Az előzmények
Az előzmények
1941. december 12-én Bárdossy, Magyarország miniszterelnöke, az Egyesült Államok nagykövete előtt kijelentette, hogy „Magyarország a hadiállapot fennállását jelenti ki az Észak-Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között”. Ennek előjátékaként a honvédség rádiófelderítő állomása (RÁF, Érd) lehallgatta és megfejtette a budapesti amerikai nagykövetnek Washingtonból küldött rejtjeles táviratát, amelyben utasították, hogy ultimátumjellegű nyilatkozatot adjon át a magyar kormánynak. Berlin sürgette a kormányt határozott válaszra, és ezért Bárdossy egy nappal meg akarta előzni az amerikai jegyzéket. (Erről a háború után a népbírósági tárgyalásán is szó volt.)
Roosevelt sokáig halogatta a döntést, és az amerikai szenátus csak 1942. június 5-én mondta ki a háborús viszony fönnállását a két ország között.
Az Egyesült Államok hadvezetésének figyelme – bár még csak áttételesen – 1942 őszén fordult Magyarország felé. Az első feladat Magyarország elsőrendű bombázandó célpontjainak megállapítása volt. Az első elemzéseket az OSS (Office of Strategic Services – Stratégiai Szolgálatok Hivatala, amely az elnöknek mint legfőbb parancsnoknak és a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának volt a központi felderítőszervezete) végezte.304 Az 1942. szeptember 11-re összeállított jelentés elkészítésében zömmel magyarországi emigránsok működtek 127közre. A kétrészes anyag első fele 54 vasúti közlekedési célpontot, a második a bombázandó repülőtereket és fontosabb ipari célpontokat tartalmazta. E tanulmányt az 1942. szeptember 28-i és az 1943. augusztus 7-i követte. Az OSS felderítőjelentések, tájékoztató anyagok nem túl magas színvonalúak voltak. Részben szóbeli beszámolókra, részben a fővárosi és vidéki telefonkönyvekre, részben magyarországi hírlapokban közölt cikkekre támaszkodtak.
304 Karsai Elek: I. m. 504. old.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a brit felderítőrepülések már 1942-ben megindultak az ország területe felett, és ezek adatait nem ismerjük. Továbbá, az USA-haderőnemek (szárazföldi erők, haditengerészet) önálló felderítőszolgálatai és a brit IS (Intelligent Services) is kiépített ügynöki hálózatokkal tevékenykedett az ország területén, és ezek iratanyagait szintén nem ismerjük. Véleményünk szerint nem járunk messze az igazságtól akkor, ha leírjuk, hogy a Szövetséges Főparancsnokság (SHAEF) Londonban, a Földközi-tengeri Szövetséges Légierő Parancsnokság (MAAF) is viszonylag elegendő felderítési anyaggal rendelkeztek Magyarország közlekedési, ipari, katonai célpontjairól ahhoz, hogy megfelelő szinten tudják a bombatámadásokat tervezni, szervezni és irányítani. (A későbbiekben végrehajtott bombatámadások legalábbis ezt bizonyítják.)
1943. november második felében a magyar csapatok Barcsnál átkelve a határon, megtámadták – a Kállay-kormány által előzetes fegyverszüneti feltételek szerint formálisan vállalt kötelezettségek ellenére – a jugoszláv partizánokat. A szövetségesek – válaszul – fontolóra vették Budapest bombázását.
„Úgy véljük, hogy Budapest ellen intézendő támadást végre lehet hajtani – jó eredménnyel” – írta 1943. november 25-én Eisenhower tábornok a brit vezérkarnak305 címzett átiratában. Néhány nap múlva döntés született, hogy a magyar főváros bombázását csak a Szófia elleni támadásokat követően kezdik meg. A sorrendet – a bulgáriai és görögországi célok bombázásának elsődlegességét – az ekkor még el nem vetett balkáni partraszállás terve határozta meg.
