Események Magyarország légterében 1943 októberétől 1944. március végéig

Teljes szövegű keresés

Események Magyarország légterében 1943 októberétől 1944. március végéig
1943 őszétől a szövetséges légierők gépei átrepüléseinek száma jelentős mértékben megnövekedett. E repülések közül az 1943. október 24-i mérföldkő az ország légibombázásának történetében. E napon hullottak először amerikai bombák Magyarország földjére. Amikor 111 db B–17-es és B–24-es bombázó Wiener Neustadtot támadta, oda és visszamenetben az ország nyugati megyéit (Somogy, Zala, Vas, Sopron) az átrepülő amerikai repülőgépek több helyen bombázták. A bombázás veszteségeket nem okozott. Senki sem halt és sebesült meg. A bombázásnak különösebb jelentősége nem volt. Az amerikai jelentések meg sem említik. Feltehetően csupán a sérült vagy műszaki hibás repülőgépek szabadultak meg bombaterhüktől, hogy magasságukat és sebességüket tartani tudják. A köteléktől való leszakadás számukra a biztos pusztulással volt egyenlő, ugyanis a „Combat box” (harcrend) zárt és nagy tűzerejű tűzrendszeréből való kiválással az ellenfél vadászrepülői biztos prédáivá váltak.
Hasonló átrepülések és szórványos bombázások 1944 januárjától megszaporodtak. 1944. január 7-én 48 db B–17-es, Lightning vadászok oltalmazása mellett, Maribort bombázta. A kötelék berepült Nyugat-Magyarországra. Több községre hullott romboló- és gyújtóbomba, jelentéktelen károkat okozva. A magyar Héják riasztás után azonnal felszálltak, de amire a helyszínre értek, az amerikai kötelék elhagyta a légteret, így nem találkoztak velük. Január második felétől a „Big Week” keretében a német vadászvédelem bénítása érdekében a szövetséges vadász- és bombázókötelékek sorozatosan támadták a németországi (ostmarki) repülőtereket. Közülük egyes kötelékek Magyarország légterébe is berepültek. Január 23-án éjszaka több községre hullott bomba Nyugat-Magyarországon kényszervetések 116következtében. A 2/1. századnak 1944. január 7-én két bevetése volt.
Az előrejelzés nyomán a Héják felszálltak, de ellenséges repülőgépekkel nem találkoztak, majd a kötelék nem lépett magyar légtérbe. Január 31-én 17 db B–17-es Klagenfurt repülőterét bombázta. A bevetett magyar Héják 11 óra 55 perctől 12 óra 55 percig őrjáratoztak Budapesttől délre 4500 méter magasságban.283 Február hónapban csak egy eseménytelen bevetése volt a századnak.
283 Faludi, Charles K.: Repülőleírás. 1944. január 31-ei bejegyzés.
Február elején megérkeztek Ferihegyre a 2/1. századhoz az októberre ígért és már nagyon várt Me–109G vadászrepülőgépek. A század állományának nagyobb része azonban még nem volt erre a géptípusra átképezve. Február 7-én maguk kezdték meg átképzésüket. Kabingyakorlatok, a műszaki és repülési adatok megtanulása után gurulási próbák, majd felszállási gyakorlatok következtek: gázadás, farokemelés, gázlevétel, kifutás. „Amikor minden jól ment, Scholtz százados az élre állt és egymás után elstartoltunk. Remegő lábakkal csináltuk az első iskolakört, a lomha Héják után szokatlan volt a nagyobb sebesség. Jól ment mindenkinek, kivéve Molnár Miklós hadnagyot, aki nagy izgalmában elfelejtette kiengedni a futóműveket, és szépen kilebegtetve a leszállójel mellé hasra szállt.”284 Nagy szükség volt a gyors kiképzésre.
284 Nagy József (Tatabánya) visszaemlékezés. 1981.
Február elején a rossz időjárás korlátozta a szövetségesek bevetéseit. A 8. AAF és a 15. AAF kötelékeivel 1944. február 20-án indították meg a „Big-Week” hadművelet (más néven Argument) koordinált támadássorozatát a német repülőgépipari objektumok ellen. A „Big Week” fő célpontjai a Luftwaffe objektumai, az egy- és kétmotoros vadászgépeket gyártó német üzemek, a golyóscsapágygyárak és a Luftwaffe kiszolgálólétesítményei voltak. Fő célként a német vadászelhárítás gerincének megroppanását tűzték ki. Hat nap alatt 26 támadást hajtottak végre. A kedvezőtlen időjárás miatt a 15. AAF mérsékelt eredményt ért el, miközben 89 bombázót vesztett.285
285 Rust, Kenn C.: The Fifteenth Air Force Story in World War II. Historical Aviation Album, Temple City, California, 1976.
