ELŐSZÓ
7ELŐSZÓ
1944 tavaszán, három viszonylag csendes háborús év után – amikor a harcok messze, „valahol Oroszországban” dúltak, és hazánk Európa egyik csendes, nyugalmas pontjának tűnt – országunk sem kerülte el a háború kíméletlen húsdarálóját. Ennek az időszaknak, a légi háború tombolásának, majd a végjátéknak, az 1945-ös esztendő első három hónapjának történéseit adja közre könyvünk második kötete.
Mivel a két kötet nem egyszerre látott napvilágot, idézzük fel az első kötet tartalmát, a legfontosabb eseményeket.
Az első kötet a légi háborúk kezdeti időszakának, az első világháború és a tanácsköztársaság légi hadtevékenységének a bemutatásával indul. Hazánkat – akkor néhány határ menti város elleni bombatámadást (Fiume, Csíkszereda stb.) leszámítva – nem érte légitámadás. Mégis, figyelembe véve a nemzetközi tapasztalatokat, a Magyar Királyi Vezérkar már 1917-ben megszervezte a légoltalmat.
Az első világháborút követő esztendők a tapasztalatok feldolgozásának az évei. Napvilágot látott az olasz Giulio Douhet „Légi uralom” című munkája, amely jelentős mértékben hozzájárult az egyes országok légierői kifejlesztéséhez, céljaik, alkalmazásuk megfogalmazásához. Az első világháború győztes hatalmai a trianoni békeszerződésben hazánknak megtiltották a légi haderő tartását, hadirepülőgépek gyártását. A pilóták gyakoroltatására, illetve új pilóták képzésére létrehozták az úgynevezett titkos légierőt. A légoltalom ugyanakkor szabadon fejlődhetett. Így viszonylag hamar, már 1935-től országszerte megkezdődött a légoltalom kiépítése.
Az intenzívebb fejlesztés, az újrafegyverkezés, a „Győri program” elfogadása után indult meg. Németország katonai erősödését látva, a magyar honvédelmi vezetés is elérkezettnek látta az időt tervének megvalósítására, hogy az ország katonailag egyenrangú legyen a hazánkat övező kisantant országokkal (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia), és megteremtse a revízió, a trianoni békeszerződéssel elszakított országrészek visszacsatolásának katonai feltételeit. 1938. március 5-én Győrben Darányi Kálmán miniszterelnök bejelenti, hogy a kormány egymilliárd pengőt fordít az ország honvédelmének fejlesztésére. Ennek az összegnek jelentős hányadát a Magyar Királyi Honvéd Légierő kiépítésére szánták. 30 millió pengő jutott a légoltalomnak is. Gyorsított ütemben indult meg a honvédelem, ezen belül a kiemelt fontosságúnak tekintett légierő fejlesztése.
1938 őszén az első bécsi döntéssel Magyarország visszakapta a Felvidék magyar lakta területeit. A honvédség különösebb atrocitások nélkül vonult be a visszaadott területekre.
Az események egyre gyorsabban peregtek. 1939 márciusában az önálló Szlovák Köztársaság kikiáltásával felbomlott Csehszlovákia. Március 15-én Hitler csapatai bevonultak Prágába. A Wehrmacht által megszállt országrészt Cseh és Morva Protektorátusként bekebelezte a Német Birodalom. Horthy az így kialakult helyzetben parancsot adott a Magyar Királyi Honvédségnek Kárpátalja megszállására. Csapataink néhány nap alatt mindenütt elérték az ezeréves közös magyar–lengyel határt.
Kárpátalja visszacsatolása során előrenyomuló csapataink Szobránc térségében megütköztek az akkor megalakulóban levő szlovák állam csapataival és légierejével. 1939. március 16-a és 24-e között több légi harcban saját veszteség nélkül lelőttek legalább 9 szlovák repülőgépet. Bombázóink pedig az iglói repülőtérre mért csapással a földön semmisítettek meg 17 szlovák harci repülőgépet. Az első háborús bevetését a Magyar Királyi Honvéd Légierő sikerrel teljesítette.