305 Karsai Elek: I. m. 516. old.
A felderítőszervek – így az OSS – értékelése szerint az ország fő katonai célpontjai közé tartozik a vasúti közlekedés, a dunai hajózás (mindkettő elsősorban a romániai kőolajszállítások miatt); a repülőgépipar (Dunai Repülőgépgyár Rt., Weiss Manfréd Művek, győri Magyar Waggon és Gépgyár); a kőolajtermelés és -feldolgozás (Shell, Vacuum, Fanto, Almásfüzitő, Pét stb.); rádiócsőgyártás (Tungsram); bauxittermelés, valamint Ganz-, Vagon-, MÁVAG- és Gamma-gyárak.
Magyarország bombázásának terve tehát napirenden szerepelt. A brit diplomaták irataikban 1943 decemberétől rendszeresen említik a főváros bombázásának szükségességét. Közülük egy jellemzőt idézünk – „Tegnap a következő sorrendet javasoltuk a vezérkari főnököknek: 1. Bulgária, 2. Budapest, 3. Bukarest…
Budapest bombázásának előnyei: 1. hogy valószínűleg pánikot kelt – és zavart okoz – a közigazgatásban (értesülésem szerint a kismértékű orosz légitámadást is jelentős zűrzavar és pánik követte); 2. Budapesten fontos ipari célpontok vannak; 3. zavarná a németek összeköttetéseit a Balkán és a dél-orosz arcvonal felé; 4. még jobban széthúzná a németek légelhárítását…; 5. megnyerné az oroszok tetszését; 6. valószínűleg hajlamosabbá tenné a magyarokat, hogy megegyezésre jussanak velünk; az az érv, hogy (támadásunk) megszilárdítaná a magyarok ellenállását, ellentmond a más országokban szerzett összes tapasztalatainknak…”306 Megközelítően hasonló tartalmú jelentést küld 1944. január 12-én a lisszaboni magyar nagykövetség egyik főmunkatársa is: „Számolnunk kell ebben az esztendőben erős bombatámadásokkal. Cikkekben és beszélgetésekben mindinkább kikristályosodik az az elgondolás, hogy elsősorban néhány fontos vasúti fővonalat kell tönkretenni. Ezek részben rajtunk futnak át. A Bécs–Budapest–Dés, Budapest–Újvidék, Budapest–Eszék vonalak, Budapest maga, a Duna- és Tisza-hidak vannak a legnagyobb veszélyben…”307
306 Magyar–brit titkos tárgyalások 1943-ban. Kossuth, Budapest 97/b okmány 1944. február 4., február 16. (De erre utal Szófia bombázása is.) Több hasonló tartalmú és szintű okmányt mutat be a könyv és Karsai Elek idézett műve is.
307 Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon. Magvető Kiadó, Budapest, 1982. 234. old.
Újpétery Elemér jelentése Lisszabonból Ullein Reviczky Antalnak, a Miniszterelnökség sajtóosztály-főnökének. Könyvében több esetben is említi, hogy a szövetségesek sajtója már 1943-ban, illetve 1944 elején írt Magyarország bombázásának szükségességéről.
Újpétery Elemér jelentése Lisszabonból Ullein Reviczky Antalnak, a Miniszterelnökség sajtóosztály-főnökének. Könyvében több esetben is említi, hogy a szövetségesek sajtója már 1943-ban, illetve 1944 elején írt Magyarország bombázásának szükségességéről.
Az eseményeket megelőzve közbevetőleg megjegyezzük, a brit diplomaták prognózisának első pontja nem vált be. A meglepés és az áldozatok nagy száma ellenére nem tört ki pánik a fővárosban.
