Szeptember 1-je

Teljes szövegű keresés

Szeptember 1-je
Szeptember 1-jén egy kisebb kötelék 99 rombolóbombával ismét a szolnok vasúti hidat próbálta megsemmisíteni.740 Bombák hullottak Szajolra, Mezőtúr vasúti hídjára és Berettyóújfalura is. Ezt követően nagy erejű támadás érte Debrecent, 250 rombolóbomba pusztított a városban. A halottak száma: 722 fő, ebből mintegy 600 az állomáson tartózkodó, szabadságra igyekvő német katona volt.741 Meg kell jegyeznünk, hogy más forrás híján ezt az adatot nem állt módunkban érdemlegesen ellenőrizni, így teljes hitelessége kétséges. Mindenesetre aznap Mustangnak jelentett gépek támadták a debreceni repülőteret is. Előfordulhat, hogy az adatok egybeesnek, így a korabeli veszteségi jelentések fedik egymást.
740 A Szolnokra vonatkozó összes további adatunk forrásai: PVOP KLSz. 584/E 25–030/59. szám. – A polgári védelem Szolnok megyében: I. m. – Borus József: „A szolnoki pályaudvar bombázása, 1944. június 2-án” Jászkunság, 1980/1–2. szám, 73–80. old., ezért nem térünk ismételten vissza Szolnok város esetében a forrásokra.
741 PVOP, KLSZ. 584/E 25–030/61. szám.
Egy kisebb kötelék a nagykárolyi vasútállomást bombázta, s a mellette levő „Erdélyi Olaj, Szappan és Vegyicikk Gyárat”, amely 2 rombolóbomba-telitalálattól súlyos károkat szenvedett. Egy ember megsebesült. A kár nagysága elérte a mintegy 17,5 millió pengőt. A város tényleges veszteségadatait nem sikerült fellelni.742
742 HLT, HABOB. 124/1944. szám.
Ernest H. Beverly alezredes, a 325. FG ötvenegy Mustang típusú gépe élén 08 óra 31 perckor érkezett a debreceni repülőtér fölé. 40 vadászgép támadta a repülőteret, tizenegy pedig 1500 méter magasságban biztosított. A kis magasságban repülő Mustangok előtt egy Me–410-es és három Ju–52-es emelkedett a levegőbe a repülőtérről. Beverly alezredes az eléje emelkedő Me–410-est egy hosszú sorozattal lelőtte. Bruce Cobb főhadnagy egy, Schmerbeck főhadnagy két Ju–52-es lelövését jelentette.
Az alacsonytámadás során – jelentéseik szerint – 59 ellenséges repülőgépet – 19 db He–111-est, 11 db Ju–88-ast, 11 db Ju–52-est, 8 db Me–210/410-est, két Me–323 Gigantot, egy He–177-est, egy Me–109-est és hat nem azonosított típusú egy és kétmotorost – semmisítettek meg vagy tettek harcképtelenné a Mustangok.
A repülőtér légvédelmi tüzérsége négy amerikai vadászgépet talált el. Benjamin H. Emmerts és Lewel B. Steere hadnagyok gépei kigyulladtak, s a pilóták ejtőernyővel menekültek a lángok közül. A másik két Mustang sérülten visszatért támaszpontjára.
A 304. Wing három köteléke a 31. FG 45 db Mustangjának kíséretében Bihardiószeg felett fordult Debrecen irányába. A támadást vezető kötelék a pályaudvar – a célpont – mellé repült, és bombaoldás nélkül fordult ki a város fölül, hogy újból kezdje a célpontra repülést. Ez a váratlan esemény annyira megzavarta a másik két köteléket, hogy harcrendjük felbomlott, és 45 percig köröztek Debrecen légterében egymást akadályozva a bombázásban. Végül rendezték a kötelékeket és 11 óra 45 perckor megkezdődött a debreceni pályaudvar bombázása. A pontatlan és mérsékelt légvédelmi tüzérségi tűzben a 456. BG 42 51565 számú B–24J bombázóját találat érte. Hét ejtóernyő nyílott ki a füstölve süllyedő Liberator nyomában.744
744 Simpson HRC.: 31. Fighter Group Mission Report, 1. September 1944. Továbbá: a 243. sz. jegyzet.
Watson őrnagy az 52. FG negyvenöt Mustangjával az 55. Winget kísérte. A Liberatorok Mezőtúr, Szolnok és Szajol közlekedési célpontjaira szórták bombáikat. Szolnok felett egy árva Me–109-es zuhant át a bombázók egyik kötelékén, majd földközelben eltűnt. Az 52. FG tizenöt gépe a bombázók mellett maradt, harminc különböző irányokba, földi célpontok keresésére indult.
