A tordai csata második szakasza: a szovjet–román áttörési kísérlet Torda–Aranyosegerbegy között
A tordai csata második szakasza: a szovjet–román áttörési kísérlet Torda–Aranyosegerbegy között
Szeptember 22-én vége szakadt a viszonylagos csendnek. Tordától nyugatra a Jára és a Hasadát völgyében a 4. román hadsereg két hadosztállyal indított támadást (a Jára mentén a 2. hegyi-, a Hasadátnál a 18. kiképző gyaloghadosztállyal), a 104. szovjet lövészhadtest 206. lövészhadosztálya és a 9. gárda-gépesítetthadtest gépesítettdandárai támogatásával.
A német források szerint a Jára völgyéből nem tudtak északnak kitörni, Ruhaegresnél erőltetett támadásaik összeomlottak, azonban a Hasadát völgyében betörtek a 2. magyar hegyi-pótdandár állásaiba, elfoglalták Magyarpeterdet a Tordai-hasadék északi kijáratánál, behatoltak a Mikes patak völgyébe, s elfoglalták Indalt. A Kessel-zárócsoport parancsnoksága a Hasadát völgyében lefelé északnyugatról a Gerecke-csoportot, a Mikes völgyében lefelé északról a Gradl-csoportot vetette be ellenük. A két harccsoport 12 szov-jet harckocsi kilövésével a betörést elreteszelte, az utóbbi visszafoglalta Indalt is.1115
1115 Mehner XI–58. p.; KTB 7208593. felvétel; Armata Romana 81. p.
Magyarpeterd eleste a Tordai-hasadék feladását is jelentette. A 18-i visszavonuláskor az északnyugati kijáratnál fekvő község még az 1. hegyi-pótdandár kezén maradt. A Köves-bérc (ezt szeli át a hasadék) keleti oldalán a 2. hegyi-pótdandár a dombvállra vonult vissza Szind déli szegélyén, tehát feladta a Tordai-hasadékon átfolyó Hasadát alsó folyását, de hogy az 1. dandár hátába ne juthassanak ki szovjet–román kötelékek, kisebb utóvédet hagyott a hasadék délkeleti bejáratánál. A hasadékon a rendelkezésre álló források szerint szovjet–román alakulatok nem kísérelték meg az átkelést.
A szovjet–román csapatrészek betörése a Mikes patak völgyébe és eljutása Indalig, veszélyes helyzetet teremtett, ugyanis már csak egy hegyvonulat (a Köves-bércet északról lezáró, annak folytatását jelentő 500-600 m-es hegyek) választotta el őket a Turi patak völgyétől, ahol a Tordát Kolozsvárral összekötő főútvonal futott.
Tordától keletre, a város és Aranyosgyéres között a 9. szovjet gárda-gépesítetthadtest 46. gárda-harckocsidandára 30 harckocsival, a 104. lövészhadtest 4. gárda- és 180. lövészhadosztálya és a 20. román kiképző gyaloghadosztály kitört az Aranyostól északra foglalt hídfőből, és 2 km mélyen beékelődött a 25. magyar gyaloghadosztály védelmébe. A betörést a 2. páncéloshadosztály ellenlökése reteszelte el.
188Grolman szerette volna a 23. német páncéloshadosztályt is ellenlökésre indítani, de az üzemanyaghiány ezt aznap még lehetetlenné tette. Több telefonbeszélgetés után elrendelte: ha a szovjet–román erők másnap folytatják támadásukat Torda két oldalán (beiderseits Thorenburg), akkor a hadosztálynak mindenképpen harcba kell lépnie annak feltartóztatására. A bevetés időpontját reggel 7 órában határozta meg, egyetértésben Friessnerrel.1116 A III. német páncéloshadtest belépett a 2. magyar hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe, s parancsot kapott a Kessel-csoport arcvonalszakaszának átvételére.1117
1116 Mehner XI–58. p.; KTB 7208593., 7208600–7208602. felvétel; Armata Romana 81. p.
1117 KTB 7208595. felvétel.
A magyar parancsnokságokat csak részben lepte meg a nagy erejű támadás. Az elmúlt három napban a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója szerint sorra futottak be jelentések szovjet gyorscsapatok átcsoportosításáról, s újabb kötelékek beérkezéséről. Igaz, nem olyan nagy erejű támadásra számítottak, mint ami bekövetkezett, de azt 22-én hajnaltól bármikor várták. Számításukat a támadás várható erejét illetően befolyásolta, hogy a szovjet átcsoportosításokról befutó jelentések szovjet páncélosok kivonásáról is beszámoltak, vagyis érzékelték az 5. szovjet gárda-harckocsihadsereg elvezénylését Torda térségéből. A várható támadásról a 2. hadsereg-parancsnokság I.b. osztályának vezetője, Lovas László vezérkari alezredes 21-én este még írásos felterjesztést is készített a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnoksága számára. (Ez a „szolgálati út” betartásával csak 24-én reggel érkezett oda.)1118
1118 .../2.hds.I.b.44.IX.21. számú helyzetjelentés (in Ungváry; az első számok leszakadtak a lapról).
Számított a támadásra a 25. hadosztály parancsnoka is, aki annak megelőzésére 21-én este kiadott harcintézkedésében az Aranyos északi partján, Torda és Aranyosegerbegy között tartott szovjet–román hídfő felszámolására adott parancsot. A támadást, amit a 2. páncéloshadosztállyal együttműködve két irányból, kis eltéréssel a 19-ei két csoportosítással szándékozott végrehajtani, 22-én 15 órakor kellett volna megindítani.1119
1119 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 34. melléklet 177. lap).
A szeptember 22-i támadást Malinovszkij még 15-én rendelte el, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy aznap a szovjet–román erők nem teljesítik az 5-i direktívában meghatározott feladatot, Kolozsvár birtokbavételét. A hadseregcsoport főparancsnoka akkor 19-ét jelölte ki a támadásra, de az egyrészt az átcsoportosítások elhúzódása következtében késett három napot, másrészt megzavarta az előkészületeket a 19-i magyar támadás.1120
1120 Minaszjan 175–176. p.
A 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója szerint a szovjet támadást bevezető tüzérségi előkészítés 0715-kor kezdődött, a Torda–Aranyosegerbegy sáv teljes szélességében. 0750-kor a szovjet–román tüzérség lőni kezdte a 2. hegyi-pótdandár védőállásait Tordától nyugatra és a 9. póthadosztály vonalait is Aranyosegerbegytől délkeletre a dombvállon. A 2. páncéloshadosztály törzse 2. (hadműveleti) segédtisztjének naplója szerint 0750-től az előkészítésbe kb. 30 szovjet bombázó és csatarepülőgép is bekapcsolódott.1121
1121 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Refl.: Schuppler-napló szeptember 22-i bejegyzése.
0815-kor megindult a támadás az aranyosegerbegyi védőkörlet ellen, amelynek peremvonala ekkor a 429–428–443–422-es magassági pont–Szalonnás-hegy vonalon húzódott. 0910-kor az Aranyosegerbegytől 5 km-re északra lévő Kis-Ördöngős-hegy lábainál települt magyar tüzérségnek állást kellett változtatnia, mivel a szovjet gyalogság erősen megközelítette. Negyedórával később a 2. páncéloshadosztály tartalékát képező Vaska-cso-port a Kis-Ördöngős-hegy–Szakállas-hegy terepszakaszról ellenlökést indított nyugati irányban, a támadó szovjet ékek jobbszárnyába. A Vaskapu-hegy–Kis-Ördöngős-hegy terepszakaszon az ugyancsak tartalék 4. gépkocsizó lövészzászlóalj foglalt reteszállást, a Péterlaka-völgy lezárására. A Péterlaka-völgy tengelyében a 4. szovjet gárda-lövész- és a 20. román kiképző gyaloghadosztály támadott. Fél tízre a támadás kiterjedt a Szent János patak völgyének alsó folyására is. A Szalonnás-hegy–Sósfar-hegy terepszakaszon a 3/II. harckocsizászlóalj foglalt reteszállást annak megakadályozására, nehogy a támadó ékek behatoljanak a Sós-völgybe. Itt a 180. szovjet lövészhadosztály támadott, a 46. gárda-harckocsidandár kb. 30 db T-34 harckocsijával megerősítve.1122
1122 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Erdélyi hadműveletek 53–56. lap (in 25.ho. 58–61. lap); Hollósy-Kuthy 68. p.; Veress III–30. p.; Armata Romana 81. p.; Refl.: Schuppler-napló szeptember 22-i bejegyzése.
189Várkonyi Olivér hadnagy, az 52. páncélos légvédelmi gépágyúsosztály ütegparancsnoka szerint a Szalonnás-hegy oldalában nem a 3/II. harckocsizászlóalj, hanem az ő ütege volt reteszállásban 5 Nimród páncélozott önjáró légvédelmi gépágyúval és 1 Toldi-I parancsnoki harckocsival. Várkonyi szerint a támadást nem T-34 harckocsik, hanem Szu-76 rohamlövegek támogatták. Amikor a helyzet válságosra fordult, Várkonyi visszavonulási engedélyt kért. Máthé Jenő alezredes osztályparancsnok válasza rövid és katonás volt: „Kitartani, lőni!” Várkonyi kitartott, amíg volt lőszere, majd saját elhatározásából vonta vissza megmaradt erőit. Harcjárművei közül 1 Nimródot még a védőállásban, a többit annak elhagyásakor kilőtték. Gyalog próbáltak meg visszajutni, ám bekerítésbe kerültek. Szerencséjükre, az orosz gyalogság nem vette észre a kukoricásban megbúvó kis csoportot, amely az éjszaka beálltával ért vissza a saját vonalakba.1123
1123 Várkonyi-levél 4–5. p.
A völgyek lezárása igen fontos volt. A Péterlaka-völgy északnyugat, a Sós-völgy északkelet felé vezette volna a támadókat, találkozó irányban. Ha mindkét völgyben mélyebben teret nyernek, az a Torda és Aranyosegerbegy között védekező csapatok bekerítését vonta volna maga után.
