1944. december 24-én este Adolf Hitler – értesülve Budapest csaknem megvalósult bekerítéséről – elrendelte Herbert-Otto Gille SS-Obergruppenführer und General der Waffen-SS Modlin körzetében védőállásban lévő IV. SS-páncéloshadtestének ellentámadás céljából Magyarországra való vezénylését. Ezúttal megerősítő gyalogságról is gondoskodtak: a német 96. és a 711. gyaloghadosztályokat is a magyarországi hadszíntérre irányították. Heinz Guderian, a német szárazföldi haderő megbízott vezérkari főnöke stratégiai okokból helytelenítette a megkérdezése nélkül foganatosított átcsoportosítást. A tartalékban álló SS-páncéloshadtestre ő a berlini irányban küszöbön álló szovjet offenzíva megfékezésekor számított.
A tervezett támadással kapcsolatban két változat látott napvilágot. A „Déli megoldás” (Südlösung vagy „Paula”) esetében a németek Székesfehérvár északi térségéből kiindulva északi-északkeleti irányban támadtak volna, a páncélosok számára igen kedvező terepen. Azonban a felvonuláshoz öt teljes napra lett volna szükség és a vasúthálózat rossz állapota miatt az úton való átcsoportosításhoz 900 köbméterrel több üzemanyagra lett volna szükség, mint az északi változatban.
Az „Északi megoldás” (Nordlösung vagy „Konrad”) előnye a gyorsabb felvonulás és a kisebb üzemanyagigény volt, de a terep hegyvidéki jellege miatt a Komárom felől támadó SS-páncélosok manőverezése és harctevékenysége jelentős akadályokba ütközhetett.
52A kétséget Walther Wenck altábornagy, a német szárazföldi haderő vezérkarának vezetési csoportfőnöke oszlatta el, amikor 1944. december 30-án Eszterházán tartott megbeszélésen elfogadta a Dél Hadseregcsoport északi megoldást támogató érveit. Megállapodtak Otto Wöhler gyalogsági tábornokkal, aki december 23-tól a leváltott Friessner vezérezredes helyett a hadseregcsoport új parancsnoka volt, hogy a támadás 1945. január 1-én este északon indul „Konrad” fedőnévvel.
Wöhler december 31-én este a Balck-seregcsoportnak küldött táviratában a seregcsoport által végrehajtandó „Konrad” hadművelet céljaként elsősorban a Budapest és a Vértes-hegység között lévő szovjet erők szétzilálását és megsemmisítését, valamint a Budapesttel való kapcsolat megteremtését jelölte meg.
A támadásban résztvevő német csapatok szállítmányai csak igen vontatottan érkeztek be. A támadás kezdetéig a IV. SS-páncéloshadtest 3. „Totenkopf” SS-páncéloshadosztályának 66 százaléka (harcoló részek, kevés ellátó csapatrész), az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztályának 32 százaléka (egy SS-páncélgránátos-ezred, az 5. SS-páncélosezred és a 5. SS-páncélos-tüzérezred részei stb.), valamint a 96. gyaloghadosztály 43 százaléka (egy teljes gránátosezred, a többi gránátosezred és a tüzérezred részei) érkezett meg.
Érdemes megvizsgálni a IV. SS-páncéloshadtest 5. SS-páncéloshadosztályának 1945. január 1-i harcértékét, amely jól jellemzi a Magyarországra átcsoportosított SS-hadtest általános állapotát is, hiszen a 3. SS-páncéloshadosztály is hasonló jellemzőkkel bírt. A hadosztály a számára előírt 114 Panzer IV harckocsiból csupán 10 darab, 79 Panther harckocsiból 22 bevethető páncélossal rendelkezett. Páncélvadászosztályában 31 helyett csak 12 darab Jagdpanzer IV volt. A szervezési előíráson kívül a hadosztálynak volt még négy bevethető StuG. IV rohamlövege is.