A „Big Week” keretében a 15. USA légi hadsereg kötelékei február 22-én Regensburg repülőgépgyárát, Šibenik, Zadar kikötőit, Zágráb ipari és közlekedési célpontjait bombázták. A kedvezőtlen időjárás miatt a kötelékek egy része eltért a tervezett útvonalától és Magyarország légterét is érintették. A légvédelmi tüzérségi tűz és a német vadásztámadások következtében 16 bombázó és két vadászgép nem tért vissza támaszpontjára.286 A 450. BG egyik – 41 28604 számú – B–24H Liberator gépe a lispei magyar légvédelmi tüzérség tüzében kapott sérülése miatt Csáktornya közelében leszállásra kényszerült, tízfőnyi személyzete magyar fogságba került.287
286 Lásd a 199. és a 243. sz. jegyzetek. Továbbá: a helyszínen készült korabeli fényképek.
287 Uo.
Márciusban ismét kedvezőtlen volt az időjárás. Közép-Európa felett, csupán 14 nap adódott bevetésre. A 15. AAF kötelékei két napon át az amerikai 5. szárazföldi hadsereg harcát támogatták Közép-Olaszországban, kilenc napot közép- és észak-olaszországi, valamint franciaországi célpontok bombázása foglalt le. Március 17-én Bécset és környékét, 19-én Klagenfurt repülőterét, Graz vasúti pályaudvarát, 30-án Szófia repülőterét és rendező pályaudvarát bombázták.288
288 Lásd a 243. sz. jegyzet.
Március 17-én a fischamendi repülőgépalkatrész-üzem, a Bad Vöslau-i és a schwechati repülőterek voltak a kijelölt célpontok. A kötelékek hazánk légterébe is berepültek. A zárt felhőzet miatt a 192 db B–24-es nem a kijelölt célra, hanem Bécsre és környékére szórta le bombáit. Az 5. Wing B–17-esei a Balatont elhagyva, attól északra visszatérésre kaptak parancsot. Ezen a napon vívott a magyar légierő első ízben légi harcot az amerikai egységekkel és a lakosságnak is először voltak halottai.
A bombázók oltalmazását a rendelkezésre álló négy Fighter Group vadászgépei látták el. Egy P–38-as kötelék Keszthelyig kísérte a B–24-eseket, itt levált, miután két újabb P–38-as kötelék vette át a bombázók biztosítását. Az 5. Wing B–17-esei 13 óra 09 perckor vadászkíséret nélkül repültek, ekkor – már a visszafordulás után – csatlakozott hozzájuk a visszavonulás biztosítására rendelt 36 db P–47 Thunderbolt. Az amerikai vadászgépek ellenséggel nem találkoztak.289
289 A március 17-ei amerikai bevetés leírásához felhasznált okmányok: Simpson HRC. 2., 99., 301., 454., 455., 456., 459. Bomber Groups Mission Report 17. március 1944.; Headquarters Fifth Wing. Operations Order No. 405., 16. March 1944.; History of Fifth Wing (US) for Marc. 1944.; 325th Fighter Group Mission Report 17. March 1944.
A „Kulcspont” – amelyet a wingeknek a támadás sorrendjében percnyi pontossággal kellett elérniük – ezen a napon Bosanski Novi volt. Ott az ég 30%-os borultsága még nem zavarta a kötelékeket a pontos helymeghatározásban. Keszthelynél – 12 óra 26 perckor – már csaknem összezárult a felhőzet. A kötelékek vezérgépei a támadás előtti utolsó fordulópontot csak számítások szerint határozhatták meg. Az elsődleges célpontokat azonban csak a navigációs számítások alapján bombázni nem lehetett, ezért Bécs irányába fordultak. A zárt felhőzet felett robbanó tüzérségi lövedékek füstpamacsai segítették őket Bécs azonosításában. A 459. BG egyik gépét találat érte, nekiütközött az alatta lévő kötelék szélső gépének. Mindkét Liberator felrobbant. A kötelékek egy része oldotta bombáit, másik részük visszafordult, és a hazatérés útvonalán szórták le bombáikat – estek ahová estek. E bombák egy része Mosonmagyaróvárra és több községre hullott.
Az 5. Wing 114 db B–17-ese (11 korábban visszafordult) a Balatont elhagyva, attól északra a bevetés megszakítására kapott parancsot. Jobb fordulóba kezdtek, amikor vadásztámadás érte a kötelékeket.
A 99. BG-t – a hajózószemélyzet jelentése szerint – 15-20 vadászrepülőgép támadta meg (többségükben Me–109-es és néhány Fw–190-es). A támadók között látni véltek egy amerikai és egy angol felségjelzésű Me–109-est is. A légi harcban két Me–109-es 123lelövését jelentették, négy B–17-es könnyebben megsérült.