Fél tizenegyre Tordától északkeletre a helyzet válságosra fordult. A szovjet ékek betörtek a Szalonnás-hegy és a Sósfar-hegy közötti völgybe. A 3/II. harckocsizászlóalj reteszállása megrendült. Kiss altábornagy hadtestparancsnok Koppándról ellenlökésre utasította a Sós-völgy irányába a 10. rohamtüzérosztály egy ütegét. Az ellenlökést a 152. sorozatvető osztály két ütegének kellett támogatnia, ütegenként végrehajtott folyamatos előremozgással. A három ütegből álló csoportot alárendelte a 25. gyaloghadosztály parancsnokának, aki az egységes vezetés érdekében azonnal alárendelte azt a 25. hadosztály gyalogsági parancsnokának, Kalkó Gyula vezérkari ezredesnek. Ő vette át ugyanis Böszörményi ezredes 19-ei hősi halála után az ún. Böszörményi-csoport vezetését (a 25. gyalogezredét Kemechey Jenő vezérkari alezredes).
Tizenegyre válságosra fordult a helyzet a 26. gyalogezred védőkörletében is. A szovjet–román ékek a Péterlaka-völgyben elérték a 4. gépkocsizó lövészzászlóalj Vaskapu-hegy déli lejtőin húzódó reteszállását, az Aranyoson átívelő vasúti hídtól kelet felé támadva pedig Aranyosegerbegy nyugati szegélyét. Délre a két támadó csoportosítás térnyerésének eredményeképpen megszűnt a harcászati összeköttetés a 25. gyalog- és 2. páncéloshadosztály közös védősávjában a jobbszárny (tordai védőkörlet) és a balszárny (aranyosegerbegyi védőkörlet) között. A két magyar hadosztály közös védelmi rendszerét a szovjet–román támadás gyakorlatilag kettévágta. A Vaskapu-hegy alatt a szovjet–román támadás végül azért rekedt meg, mert a 3/I. harckocsizászlóalj Párduc-százada – Tarczay Ervin főhadnagy századparancsnok saját elhatározásából – ellenlökést indított, s két szovjet T-34-est kilőve, szétszórt egy teljes román gyalogzászlóaljat. Igaz, közben kilőtték a parancsnoki Párducot, s Tarczay is megsebesült.1124
1124 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Erdélyi hadműveletek 57. lap (in 25.ho. 62. lap); Hollósy-Kuthy 68. p.; Veress III–30–31. p.; Armata Romana 81. p.; a Párduc-századra vonatkozóan: 1230./3.hk.epk.44.XII.2. felterjesztés (in HL 510/a. doboz); Refl.: Eszes-levelezés 2. p.
Az 1/III. gyalogzászlóalj tartotta Torda keleti szegélyét, ám a 3/II. harckocsizászlóaljat kivetették reteszállásából. A Sósfar-hegy elesett, a szovjet harckocsik 13 órakor behatoltak a Sós-völgybe. 14 órakor kezükbe került a Szalonnás-hegy is. A Tordától északkeletre idáig jutott 46. szovjet gárda-harckocsidandárt mindössze 4 km választotta el a Tordától északnyugatra Szind és Torda között álló 18. román kiképző gyaloghadosztálytól. Ez utóbbit a Szindi patak völgyét a Turi patak völgyétől elválasztó dombhátat tartó német Gradl-csoport még fel tudta tartóztatni. A 25. gyaloghadosztály parancsnoka (közvetlenül, nem a hadtesttörzsön keresztül) ellentámadást kért a 2. páncéloshadosztály parancsnokától, aki jelezte, nincs már bevethető tartaléka. Ebbe a helyzetbe robbant bele Indal elvesztésének híre, ami közvetlen veszéllyé tette a tordai csoportosítás teljes bekerítését.1125
1125 Erdélyi hadműveletek 57–59. lap (in 25.ho. 62–64. lap); Kékkői I–270–273. p.
1200-kor saját Ju-87 Stuka zuhanóbombázók és vadászok támadták a betört szovjet–román 190ékeket: „Első alkalom, hogy alapos rep.támogatást kaptak a csapatok. Jelentések szerint 50 Stuka illetve csatarepülő és 25 vadász volt légterünkben...” , ám az üzemanyag-készletek ekkor már szűkösek voltak, így hamarosan ismét a másik oldal következett. 1300-tól újra a szovjet bombázó és csatarepülőgépek következtek.1126
1126 Refl.: Schuppler-napló szeptember 22-i bejegyzése.
1320-kor Hollósy-Kuthy javaslatot tett Torda feladására, s arra, hogy az onnan felszabaduló 1. gyalogezreddel tisztázzák a helyzetet a Sós-völgyben. Kiss altábornagy továbbította a javaslatot Veress vezérezredesnek. 1350-kor megérkezett a hadseregparancsnok vá-lasza: megtiltott minden további visszavonulást, még a bekerített csapatrészeknek is körvédelmet rendelt el, a kitörés tilalmával. Veress jelezte azt is, hogy a merev kitartást azért rendeli el, mert órákon belül nagy erejű német ellentámadás indul. Bár alakulatot nem nevezett meg, a 23. páncéloshadosztályra célzott.1127
1127 Erdélyi hadműveletek 59. lap (in 25.ho. 64. lap).
Veress 1545-kor feladatot szabott a 23. német páncéloshadosztály számára: másnap kora reggel indítson támadást Kolozsvár térségéből Torda általános irányba, reteszelje el a szovjet áttörést, és Tordától keletre állítsa helyre a védelem folytonosságát. Támadását a 2. magyar páncéloshadosztállyal együttműködve hajtsa végre, és szétbontakozás közben vonjon be minden elérhető és nélkülözhető (erreichbaren und entbehrlichen) magyar és német köteléket. Breithnek meghatározta, hogy a 23. páncéloshadosztály részletes támadási tervét 20 óráig terjessze fel neki. Harcintézkedését Hermann Breith páncélos tábornokon, a III. német páncéloshadtest és Josef von Radowitz vezérőrnagyon, a 23. német páncéloshadosztály parancsnokán kívül megküldte az Armeegruppe Fretter-Pico parancsnokságának, a Honvéd Vezérkar hadműveleti osztályának, a magyar II. hadtest és 2. páncéloshadosztály parancsnokának is.1128 A két német tábornok egyébként már 19-én megtekintette leendő harcba lépési terepszakaszát, s a 2. páncéloshadosztály parancsnokának harcálláspontjáról a magyar gyorscsoportok ellenlökését.1129
1128 2.A.O.K. Nr. 1027./I.a.-44. számú hadseregparancsnoki feladatszabás (in Ungváry).
1129 Refl.: Schuppler-napló szeptember 19-i bejegyzése.
Fél kettőkor a magyar tüzérfigyelők még arról számoltak be, hogy a szovjet tüzérség előremozog Aranyospolyán és Aranyosgyéres területére, s tüzelőállást foglal a házak között. Az osztály- és ütegparancsnokok dilemma elé kerültek, de végül dr. Vajda Károly ezredes tüzércsoport-parancsnok, a 25. gyaloghadosztály helyettes tüzérparancsnoka pa-rancsára tűz alá vették azokat. Fél háromkor viszont Zsedényi vezérőrnagytól már olyan jelentés futott be a II. hadtest törzséhez, hogy a Sós-völgyben a szovjet csapatrészek beássák magukat. A támadás, az elszenvedett nagy veszteségek következtében, kezdett kifulladni. A 2. páncéloshadosztály parancsnokának jelentése szerint a támadó gyalogság századonként kb. 100 főre apadt, és csak a Sós-völgyben 4 harckocsit lőttek ki.1130
1130 Erdélyi hadműveletek 59. lap (in 25.ho. 64. lap).
A szovjet támadás megrekedéséhez hozzájárult az annak jobbszárnyán fentebb leírt ellenlökés, továbbá az, hogy a támadó csoportosítás balszárnyán az 1/I. gyalogzászlóalj a 10. rohamtüzérosztály 2. ütegével megerősítve ellenlökést indított a 394-es magassági pont (Torda keleti szegélyén) területéről északi irányban a Sós-völgy lezárására. Az ellenlökésben részt vevő erők harcértéke elmaradt ugyan a támadókétól, de megzavarta a szovjet parancsnokokat, hogy az ellenlökést délről, a hátukból kapták, s így annak megindulásakor még azt sem tudták biztosan, nem vágták-e el őket a főerőktől.1131
1131 Erdélyi hadműveletek 60. lap (in 25.ho. 65. lap).
Az ellenlökés lefolyását részletesen ismerjük Bozsoki János zászlós leírásából, aki a 10/2. rohamtüzérüteg szakaszparancsnokaként (a tordai védőkörlet parancsnoka mellett visszamaradt ütegparancsnok helyett) a 6 db, 10,5 cm-es löveggel szerelt Zrínyi-II rohamtarack harcát vezette a sósfürdői út lezárására. A bokros terepen magát jól álcázó, az oroszokat meglepő üteg harcképtelenné tett 18 db T-34-est a teknő alakú sósfürdői völgybe leereszkedő szovjet harckocsik közül. A 6 magyar harcjárműből csak 1 kapott találatot – az is a bal lánctalpán. Ezután Bozsoki zászlós a parancsnoki rohamlöveggel (harcolva) átkelt a jobb szomszéd felderítőosztály állásaiba, mivel azokat már a bekerítés fenyegette. 191Szét is szórta az orosz gyalogságot. Erős harci zajt hallott azonban balról és hátulról, ezért gyalogosan visszatért a sósfürdői teknőhöz. Az ott lévő 5 rohamlöveg kezelőszemélyzete hősi halált halt vagy harcképtelenné vált. Bozsoki a 2 mozgásképes rohamlövegre tette a sebesülteket, s a kocsikat (egyesével) ellenséges tűzben maga hozta ki. A további 3 rohamlövegért egy, a 10/1. rohamtüzérüteg 4 Zrínyijével megerősített csoporttal tért vissza, ám addigra az oroszok elözönlötték a völgyet. A csoport ezért ellenlökést hajtott végre, kiverte a szovjet gyalogságot a Sósfürdő területéről, majd visszavontatta a 3 üzemképtelen harcjárművet. Tettével, amelyért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, megakadályozta Torda bekerítését.1132
1132 Ami egy kitüntetés mögött van. Bozsoki János rohamtüzér zászlós visszaemlékezése (Hadak Útján, 1954. április 9–11. p.); Vitézségért 34–37. p.; Refl.: Bozsoki-levél.