Az előírás szerinti 272 lövészpáncélosából, felderítő páncélgépkocsijából és tüzérmegfigyelő járművéből 162 darab volt bevethető. Előírt 1 011 terepjáró 53tehergépkocsi helyett csak 418 üzemképes járművel rendelkezett, de 143 előírt „Maultier” tehergépkocsija helyett volt 335(!) ilyen üzemképes gépjárműve. Az előírt 34 darab 7,5 cm-es páncéltörő lövegéből 25, az 59 tüzérségi lövegből 56 darab volt bevethető állapotban.
Az SS-páncélgránátosok fegyverzetéből teljesen hiányzott a rajonként előírt egy-egy távcsöves puska. Sturmgewehr–44 gépkarabélyból 600 helyett csupán 45 darabbal rendelkeztek, viszont az állománytáblában nem szereplő olasz 9 mm-es Beretta géppisztolyból 217 darab volt a csapatoknál. Az előírt 1 188 géppuskából csupán 575 volt bevethető.
Külön érdekesség, hogy a hadosztály 56 amerikai gyártmányú géppisztollyal és három géppuskával is rendelkezett. Emellett volt még 126 szovjet gyártmányú géppuskájuk, kilenc darab 82 mm-es és három darab 120 mm-es szovjet aknavetőjük is. A páncélgránátosok kézi páncéltörő fegyverkészlete 69 Panzerschreckből („páncélrémből”) és 2 873 Panzerfaustból („páncélökölből”) állt.
Ezek alapján láthatjuk, hogy a IV. SS-páncéloshadtest közel sem rendelkezett olyan jelentős harcértékkel, mint amekkorával az érvényben lévő szervezési utasítások alapján rendelkeznie kellett volna. Harceszközei között jelentősebb mennyiségű nem német gyártmányú zsákmányanyag is alkalmazásra került.
Mindezidáig – főként szovjet hadtörténeti feldolgozásokra és visszaemlékezésekre alapozva – a szakirodalomban tartotta magát a nézet, hogy a „Konrad” hadműveletek idején a támadó német csapatok páncélosok tekintetében jelentős fölényben voltak a szovjet 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregével szemben. Ez azonban ebben a formában nem állja meg a helyét. Egy szovjet levéltári források felhasználásával készült orosz kiadvány segítségével lehetőség kínálkozik a valós erőviszonyok felvázolására.
54A német és szovjet páncélos erők január 1-én érvényes adatainak összevetését a következő táblázatok mutatják:
Alakulat
|
Panzer
IV
|
Panther
|
Tiger E
|
Jagdpanzer
IV
|
Jagdpanzer
38(t)
|
StuG III.
StuG IV.
|
Összesen
|
3. SS-pc.ho.
|
16
|
29
|
11
|
kb. 20
|
–
|
?
|
76
|
5. SS-pc.ho.
|
10
|
22
|
–
|
12
|
–
|
4
|
48
|
Gruppe Pape
|
–
|
59
|
–
|
20
|
5
|
–
|
84
|
Összesen
|
26
|
110
|
11
|
52
|
5
|
4
|
208
|
2. számú táblázat: a „Konrad” hadműveletben résztvevő IV. SS-páncéloshadtest bevethető páncélos ereje 1945. január 1-én.
Alakulat
|
T–34
|
ISZ–2
|
SZU–76
|
SZU–85
|
SZU–100
|
M4A2
|
Összesen
|
18. hk.hdt.
|
120
|
19
|
–
|
11
|
–
|
–
|
150
|
1. gd. g.hdt.
|
–
|
–
|
–
|
–
|
62
|
184
|
246
|
2. gd. g.hdt.
|
35
|
8
|
–
|
11
|
–
|
–
|
54
|
Összesen:
|
155
|
27
|
–
|
22
|
62
|
184
|
450
|
3. számú táblázat: a „Konrad” hadművelet támadási sávja mögött elhelyezkedő szovjet harckocsizó és gépesített erők 1945. január 1-én.