117Tömegóvóhely építése a Baross téren. 1943 nyara (NTF)

Magyarország felett elsőként lelőtt amerikai B–24-es bombázógép. 1944. február 22-én Csáktornya mellett, Kristóffalvánál kényszerleszállást végzett

118Ugyanaz a repülőgép, a 47. B Wing; 450. BG. No. 428604 sz. 1944. február 22-én, a jobbszélső motor légcsavarja kiszakadt. A gép előtt Pap László alezredes áll. (HMF)

A P–38 Lightning vadászrepülőgép orr-részébe épített 16 mm-es filmfelvevő kamera

A bombázó repülőgép felgyújtására szolgáló gyújtóbomba a tartódobozában (L. K.)

119A B–24 felszereléséhez tartozó iránytű, fűrész és navigációs térkép (L. K.)

A 12,7 mm űrméretű Colt géppuska lőszere (középen), mellette egy magyar puskatöltény (L. K.)

A gyújtóbomba és nyitott papírdoboza (L. K.)

120A 15. AAF B–17 gépei az Alpok felett útban az osztrák célpontok felé (AAF)

1943 végén Magyarország területén ledobott amerikai P–38 Lightning póttartály. Hossza 3 m, átmérője 0,7 m; 1 mm-es lemezből készült. (L. K.)

1211943. augusztus 1., B–24D kötelék repülőgépeinek alacsonytámadása Ploeşti olajfinomítói ellen (USAAF)

1943. szeptember 19., a 376. BG. B–24-es repülőgépeinek áttelepülése San Pancraniro repülőtérre. A leszállás vízzel borított acéllemezes kifutóra történt (USAAF)

122Egy B–17G bombázógép visszatérve a bevetésről, Foggia repülőterén, acéllemezes kifutópályán száll le, 1944 (USAAF)