1939. szeptember elsejével Németország megtámadta, majd alig háromhetes „villámháborúval” lerohanta Lengyelországot. Kitört a második világháború. A harcok elérték az ország északkeleti határát. A magyar határra a Kelet-Lengyelországot, Galíciát megszálló szovjet csapatok zárkóztak fel. A széthulló Lengyelországból több mint százezren menekültek Magyarországra. A közvetlen háborús veszély hatására az ország politikusai és katonai vezetése felgyorsította a honvédség, a légierő és a légoltalom fejlesztését. A veszélyeztetett városokban erőteljes óvóhely-építkezés kezdődött.
A politikai célkitűzéseknek megfelelően, 1940 nyarán napirendre került az elcsatolt erdélyi területek visszaszerzése. Miután szovjet nyomásra június végén Románia visszaadta a Szovjetuniónak Besszarábiát és Észak-Bukovinát, a magyar kormány is elérkezettnek látta az időt tervei megvalósítására, ha szükséges, akár fegyveres nyomással is. Mozgósították és felvonultatták a honvédséget. A légierő kitelepült a hadirepülőterekre. A felfokozott politikai légkörben mindkét fél részéről több komolyabb légi atrocitás is történt. A Német 8Birodalom azonban nem engedhette meg, hogy érdekterületén háború törjön ki Magyarország és Románia között. Ezért először tárgyalóasztalhoz ültette a két ország képviselőit, majd látva a Turnu Severin-i tárgyalások sikertelenségét, Olaszországgal együtt békebíróként lépve föl, a második bécsi döntéssel Észak-Erdélyt visszacsatolta Magyarországhoz. Az erdélyi bevonulás során, 1940 szeptemberében a honvéd légierő kijelölt alakulatai erdélyi repülőterekre települtek át. A bevonulás és áttelepülés során néhány kisebb repülőesemény történt.
A Magyar Királyi Honvéd Légierő és a légoltalom első háborús – bár mind mennyiségileg, mind minőségileg csekély jelentőségű – bevetésére 1941 áprilisában a Délvidék visszaszerzését célzó hadműveletek alkalmával került sor. A jugoszláv légierő több városunkat – Szeged, Pécs, Siklós, Szentgotthárd stb. – katonai célpontjait (vasútállomás, repülőtér) bombázta, valamint támadta az ország területén átvonuló német csapatokat. A magyar légvédelem több támadó jugoszláv repülőgépet lelőtt. Budapesten a második világháború során először 1941. április 6-án 18 óra 01 perckor rendeltek el légiriadót. A magyar légierő is több bevetésben támadta a jugoszláv katonai célpontokat, és tevékenyen kivette részét a bácskai harcokból. A háború befejező szakaszában több jugoszláv repülőgép – átrepülve hazánk felett – a Szovjetunióba szökött.
1941 nyarán a német hadigépezet a Szovjetunió ellen fordult. Június 22-én Németország, Románia és Finnország csapatai megtámadták a Szovjetuniót. 22-én a reggeli órákban a Magyar Légierők Parancsnoksága készültséget rendelt el a honi légvédelem és légoltalom részére. A vadászszázadok egy részét az ország északkeleti térségébe vonták össze. Az első két nap után – az akkor mozgósított és még gyakorlatlan – légvédelmi figyelőőrsök viszonylag élénk légi tevékenységet jelentettek az ország határaitól északra. 25-én az azonosíthatatlan gépek már többször berepültek Magyarország légterébe. 26-án ez a tevékenység fokozódott. 12 órakor a Rahó–Budapest között közlekedő gyorsvonatot Tiszaborkút térségében három, felismerhetően szovjet vadászgép alacsonytámadással végiggéppuskázta. Hárman életüket vesztették, többen megsebesültek.