55December 31-ről január 1-ére virradó éjjel a német III. páncéloshadtest 1. páncéloshadosztályának páncélozott harccsoportja megtévesztő céllal Székesfehérvártól 22 kilométerre nyugatra támadást indított Ösi elfoglalására, de a január 1-jén délelőtt bevett helységet hamarosan fel kellett adniuk. A szovjet felderítés eközben nem tudta megállapítani, hogy a németek a 4. gárdahadsereg arcvonalának melyik szakaszán készülnek támadásra, de leginkább Székesfehérvár körzetét tartották veszélyeztetettnek.
A német támadás súlya végül a Dunától közvetlenül délre elhelyezkedő 31. gárda-lövészhadtestet érte. A lövészhadtest parancsnoka Sz. A. Bobruk vezérőrnagy volt, aki 80. gárda-, 34. gárda- és 4. gárda-lövészhadosztályait Neszmély és Bánhida között, 53 kilométer széles arcvonalon mindössze másfél napja rendelte védelembe.
A hadtestet egy páncéltörő tüzérdandárral, egy sorozatvető-ezreddel, egy aknavető-ezreddel, két könnyű tüzérezreddel és egy légvédelmi tüzérezreddel erősítették meg. A 80. gárda-lövészhadosztály jobbszárnyán helyezkedett el a 18. harckocsihadtest 170. harckocsidandára is. A lövészhadosztályok létszáma a decemberi harcok során elszenvedett veszteségek következtében egyenként nem haladta meg az 5 500 főt.
A IV. SS-páncéloshadtest az addig beérkezett erőivel 1945. január 1-én este, 19 óra 30 perckor megindította támadását. A balszárnyon a 3. SS-páncéloshadosztály, attól délre az 5. SS-páncéloshadosztály támadott. A jobbszárnyat a Pape-hadosztálycsoport fedezte. A 96. gyaloghadosztály ezrednyi erővel hídfőt létesített Mócstól délre és Nyergesújfalunál.
Azonban a kezdeti sikerek ellenére öt napi szakadatlan, igen heves helységharcokkal súlyosbított támadás után a keleti-délkeleti irányban mintegy 28-37 kilométert előrenyomult páncéloshadtest arcvonala január 6-án este még messze volt Budapesttől. Az arcvonal a Bicske nyugat-északnyugat 3 kilométer – Bicske északkelet 3 kilométer erdő délkeleti széle – Csabdi nyugat-északnyugat – Mány északnyugat 2 kilométer és északkelet 3 kilométerre lévő magaslat – Szomor délkelet 1 kilométere lévő magaslat, Kirva nyugat 2 kilométerre lévő magaslat – Epöl kelet-délkelet 1 kilométerre lévő 56magaslat – Dág északnyugat 1 kilométerre lévő magaslat – Csolnok nyugati és északnyugati széle – Esztergom vonalon húzódott. Jelentősebb sikernek számított, hogy a német 711. gyaloghadosztály aznap visszafoglalta Esztergomot.
Bicske és Zsámbék előtt a szovjet csapatok azonban megállították a németek támadását, mivel annak lassú üteme lehetőséget kínált a szovjet tartalékok (a 18. harckocsihadtest zöme, 1. és 2. gárda-gépesítetthadtestek részei, több lövészhadosztály, önálló páncéltörőtüzér- és tüzéralakulatok) átcsoportosítására és azok felhasználásával új védelmi vonal kiépítésére.
A németek jelentősebb bevethető tartalékkal már nem rendelkeztek. Noha a harcászati fölény ismét német oldalon volt, a hegyvidéki terepen a páncélosok nehezen tudtak manőverezni, és tűzerejüket sem tudták kihasználni. A kiválóan álcázott szovjet páncéltörő lövegek és páncélosok ellen egyre inkább rászorultak a páncélgránátos gyalogság támogatására. Ennek következtében a IV. SS-páncéloshadtest 1945. január 1-7. között nem csekély veszteségeket szenvedett (529 halott, 2 625 sebesült, 358 eltűnt, megsemmisült legkevesebb 39 harckocsi és rohamlöveg).