Délután a támadó csoportosítás balszárnyán harcoló szovjet–román csapatrészek is megkezdték az elért terepszakaszok megerődítését, a 26. magyar gyalogezred parancsnoka szerint azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy másnap felújítják támadásukat.1133
1133 Erdélyi hadműveletek 60. lap (in 25.ho. 65. lap).
10 órától a 2. hadsereg balszárnyán a 7. román kiképző gyaloghadosztály is támadásba ment át, a 9. magyar tábori póthadosztályt azonban nem tudta kivetni állásaiból. A magyar támpontokat az Aranyostól keletre húzódó meredek dombvállon rendezték be, s azokból tűz alatt lehetett tartani a teljes folyószakaszt. A dombváll ráadásul olyan meredek, hogy hegyi felszerelés nélkül szinte lehetetlen megmászni.1134 Egy nagy erejű szovjet támadás kivetette Marosludastól északra szeptember 15. óta tartott állásaiból az 5. gépkocsizó lövészzászlóaljat. A Mezőörke felé visszavonuló zászlóalj nagyjából a két helységet összekötő képzeletbeli vonal felezésénél tudta ismét megszilárdítani védelmét.1135
1134 Erdélyi hadműveletek 56–57. lap (in 25.ho. 61–62. lap).
1135 Refl.: Dávidházy-napló szeptember 22–27-i bejegyzései.
Este a 25. gyaloghadosztály parancsnoka intézkedett a másnapi tevékenységekre. Éjfél után újabb harcintézkedést bocsátott ki. Ezekben az állások minden áron való tartását határozta meg, hogy biztosíthassa a 23. német páncéloshadosztály szétbontakozását és harcba lépését. Hadosztályát három csoportra osztotta (az addigi kettő helyett). A jobbszárnyon az 1. gyalogezred-parancsnok harccsoportjának Torda városát kellett megtartania, egyidejűleg az 1/I. zászlóaljjal és a 10. rohamtüzérosztály egy részével déli irányból újabb ellenlökést kellett indítania a Sós-völgy megtisztítására. Úgy számolt, hogy ez az ellenlökés és a 23. páncéloshadosztály észak felől meginduló támadása két tűz közé fogja a Sós-völgy területén magukat beásó szovjet kötelékeket.
Középen a 25. gyalogezred-parancsnok csoportjának a Tilalmas-hegy déli lejtőin és a Karácsony-völgyben összeköttetést kellett teremtenie a Sós-völgy és a Vaskapu-hegy között, vagyis le kellett zárnia a védelmi rendszerbe ütött rést. A 10. rohamtüzérosztály másik felének a 23. páncéloshadosztály támadásához kellett csatlakoznia. A csoport jobb sávhatáraként a Szalonnás-hegy és a Sósfar-hegy közötti völgyben a Szent János patakon átívelő 351-es híd–Sósfürdő (355-ös magassági pont) vonalat jelölte ki, bal sávhatáraként a Vaskapu-hegy csúcsa (443-as magassági pont)–Aranyospolyántól északkeletre az Aranyos menti ridón lévő 367-es magassági pont vonalat.
A balszárnyon a 26. gyalogezred-parancsnok csoportjának meg kellett szilárdítania helyzetét a Vaskapu-hegy–Aranyosegerbegy terepszakaszon, meg kellett akadályoznia, hogy a másnap támadásba lépő 23. német páncéloshadosztályt a Péterlaka-völgy felől oldalba támadhassák, illetve a 26/II. gyalogzászlóaljjal be kellett kapcsolódnia a német támadásba, s dél felé rákanyarítania arcvonalát az Aranyos északi partján húzódó ridóra.
A tüzérséget két csoportra osztotta. A Jáhn-csoportot az 1. és a 25. gyalogezred-pa-rancsnok csoportjának, a Vajda-csoportot a 26. gyalogezred-parancsnok csoportjának tá-mogatására utasította. A gyalogoscsoportokba beosztott műszaki századoknak azonnal zá-rakat kellett telepíteniük a ridón, amint a támadás odáig jutott.1136
1136 Hadosztályparancsnoki intézkedések (in 25.ho. 47., 48. melléklet 178., 179–181. lap).
Szeptember 23-án Tordától nyugatra a szovjet–román csapatok folytatták a támadást. A Jára völgyében Havasasszonyfalvánál nem sikerült északabbra tolniuk az arcvonalat. A 192Hasadát és a Mikes völgyében a német harccsoportok velük egyidejűleg indítottak ellenlökéseket, így ott találkozóharc alakult ki. A Gerecke-csoport visszafoglalta Pusztaszent-királyt, de még aznap ki is szorult onnan. Az Eder-csoport elvesztette az előző nap visszafoglalt Indalt, sőt, az attól a patak mentén 4 km-rel feljebb fekvő Mikes és Komjátszeg között északi irányban a 18. román kiképző gyaloghadosztály tovább törve előre Pusz-taszentmártonnál kijutott a Turi patak völgyébe (Mikes és Komjátszeg csak másnap került a kezükre). A helyzet igen súlyosra fordult, mivel a román seregtest elvágta a Kolozsvár–Torda főutat, kijutott a Gyalui-havasok keleti előhegyei közül a Mezőségbe, Torda hátába került, s fenyegette a 2. hadsereg gyorscsoportjának jobbszárnyát.1137
1137 Mehner XI–61. p.; KTB 7208605. felvétel; Armata Romana 81. p.
A helyzetet az tisztázta, hogy Tordától keletre végre megindult a Breith-csoport támadása. A 23. német páncéloshadosztályhoz csatlakoztak a 2. magyar páncélos- és 25. gyaloghadosztály részei. A két csoportban megindított támadás Torda térségében 1,5 km-t haladt, s elreteszelte az előző napi áttörést. A keleti csoport Aranyosegerbegyig kijutott az Aranyosig, visszavetve a szovjet 9. gárda-gépesítetthadtest és 4. gárda-lövészhadosztály, valamint a 20. román kiképző gyaloghadosztály részeit a folyó jobb (déli) partjára, majd nyugatnak fordult, hogy egyesüljön az elakadt nyugati csoporttal. A két csoport közti sáv-határ Tordától 4 km-re keletre keresztezte az Aranyost.1138
1138 Mehner XI–61. p.; KTB 7208605. felvétel; Armata Romana 81. p.
Este ideiglenesen leállították a 23. páncéloshadosztály támadását, és gyülekeztetését rendelték el Tordától északnyugatra, Tordatúr körzetében. Számítva azonban arra, hogy a szovjet–román csapatok tovább erőltetik majd támadásukat, a német harckocsik kieső páncélelhárító tűzerejének pótlására Grolman utasította a 4. légiflotta vezérkari főnökét, hogy reggelre vezényelje Torda-nyugat térségébe az I/25. légvédelmi tüzérosztályt.1139
1139 KTB 7208612. felvétel.
Éjfél után, már 24-én Grolman ismét kapcsolatba lépett a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnokságával. Áttekintve a helyzetet, a két tábornok megállapította, hogy másnap a 23. páncéloshadosztálynak úgysem volna reális esélye a Tordától keletre a 23-i támadás után is megmaradt kisebb szovjet hídfő felszámolására (Breithnek is ez volt a véleménye: „Die Pz.Gruppe Breith glaubt nicht, dass ein nochmaliger Angriff am morgigen Tag Erfolg haben wird.”). Ennek alapján, a katonapolitikai érveket ismerve, végleg eldöntötték, hogy a német páncélosok másnap nem folytatják támadásukat.1140
1140 KTB 7208612. felvétel.
A magyar források szerint délután a 18. román kiképző gyaloghadosztály részei elfoglalták Szindet, ezzel nyugat felől még közelebb kerültek Tordához.1141 A 23. német páncéloshadosztály támadása reggel 7-kor két csoportban indult meg. A jobbszárnyon a 126. páncélgránátos-ezred indult meg 25 harckocsival, rohamlöveggel és lövészpáncélossal a Kecskés-hegy–Karácsony-völgy terepszakaszról a Sós-völgy irányába, a balszárnyon a 23. páncélosezred 40 harckocsival a Tilalmas-hegy–Bota-hegy alatti vasútvonal terepszakaszról a Vaskapu-hegy irányába. A két csoport között második lépcsőben a 128. páncélgránátos-ezred haladt déli irányban.1142 A németek 0830 és 0840 között lépték át a magyar védelem legkülső peremvonalait.1143
1141 Erdélyi hadműveletek 64. lap (in 25.ho. 69. lap).
1142 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 48. melléklet 179. lap); Erdélyi hadműveletek 65–66. lap (in 25.ho. 70–71. lap).
1143 Refl.: Schuppler-napló szeptember 23-i bejegyzése.
A 23. páncéloshadosztály története a csoportosítást másként adja meg (a harc lefolyását megegyezően). Eszerint is a 126. páncélgránátos-ezred alkotta a jobbszárnyat, de a 23. páncélosezred I. páncélososztályával megerősítve; a balszárnyat a 128. páncélgránátos-ezred, a 23/II. páncélososztállyal megerősítve. A 23/III. páncélososztály képezte a második lépcsőt. Az 51. páncélos-utászzászlóaljat (külön) Tordára küldték, ahol bekapcsolódott a városszéli harcokba. A hadosztály története nem adja meg a támadásban részt vevő harcjárművek számát, de a 25. gyaloghadosztály történetében olvasható számok a német forrásban leírt csoportosítást valószínűsítik. A német hadosztálytörténetből megtudjuk, hogy a 23. páncélosezred a 23-i támadás során 5 harckocsit és 1 rohamlöveget lőtt ki, továbbá megsemmisített 37 páncéltörő ágyút, 4 lövegmozdonyt (tüzérségi vontatót) és 3 193tehergépkocsit. Megjegyzendő, hogy a hadosztálytörténet szerzője, Ernst Rebentisch szá-zados részt vett az ellentámadásban mint a 23. páncélosezred parancsnoka1144
1144 23.Pz.Div. 399–400. p.
Számvéber Norbert kutatásai alapján a 6. német hadsereg-parancsnokság e könyv első kiadása óta előkerült anyagából tudjuk, hogy 22-én este a 23. páncéloshadosztály (csak a bevethető harcjárműveket számítva) 34 db Pz.V Panther, 2 parancsnoki Pz.V, 6 db Pz.IV és 2 parancsnoki Pz.III harckocsival, összesen 16 db StuG.IV és StuG.III rohamlöveggel, 4 db Marder (7,5 cm-es) önjáró páncéltörő ágyúval, 3 db Hummel (15 cm-es) és 4 db Wespe (10,5 cm-es) önjáró löveggel, valamint 20 db PaK40 (7,5 cm-es) gépvontatású páncéltörő ágyúval rendelkezett. Ebből a 36 db Pz.V harckocsi a 23/II., a 6 db Pz.IV harckocsi és a 16 db rohamlöveg a 23/I. páncélososztály kötelékébe tartozott. A 6. hadsereg anyaga a német hadosztálytörténetben megadott csoportosítást erősíti meg.1145
1145 Számvéber 158. p.
A szovjet–román parancsnokságokat meglephette a német támadás, csak későn tettek ellenintézkedéseket. 910-kor vették tüzérségi tűz alá az előretörő kötelékeket, az első ellenlökést 0955-kor indították meg a Sósfürdő körzetében. Légierejüket 1040-től vetették be a németek lefékezésére. 10 órára a nyugati támadó csoportosítás kijutott a sósfürdői erdő területére, s megsemmisített két szovjet ún. páncéltörő körletet. 1125-re a keleti csoport a Vaskapu-hegy déli lejtőiről lejutott az Aranyos öntéssíkságára. 1135-kor Hollósy-Kuthy utasította a 25. gyalogezred-parancsnok csoportját, hogy előző napi harcintézkedése szerint csatlakozzon a német harckocsikhoz. 1150-re a támadás Torda és Aranyosegerbegy között teljes szélességben kijutott az Aranyost északról szegélyező ridóra. Közben a 126. páncélgránátos-ezred elvesztette élőerejének 45%-át, a 128. páncélgránátos-ezred 25%-át. Egyedül a Sósfar-hegyen maradt hátra egy szovjet harccsoport, bekerítésben.1146
1146 Tordai csata 4–5. lap (in 25.ho. 4–5. lap); Erdélyi hadműveletek 61–62. lap (in 25.ho. 66–67. lap); 23.Pz.Div. 400. p.; Számvéber 159–160. p.
A Torda védelmének egyik kulcspontját képező 429-es magaslat, amely északkelet felől zárta le a Sós-völgyet, de arról be lehetett lőni a sósfürdői teknővölgybe keletről és északkeletről bevezető utakat is, nem került azonnal vissza. Előző nap foglalta el azt az orosz gyalogság a 25/I. gyalogzászlóaljtól, s a 23-i ellentámadáskor a német páncélozott harcjárművek – meredek oldalai miatt – csak elhaladtak mellette. A 25/I. gyalogzászlóalj 23-án a zászlóaljparancsnok személyes vezérletével kétszer is visszafoglalta a magaslatot, amelyet ezt követően Torda kiürítéséig kézben tudott tartani.1147
1147 Vitézségért 40. p.
A támadáshoz csatlakozott a magyar 3/II. harckocsizászlóalj. Sághy Alajos alezredes zászlóaljparancsnok összesen 7 bevethető Turán-40 harckocsit tudott kiállítani, s azokat az 5. harckocsiszázadba vonta össze. A század kijutott a ridóig, ahol a parancsnoki harckocsit találat érte, s Bodnár Béla főhadnagy századparancsnok megsebesült.1148
1148 Refl.: Bodnár-levél.
A 23. német páncéloshadosztály a ridót elérve, a leállította támadását. A ridót átlépve, egyrészt kitette volna harcjárműveit az Aranyostól délre települt szovjet tüzérség közvetlen irányzású tüzének, másrészt nem is volt parancsa a folyón való átkelésre, csak a védelem helyreállítására, amit a ridóra való felzárkózással teljesített.
A szovjet–román hídfő jelentősen leszűkült ugyan, de megmaradt az Aranyos északi partján. Az elért vonal kis eltéréssel megegyezett a 19-i magyar támadás nyomán kialakult vonallal. A folyóparton, illetve a Sósfar-hegyen való szovjet–román kitartásban szerepet játszott a 1307-kor lehallgatott szovjet rádióparancs, amely elrendelte a hátráló katonák felkoncolását.1149 1545-kor Tordától keletre a 180. lövész-, Aranyosegerbegytől nyugatra a 4. gárda-lövészhadosztály egyidejűleg ellenlökést indított, ami eredménytelen maradt.1150
1149 Erdélyi hadműveletek 62. lap (in 25.ho. 67. lap); 23.Pz.Div. 400. p.
1150 Erdélyi hadműveletek 63. lap (in 25.ho. 68. lap); 23.Pz.Div. 400. p.
Veress szeptember 24-én írott összefoglalójában minderről úgy emlékezik meg, hogy az ellentámadás, beleértve az abban részt vett magyar csapatok tevékenységét is, mintegy 70-80%-ban eredményes volt, mivel a (korábban) betört ellenséget tömegesen semmisítette meg, és a (korábban) elveszett védelmi állásokat majdnem teljesen újra saját kézbe vette: „...Diesem Angriffe schlossen sich die dort stehenden ungarischen Truppen mit 194groszem [sic!] Erfolge an. Dieser Gegenangriff hatte einen 70-80%-igen Erfolg, indem er die Masse des eingedrungenen Feindes (...) vernichtete und die verloren gegangene Verteidigungsstellungen fast ganz in unsere Hand brachte.”1151
1151 A 2. magyar hadsereg parancsnokának 2.A.O.K. Nr. 1127/I.a.-44. számú jelentése a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnoksága számára (in Gosztonyi-archívum).
A 6. német hadsereg-parancsnokság napijelentése szerint a szovjet–román csapatok Torda térségében aznap összesen 30 páncélozott harcjárművet vesztettek. Ebből a 23. német páncéloshadosztály – mint láttuk – 5 harckocsit és 1 önjáró löveget lőtt ki, 24 kilövést Számvéber Norbert Tordától nyugatra, az ott védő 1. magyar gyalogezrednek és a 662. német páncélvadászosztálynak tulajdonít. A 6. hadsereg iratanyaga alapján 25 db 7,5 cm-es magyar és 19 db 8,8 cm-es német páncéltörő ágyút ad meg e két egység állományában. A történteket azzal magyarázza, hogy a szovjet parancsnokok féltették páncélozott harcjárműveiket a német páncélostámadástól, ezért azokat Tordától nyugatra csoportosították át. A magunk részéről ezt azzal egészítjük ki, hogy a várostól nyugatra (és délre, hiszen az Aranyos déli partján a magyar hídfő csak 30-án esett el) egyébként is harcoltak szovjet gépesített és harckocsizó alegységek, azokat nem kellett átcsoportosítani.1152
1152 Számvéber 159–160. p.
23-án este, miután tudomására jutott a 23. német páncéloshadosztály kivonása, a 25. gyaloghadosztály parancsnoka harcintézkedést adott ki a következő napi harcokra. Ennek kidolgozása közben többször kapcsolatba lépett a II. hadtest és a 2. páncéloshadosztály parancsnokával. Előbbitől kérte, hogy szükség esetén feladhassa a tordai hídfőt. Kiss altábornagy ehhez megadta hozzájárulását, azonban a Torda–Aranyosegerbegy közötti állások megtartásához ragaszkodott.
Hollósy-Kuthy visszaállította a hadosztály kettős csoportosítását. A védelemben nem számított a 2. páncéloshadosztályra, azt hátsóbb terepszakaszokra rendelte kivonni, tartalék gyanánt. Kivételt képezett a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj és a 6. gépkocsizó tüzérosztály, ami átkerült a 25. gyaloghadosztály alárendeltségébe. A 2. páncéloshadosztály részeivel olyan értelemben rendelkezett, ahogyan Zsedényivel folytatott megbeszélései során a részletek kialakultak.1153 A 10. rohamtüzérosztályt és a 126/II. német páncélgránátos-zászlóaljat (akkor még úgy hitte, hátramarad) beosztotta a 25. gyalogezred-parancsnok csoportjába, a 152/1. sorozatvető üteget az azt támogató Jáhn-tüzércsoportba, a 6. gépkocsizó lövészzászlóaljat és az 52. német utászszázadot a 26. gyalogezred-parancsnok csoportjába. A tordai hídfőben lévő 1. gyalogezredet a 25. gyalogezred parancsnokának ren-delte alá. A 26. gyalogezred-parancsnok csoportjának bal sávhatárát kiterjesztette dél felé, s a 26/I. gyalogzászlóaljat (helyén hagyásával) visszaléptette a 9. póthadosztály alárendeltségéből. Középen a 25. gyalogezred-parancsnok csoportjának támogatására a 6. gépkocsizó tüzérosztályból és a IX/1. gépkocsizó tüzérütegből megalakította a Rónay-tü-zércsoportot. A két tüzércsoportot Jáhn Miklós alezredes és Rónay István őrnagy, a 25. és a 26. tábori tüzérosztály parancsnoka vezette. Egyidejűleg javaslatot tett a II. hadtest parancsnokságán keresztül a 2. hadsereg parancsnokságának, hogy a 25. gyaloghadosztály védősávjának leszűkítésével a Kessel-csoport vegye át a tordai hídfő védelmét.1154
1153 Erdélyi hadműveletek 64–66. lap (in 25.ho. 69–71. lap); hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 53. melléklet 183–184. lap); Refl.: Schuppler-napló szeptember 24-i bejegyzése.
1154 Erdélyi hadműveletek 64–66. lap (in 25.ho. 69–71. lap); hadosztályparancsnoki javaslat (in 25.ho. 51. melléklet 182. lap); hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 53. melléklet 183–184. lap); 23.Pz.Div. 402. p.
Az elszenvedett veszteségek pótlására (csak 22-én több mint 1000 fő) a 9. honvéd kerület mozgósítási osztálya 1800 főt, továbbá 2000 főre való gyalogsági fegyverzetet és felszerelést adott át a 25. gyaloghadosztálynak. A Szamosújváron átvett menetszázadokat azonban jobbára még kiképzetlen személyi állomány alkotta.1155
1155 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Erdélyi hadműveletek 61–62. lap (in 25.ho. 66–67. lap).
23-án, a tordai csata két legfeszítettebb napja után a Honvéd Vezérkar 6. osztálya kiadta az MTI számára a 33. számú hadijelentést: „IX.22-én újból megindult az orosz támadás Kolozsvár irányában. A támadásokat felfogtuk, az ellentámadások folyamatban vannak.” Figyelemre méltó, hogy románokról a közlemény nem tesz említést, jóllehet láttuk, hogy 2 román hadosztály is aktív részese volt a támadásnak (Aranyosegerbegynél a 20., Tordától nyugatra a 18. román kiképző gyaloghadosztály).1156
1156 Hadijelentések 688/b. lap.
195Veress másnap, 24-én összefoglaló jelentést írt a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnokságának, s szinte lelkendezve vonta le a következtetést, hogy megítélése szerint a 23-i ellentámadás eredménye nyomán lehetőség nyílt az eredeti terv megvalósítására: a Torda térségében álló szovjet–román erők szétverésével előretörni a Maros völgyében, az attól nyugatra harcolók összeköttetését elvágni, majd a nyugatra álló saját erőkkel együtt azokat megsemmisíteni, s ezzel döntő fordulatot elérni az egész keleti hadszíntéren: „Nach (...) Ermessen wird es so möglich sein unseren ursprünglichen Plan zu verwirklichen: den hier stehenden Feind zu schlagen, hernach in das Maros-Tal vorzustoszen [sic!], damit wir die nach Westen veschobenen russ. Kraefte von ihren rückwaertigen Ver-bindung abschneiden, bezw. dass wir sie im Zusammenwirken mit den westeaerts kaempf-enden deutschen und ungarischen Kraeften schlagen. Das wird auch für die ganze oest-liche Front eine entscheidende Wendung bringen.” Veress még a támadás fő vonalait is felvázolja. Jelentésének további részében nagyobb mennyiségű fegyverzetet és utánpótlást kér hadserege számára, valóban nagy veszteségeire hivatkozva.1157
1157 A 2. hadseregparancsnok 2.A.O.K. Nr. 1127/I.a.-44. számú jelentése (in Gosztonyi-archívum).
Veress következtetése igen érdekes, ám – nem csupán enyhén – túlzónak minősíthető. A jól képzett, az erőviszonyokat ismerő és csapatait eredményesen vezető tábornok nem tévedhetett ekkorát. Fogalmazása talán annak tudható be, hogy nagyobb erőt akart belelátni a német páncélosok lendületébe, mint amekkorával azok valójában rendelkeztek. Tudta, tudnia kellett, hogy a Kárpátok gerincvonalára való kijutás szeptember utolsó dekádjában már nem lehetséges, ehhez a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport erői nem elegendőek. De szeretett volna bízni benne, s talán egyetlen pillanatra el is hitette magával, hogy nem veszett még el minden remény. Elhitette magával, s szeretett volna másokat is meggyőzni hitéről, hátha a remény és a hit még csodát tehet. Legbelül érezhette, hogy hite hiú remény csupán, ám szeretett volna lelket önteni másokba is. Esetleg értesülhetett már a német hadvezetés elképzeléseiről, amelynek nyomán később valóban megterveztek egy nagyobb volumenű ellentámadást – láttuk ezt a Cigánybáró-terv kapcsán. S lelkes soraival talán, a szeptember 23-án a szovjet–román csapatoknak okozott érezhető meglepetés okán, megkísérelte rábírni elöljáróit az offenzív fellépés előbbre hozatalára. Nem rajta, hanem az objektív körülményeken múlott, hogy ez már nem következhetett be, s mind Erdély, mind Magyarország elveszett...
Szeptember 24-én Tordától nyugatra a hegyek közti völgyekben a szovjet 9. gárda-gépesítetthadtest egy-egy gépesítettdandárával támogatott egy szovjet lövész- és egy román gyaloghadosztály, illetve a támogatást nélkülöző balszárny román gyaloghadosztály tovább tört előre. A három gépesítettdandárból egy tartalékban maradt.
A balszárnyon a 2. román hegyihadosztály a Jára völgyében elfoglalta Magyarlétát és Felsőfülét. Arcvonalának 2-3 km-es előrevitelével nem ért el hadműveleti jelentőségű eredményt. A középre került 206. szovjet lövészhadosztály, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy a német zárócsoportokat előzőleg a Mikes völgyébe csoportosították át, a Hasadát völgyében elérte a patak forrásvidékét, s onnan északnak fordulva birtokba vette Szelicsét. Ez Pusztaszentkirálytól 10 km-es előretörést jelentett, de sokkal súlyosabb volt ennél, hogy átkerült a Gyalui-havasok előhegyeinek vízválasztóján annak északi oldalára, s lefelé haladva már csak 10 km választotta el Kolozsvártól. A 18. román kiképző gyaloghadosztály kiszélesítette előző napi betörését, elfoglalta a Mikes völgyében Mi-kest, s a Turi patakéban Komjátszeget. A Kolozsvár–Torda főút mentén két irányból, Tor-datúrról és Bányabükkről ellenlökés indult a Turi-völgy megtisztítására. Ezekbe be kellett vonni a 23. német páncéloshadosztály aznap már kivonásra tervezett részeit.1158
1158 KTB 7208614., 7208623. felvétel; Mehner XI–64. p.; 23.Pz.Div. 401–402. p.
Az ellenlökést Koppe őrnagy, a 23. páncélos-felderítőosztály parancsnoka vezette, s abba a 6. német hadsereg-parancsnokság iratai szerint az ő osztályán túl beosztották a 19623/I. páncélososztályt, 128/II. páncélgránátos-zászlóaljat és egy szakaszt az 51. páncélos-utászzászlóaljból. A hadosztály története a fenti helyett a 23/II. páncélososztályt és a 126/II. páncélgránátos-zászlóaljat adja meg, s nem említi az utászszakaszt. Számvéber Norbert saját kutatásai alapján valószínűsíti, hogy az ellenlökésben a 23. páncélosezred egésze vett részt (az I/4. páncélosszázad kivételével), illetve a 128/II. páncélgránátos-zászlóalj. A csoportot a 128. páncélos-tüzérezred támogatta. A hadosztály ekkor összesen 50 bevethető páncélozott harcjárművel bírt, amelyből 20 db Pz.V Panther, 1 parancsnoki Pz.V, 4 db Pz.IV, 2 parancsnoki és 1 tüzérségi megfigyelő Pz.III harckocsi volt, együttesen 9 db StuG.IV és StuG.III rohamlöveg, 4 db Marder (7,5 cm-es) önjáró páncéltörő ágyú, 2 db Hummel (15 cm-es) és 7 db Wespe (10,5 cm-es) önjáró löveg. Az ellenlökést 1630-kor Pusztacsán-dél körzetéből indították meg Tordatúr–Szind irányába. 1830-ra visszafoglalták Tordatúrt, s a 627-es magaslat visszavételével estére helyreállították az arcvonalat. E kulcsfontosságú magaslatot a szovjet–román csapatok az éjszaka két, 25-én hajnalban még egy alkalommal megkísérelték újból elfoglalni, ám rohamaikat a 128/II. páncélgránátos-zászlóalj 3 harckocsi kilövésével visszaverte. E harcok közben, még 24-én a 126. páncélgránátos-ezred átfésülte a 23-án visszanyert területeken lévő erdőket.1159
1159 Számvéber 160–161. p.
24-én Tordától keletre az előző nap fel nem számolt szovjet hídfőből kisebb szovjet támadás indult, amit a 25. gyaloghadosztály elhárított. A hídfő felszámolására indított el-lenlökések aznap sem vezettek eredményre.1160
1160 KTB 7208614., 7208623. felvétel; Mehner XI–64. p.; 23.Pz.Div. 401–402. p.
A Kessel-csoport és a II. hadtest közötti sávhatárt módosították. Ez azzal függött össze, hogy a Breith-csoport parancsnokságától annak tervezett kivonása miatt a Kessel-csoport parancsnoksága két nap után visszavette a 2. hadsereg sávjának nyugati felén a hadműveleti irányítást. A sávhatárt Kolozs (a II. hadtestnek bezárva)–templom Tordától keletre 4 km-re (kizárva) vonalában jelölték ki.1161 Megjegyzendő, hogy a német forrásban II. tartalékhadtest szerepel, de ez nyilvánvaló tévedés, az a 3. magyar hadsereg kötelékében harcolt, messze nyugatra a Kessel-csoporttól. Veress elfogadta Hollósy-Kuthy előző esti javaslatát, s a tordai hídfőt a II. hadtesttől átadta a Kessel-csoportnak. A 25. gyaloghadosztály védősávjának szélessége ezzel 25 km-ről 21 km-re csökkent. Ez azonban nem eredményezte a hadosztály arcvonalsűrűségének növekedését, ugyanis a Kessel-csoport az ott állásban lévő 1. gyalogezreddel együtt vette át Torda védelmét. Hollósy-Kuthy az elkövetkező napokban többször sürgette is, hogy az ezredet kapja vissza.1162
1161 KTB 7208616. felvétel.
1162 Hollósy-Kuthy 69. p.; Erdélyi hadműveletek 77. lap (in 25.ho. 81/b. lap).
E napon végleg eldőlt, hogy a 23. német páncéloshadosztályt (a 126/II. páncélgránátos-zászlóalj kivételével) kivonják Torda térségéből. A hadosztály a kivonást a fenti harcok miatt 25-én hajtotta végre Ajtony–Pusztaszentmárton irányába. A kivonáskor a hadosztály (csak a bevethető harcjárműveket számítva) 17 db Pz.V Panther, 1 parancsnoki Pz.V, 4 db Pz.IV és 2 parancsnoki Pz.III harckocsival, összesen db 9 StuG.IV és StuG.III rohamlöveggel, 4 db Marder (7,5 cm-es) önjáró páncéltörő ágyúval, 2 db Hummel (15 cm-es), 6 db Wespe (10,5 cm-es) önjáró löveggel és 18 db PaK40 (7,5 cm-es) gépvontatású páncéltörő ágyúval rendelkezett.1163 A két magyar hadosztály közös védősávjában mindössze a 3. magyar harckocsiezred 17 harckocsija (2 db Pz.V Panther, 6 db Pz.IV, 9 db Turán-40) maradt, amiket a Nagy-Ördöngős-hegy területén gyülekeztettek.1164
1163 KTB 7208614. felvétel; 23.Pz.Div. 402. p.; Számvéber 161. p.
1164 Erdélyi hadműveletek 70. lap (in 25.ho. 75. lap).
A német napijelentésben említett szovjet támadás este 8-kor következett be. Ereje alapján a 25. hadosztály vezérkari főnöke azt csak harcfelderítésnek minősítette.1165
1165 Erdélyi hadműveletek 72. lap (in 25.ho. 77. lap).
Veress könyvében 24-ére teszi a 23. német páncéloshadosztály támadását. Ez a német, magyar, román levéltári források, illetve a szovjet könyvészeti anyag ismeretében tévedésnek minősíthető.1166
1166 Veress III–31. p.
Szeptember 25-én a német napijelentések szerint Bánffyhunyad körzetében, ahol eddig csendes volt a határ, a románok három helyen (Székelyjó, Nagykalota, Magyargyerő-monostor) 197is harcfelderítést kezdtek, s megszálltak határ menti, már magyar oldalon lévő magaslatokat.1167 A térségben a határt a 60. magyar határvadászcsoport biztosította, kívül (nyugatra) a 2. hadsereg sávjától. Román oldalon az 1. román hadsereg kötelékébe tartozó Bihor-csoport 2. határőrezrede, 22. hegyivadász-zászlóalja és a Somes-ezred területi (fix regional) zászlóalja állomásozott.1168
1167 KTB 7208625–7208626. felvétel; Mehner XI–67. p.; 23.Pz.Div. 402. p.
1168 Veress III–5., 8. vázlat; Armata Romana 82., 84. p.
A 2. magyar hadsereg sávjának jobbszárnyán a német források szerint tovább folytatódott a szovjet–román csapatok térnyerése. Az 1. magyar hegyi-pótdandár arcvonalszakaszán a 2. román hegyihadosztály elfoglalta Hasadátot. A hadsereg centrumában viszont a 23. német páncéloshadosztály előző nap indított ellenlökésével, valamint 25-én a 76. német gyaloghadosztály egy ezredének bekapcsolódásával sikerült megtisztítani a Turi patak völgyét. A német harccsoport visszafoglalta Komjátszeget. A Tordától keletre lévő hídfőből ezen a napon a szovjet–román csapatok sikertelenül próbálkoztak kitörni.1169
1169 KTB 7208626., 7208628. felvétel.
A 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója szerint a nap aránylag nyugodtan telt. Csak néhány kis erejű szovjet támadást jelentettek a Szent János patak és a Péterlaka-völgyben futó vasútvonal között. Egyik sem eredményezett betörést.1170
1170 Tordai csata 5. lap (in 25.ho. 5. lap); Erdélyi hadműveletek 73–74. lap (in 25.ho. 78–79. lap).
Ezen a napon a 13-án az arcvonalból kivont 7. tábori póthadosztályt a 2. hadsereg parancsnoka a Gyalui-havasok előhegyei közé vezényelte, a 2. hegyi-pótdandár megerősítésére. A seregtest harcértéke azonban a közel kéthetes feltöltés és pihentetés után sem haladta meg négy, teljesen feltöltött zászlóalj elvi harcértékét. A 7. póthadosztály előrevonásában szerepet játszott két német harccsoport másnapi kivonása a Kessel-csoport arcvonalszakaszáról (lásd lent), amiről Veress 25-én már tudhatott.1171
1171 A 2. magyar hadsereg parancsnoksága mellett működő német összekötő törzs főnökének helyzetértékelése, száma 108/44.g.Kdos. (in Ungváry).
Szeptember 25-én a szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság új direktívát adott ki a 2., a 3. és a 4. Ukrán Hadseregcsoportnak. Miután ez már a magyarországi hadműveletek október 6-án kezdődött új szakaszába vezet át, teljes ismertetésétől eltekintünk. A főcsapást a Délkelet-Alföldre helyezte, s a főcsapást mérő csoportosítás állományába beosztotta a 6. gárda-harckocsihadsereget. Ez a 2. magyar hadsereg számára a szovjet nyomás enyhülését eredményezte. Tekintettel azonban arra, hogy Kolozsvár elfoglalása (és a továbbtámadás Szatmárnémeti irányába) továbbra is a hadműveleti célok között szerepelt, Malinovszkij nem hagyta gyorscsoport nélkül a Torda térségében harcoló 27. szovjet és 4. román hadsereget. A 2. lovas-gépesített csoport 5. gárda- (kozák) lovashadteste kapott utasítást a két (lényegében gyalogos) hadsereg támogatására. A Gorskov-csoport másik seregtestét, a 23. harckocsihadtestet néhány napig ugyancsak Torda térségében alkalmazták. A 6. gárda-harckocsihadsereg átcsoportosítása Arad alá szeptember 29–30-ára befejeződött.1172
1172 Zaharov 199., 202. p.; Minaszjan 179–181., 268–275. p.
A tordai csata harmadik szakaszára a hadműveletek súlya fokozatosan a Gyalui-ha-vasok keleti előhegyei közé tolódott el, s ez összefüggött a fenti váltással. A távozó harckocsizók helyett beérkező lovasok számára ugyanis az erdős-hegyes, párhuzamos patakvölgyekkel átszeldelt terep alkalmasabb volt a támadó tevékenységre, mint az Aranyos öntésterülete (síkvidéke) vagy a Mezőség csak részben fedett dombvidéke.
Szeptember 26-án a német források szerint az 1. hegyi-pótdandár a Hasadáttól északra húzódó magaslatokon megszilárdította állásait. A Turi patak völgyében viszont a 23. páncéloshadosztály kivonásával Komjátszeg ismét elveszett. A Tordától keletre lévő hídfőből indított ezrederejű szovjet támadás további 1 km mélységben teret nyert északkelet felé. Aranyosegerbegynél egy szovjet zászlóalj támadása sikertelen maradt.1173
1173 KTB 7208637–7208638. felvétel; Mehner XI–70. p.
Friessner intézkedett a Gruppe Gradl és a Gruppe Eder kivonásáról a Kessel-csoport kötelékéből, tehát a 2. hadsereg jobbszárnyáról. A két harccsoportot a 8. német hadsereghez irányították, a Szászrégennel szembeni arcvonal megerősítésére.1174
1174 KTB 7208641., 7208647. felvétel.
A magyar források is beszámolnak a szovjet támadásokról. A Péterlaka-völgy térségében indított támadás sikertelen maradt. Hollósy-Kuthy ellenlökésre utasította a 6. gépkocsizó 198lövész- és a 2. páncélos-utászzászlóalj részeit. A harccsoportot Esze Jenő százados, a 2. páncélos-utászzászlóalj parancsnoka vezette. Naplójából ismerjük az ellenlökés lefolyását, amelybe a 3. harckocsiezred 9 db Turán-40 és 2 db Pz.V Panther harckocsija, valamint a 4. gépkocsizó lövészzászlóalj egy része is bekapcsolódott. (A 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója csak a 6. gépkocsizó lövészzászlóaljat nevezi meg.) 1175
1175 Erdélyi hadműveletek 76–77. lap (in 25.ho. 81–81/b. lap); Esze 46–48. p.
Erre a napra Zsedényi vezérőrnagy, a 2. páncéloshadosztály parancsnoka külön harcintézkedést adott ki, Hollósy-Kuthy vezérőrnagy, a 25. gyaloghadosztály parancsnoka ennek alapján rendelkezhetett a páncéloshadosztály csapattesteivel. A 045-kor kiadott intézkedés felsorolja az ellenlökésbe beosztott csapatrészeket, s 0630-ra rendeli el számukra a készenlét idejét: a 4. gépkocsizó lövészzászlóalj nehézfegyverrel bíró részei, a 2. páncélos-utászzászlóalj három szakasza, a 3/I. és II. harckocsizászlóalj bevethető harckocsijai, a 3. harckocsiezred árkászszázada, „...valamennyi a pc.u.zlj.pk.pság-a alatt...”. Hollósy-Kuthy ehhez még hozzárendelte a 25. gyaloghadosztály rohamszakaszát. Az intézkedésben külön pontot képez, hogy: „Az esetleges ellentád. elrendelését és annak időpontját a 25.gy.hop. igényli.” A harckocsik részvételét, illetve hogy azok saját támadásuk közben 15 óra körül visszavertek egy Sztálin-orgonákkal támogatott szovjet ellenlökést, megerősíti a 2. páncéloshadosztály 2. (hadműveleti) segédtisztjének naplója.1176
1176 Refl.: Esze-levél és az ahhoz mellékelt 2476./2.pc.ho.I.a.44.IX.26. számú hadosztályparancsnoki harcintézkedés (in Esze Jenő archívuma, a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban); Refl.: Schuppler-napló szeptember 26-i bejegyzése.
Esze Jenő százados igen részletes harctudósítása szerint Esze reggel alakította meg a harccsoportot, s a ködös-esős idő fedezete alatt foglaltatta el a támadó csoportosítást. 10 óra körül az eső elállt, majd lassan a köd is felszállt. A 422-es magaslaton foglalt figyelőpontjából 1330-kor észlelte, hogy a ridótól északra lévő kukoricás takarásában egy zászlóaljnyi szovjet gyalogság támadásra indul. A tapasztaltakat jelentette Balsay László ezredesnek, a 3. harckocsiezred parancsnokának, aki intézkedett, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell indítani az ellenlökést. Azt 16 órakor a 348-as magaslatról lerohanó harckocsik kezdték meg, s azokhoz saját állásaiból kiugrálva csatlakozott a gyalogság. A meglepett szovjet gyalogság szétszóródott, a visszafelé belerohant a magyar tüzérség mögéjük lőtt zárótüzébe. 18 órára a magyar csapatok megközelítették a ridót, ám ekkor Balsay ezredes a beálló szürkület miatt leállította azokat.1177
1177 Refl.: Esze-levél és az ahhoz mellékelt 3. számú 2. páncélos-utászzászlóalj-parancsnoki harctudósítás (in Esze Jenő archívuma, a dokumentumot a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban).
A szovjet–román csapatokat váratlanul érő ellenlökés eredményesebb volt, mint azt a két hadosztályparancsnok elképzelte és elrendelte. A 2. páncéloshadosztály parancsnoka, Zsedényi vezérőrnagy külön dicsérő parancsot olvasatott fel minden részt vett katona előtt: „A ho. tart. által végrehajtott ellentád. nemcsak a főellenállási vonalat foglalta vissza, hanem az elg-be begázolva, azt egészen a peremvonalig visszadobta. (...) azt látom, hogy a ho. minden fegyver- és csapatnemét, ugyanaz a küzdőszellem hatja át és a ho. minden tagja, akar és tud harcolni. (...) az ellentád-ban résztvevő csapatoknak, azok pk-ainak és minden katonájuknak, valamint a tád-hoz csatlakozó 6.gk.löv.zlj. csapatainak (...) elismerésemet és dícséretemet fejezem ki. v. Zsedényi vőrgy. sk. hop.”1178
1178 Refl.: Esze-levél és az ahhoz mellékelt 2483./2.pc.ho.I.a.44.IX.26. számú hadosztályparancsnoki dícsérő parancs (in Esze Jenő archívuma, a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban).
Miközben folyt a német csapatok kivonása a 2. hadsereg sávjából, a Honvéd Vezérkar 6. osztálya 26-án az MTI számára kiadott 34. számú hadijelentésében a tordai csata már lezárult szakaszával foglalkozott: „Kolozsvártól D-re (...) hősiesen harcoló 2. hadseregünk, német páncélos erőkkel szoros együttműködésben a három napja nagy túlerővel támadó ellenséget elkeseredett harcban visszavetette (...) átmeneti betöréseit, Torda szilárd tartása mellett, kemény ellentámadásokkal megtisztította.”1179
1179 Hadijelentések 690/b. lap.
Szeptember 27-én a német napijelentések a 2. magyar hadsereg sávjában nem számolnak be számottevő harctevékenységről. Az 1. magyar hegyi-pótdandár gyenge támadást hárított el Hasadátnál a 2. román hegyihadosztály részéről. Aranyosegerbegytől északkeletre a 7. román kiképző gyaloghadosztály 1,5 km szélességben és 1 km mélységben beékelődött a 25. magyar gyaloghadosztály védelmébe.1180
1180 KTB 7208616. felvétel; Mehner XI–73. p.
199A nap a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója szerint is általában nyugodtan telt. Egyetlen lényeges esemény történt. A 7. román kiképző gyaloghadosztály a 25. gyalog- és a 9. tábori póthadosztály csatlakozásánál 17 óra körül ott indított támadást, ahol azt senki sem várta. Egy zászlóaljjal az Akasztófa-heggyel szemben kora délelőtt átkelt az Aranyoson, egy százada megmászta a meredek dombvállat, és a hegytől délre a 400-as magassági pontnál, s Mezőörkétől 2 km-re nyugatra a 26. gyalogezred balszárnyán betört a védelembe. A két hadosztály csatlakozásánál semmilyen tartalék nem volt, emiatt a románok délutánra kiszélesítették a dombvállon foglalt „hídfőjüket” Gerendkeresztúr felé a 487-es magassági pontig. Az így 5 km szélességet elért terepszakaszról előretapogatódzva elérték Mezőörke déli szélét, 2 km mélyen betörve a magyar főellenállási vonal mögé. A 26. gyalogezred parancsnoka segítséget kért. A 25. gyaloghadosztály vezérkari főnöke ellenlökésre utasította a 25. felderítőosztályt, beosztva az 59. utászzászlóalj egy századát és a 26. gyalogezred huszárszakaszát. A sötétedéskor indult ellenlökés 19 órára visszaszorította a románokat a dombváll nagy részéről, helyreállítva a főellenállási vonalat. A reteszállás balszárnyán azonban a 9. tábori póthadosztály szintén ellenlökést indított részei nem tudták kiszorítani a Hodály-dombon megkapaszkodott román erőket.1181
1181 Erdélyi hadműveletek 79–81. lap (in 25.ho. 83–84. lap); Refl.: Schuppler-napló szeptember 27-i bejegyzése.
Késő délután a Szent János patak tengelyében egy zászlóaljerejű szovjet támadás indult, de nem nyert teret.1182
1182 Erdélyi hadműveletek 80. lap (in 25.ho. 84. lap).
Az időjárás szeptember utolsó napjaiban már nem kedvezett a mozgóharcnak, ami óhatatlanul hozzájárult a tordai csatatér viszonylagos elcsendesedéséhez. Rombauer Tivadar hadnagy naplójában így emlékezik: „...itt a sár mindent megbénít. (...) Idő esős, az útak még szekérrel is járhatatlanok, gk-val megmozdulni is lehetetlenság (...) 2 kerekű taligával járunk mert más lehetetlen.”1183
1183 25.hír. 95. p.
Szeptember 28-án német források szerint a 2. román hegyihadosztály négy zászlóalja Hasadáttól nyugatra betört a Kessel-csoport jobbszárnyán, és elérte (de még nem foglalta el) Kisfenest. Ezzel átlépték a Gyalui-havasok keleti előhegyeinek kelet–nyugati vízválasztóját, és kijutottak a Kis-Szamosba folyó Fenes patak völgyébe.1184 A 154. ejtőernyős-zászlóaljat, amely addig a Brandenburg hadosztály kötelékébe tartozott, Friessner Kolozsvárhoz vezényelte. Ez a 2. hadsereg 23. páncéloshadosztály kivonásával beállott harc-értékcsökkenésével, s még nem a kisfenesi betöréssel volt kapcsolatban.1185
1184 KTB 7208659. felvétel; Mehner XI–76. p.
1185 KTB 7208666. felvétel; megjegyzendő, hogy Schuppler Erik szerint az ejtőernyős-zászlóalj nem viselte a 154. hadrendi számot, hanem a Brandenburg nevet (Refl.: Schuppler-levél 8. p.).
A nap a magyar források szerint a 25. gyaloghadosztály sávjában általában nyugodtan telt. A balszárnyon azonban, kihasználva a Hodály-domb megtartását, a 7. román kiképző gyaloghadosztály legalább egy teljes zászlóaljat az éjszaka folyamán felvitt az Aranyos menti dombvállra. Kivetését onnan a 9. tábori póthadosztály két zászlóalj erővel kísérelte meg. A 26. gyalogezred parancsnoka utasítást kapott ennek támogatására. Az ellenlökés azonban a támogatás ellenére eredménytelen maradt.1186
1186 Erdélyi hadműveletek 81–82. lap (in 25.ho. 85–86. lap).
Szeptember 29-én a német források szerint a 2. hadsereg sávjában két ponton folyt komolyabb harctevékenység. A Turi patak völgyében, Tordatúrnál a 18. román kiképző gyaloghadosztály nem tudott előbbre jutni. Aranyosegerbegynél a 7. román hadosztály 3 km széles arcvonalon további 1 km mélységben terjesztette ki hídfőjét.1187
1187 KTB 7208669. felvétel; Mehner XI–79. p.
A 2. hadsereg parancsnoksága módosította a Gruppe Kessel és a II. magyar hadtest közötti sávhatárt a Szentmihályfalva keleti széle–Torda nyugati széle–Kolozskara vonalra, minden törésponttal a Kessel-csoportnak bezárva. Megjegyzendő, hogy a Dél Hadseregcsoport napijelentése egy névtelen helységet (namenloser Ort) jelöl meg északi végpontként Kolozstól 3 km-re nyugat-északnyugatra, ami Kolozskarával azonosítható.1188
1188 KTB 7208671. felvétel.
A román térnyerést illetően a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplójából tudjuk, hogy az Akasztófa-hegytől északra a 7. román kiképző gyaloghadosztály 29-ére virradóra legalább még két zászlóaljat felvitt az Aranyos menti dombvállra, s azok reggelre elfoglalták 200a Gyermek- és a Csiános-hegyet. Utóbbi közvetlenül Aranyosegerbegy felett magasodik, a község délkeleti szegélye ennek lábaira kanyarodik fel. A 25. hadosztály parancsnoka a hadtestparancsnokság engedélyével a 4. gépkocsizó lövészzászlóaljat utasította a dombváll és a két hegy megtisztítására, s beosztotta az ellenlökésbe az 52. utászzászlóalj két századát. 10 órára a magyar erők gyülekeztek a Horgas-hegy-észak–Mező-örke belterület terepszakaszon. Ekkor a bal szomszéd 9. tábori póthadosztálynál már egy órája folytak a harcok a Hodály-hegy megtisztításáért.1189
1189 Erdélyi hadműveletek 82–83. lap (in 25.ho. 86–87. lap).
Itt azonban a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója megszakad. A 87. lap utolsó bejegyzése szeptember 29-én 1020-kor kelt, a 88. lap első bejegyzése már október 22-én 000 órakor. A két időpont közötti egy hónap anyaga nem maradt fenn. Ezzel a tordai csata leírására vonatkozó legrészletesebb levéltári forrást vesztettük el. A továbbiakban a német forrásokat Veress, Hollósy-Kuthy, Esze és Schuppler emlékirataiból tudjuk csak kiegészíteni, továbbá a 25. gyaloghadosztály naplójának mellékleteiből. Az igen pontos adatokat is tartalmazó mellékletek ugyan fennmaradtak szeptember 29. és október 22. között is, ám sajnos hiányosan, például a 67. számú melléklet után a 73. számú következik.
A 25. magyar gyaloghadosztály naplójának megszakadása következtében nem ismerjük az Aranyosegerbegy–Gerendkeresztúr között 29-én indított ellenlökés lefolyását. Azt azonban a 67. sz. mellékletből tudjuk, hogy 30-án 17 órára a 25. gyalog-, a 2. páncélos- és a 9. tábori póthadosztály csapatrészei az Aranyost kelet felől szegélyező meredek dombvállon helyreállították az eredeti főellenállási vonalat.1190
1190 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 67. melléklet 195. lap).