Egy B–17 Bomber Group köteléket váltó amerikai kísérővadászok (AAF)
A 2. BG-t 12-20 vadászgép támadta. A Me–109-es és az Fw–190-es vadászgépeken kívül látni véltek néhány Ju–87-es zuhanóbombázót is. A légi harcban egy Me–109-est lelőttek, két Fw–190-est megrongáltak, egy B–17-es súlyosan, egy könnyebben megsérült.
A 301. BG-t ugyancsak 15-20 Me–109-es és Fw–190-es támadta. Jelentésük szerint egy Me–109-es és egy Fw–190-es vadászgépet lelőttek, két B–17-es könnyebben megsérült. Ebből a kötelékből a 42 5937 számú B–17F ismeretlen okból eltűnt.
Aznap Ferihegy felett is alacsony, zárt felhőzet volt. Amikor a bombázók első köteléke megközelítette Magyarország délnyugati határát, és a berepülés bizonyossá vált. A 2/1. vadászszázad bevetési parancsot kapott. Felszállás után az „X légtérben”, vagyis a Csepel-sziget felett, kis magasságban körözött a tizenkét magyar vadászgép, majd a vadászirányító központ utasítására áttörték a felhőt. A résztvevő magyar vadászpilóta Irányi Pál szerint: „A felhő felett összezárkóztunk és az irányító központtól kaptuk a különböző parancsokat. Először Győr felé küldtek, ezután déli irányba, majd vissza, végül a Balaton fölé. Itt kaptunk parancsot a hazatérésre. Azt, hogy légi harc lett volna, nem láttam, az első és második raj csak nagy távolságból látta a bombázókat. Szombathelyi főhadnagy raja ekkor már nem volt velünk, ők később tértek vissza, mint mi, abból a rajból Murvai és Kis Benedek hiányzott. Néhány óra múlva tudtuk meg, hogy mindkét pilóta lezuhant.”290
290 Irányi Pál főhadnagy, a volt 2/1. vadászszázad elsőtisztje visszaemlékezése, 1979.
Faludi Károly vadászpilóta szintén részese volt az eseményeknek: „Elindultunk nagyjából Győr felé, ezután mindenfelé, mert a földi irányítók, akik az üvegtérképen harcoltak, a saját nyomunkba küldözgettek. A sok észak-dunántúli forgolódás után a Balaton felett találtuk magunkat. Ekkor láttam egy csillogó köteléket, messziről, de nem támadtunk.”291
291 Faludi, Charles K. (USA) levele a szerzőhöz, 1983.
Nagy József vadászpilóta így emlékezik: „Hazatértünk előtt egy bombázóköteléket láttam, fordulóban volt, de nem mentünk közel hozzá. Talán e visszaforduló kötelék patkójába kerülhetett Murvai és Kis Benedek, és a lövészek lelőtték őket, de ezt senki sem látta.”292
292 Nagy József (Tatabánya) visszaemlékezése, 1981.
Részlet a 2/1. honi légvédelmi vadászrepülő-század parancsnokának 1944. március 17-i bevetési jelentéséből:293
293 A 2/1. vadászrepülő-század parancsnokának – Scholtz Miklós századosnak – jelentése az 1944. március 17-ei bevetésről. Charles K. Faludi gyűjteményéből.
„Bevetett gépek száma és típusa: 12 db Me–109
Indulás helye
és ideje: Ferihegy, 1944. március 17. 12 h
Leszállás helye
és ideje: Ferihegy, 1944. március 17. 13.05 h.
A bevetés rövid leírása: Az „X” légtérben eltöltött húszperces készenlét után a század támadási parancsot kapott a Balaton fölött Pest ellen közeledő elg. bo. kötelék ellen. A század a felhőréseken keresztül áttört, és a Balaton északi vége fölött végrehajtotta az első tűzcsapást a kötelékre. A második támadás után a kötelék visszafordult, melyet még a század visszafordulási útvonalán továbbra is üldözött. A század gépei közül a légi harc folyamán Szombathelyi főhadnagy és v. Molnár hadnagy találatot kapott. Az üzemanyag fogyta miatt a század a felhőt áttörve leszállt Ferihegy reptéren.
Az elg. észrevétele: idóben 12.30-kor száma: 68 db Boeing Fortress II.
Légi harc ideje: 12.26 – 12.50. száma: 12 db Me–109-es -s 68 db elg. bo. helye: Balaton fölött.
Lelövések: Nincs, 1 valószínű találatot kapva, 3 motorral tovább repült.
Veszteségek: Murvai János ht. őrmester és Kisbenedek István tizedes.”
Lajoskomárom, Historia domusban lévő feljegyzés: „Községünk fölött 1944. március 17-én zajlott le egy légi csata az angolszász gépek és a mieink között. Az ütközet a vastag felhőtakaró fölött zajlott le, csak a fegyverek kattogását lehetett hallani. A mezőkomáromi plébánia szérűskertjébe és Szabadhidvég mellett zuhant le egy-egy magyar vadászgép. Mindkét gép teljesen összetört és pilótáik meghaltak.”294