Tizenhárom óra után néhány perccel három, felségjelzés nélküli bombázógép 29 bombát dobott Kassára. A városban harmincketten meghaltak és kétszáznyolcvanan megsebesültek. Miután a Kassa elleni bombatámadás volt hazánk hadbalépésének közvetlen kiváltó oka, és a bombázás körülményei mindmáig tisztázatlanok, mi is nagyobb teret szenteltünk e támadásnak. A kérdést elsősorban technikai oldalról – repülőgépek, bombák, a bombavetés módja, a rombolás mértéke, jellege – közelítjük meg, és arra a következtetésre jutottunk, hogy minden valószínűség szerint szovjet repülőgépek vetették le halálos terhüket a városra, valószínűleg tévedésből.
A magyar hadüzenetet követően több északkeleti, keleti városunkat kisebb erejű szovjet légitámadások érték (Tiszaújlakot, Csapot, Szászrégent, Nagybányát, Komáromot, Érsekújvárt és Kovásznát). Ezt követően az arcvonal gyors távolodásának következtében megszűntek a további bombázások, 1942 nyaráig nem repültek be ellenséges gépek az ország légterébe.
1942 nyarán megkezdődtek a brit légierő gépeinek távolfelderítő repülései. A RAF SAAF 60. Squadronjának Mosquito típusú repülőgépei légifelvételeket készítve, nagy magasságokban repültek át az ország légterén. 1942. szeptember 4-én váratlan szovjet bombatámadás érte Budapestet. A szovjet távolbombázó kötelékek három hullámban támadták a fővárost. A bombák Kispesttől Városmajorig, illetve Rózsadombig rendszertelenül hullottak a városra. Az áldozatok száma: 11 halott és 61 sebesült. Szeptember 9-éről 10-ére virradó éjszaka megismételt támadás kevésbé súlyos következményekkel járt. A váratlan támadást követően ugyanis azonnal elrendelték a teljes légvédelmi és légoltalmi készenlétet. Elsötétítették a fővárost és az egész országot. A továbbiakban pedig gyökeresen átszervezték, korszerűsítették a teljes légvédelmi és légoltalmi rendszert. Meggyorsították az óvóhely-építkezéseket. Nagyrészt az ekkor hozott intézkedések következetes megvalósításának köszönhető, hogy 1944 nyarán, a sorozatos bombatámadások időszakában a légoltalom – és lehetőségeihez képest a légvédelem – is eredményesen tevékenykedett.
A szövetséges – angol, amerikai – légierők 1943-ban kezdték meg Németország rendszeres, nagymértékű bombázását. 1943. január 14–26-a között a casablancai konferencián született meg a döntés, hogy Észak-Afrika, majd Olaszország területéről kiinduló támadásokkal új légi hadműveleti irányt, légi második frontot hoznak létre. A feladata Dél- és Közép-Európa (Magyarország is) bombázása volt. A Casablancában elfogadott CBO-terv (hadászati bombatámadások terve) az amerikai bombázóerők felfejlesztését négy ütemben írta elő. A negyedik ütemet 1944. március végére kellett befejezni.
1943. augusztus 11-én 177 Liberator típusú bombázó pusztító erejű légi csapást mért Ploieştire, miközben közel 30%-os veszteséget szenvedett. Augusztus 13-án délelőtt az amerikai légikötelékek bombázták a bécsújhelyi (Wienerneustadt) Messerschmitt repülőgépgyárat. A támadó kötelékek átrepültek Nyugat-Dunántúl felett. Ekkor még nem hullott Magyarországra bomba, de gyakorlatilag a légi háborút kiterjesztették hazánkra.
A Ploieşti és Bécsújhely elleni támadásokat követően felmerült, hogy Budapestet nyilvánítsák nyílt városnak. De ezen túlmenően is több hatékony intézkedés született a légvédelem és légoltalom harckészültségének fokozására. 1943. október 1-jén ismét nagyerejű amerikai légitámadás érte Bécsújhelyet. A Nyugat-Magyarország felett átrepülő amerikai kötelékeket Kőszeg térségében német vadászok támadták meg. Egy amerikai repülőgép magyar területre zuhant. Október 24-én az amerikaiak megismételték a Bécsújhely elleni támadást.
Időközben még augusztus 24-én Québecben a szövetségesek elhatározták a CBO-terv kiterjesztését a Földközi-tengerre és Közép-Európára. Ennek következményeként 9októberben Észak-Afrikában egy új amerikai légi hadsereg szervezése kezdődött. A megalakuló 15. AAF (Légi Hadsereg) fő feladata Közép- és Délkelet-Európának bombázása volt. 1944. március 31-ig 21 bombázó- és 7 vadász-grouppal (csoporttal) kellett feltölteni, azaz mintegy 1500 db bombázóval és 800 db vadászrepülőgéppel nőtt a létszámuk. A 8. Brit Hadsereg olaszországi sikereinek eredményeként 1943 végén lehetővé vált a 15. AAF áttelepítése Dél-Olaszországba. Bari és Foggia térségében hatalmas repülőtér-építkezés kezdődött. December végéig 45 repülőtér készült el. A NAAF által 1943. november 14-én kiadott direktíva előírta a következő hónapok fő bombázandó célpontjait: Ploieşti, Szófia pályaduvara, Bécsújhely, Augsburg, Budapest, Csepel, Győr és Brassó repülőgépgyárai. 1944 elején a 15. AAF áttelepülését követően berendezkedett Dél-Olaszországban. Fölkészült a Közép-Európai célok bombázására.
Magyarországon 1944 elején meggyorsították a honi vadászszázadok Me–109 G4-es (Bf–109 G4) típusú vadászrepülőgépekkel való felszerelését és a pilóták átképzését. Hazánkban ekkor telepítették az első lokátorokat.
1944 februárjától mind többször repültek át Dunántúl felett németországi célokat támadó amerikai kötelékek. Március 17-én az amerikai kötelékek ellen bevetették a magyar 2/1-es vadászszázadot. A magyar repülőgépek a Balaton északi szegélye felett támadták meg – a történelemben először – az amerikaiakat. A támadás során két magyar vadászrepülőgépet lelőttek. Mindkét pilóta hősi halált halt.
1944 elején a várható bombatámadások elleni védelem hatékonyságának további fokozására megszervezték a főváros és a nagyvárosok körzetében a légoltalmi katonai műszaki gépesített zászlóaljakat. A későbbiekben ezek az alakulatok bizonyultak a magyar légoltalom legütőképesebb egységeinek. Az ország légi riasztási és tájékoztatási rendszerét is újjászervezték.
Április 3-án délelőtt bombázta először a 15. AAF kilenc Bomber Group erővel Budapestet és környékét. A nagyerejű támadás fő célpontjai a Ferencvárosi rendező pályaudvar és a Csepel-szigeti Horthy-ligeten épült Dunai Repülőgépgyár, valamint a csepeli Weiss Manfréd Repülőmotorgyár voltak. A pontatlan célzás miatt azonban széles szórásban, nagy pusztítást okozva a László Kórháztól Soroksárig hullottak a bombák.
A brit 205. Bomber Group aznap éjszaka megismételte a támadást. Április 3-án 1073-an vesztették életüket és 526-an sebesültek meg. A támadást követő órákban a légoltalom a mentéssel párhuzamosan megkezdte a főváros veszélyeztetett kerületei lakosságának kitelepítését, megszervezték az egészségügyi ellátását, a kibombázottak elhelyezését, a rászorultak elhelyezését és segélyezését stb. Fokozták a légoltalom és légvédelem készültségét. Néhány napos szünet után, április 12-én éjszaka a britek, majd 13-án délelőtt az amerikaiak támadták a fővárost. 13-án a bombázás fő célpontja a Me–109-eseket gyártó győri Magyar Waggon- és Gépgyár volt. Ekkor Győrben 564-en haltak meg, és 1132-en sebesültek meg.
Magyarország ezt követően a szövetséges légierők rendszeres támadásainak színtere lett. Könyvünkben e támadások históriáját kísérjük figyelemmel és adjuk közre, mindkét oldalról a résztvevők elbeszélése, a dokumentumok, a tények és a sokoldalú kutatások alapján.