Tyler őrnagy rajával Szolnok közelében földközelbe ereszkedett, és délnyugati irányba haladva 11 óra 20 perckor a kecskeméti repülőtéren felgyújtott egy Me–323 Gigant szállítógépet. Tíz perccel később a kiskőrösi vasútállomást géppuskázta a négy Mustang. 11 óra 40 perckor a szekszárdi vasútállomásnál kötöttek ki. Több rácsapással lőtték a mozdonyokat, szerelvényeket, és az állomásról kigördített vagonokat.
Wilson hadnagy egyik rácsapása kissé „mélyre” sikerült, vagy egy mozdony robbant fel alatta, vagy valamilyen szállítmány. Gépe alsó részét erős ütés érte, élesen kifordult, s már közölte is észrevételét és elhatározását. A hűtője sérült meg, a motor túlmelegedett, kényszerleszállást kellett végeznie. Kiválasztott egy simának látszó és megfelelő hosszúságú füves területet, és hasra tette a füstölgő Mustangot. Kiszállt, körbetekintett és próbálkozott megbarátkozni a hadifogság gondolatával.
A felette keringő Mustangok közül az egyik kivált, kiengedte futóit, és lapos szögben, húzatva közeledett az alkalmi leszállóhely felé. Exum őrnagy volt, a földre kényszerült hadnagy géppárparancsnoka. A merész leszállást követően gyorsan betuszkolták magukat a Mustang szűk kabinjába, és nyaktörő mutatványnak beillő bukdácsolással, szórványos puskatűz kíséretében 184felszálltak. Mindez valahol Bonyhád, Izmény vagy Nagymányok határában történt.
Miután Tyler őrnagy szétlőtte a földön fekvő Mustangot, haza indultak – négyen, három vadászgéppel. A túlzsúfolt Mustang két pilótájával szerencsésen landolt Madnában.745
745 Simpson HRC.: 52nd Fighter Group Mission Report, 1. September 1944.
A támadások súlypontja az ország középső és keleti területeire tevődött át. Augusztus 20-át követően szinte nem volt „csendes” nap.
A főváros és az ország több városa elleni súlyos, júniusi–júliusi–augusztus eleji bombázások és a szeptemberi szünet nélküli sorozatos bombatámadások megrázták az ország népét. Mindenki mentette a menthetőt, a bombázások ártatlan áldozatait, az embereket, az asszonyokat, a gyerekeket. A légoltalom mentő-, helyreállító erőinek soraiban megtaláljuk egymás mellett a hatósági vagy önvédelmi szervezetekbe bevont munkásokat, a munkaszolgálatosokat éppúgy, mint a Légoltalmi Liga „leánygárdáját”. Vállvetve dolgoztak. Nem az egymást érő honvédelmi miniszteri elismerések, dicséretek746 voltak tetteik igazi mozgatórugói, hanem az akkor már megnyilvánvaló békevágy, az ország jövőjének féltése. Románia kiugrása és az a tény, hogy a háború elérte Magyarországot, válságos helyzetet teremtett az országban.
746 HLT, M. kir. HM. 124. 783. szám/eln. 35–1944., és Riadó, 1944. évf. 18. szám.
Szeptemberre a szövetséges légierők céllistájának első helyére a magyarországi – és a hónap elején még az észak-jugoszláviai – vasúti csomópontok és hidak kerültek. A 15. AAF teljes erejével a magyarországi vasútvonalakra zúdult.