294 Lajoskomárom, Historia domus (Háztörténet). Kijegyezte Farkas Sándor plébános. 1976.
A Magyar Távirati Iroda közleménye a berepülésről: „Március 17-én délben sok angolszász repülőgép a Dunántúl légterén északi irányba, majd később visszatérve déli irányba átrepült. Gyújtó- és rombolóbomba esett Mosonmagyaróvárra, Kaposvárra, valamint a Dunántúl és a Csallóköz sok községére. Négy sebesült, egy halott.”
A magyar vadászgépek bevetéséről az MTI-t nem tájékoztatták.
Murvai János őrmester Mezőkomárom szélső házai közelébe, Kis Benedek István tizedes – alig egy kilométerrel távolabb – Szabadhidvég határában zuhant le. A pontos részletek nem ismeretesek, de tény, hogy a 2/1. honi vadászrepülő-század két pilótája volt a nyugati szövetséges légierők elleni bevetések első hősi halottja.
A magyar vadászszázad parancsnokának jelentése és az amerikai jelentések is ellentmondásokat tartalmaznak.
A 2/1. vadászszázad az ellenség észlelését 12 óra 20 percre jelentette, ekkor még – ugyanezen jelentés szerint – a Csepel-sziget várakozási légtérben tartózkodtak a felhő alatt, kis magasságban. Ezután következett a felhőáttörés és a célkutatás útvonala, ebből adódik, hogy az amerikai bombázókat nem észlelhették 12 óra 40 perc előtt. A bevetésen részt vettek visszaemlékezése szerint sem légi harc, de még támadási kísérlet sem volt. Ugyanakkor nem tartják lehetetlennek, hogy Szombathelyi főhadnagy raja (Szombathelyi főhadnagy, Molnár Miklós hadnagy, Murvai őrmester és Kis Benedek tizedes) szándékosan, 124vagy véletlenül elszakadt a századtól, és megütközött a B–17-esekkel. Ugyancsak kérdés, hogy ki számolta meg a 68 bombázót. Valószínűleg becslésről van szó, ami a jelentésben már konkrét adatként szerepel.
Az első vadásztámadást az amerikai 99. BG 12 óra 50 perckor jelentette. Tehát 25 perccel később, mint ez a 2/1. vadászszázad jelentésében áll. A támadás feltételezett földrajzi helye – az amerikai 99. BG bevetési jelentése szerint – „Zágráb közelében” volt, ami kizárt, mert a 2. BG-t 12 óra 55 perckor Pápa térségében hasonló vadászkötelék, feltehetően ugyanaz a kötelék támadta, mint amelyik a 99. BG-t. A 301. BG nem jelentette a vadásztámadás időpontját, csak annyit, hogy a célpont közelében történt a támadás. Ha a bevetés teljes útvonalát nézzük, akkor a Balaton már a célpont közelében van.
A lajoskomáromi plébánia feljegyzése bizonyítja, hogy abban a légtérben március 17-én légi harc volt, a közelben zuhant le a 2/1. vadászszázad két vadászrepülőgépe is. Ez a tény viszont a magyar vadászszázad parancsnokának pontos helyzetjelentését – „a Balaton északi vége fölött” – igazolja. Az események pontosítását nehezíti, hogy nem ismert a német vadászerők magyarországi tevékenysége ezen a napon, és a 97. BG bevetési jelentése is hiányzik.
Feltételezhető, hogy az amerikai személyzet megfigyelése téves, miszerint az egyik Me–109-es amerikai felségjelzéssel repült: a 2/1. vadászszázad fehérkeresztes felségjelzésű vadászrepülőgépet azonosíthatták fehércsillagosnak. Ezt megerősíti az a tény, hogy az amerikai hajózók egy része még a háború vége felé – tehát sok Magyarország elleni támadás végrehajtása után – sem ismerte a magyar légierő felségjeleit, és gyakran teljesen valótlan dolgokat jelentett, például azt, hogy Budapest környékén olasz (!) vadászgépekkel harcolt.
A gyakori berepülés és a sűrűn elrendelt légiriadó, a szórványos bombázások hírei nem rázták meg különösebben az ország közvéleményét. És bár a légoltalmi szirénajelzések minden esetben időben – 15 perccel az esemény előtt – megszólaltak, többnyire nem zavarták a lakosság megszokott életét. Legtöbb helyen még az óvóhelyekre sem mentek le.
