A kiállításról | Magyarok a II. világháborúban

A kiállításról

A kiállítás a maga nemében egyedülálló, mivel Magyarországon a hegyi alakulatok történetét még egyetlen múzeum sem mutatta be, de kiadvány sem foglalkozott a témával. A tárlókban és az enteriőrökben számos, eddig még nem látott tárgy, fénykép és relikvia került kiállításra.

Bár a cél a m. kir. Honvédség hegyicsapatai 1939 és 1945 közötti történetének vázlatos bemutatása volt, nem lehetett nélkülözni az előzmények megemlítését. Így a kiállítási terembe lépve a baloldali sarokvitrinben láthatók azok a tárgyak, fegyverek, egyenruhák és okmányok, s nemkülönben a fényképfelvételek, melyek segítségével 1918-ig tekinthetők át az események. Továbbhaladva egy I. világháborús hegyi fedezék enteriőrjét veheti szemügyre a látogató.

A világon az elsők között állítottak fel hegyicsapatokat az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében: 1906. május 1-től a cs. kir. Landwehr I. és II. országos lövészezredének katonái tűzhették sapkáik mellé megkülönböztető jelvényként a fajdkakas-tollat, gallérjukra a havasi gyopárt.

21Az I. világháborúban a Kárpátokban, a szerb és olasz harctereken kerültek bevetésre az osztrák-magyar hegyi- és hegyi felszerelésű csapatok. Az országos lövészeken (1917-től császárlövész) kívül cs. és kir., és m. kir. honvéd és népfelkelő hegyidandárok csapattestei, valamint a közös hadsereg négy császárvadász ezrede vívott magashegyi harcot. A gyalogos kötelékeket a hegyitüzérezredek és -osztályok málházott hegyiágyús és hegyitarackos ütegei támogatták.

A hegyicsapatok a zord terepviszonyoknak és a sajátos időjárásnak megfelelő, különleges felszerelést, fegyverzetet és kiképzést kaptak. Az 1916-ban megszervezett hegyivezető csapat (Bergführer Truppe) és a speciális magashegyi alosztályok az Alpesek legtapasztaltabb hegyi embereiből álltak, s 3-4000 m-es magasságban, lavinaveszélyes területeken, gleccserek jégfalai között is képesek voltak harcfeladatot végrehajtani.

Továbbhaladva már a m. kir. Honvédség hegyicsapatainak felszerelését és egyéb relikviáit tekintheti meg a látogató. Kárpátalja 1939 márciusában történt visszafoglalásával Magyarország keleti határait ismét 1500-2000 m 22magas hegyláncok övezték. Ezen területek oltalmazására állították hadrendbe a Honvédségnél 1939. október 1-jén a m. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyidandárt. A dandár állományába a perecsenyi 1., a szolyvai 2. és a rahói 3. hegyizászlóaljak tartoztak, valamint a dandárközvetlen alakulatok. A zászlóaljak mindegyikéhez egy-egy négylöveges hegyiágyús üteg is tartozott. A dandár parancsnoksága Ungváron, később Máramarosszigeten települt. A katonák önérzetének növelésére és más csapatoktól való megkülönböztetésül a hegyiek részére bőr szemernyővel ellátott Bocskai-sapkát, sapkajelvényként havasi gyopárt rendszeresítettek, amelyek a vitrinekben is ki vannak állítva.

A határvédelmi és határrendészeti feladatok ellátására hat határvadász-zászlóaljat vezényeltek át Kárpátaljára, s új helyőrségeikben hegyi felszereléssel látták el őket. Fegyvernemi színű alátéten viselt turulos csapatjelvényük ugyancsak megtekinthető.

A hegyicsapatok részt vettek az 1940-es észak-erdélyi bevonulásban, melynek következtében szervezeteik tovább bővültek: a Székelyföldön felállították a m. kir. 9. székely honvéd határvadász dandárt, melynek állományába négy hegyi felszerelésű határvadász-zászlóalj és a dandár közvetlenei tartoztak. Az 1. hegyidandár három hegyizászlóalja megalakította Aknaszlatinán a 4.-et.