Szeptember 3-án a 304. Wing négy köteléke 59 db Mustang kíséretében repült az ország légterébe. Két köteléke 10 óra 50 perckor a szegedi Tisza-hidat, másik kettő 10 óra 55 perckor a szolnoki Tisza-hidat bombázta.747 Ez utóbbit eredménytelenül. Ez volt a hatodik amerikai légitámadás Szeged ellen. Ennek során 42 db gép, 130 rombolóbombát dobott le. Hatását és következményét tekintve ez volt a legpusztítóbb bombázás, amiben a pontossága is szerepet játszott. Három centruma volt. Az Alsóvároson kisebb károk voltak, itt a Paprika utcában három ház kapott találatot. A vasúti híd ekkor pusztult el. Nyolc bombatalálat érte, aminek következtében a 2.–3. pillér közötti része a Tiszába omlott. A szegedi oldal töltésrendszerét 8, az újszegedi árteret 27, az újszegedi töltésrendszert 3 találat érte, mind a híd közvetlen közelében robbant. A gyermekklinika, melyből előző napokban költöztették ki a gyermekeket Alsóközpontba (Mórahalomra), 7 találatot kapott, s teljesen romba dőlt.
747 Simpson HRC.: 332 nd Fighter Group Mission Report, 3. September 1944.
A bombázás harmadik centruma Csillag tér környéke volt. Itt a Kereszt utca–Lugos utca–Etelka sor–Körtöltés által határolt 8 utcára 12 rombolóbomba hullott. Összesen 64 ház dőlt össze és 158 sérült meg, 50 halottat és 50 sebesültet számoltak meg. Ezt a körzetet már másodszor bombázták.

Az 1944. IX. 1–10 közötti országos kárhelyek
Itt volt egy Csillag téri kis házban a németek 727-es számú katonai rádióállomása. Ezt először a MÁV Üzletigazgatóságban 185szerelték fel, de a nyár folyamán ide telepítették át. Ez az adóállomás a balkáni német hadseregcsoport és Bécs között tartotta a kapcsolatot.
Az árvízvédelmi művekben is jelentős károk keletkeztek.748 A szegedi vasúti, Tisza-híd lerombolásának következménye mégsem volt olyan súlyos, mint gondolták, ugyanis az algyői hidakat nem támadták. Így nem következett be nagyobb forgalomkiesés.
748 Kanyó Ferenc: I. m. 64–65. old.
A szövetségesek bombázásokkal az egész háború alatt csupán a szegedi Tiszán átívelő vasúti hidat és korábban az újpestit tudták véglegesen kikapcsolni a forgalomból, de mivel az algyői vasúti Tisza-hidat nem bombázták, lényegében a vasúti forgalom Szeged térségében folyamatos volt.
3-án délelőtt egy kisebb kötelék a szolnoki vasúti hidat is bombázta, és bár 27 rombolóbombát vetettek a célra, nem értek el eredményt.
Szeptember 5-én volt a nyitánya annak a többhetes, szeptember végéig tartó, főváros elleni támadássorozatnak, amely az északi és a déli összekötő vasúti hidak lerombolását tűzte ki célul. A fővárosi összekötő vasúti hidakat az 5. Wing B–17-esei bombázták. A B–17-esekhez Városlőd fölött csatlakozott a 332. FG 54 db P–51-es Mustangja. Veszprém felett a 14. FG 24 db Lightningje erősítette a „felesleges” védelmet. „Felesleges” volt, mert sem magyar, sem német vadászgépek nem zavarták a bombázókat. Budapest közelében kilenc Lightning a B–17-eseket megelőzve kioldotta 36 db fémcsíkokkal teli lokátorzavaró bombáját. A támadás során sok romboló- és gyújtóbomba telitalálata következtében kigyulladt a IX. kerület Soroksári út 43. sz. alatti Hungária Gőzmalom, és teljesen kiégett. Nagyon súlyos károk érik a Boráros tér és a Bakách tér környéki lakóházakat is. A Haditudósító Század által készített korabeli filmfelvételeken nagyon jól láthatók, hogy a valószínűleg 500 fontos rombolóbombák szinte a földszintig átütve, 3–4 emeletes lakóházakat robbantottak fel. Kiszakították és elpusztították a házak utcai frontját és a robbanás központja fölötti emeleteket. A légoltalmi mentőalakulatok elsősorban az óvóhelyeken bentrekedteket és a sebesülteket mentették. A mentésbe bekapcsolódott lakosság pedig a megmaradt ingóságokat, értékeket szedte össze.749 Találatok érték az újpesti Népszigeten a M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási Rt. telepét is, és súlyosan megrongálódott a Kispesti Selyemszövő Gyár. A részletes veszteségadatok nem kerültek elő. A hidak épek maradtak.