Az ország és a főváros várható, közeli bombázásának lehetőségét nem a délkelet-németországi (ostmarki) célpontok ellen támadó – átrepülő – angol–amerikai kötelékek jelezték, hanem azok a hírek, hogy az angol–amerikai hadászati légierő 1943. december 20-án, majd ezt követően, 1944. január 11-én pusztító erejű légitámadást hajtott végre Szófia ellen, február 6-án este pedig Helsinkit érte 90 perces, rendkívül súlyos szovjet légitámadás.295 Néhány napon belül mindkét városból megkezdték a nem dolgozó lakosság kitelepítését. A háború a csatlós országok fővárosait is elérte. Különösen a 15. AAF Szófia elleni támadásai, amelyről a magyar külképviseleti szervek személyes tapasztalatok alapján jelentettek, ébresztették a veszély tudatára a magyar vezetést.296
295 Riadó. 1944. 1., 3., 4. szám.
296 Karsai Elek: Elképzelések és tervek Magyarország bombázására. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1985. 16. sz. 520. old. Újpéteri Elemér: Végállomás Lisszabon. Magvető Kiadó, Budapest, 1982.
A megnövekedett veszély hatására a légvédelem fejlesztése érdekében tett lépéseken túlmenően, meggyorsították a légoltalmi szervezetek felkészítését, valamint néhány jelentős új intézkedéssel igyekeztek fokozni a lakosság védettségét. Elrendelték, hogy az eddig meghatározott húszfős létszámmal szemben, a jövőben minden új háznál már 10 fő után TGS-óvóhelyet, illetve az egyedülálló és a védelemre alkalmassá tehető pincével nem rendelkező házaknál mindenütt – a falvakban is – árokóvóhelyet kell építeni.297
297 3.550/1943. sz. M. E. rendelet és a 166 000 elnöki rendelet végrehajtása tárgyában, illetve a 166.500/eln. 35/1943. HM sz. rendelet.
Előremutató intézkedésnek bizonyult, és 1944 nyarán sok ember pillanatnyi létbiztonságát teremtette meg, hogy a miniszterelnök (az iparügyi miniszter előterjesztésére) előírta, minden vállalat tulajdonosa légitámadás után akkor is köteles két hétig a munkavállalót – dolgozót – fizetni, ha közben a munkahelye megsemmisült, vagy más, a légitámadások okozta károk miatt nem tud számára munkát adni. Ugyanakkor ez a rendelet a dolgozót is munkahelyhez és munkához köti, kimondván, hogy szükség esetén köteles minden munkát elvállalni – tehát a munkaszerződéstől eltérőt is –, ha erre testileg és szellemileg alkalmas.298
298 6180/1943. M. E. sz. rendelet. B. K. 1943. november 17. 259. sz.
A honvédelmi miniszter előírta, hogy a városi, községi légoltalmi parancsnokok minden támadás után két jelentést kötelesek felterjeszteni a hadtest légoltalmi parancsnokhoz. Az elsőt a légitámadást követő 12 órán belül, amelyben röviden, a lényeget kiemelve jelentik a keletkezett károkat. A másodikat öt napon belül írásban, amely részletesen tartalmazza az ellenség tevékenységét, a bekövetkezett károkat és veszteségeket.299 Mindkét jelentést a HM 35. osztályához is el kell juttatni. E két jelentés alapján értékelték az ország veszteségeit, kárait.
299 BK. november 23. 264. sz.
1944 elejére, a gyakori berepülések miatt, a lakosság tájékoztatására szolgáló eddigi két jelzés (légiriadó, illetve légiriadó elmúlt) már elégtelennek bizonyult. Ezért a riasztást 1944 márciusában újból szabályozták.
Az új riasztási rendszer szerint, ha az ellenséges repülőgépek 150 km-re megközelítették az országhatárt, a Budapest I. műsorszóró rádióállomás bejelentette: „Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk.” Ezzel egyrészt a további légoltalmi adások részére szabaddá tette a rádiócsatornát, másrészt megnehezítette a támadó gépek tájékozódását.
A „légi veszély” bejelentése akkor következett, ha az ellenséges repülőgépek valamely riasztó körzet határát 200 kilométerre megközelítették.
A rádióban a következő szöveget mondták be: „Légiveszély! Légiveszély”, majd közölték a riasztási 125körzetet, pl. „Pécs–Kanizsa–Zala” „Pécs–Kanizsa–Zala”. „Légiveszély”. Szirénán félperces, egyhangú búgó hang jelezte a veszélyt. E jelre a munkát tovább kellett folytatni, és tilos volt az óvóhelyre levonulni. A légoltalom vezetői, szervei azonban már ekkor elfoglalták a légoltalmi központokat és felkészültek a légiriadóra, illetve a légitámadásra. A támadó gépek mozgásától függően vagy „légiriadó”, vagy „légiveszély elmúlt” követte. Az utóbbi akkor, ha a kötelék 150 km-re elhagyta a körzetet.
