-ig.”8
Számvébert Norbert: Erőd a Duna mentén. Budapest, 1999, 83. oldal