749 Az eredeti dokumentumértékű felvételek másolatai a MAFILM Katonai Stúdió és a PVOP birtokában vannak. Több új polgári védelmi oktató- és dokumentumfilmbe kerültek beépítésre, a Keleti pu. 1944. június 27-i bombázásáról készített felvételekkel együtt. PVOP KLSz 584. szám nélküli jelentés.
A 304. Wing, az 1. FG 26 db Lightningjének fedezete alatt 270 rombolóbombát vetett a szolnoki vasúti hídra, és megrongálta azt. Az 55. Wing – a 325. FG 47 db Mustangjának védelmében – a szobi dunai vasúti hidat eredménytelenül bombázta.
A következő napon, szeptember 6-án 542 nehézbombázó indult Nagyvárad és Nyíregyáza pályaudvarainak, a Sebes Körös vasúti hídjának és a Laskovar térségében összevont német harckocsik és csapatok bombázására.
09 óra 57 perckor Eszéknél a 31. FG 45 db Mustangja zárkózott fel az 55. Wing négy kötelékéhez. 10 óra 25 perckor Kiskunfélegyházától északnyugatra a 325. FG 44 db Mustangja csatlakozott hozzájuk, Hajdúnánás felett fordultak rá a nyíregyházi pályaudvarra a Liberatorok.
11 óra 10 perctől a mintegy száz bombázó, három hullámban, kötelékben támadta a várost. A bombázók elérve a debreceni és a szerencsi vasútvonalakat, délkeletre kanyarodva, a vasúti vágányok irányát követve vetették le bombáikat. A „szőnyeg” eleje célt tévesztve, lakatlan területre hullott, a további része a MÁV fűtőházat verte szét, súlyos károkat okozott a környező lakóházakban, majd számos 500 fontos rombolóbombával telibe találta és teljesen elpusztította a pályaudvart, a vele szemben levő házakat, három utcát, és a dohánybeváltót, ahol 16 nagy raktár teljesen kiégett. A harmadik kötelék bombái lakatlan területre, a várostól északnyugatra 3 kilométerre hullottak. A 15 perces bombázás áldozatainak száma: 80 fő. Telitalálat következtében pusztult el a pályaudvar előtti kis téren – a kisvasút és villamos végállomásánál – levő árokóvóhely. A sebesültek pontos száma ismeretlen.750
357750 Bene János-Reszler Gábor: A nyíregyházi tűzoltóság 100. éve. Nyíregyháza, 1984. 48–49. old., továbbá a szerző saját korabeli tapasztalatai.
A bombázás után a 31. FG két százada felhagyott a kíséréssel. A 307. század Nagyvárad felé vette útját, s ezzel a kitérővel a hazatérés útvonalán pusztították a járműveket a közutakon, mozdonyokat és vasúti szerelvényeket a pályaudvarokon vagy a nyílt pályán, repülőgépeket pedig a leszállóhelyeken.
A 309. század 17 db Mustangja nyugati irányba fordult. A Dunát átrepülve, földközelbe ereszkedtek, és 12 óra 15 perckor alacsonytámadást intéztek a székesfehérvári és a börgöndi repülőterek ellen. Jelentésük szerint megsemmisítettek egy Me–109-est, egy Mc–202-est (valószínűleg Héja vagy Aradó 96-os) egy He–111-est és egy kétfedelű repülőgépet. Megrongáltak egy Me–109-est, egy He–111-est, három Fw–190-est, két egymotoros és három kétmotoros, nem azonosított típusú repülőgépet. Ezután a tizenhét Mustang végigrepült a Balaton déli partja mentén, Balatonszentgyörgynél „ráültek” a kanizsai vasútvonalra, s így érkeztek a nagykanizsai pályaudvar fölé. 15 „aktív”, tehát befűtött mozdonyt láttak a pályaudvaron, amelyekből tizet megsemmisítettek vagy megrongáltak, egy tartálykocsi felrobbant, további hat megsérült.751