A másik jelzés volt a „zavarórepülés”. Erről csak rádión tájékoztatták a lakosságot. Akkor rendelték el, ha csak egy-két ellenséges gép repült be a riasztókörzetbe. Sziréna jele nem volt. A hadifontosságú munkát nem lehetett félbeszakítani, de a lakosság, ha akart, levonulhatott az óvóhelyekre. E légoltalmi jelzés bevezetését az indokolta, hogy gyakorivá vált a légi tevékenység az ország felett. Mind gyakrabban repült az ország légterébe egy-két felderítést végző vagy éjszakánként északkelet–délnyugat, illetve délnyugat–északkeleti irányban átrepülő, a jugoszláv partizánoknak felszerelést, utánpótlást szállító szovjet repülőgép. Úgy nevezték őket, hogy a „Tito-járat” gépei. Minden ilyen esetben légiriadót elrendelni nem volt célszerű, mert nagyon hátráltatta volna a létfontosságú termelést, másrészt rendkívül igénybe vette volna a lakosság lelki erejét.300
300 Riadó. 1944. 6. szám. 81. old. közli a 120.300/eln. 35–1944. HM. sz. rendeletet a BK. is 1944. 59. sz. Az ország légó riasztókörzeteinek határait a Riadó 1944. 17. száma 264–265. old. és a BK. 1944. szeptember 1. közli.
A légoltalom riasztására, teljes készültségének elrendelésére a: „Légoltalom, vigyázz! Légoltalom, vigyázz! Pécs–Kanizsa–Zala; Pécs–Kanizsa–Zala; Légoltalom, vigyázz!” jelet sugározták. Az érintett körzetek légoltalmi szervezeteinek készenlétben levő állománya e jelre azonnal elfoglalta a kijelölt gyülekezési helyeket (általában az óvóhelyeken, vagy külső területeken), és felkészült a bombatámadás utáni kárfelszámoló feladatokra. A légoltalmi készültséget: „Légoltalom, pihenj! Légoltalom, pihenj! Pécs–Kanizsa–Zala” szöveggel oldották fel. A „berepülési veszély” elmúlására akkor adtak jelet, ha az ellenséges gépek az ország határától már 250 kilométerre eltávolodtak. A Budapest I. ez esetben folytatta a rendes műsorát. Valamennyi jelzést – közvetlen bekapcsolódással – a kis-gellérthegyi Sziklaközpontban települt Országos Légoltalmi Központ rendelte el.
1943 végén a német városok bombázása légoltalmi tapasztalatai alapján felvetődött a katonai különleges légoltalmi zászlóaljak szervezésének szükségessége. Németországban bebizonyosodott, hogy a nagy erejű szövetséges bombatámadásokat követően a polgári erőkből létrehozott légoltalmi szolgálatok szervezetei sok esetben csak korlátozott mértékben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Sem felszereltségük, sem erkölcsi erejük nem tette lehetővé az előírt normaidőn belül a hatalmas pusztításokat okozó bombatámadások után a mentő- és helyreállító munkák végrehajtását, ezért jelentősen megnőttek a polgári lakosság veszteségei. Az időközben létrehozott, jól kiképzett és felszerelt katonai légoltalmi alakulatok viszont eredményesen dolgoztak. E tapasztalatok alapján 1944 elején Magyarországon is megszervezték a „különleges” légoltalmi zászlóaljakat. Egy zászlóalj három századból állt, és teljesen gépesítve volt. Feladatuk közé tartozott a légitámadások utáni kárfelszámolás végrehajtása a legfontosabb objektumok területén. Robbantásokat, valamint tűzszerészmunkát is végeztek. Nem munkaszolgálatos, hanem harcos alakulatok voltak. Megfelelően ellátták őket gépkocsikra felszerelt 2500 liter/perc és 1500 liter/perc teljesítményű tűzoltófecskendőkkel, létrás gépkocsikkal. A tűzoltószázadok – egy zászlóaljban egy század – megfeleltek nagyobb városok, Kecskemét, Székesfehérvár, vagy Nyíregyháza városi tűzoltóerőinek. A műszaki-mentő munkákhoz légsűrítő kompresszorokkal, bontókalapácsokkal, földfúrókkal, benzinmotoros láncfűrészekkel, 60 tonna teherbírású csörlőkkel, lángvágókkal és robbantófelszerelésekkel rendelkeztek. Éjszakai munkák végzését világítóberendezés tette lehetővé.
A zászlóaljak kiképzése 1944 tavaszán befejeződött. Riasztás után rövid időn belül bevethetők voltak. (Körletből 30 perc, készenléti állapotból 5 perc alatt.) Ezek az alakulatok az 1944. évi bombatámadások során a mentés leghatékonyabb erőinek bizonyultak.301
301 Légoltalmi Közlemények, 1944. VII. 15. 196–199. old.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages