A franciák fogságában
A franciák fogságában
Az V. Önálló Légvédelmi Gépágyús ütegtől 1945 februárja közepén áthelyeztek az I/II. Tüzérosztályhoz. Zalavégre érve, tehervagonok vártak ránk, amelyek elindultak velünk az osztrák határ felé. Tudomásom szerint 1800 fő volt a szerelvényen összezsúfolva. A határra érve elénekeltük a Szózatot, közben mindenki az otthoniakra gondolt, mert senki sem tudott rólunk semmit, és mi sem kaptunk hírt hazulról. A posta már hónapok óta nem kézbesített leveleket.
Átutaztunk Ausztrián, útközben több katonavonattal találkoztunk, köztük magyarral is. Végül Németországban, a Bódeni-tó mellett, Friedrichshafenben szálltunk ki: ez lett ideiglenes szálláshelyünk. Tehergépkocsikon keresztülutaztunk a városon, szörnyű látvány tárult elénk. Mindenfelé lebombázott házak, épületek, az utcákon bombatölcsérek. A romváros képe elszomorító volt. A város túlsó szélén kaptunk szállást fabarakkokban. Itt több légitámadást is átéltünk, amiket szerencsére emberáldozat nélkül megúsztunk.
A városhoz francia csapatok közeledtek, ellenük a németek minket is be akartak vetni. Mi ez elől kiszöktünk egy közeli erdőbe, és többnapos ott tartózkodás után a franciák fogságába estünk. Ők foglalták el a várost.
Szabó Géza – Szeged
HH 1996/2.