751 Simpson HRC: 31., 325. Fighter Group Mission Report, 6. September 1944. Mint a 243. sz. jegyzet.
Szeptember 10-én ismét Bécs ellen fordult az amerikai légierő, a bevetett 477 bombázóból 344 támadta a bécsi raktárakat, két olajfinomítót és ipari célpontokat. Az 5. Winget biztosító 325. FG négy vadászgépe 11 óra 30 perckor a szombathelyi repülőteret géppuskázta, jelentésük szerint kilenc Me–410-est semmisítettek meg a földön. Egy kisebb kötelék – a főerőkből kiválva – Körmend vasútállomását bombázta.
Szeptember 13-án a 15. AAF 350 db bombázója a dél-lengyelországi Blechhammer Auswitz, Odertal olajipari célpontokat és a Krakkó–Auswitz vasútvonalat támadta. A Szilézia fölül visszatérő kötelékekkel csaknem egyidejűleg északkelet felől B–17-esek repültek be Magyarország légterébe, és Diósgyőr ipartelep bombázása után olaszországi támaszpontokra szálltak le. Ezek a 8. AAF Frantic-kötelékei – a 96. és 452. BG a 20. FG 64 db Mustangjának kíséretében – még 11-én indultak angliai támaszpontokról, bombázták 186Chemnitz fegyvergyárát, majd ukrajnai támaszpontokon szálltak le (Poltava, Mirgorod, Pirjatyin).
Szeptember 13-án Diósgyár ellen 74 db B–17-es és 63 db P–51-es indult ezekről a szovjet támaszpontokról. A Mustangoknak Huszt felett kellett volna a bombázókhoz csatlakoznia, de a B–17-esek 15 perccel a tervezett időpont előtt értek Huszt fölé, így a kísérővadászok csak Miskolc felett érték őket utól. A vadászok 13 óra 00 perctől 13 óra 25 percig biztosították Miskolc légterét, majd a bombázókat követve Olaszországba repültek. A bombázás pontatlan volt és nem sok kárt tett a DIMÁVAG-ban, az ágyúgyártás ütemét alig csökkentette. A kötelék – 72 db B–17-es és 59 db P–51-es gépe – 17-én indult vissza Angliába Olaszországból, a „háromszög” harmadik oldalán. Ezzel befejeződött a „Frantic VI.”752
752 Simpson HRC.: 8. Army Air Force, 20. Fighter Group Mission Report, 13. September 1944. – Mint a 243. sz. jegyzet.
Diósgyőr bombázásával egy kilencnapos támadássorozat indult Magyarország ellen. Szeptember 13. és 21. között 13 légitámadás érte az ország főbb közlekedési csomópontjait – így Debrecent, Szegedet –, a dunai és tiszai átkelőhelyeket. Golovanov marsall – a szovjet távolbombázó repülőerők, később a szovjet 18. hadászati légi hadsereg parancsoka – II–4-es, B–25-ös, a Li–2-es és a C–47-es szállító repülőgépekből átalakított bombázói hét éjszakai légitámadást intéztek Budapest, Csap, a tiszántúli vasúti, közúti csomópontok és német csapatösszevonások ellen. A szovjet távolsági bombázók Umanyból, a Vinnyica közelében levő Kalinovka és a Bukarest közelében levő Osiori repülőtérről indultak.753 Ezzel egy időben a 15. AAF négy, a 8. AAF pedig további egy bevetésben bombázott magyarországi célpontokat.
753 Rajninec Juraj: Letecká Pomoc SNP. – Letectvi + Kosmonautika. 1984. 18. sz. 27. old. (Csehszlovákia) A Nagy Honvédő Háború története 1941–1945., IV. k. 342. old. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1966. A szovjet fegyveres erők ötven éve. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1969. 382. old.