23A hegyicsapatok első hadműveleti alkalmazására 1941-ben került sor. Június 28. és július 9. között az 1. hegyidandár és a 8. határvadászdandár zászlóaljai a Kárpát-csoport alárendeltségében résztvettek a Szovjetúnió elleni hadjáratban, majd november végéig megszálló alakulatokként tevékenykedtek, végül hazaszállításra kerültek.

A honi kiképzés az I. világháború hegyi harcokban nagy tapasztalatot szerzett tisztjeinek vezetése mellett zajlott, de számos esetben vezényeltek magyar hegyivadászokat németországi tanfolyamokra, így a legújabb haditapasztalatok beépítése is megtörtént. E ténynek, valamint a hegyi- és hegyi felszerelésű zászlóaljak felépítésének, tűzerejének, a kiképzés magas színvonalának köszönhetően a magyar hegyicsapatok alakulatai a korabeli viszonyok közt, nemzetközi összehasonlításban is megállták helyüket.

A kiképzésről készült képek mellett az utókor láthatja azokat speciális felszereléseket, amelyek a hegyikatona számára megkönnyítették a súlyos terhek nehéz terepen történő mozgatását. Az öszvérre szíjazott málhanyereg, valamint a lőszer, élelmiszer szállítására alkalmas málhakosarak szabadon és üveg mögött láthatók.

24A békekiképzést számos ünnepi esemény is szinesítette, így például a csapatzászló-szentelések. A kárpátaljai helyőrségekben állomásozó hegyi- és határvadász-zászlóaljak többsége 1942/43-ban kapott csapatzászlót. Az I. világháborús enteriőr utáni baloldali első vitrinblokkban a szolyvai m. kir. 2. honvéd hegyi zászlóalj zászlószentelési ünnepsége látható fényképeken, valamint a Hadtörténeti Múzeum birtokában lévő eredeti csapatzászló.

Az 1943. október 1-jén életbe lépő Szabolcs-hadrend rendelkezett a hegyicsapatok szervezeti bővítéséről is. A 8. határvadászdandár alakulataiból létrehozták a m. kir. kárpátaljai 2. honvéd hegyidandárt, melynek parancsnoksága Munkácson települt. A hegyizászlóaljak megnevezése hegyivadászra változott. Az átszervezések következtében a 10., 11., 25. és 33. hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljakból hegyivadász-zászlóaljak lettek. A 2. és 3. hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljakat átszámozták és átnevezték 12. és 13. hegyivadász-zászlóaljakká. Az 1. hegyidandár parancsnokságát Besztercére helyezték, hadrendi megnevezésébe a korábbi helyett az „erdélyi” szó került.

A hegyidandárok és a 9. határvadászdandár alárendeltségébe kerültek a honvédség erődalakulatai, melyek a Kárpátok átjáróit voltak hivatva lezárni. A dandárokat öt hegyitüzérosztályban 16 hegyiüteg támogatta. Az 25ütegekben mindenütt 15 M. típusú 7,5 cm-es, hét egységre bontható és málházható hegyiágyúk voltak rendszeresítve, s amelyek közül egy eredeti példány teljes életnagyságban látható a terem közepén.

A dandárközvetlen csapatok közé hegyiutász, -híradó, páncéltörő, -huszár és légvédelmi gépágyús alosztályok nyertek beosztást. Hegyi felszerelésű csapat volt még a Székely Határvédelmi Erők kötelékébe tartozó 20 székely határőr-zászlóalj közül kilenc.

A hegyi alakulatok részére rendszeresítették a 41 M. sícipőt és a 41 M. hegyinadrágot. Érdekesség, hogy ezek közül egyetlen egy eredeti darabot sem sikerült még fellelni, így eredeti rajzok és szabásminták alapján a teljességgel hű másolatokat a Honvéd Hegyivadász Alapítvány készíttette el, s ajándékozta a Hadtörténeti Múzeumnak. Ezek is megtekinthetők a baloldali utolsó vitrinblokkban, amelyben egy magyar hegyivadász hadnagy és egy német hegyivadász tiszthelyettes szimbolizálja az egykori szövetséget.