Szeptember 30-án a német források szerint a 18. román kiképző gyaloghadosztály elfoglalta Tordatúrt, ezzel ismét elvágták a Torda–Kolozsvár főútvonalat. Tordától keletre a szovjet–román csapatok 20-30 harckocsi bevetésével 2 km mélységben tovább mélyítették hídfőjüket, ismét birtokba vették a Sósfürdő–Szalonnás-hegy–Szent János patak közötti öntéssíkot, s újra elérték a város keleti szegélyét. A 2. hadsereg arcvonalának megrövidítése, ezzel erők kinyerése (szó szerint megtakarítása: „zur Einsparung”) céljából feladta Tordától délre addig tartott hídfőjét, és a peremvonalat visszavette az Aranyos északi partjára.1191 A Marosvásárhely alól kivont 15. német gyaloghadosztály négy zászlóalja beérkezett a 2. hadsereghez, és belépett a Kessel-csoport alárendeltségébe.1192
1191 KTB 7208676–7208677., 7208681. felvétel; Mehner XI–81. p.
1192 KTB 7208678. felvétel.
30-án reggel vagy délelőtt (nem tudjuk pontosan) a szovjet 180. lövészhadosztály a 46. gárda-harckocsidandárral támadást indított Torda ellen. Az Aranyostól délre e napig tartott hídfőt az 1. gyalogezred délben kiürítette. Ezt onnan tudjuk, hogy a 25. gyalogezred parancsnoka 1310-kor távirati úton jelentette a hídfő feladását a 25. gyaloghadosztály parancsnokságának, s állásfoglalást kért „a város tartását illetően.” A város Aranyostól északra fekvő nagyobb részét végül nem adták fel, a 2. páncéloshadosztály egy harccsoportja a védők megerősítésére észak felől bevonult a városba. Torda védelmének irányítását egyidejűleg a 2. páncéloshadosztály parancsnoksága vette át.1193
1193 Ezredparancsnoki távirat (in 25.ho. 65. melléklet 193. lap); Hollósy-Kuthy 69. p.
Szeptember 30-án a Honvéd Vezérkar 6. osztálya az MTI számára kiadott 35. számú hadijelentésében a harctevékenység csillapodásáról számolt be: „Kolozsvártól D-re és a Székelyföld É. részén az ellenség támadó tevékenysége a múltban elszenvedett súlyos veszteségei miatt – csökkent.”1194 Azon a napon adatott ki ilyen tartalmú közlemény, amikor mindazon területek elvesztek (sőt a kulcsfontosságú Vaskapu-heggyel több is), amelyeket a két magyar hadosztály a 19-i, a 23. német páncéloshadosztály pedig a 23-i ellentámadással visszanyert, s amelyek a védelem kulcspontjait képezték.
1194 Hadijelentések 692/b. lap.
Október 1-jén a 2. hadsereg sávjában a német források általában csendes lefolyású napról beszélnek, csupán két eseményt neveznek meg. Tordatúrnál tesznek említést egy zászlóaljerejű támadás elhárításáról, illetve Tordától délkeletre az előző napi betörés elreteszeléséről a 2. magyar páncéloshadosztály ellenlökésével.1195
1195 KTB 7208925. felvétel; Mehner XI–85. p.
201Az ellenlökésről általában a magyar forrásokból annyit tudunk, legalábbis a védelem jobbszárnyán és közepén, amennyi az előkészítésére vonatkozó hadosztályparancsnoki harcintézkedésben foglaltatott. Eszerint a támadásnak délelőtt 9 órakor kellett megindulnia a Sós-völgy–Vaskapu-hegy terepszakaszról déli irányban, és ki kellett jutnia az Aranyos partjára Torda és az aranyosegerbegyi vasúti híd között. A támadáshoz, amelyet Zsedényi Zoltán vezérőrnagy, a 2. páncéloshadosztály parancsnoka személyesen vezetett, a 25. gyaloghadosztály átadta az 1. és a 25. gyalogezred teljes állományát.
A támadó erőket két csoportra osztották. A nyugati csoport Kalkó Gyula ezredes, a 25. hadosztály gyalogsági parancsnoka vezetésével a Sósfürdő–Szent János patak, a keleti csoport Altorjay Jenő ezredes, a 3. gépkocsizó lövészezred parancsnoka vezetésével a Szent János patak–Péterlaka-völgy sávban támadott. A hadseregtörzs által küldött csapatok közül egy német zászlóaljat és egy rohamlövegosztályt a nyugati csoporthoz osztottak be, a hadsereg-parancsnokság törzsszázadát és egy légvédelmi gépágyússzakaszát, a hadsereg főszállásmesterének törzsszázadát és a hadtestparancsnokság törzsszázadának egy golyószórós szakaszát pedig a keletihez. A 2. hadsereg leharcoltságának érzékeltetésére figyelemre méltó, hogy már a parancsnoki harcálláspontok közvetlen biztosítására hivatott alosztályokat is harcba kellett vetni az ellenlökéshez.
A 2. páncéloshadosztály összes bevethető harckocsiját a hadosztályparancsnoki intézkedés a nyugati csoportosításba osztotta. A két hadosztály teljes tüzérségét az ellenlökő erők támogatására utasították Merényi Károly ezredes, a 2. páncéloshadosztály tüzérparancsnoka vezetésével.1196
1196 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 67. melléklet 195. lap).
A végrehajtás során a nyugati csoportosításban a tordai csatában addig is bevetett 3/I. és 3/II. harckocsizászlóalj harcolt, s a keleti csoportosítás sem maradt harcjárművek nélkül. A szeptember közepe óta feltöltés alatt álló 3/III. harckocsizászlóaljat Mezőcsánon és Magyarszováton keresztül előrevonták és a Vaskapu-hegy térségében bevetették. Harcjárműveinek számáról nem rendelkezünk adattal, de az biztos, hogy köztük alapvetően Turán-40 közepes harckocsik és Nimród önjáró légvédelmi gépágyúk voltak. A 3/III. zászlóalj a továbbiakban is a körzetben harcolt az október 8-i visszavonulásig.1197
1197 Korbuly 29–30. p.
A keleti csoportosítás harcait részben ismerjük, mivel ennek kötelékében került alkalmazásra a 2. páncélos-utászzászlóalj is. Parancsnokának emlékiratai és 4. számú harcjelentése szerint a 9 órára elrendelt támadás 15 órakor indult meg (a 2. páncéloshadosztály 2. segédtisztje, Schuppler Erik hadnagy szerint 13 órakor, egyórás tüzérségi előkészítést követően). A napok óta tartó esőzés nyomán felázott talaj nem volt alkalmas harcjárművek mozgására az épített utakon kívül, s mivel reggelre elállt az eső, Altorjay ezredes várt a terep bizonyos fokú kiszáradásáig. A támadás azonban elakadt a szovjet páncélelhárító lövegek, Sztálin-orgonák és csatarepülőgépek tüzében, így a kitűzött célt, a főellenállási vonal helyreállítását nem sikerült teljesíteni. Az előző napi szovjet betörés elreteszelése azonban sikerült. Altorjay ezredes sötétedéskor leállította az ellenlökést, s a 2. páncélos-utászzászlóaljat a 6. gépkocsizó lövészezred kiindulási állásainak átvételére utasította. Esze százados emlékirataiból tudjuk azt is, hogy szeptember 30-án nem csupán Tordától keletre harcoltak ki betörést a szovjet csapatok, hanem a Péterlaka-völgytől nyugatra is, s birtokba vették a Vaskapu-hegyet. A vasút vonalát azonban a hegytől északra, keleti irányban nem sikerült átlépniük.1198 A keleti csoportosításba tartozott az 5. gépkocsizó lövészzászlóalj is, amelyik október 1-jén visszavette a Vaskapu-hegyet.1199
1198 Esze 54–56. p.; Refl.: Esze-levél és az ahhoz mellékelt 4. számú 2. páncélos-utászzászlóalj-parancsnoki harctudósítás (in Esze Jenő archívuma, a dokumentumot a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban) ; Refl.: Schuppler-napló október 1-ji bejegyzése.
1199 Refl.: Dávidházy-napló október 1-ji bejegyzése.
A tordai csata második szakaszának mérlegét hasonlóképpen nem lehet egyértelműen megvonni, mint az első szakaszét. Ami kétségtelen: a csata legválságosabb napja, szeptember 22-e ebbe a szakaszba esett. A szovjet–román csoportosítás ezen a napon állt a legközelebb ahhoz, hogy hadműveleti szintű áttörést kiharcolva, felszámolja a 2. magyar 202hadsereg Torda–Aranyosegerbegy közötti védelmét, felmorzsolja erőit, és támadását Ko-lozsvár irányában kifejlessze. Bár a 25. gyalog- és a 2. páncéloshadosztály erőn felüli teljesítményt nyújtva igyekezett megállítani az előretörést, megítélésünk szerint 23-án a 2. hadsereg védelmének középső szakasza összeomlott volna, ha nem következik be a 23. német páncéloshadosztály (helyi erőviszonyok szerint) nagy erejű ellentámadása.
Véleményünket alátámasztják a 2. hadsereg és 25. gyaloghadosztály parancsnokainak emlékiratai. Veress vezérezredes szerint „...a 2. ma. hadsereg (...) elérkezett teljesítőképessége és ellenálló ereje végső határáig.”1200 Hollósy-Kuthy vezérőrnagy megítélése egybecseng ezzel: „...nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzetet Tordánál teljesen tisztázni sem a hadosztályom, sem a magyar páncéloshadosztály nem képes. Feltétlen támogatás, új csapatok bevetése szükséges.”1201
1200 Veress III–31. p.
1201 Hollósy-Kuthy 68. p.
A hadosztály vezérkari főnökének összegzéséből csak a veszteségeket illetően olvasható ki ez a mérleg. Adonyi-Naredy elsősorban a 25. gyaloghadosztály kitartásának tulajdonítja a hadműveleti szintű szovjet–román áttörés megakadályozását. A német csapatok nála úgy jelennek meg, mint amelyek segítették ugyan a magyar csapatok harcát, de „csa-pataink hősies helytállásával” a 25. gyaloghadosztály „biztosította a beérkezett és beérkező német erősítések tervszerű alkalmazását.” Megítélésünk szerint ez a megállapítás csak általánosságban igaz, szeptember 22-23-ára vonatkozóan azonban kritikára szorul. Láttuk, hogy 23-án a tordai és az aranyosegerbegyi védőkörletben a helyzetet a 23. német páncéloshadosztály támadása mentette meg.1202
1202 Tordai csata 5. lap (in 25.ho. 5. lap).
Nem lehet egyértelmű mérleget vonni a 2. magyar hadsereg jobbszárnyán lezajlott harccselekményeket illetően sem. A szovjet–román csoportosítás leküzdötte a Gyalui-havasok keleti előhegyeit, kijutott a Hideg-, illetve a Kis-Szamos völgyébe, ez a támadók szempontjából eredmény. Az viszont a védők szempontjából eredmény, hogy a két folyót északról szegélyező hegyeken, hozzávetőleg a korabeli magyar–román határ vonalában végül sikerült megállítani a szovjet–román előretörést, és megakadályozni, hogy kijussanak a Kolozsvártól nyugatra elterülő dombvidékre. A 2. hadsereg azonban itt is eljutott teljesítőképességének határára, további tartalékokkal már nem rendelkezett.