A hadászati célnak megfelelően megváltozott a bombázások „menetrendje” is. A szeptember elejéig csak szórványos éjszakai bombatámadások rendszeressé váltak. Az elkövetkező napokban az egymást követő nappali-éjszakai bombatámadásokat néhány esetben csak az időjárás gátolta. Szünet nélküli támadásokkal akarták felőrölni a lakosság erkölcsi ellenállásának összes tartalékát, és figyelmeztetni, illetve rákényszeríteni az ország vezetését a háborúból való kilépésre, a feltétel nélküli fegyverszünet elfogadására.
Az éjszakai bombatámadások elhárításában részt vettek a Romániából kiszorított, Magyarországra áttelepült német éjszakai vadászok, valamint Ferihegyről és Tápiószentmártonból az NJG–100. ezred 3., 4. és 6. századai Ju–88G gépeivel, Szombathelyről a III/NJG–6 két, a bácskai Hódság (Odzaci) tábori repülőteréről pedig egy század Me–110G–4 típusú éjszakai vadászgépekkel. Az északkelet magyarországi célpontokat támadó szovjet éjszakai bombázók ellen Mielec repülőtérről az NJG–100., 2. századának Ju–88G vadászgépeit is bevetették.
1944-ben a főváros elleni első szovjet éjszakai bombatámadás nyitányaként Budapesten szeptember 13-án 20 óra 45 perckor jelezték a légiriadót a szirénák. A korabeli adatok szerint mintegy 300 szovjet gép támadta a fővárost. (A szám valószínűleg túlzott. A megjegyzés a szerzőtől.)
Az első bombák 21 óra 04 perckor hullottak le. A bombázás 58 percig tartott. A támadás fő célpontjai: valószínűleg a Józsefvárosi, Magdolnavárosi, a Ferencvárosi és a Nyugati pályaudvarok, illetve a Kőbánya alsó teherpályaudvar, valamint a IV. kerület ipari negyede voltak. De a pontatlan célzás miatt a valóságban az I., II., V és XIV. kerület kivételével, minden kerületre hullott bomba. Ezenkívül még Kispestre, Rákospalotára, Pestszentlőrincre, Pestszenterzsébetre, Csepelre, Mátyásföldre, Sashalomra is jutott belőlük. Budapesten 13-án, a peremvárosokban 15-en haltak meg. Az összes sebesültek száma: 47 fő. A bombázást az addig végrehajtott éjjeli támadáshoz hasonlóan – a nagy szóráskép jellemezte. Megjegyzendő, hogy a Józsefvárosi kivételével, a többi pályaudvar nem szenvedett komolyabb kárt.
Másnap, 14-én egy kisebb kötelék a tatai állomást, majd este a fővárost bombázta. A Budapestet ért 19. légitámadás 21 óra 29 perckor kezdődött (a légiriadót 20 óra 51 perckor rendelték el). A magyar jelentések szerint ismét mintegy 300 szovjet gép bombázta a várost. Kivétel nélkül minden kerületre jutott bomba. Szám szerint a legtöbb (39 romboló és 2 gyújtó) a III., valamint a XIII. (25 romboló, 4 gyújtó) kerületeket érte. A Magyar Textilgyár kigyulladt és az újlaki Téglagyár megrongálódott. Találatot kapott még a XIII. kerületben a „Skanis” Gép- és Fémárugyár, a Strifler Béla Sejtbőrgyár, a VI. kerületben a Láng Gépgyár hordóüzemében nagyon súlyos károk keletkeztek. Az EMAG Gazdasági Gépgyárat a Váci úton 5 rombolóbomba-telitalálat érte, hatalmas tüzet és 70%-os termeléskiesést okozva. Újpesten Wolfner-féle bőrgyárban (Váci út) a kár 100% volt. A további termelés lehetetlenné vált. A károk a Helmich Villamossági és Gépgyárban súlyosak, a Leizer Vegyigyárban kisebbek, a Dénes-féle mechanikai szövőgyárban nagyon súlyosak voltak. Ez utóbbi szintén beszüntette a termelést.