Magyarország és Budapest a szövetséges hadászati légierők által történő bombázása tehát 1943 végére már eldöntött tény volt. A feltételek azonban csak 1944 elejére értek meg. Ekkorra fejezte be előkészületeit a 15. AAF és a 205. brit BG, Dél-Olaszországba történt áttelepülésével a MASAF. A 15. AAF 1944. február 2-án megkapja az utasítást, hogy a B–17 wing célpontja: Budapest, Hungary I/A. (Industrial) Aircraft factory (azaz a budapesti repülőgépgyárak). Azonban a rossz időjárás miatt a bombatámadást nem hajtották végre, a fővárosunk helyett Durazzót bombázták. Ezt a támadást követte az április 3-ai bombázás. A közel két hónapos „csúsztatás” oka, hogy időközben Magyarországra bombázási tilalmat rendeltek el. A tilalom indítéka előttünk még ismeretlen. Annyi azonban tény, hogy csak 1944. március 25-én oldották fel. Ekkor érkezett meg a födközi-tengeri hadszíntér parancsnokához a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának távirata: „Magyarország tekintetében fennálló bombázási tilalom ezennel fel van oldva.” Magyarország bombázása ettől kezdve csak egy bevetési parancs kiadásától függött.308 Addig azonban még két esemény történt.
308 Karsai Elek: Nekem szülőhazám… Rádió- és Televízióújság. 1984. 11. sz. 3. old.
Juhász Gyula: I. m.
Juhász Gyula: I. m.
1944. április 2-án több mint 530 db B–24-es és 133B–17-es bombázta steyri golyóscsapágy- és a Steyr–Puch repülőgépgyárat, Bihač, Brod rendező pályaudvarokat, egy csapatösszevonást Bihačnál, és Mostar repülőterét. A több mint 150 kísérővadász biztosította a bombázókat. Nagyobb német vadászkötelékek támadták meg az amerikai bombázókat, akik – a szokásosan eltúlzott – az amerikai jelentés szerint 150 német és olasz vadászgépet lelőttek. A kísérővadászoknak nem voltak veszteségei. Húsz B–24-es és nyolc B–17-es viszont nem tért vissza támaszpontjára.309
309 Lásd a 203. sz. jegyzet.
128A 2/1. vadászszázad Héja–II. típusú gépe készültségben Mátyásföldön, 1943 augusztusában, pilóta Faludi Károly (Faludi Károly gyűjteményéből)
A Börgöndi vadásziskola 1943 októberében, Gersy Tamás főhadnagy leszállásnál átvágódott egy német tulajdonú Me–109E géppel
1292/1. vadászszázad Ferihegyen, 1944 márciusában. Balról jobbra: Kiss Benedek István tizedes, Nagy József tizedes, Kasza Imre tizedes, Beregszászi Sándor tizedes, Faludi Károly tizedes
A V3 + 72 számú, Me–109G6 vadászrepülőgép, a keleti frontról került vissza, a 102. vadászosztálynál gyakorlógépként üzemelt
1302/1. vadászszázad Ferihegy, a V7 + 90 jelű, Me–109G6 gép Beregszászi Sándor szakaszvezető repülőgépe, amelyet április 13-án Tökölön bombatalálat ért. Kasza Imre szakaszvezető, Beregszászi Sándor szakaszvezető és egy műszaki katona áll előtte. (Kasza Imre gyűjteményéből)
1944. március 2. A győri repülőtéren egy berepülés alatt álló Me–109G6 vadászrepülőgép a jeges talajon megcsúszott (Rekettyés László gyűjteményéből)
131A megperdült vadászgép sérülései. A német jelű repülőgépet pár nap múlva kijavították és elszállították (Rekettyés László gyűjteményéből)
Faludi Károly szakaszvezető a 2/1. vadászszázadnál Ferihegyen, 1944 márciusában Me–109G6 gépe előtt (Charles Faludi gyűjteményéből)
132Riadó a 2/1. vadászszázadnál Ferihegyen, 14 pilóta fut a készen álló repülőgépekhez, 1944. márciusi felvétel (MF)
A 2/1. vadászszázad Ferihegyen 1944 áprilisában. A V–810-es Scholtz Miklós százados századparancsnok gépe (MSz.)
A magyar 2/1. vadászszázad, riasztás után, 10 órakor szállt fel, akkor, amikor a bombázók első hullámát alkotó B–17-es kötelékek elérték a jugoszláv partokat a Podgorski-csatornánál. Az amerikai kötelékek nem érintették Magyarország légterét. A 2/1. század vadászgépei 11 óra 15 perckor leszálltak Ferihegy repülőterén.310 A század ezen a napon baleset következtében elvesztette harmadik pilótáját, és a harmadik-negyedik Me–109G vadászgépét. Az történt, hogy a Ferihegyi repülőtéren gurulás közben Hincza Gyula zászlós vadászgépe Szombathelyi Elemér főhadnagy gépének ütközött, a zászlós sértetlen maradt, a főhadnagy repülőhalált halt, a két Me–109-es elégett. A vecsési anyakönyvbe április 3-án 16 órás időponttal vezették be. Szombathelyi (Karkus) Elemér rep. főhadnagy (25 éves) halálát. Hincza zászlós a megrázkódtatás miatt hónapokra bevetésre alkalmatlanná vált.
310 Faludi, Charles K.: Repülőleírás. 1944. április 2-ai bejegyzés.
1944 első három hónapjában jelentős hadműveletek bontakoztak ki a szovjet–német arcvonalon. 1944. január–februárjában a támadó szovjet csapatok áttörték a leningrádi blokádot, és megteremtették a Baltikum elleni támadás előfeltételeit. Ezzel szinte párhuzamosan nagy erejű szovjet támadás bontakozott ki a „jobbparti” Ukrajnában. Négy ukrán front a korszuny-sevcsenkovszkiji hadműveletekben bekerített és megsemmisített tíz német hadosztályt, megközelítette a Kárpátok előterét, Magyarország északkeleti határait és a hadműveletek már Románia északi területein folytak. 1944 márciusában megindult a harc a Krím félsziget visszafoglalásáért.
Az Amerikai Légierő vezérkari főnökének március 28-án 17 óra 05 perckor küldött távirati utasítása a Földközi-tengeri Szövetséges Légierő Algíri Főhadiszállásának:311
311 Karsai Elek: Elképzelések. 525. old.
„Cosmed 72.
Azonnal
Szigorúan titkos
Az Amerikai Légierő vezérkari főnöke Wilson tábornoknak és Spaatz tábornoknak.
Hivatkozással a Cosmed 71-re.
1. Az, hogy az oroszok előnyomultak a Prut folyóig, a német haderők összeköttetését a Magyarországon és Romániában átvezető vasútvonalakra korlátozta. A jelek azt mutatják, hogy a németeknek nehézségeik vannak a román vasútvonalak zavartalan, sima kihasználása terén.
2. A németek további berendezéseket építenek Constanţában és Galaţiban. E kikötők vasúti összeköttetése a Bukaresten és Ploesţin keresztül futó vonalaktól függ.
3. Ennek megfelelően a bombázási célpontok a Balkánon:
(I) Bukarest, vasúti csomópont,
(II) Ploeşti, vasúti csomópont,
(III) Budapest, vasúti rendező pályaudvarok,
(IV) Szófia és városok Bulgáriában.
Aláírás nélkül”
Az okmány egyértelművé teszi, hogy a Budapest ellen végrehajtott első amerikai bombatámadás hadászati célja a magyarországi vasúti közlekedés bénításával az 1944. tavaszi szovjet offenzívák támogatása, a német utánpótlási szállítások akadályozása volt. Természetesen e feladatot nagyon szorosan összekapcsolták a CBO-direktívában erre az időszakra meghatározott hadműveleti céllal: a német (benne magyar) vadászrepülőgép-gyártás szétzúzásával. Az Egyesült Államok és a brit hadvezetés Magyarországot a Balkán államok közé sorolta. Ez azért történhetett, mert „román vasutak” (azaz a Romániából a Birodalomba vezető vasutak) és a Duna Németország létfontosságú közlekedési ütőerei, a ploeşti kőolajszállítás útvonalai voltak. Így vált elsőrendű célponttá Magyarország vasúti hálózata.