A terem hátsó felének egészét az az élőkép foglalja el, mely egy feltételezett Kárpátok-beli terepet mutat, s az 1944. évi harchelyzetet jeleníti meg egy 31 M. 8 mm-es golyószóróval hasaló hegyihuszárral és egy távcsővel figyelő hegyitüzér törzsőrmesterrel.

26A magyar 1. hadsereg alárendeltségébe tartozó két hegyidandár mozgósítása 1944 januárjában kezdődött, majd márciusban hadműveleti területre szállították a csapatokat. A túlerejű ellenséggel szemben súlyos harcokat folytattak Galíciában, a Kárpátok előterében és a Kárpátokban.

Az erősen átszegdelt, fedett terepen az egyik legfontosabb fegyver az aknavető volt. A II. világháborús enteriőr mellett egy eredeti 36 M. típusú 8,1 cm-es aknavető helyezkedik el.

A magyar hegyi alakulatok egyik legsikeresebb hadművelete 1944. augusztus 3-11. között folyt le a Jawornik hegygerinc térségében. A szovjet 18. hadsereg július 23-án megindított támadása kritikus helyzetbe hozta a magyar 1. hadsereget. A szovjet 17. gárda lövészhadtest csapatai Delatyntól délnyugati irányban, a Prut völgyében nyomultak előre. Hadműveleti céljuk a Tatárhágón át a Magyarországra való betörés, a Tisza völgyében Máramarossziget elfoglalása volt.

Rumy Lajos ezredes, a 2. hegyidandár gyalogsági parancsnoka által vezényelt harccsoport nehéz harcban visszafoglalta a kulcsfontosságú Jawornik Gorgan 1467-es magassági pontot, mely uralgó magaslat volt a Prut jobb partján, majd a német 4. hegyihadosztály zászlóaljaival együtt a Prut völgyében elreteszelték az ellenség támadását, s a szovjet 17. gárda lövészhadtest 8. lövészhadosztályát és 2. gárda légideszant hadosztályát felmorzsolták, maradványaikat Delatyn térségébe vetették vissza. Ezáltal a hegyivadászok megakadályozták a magyar 1. hadsereg arcvonalának kettévágását és a Tatárhágó szovjet kézbe vételét. Erről a hadműveletről és Rumy Lajos személyéről a kiállítás külön megemlékezik.

1944. szeptember végén a leharcolt dandárok mégis magyar területre kényszerültek visszavonulni. Kárpátalja, Felvidék, Szlovákia volt a további veszteségteljes harcok színtere, immár az átállt román hadsereg ellen is. Az 1. hegyidandár zöme – melybe beolvasztották a leharcolt 2. hegyidandárt – 1945. április 1-jén tette le a fegyvert Nyugat-Magyarországon a Vörös Hadsereg előtt, de részei tovább küzdöttek május 9-ig.

Erdélyben 1944 augusztusában kezdődött a harc a Székely Határvédelmi Erők csapatai számára. Számos határvadász-zászlóalj szinte megsemmisült a súlyos székelyföldi harcokban. Az 1944. szeptember közepétől kifejlődött tordai csatában a gyengén felszerelt 1. és 2. hegyi pótdandár osztályai, alosztályai elvéreztek, november elejére beolvadtak a 7. tábori póthadosztályba.

27A jobboldalon lévő utolsó két vitrinben egy szovjet lövész és egy román gyalogos katona látható, mintegy ellenpontjaként a korábban látott magyar és német hegyivadásznak, s ezen túl annak illusztrálására, hogy a Magyarországon harcoló magyar és német hegyicsapatok e két másik nemzet katonáival kerültek szembe.

1939 és 1945 között mintegy 50-55.000 katona szolgált és harcolt a magyar hegyicsapatok kötelékében, s közülük számosan haltak hősi halált. A kiállítást lezáró néhány üveges tárlóban elesett katonák relikviái, fényképei láthatók, valamint néhány fotó, mely olyan katonatemetőket ábrázol, ahová szinte csak hegyieket hantoltak el.