A légitámadások fő célja – a nagy szórás ellenére egyértelműen megállapítható – a főváros északi része, a III., V., XIII. kerület, valamint Újpest, Váci úti részeinek támadása volt. A halottak száma 15, a sebesülteké 45 fő. 210-en váltak hajléktalanná.
Szeptember 15-éről 16-ára virradó éjszaka nagy erejű szovjet éjszakai támadás érte Debrecent. Mintegy 1800 db 20–25 kg-os romboló-, valamint számtalan világító- és gyújtóbomba hullott a városra. Négy hatalmas és nagyon sok kisebb tűzfészek keletkezett. Messze a környéken látható volt, hogy égett a város.
A rendfenntartó szolgálat tagjai a tűz miatt a város előtt állították le a járműveket. A tűz fénye még ott is megvilágította a környéket. Csak a hajnali órákban lehetett bejutni a városba, amikorra a tűzoltóknak és a légoltalomnak sikerült a tüzeket lokalizálni és a kisebb tűzfészkeket elfojtani, eloltani. A bombázás szinte az egész városra kiterjedt. Pontos célpontjait a nagy szórás miatt nehéz egyértelműen megállapítani. Feltehetően a pályaudvart támadták. A halottak száma: 100 fő.
Másnap, szeptember 17-én délelőtt a 15. AAF 440 bombázóból és 279 vadászgépből álló kötelékkel bombázta Budapestet. A korabeli légoltalmi jelentés 1600 gép támadásáról számol be. Ez nyilvánvalóan túlzó elferdítése a tényeknek.
188A 17-i bombázás a nagy károkat okozó, pusztító erejű támadások közé tartozott. A 20. légitámadást jelző légiriadó 10 óra 04 perckor hangzott fel Budapesten és környékén. Az első bombák 11 óra 25 perckor kezdtek hullani. A bombázást 12 óra 50 perckor fejezték be a 24 hullámban támadó gépek. A légiriadót 13 óra 53 perckor fújták le. Ez volt a főváros leghosszabb időtartamú bombázása. A támadás megadott célpontjai a Ferencvárosi rendező pályaudvar, a Rákosrendező, a Rákos pályaudvar és a Fantó és Shell olajfinomító voltak. A legtöbb bomba Csepelre, a Szabadkikötőre és a IX., X. és XIII., XIV. kerületekre hullott. Csepelen a W. M.-gyárakra dobott bombaszőnyeg pontatlan volt és a község egy kb. 2000 m2-es területére mintegy 70 db nagyméretű rombolóbomba zuhant. Néhány bomba célt tévesztve Budafokra esett. A Szabadkikötőt 70, a már csökkentetten termelő Shell kőolajfinomítót 100 rombolóbomba-találat érte.
A IX. kerület déli, ipari negyedében a Ferencvárosi rendező pályaudvarra újból bombaszőnyeg zúdult, valamint a Fantó miatt a Soroksári útra és körzetére is bőven jutott belőle. A pályaudvar 50 rombolóbomba-találatot kapott. A már nem termelő Fantó két telepét, a Helvey vegyigyárat, a Hungária Műtrágya és Kénsavgyár telepét 52, a Tűzszertárat 30 db rombolóbomba-találat érte, de érdemi kár és veszteség nem volt. Természetesen a környezetre, a lakóházakra és más, közepes és kisüzemekre – köztük a Sertésvágóhídra, a Merkur vegyiművekre – is sok bomba hullott.
Ez a bombaszőnyeg nagyon pontos volt. Ennek bizonyítására idézünk a találatok jegyzékéből:
– Soroksári út 106. (Helvey gyár); 108. (lakóház, két telitalálat); 110. Mechanikai Szövőgyár, (2 rombolóbomba); 114. (Rákóczi laktanya, 6 telitalálat); 118. (Fischer Hordógyár, 4 telitalálat); 120. (lakóház, 3 rombolóbomba hullott az udvarra); 130. (Reich Szappangyár, 3 telitalálat); 134. (földszintes lakóház, 2 rombolóbomba esett az udvarra); 136. (épülő katolikus templom, egy telitalálat)…
– Füleki úti – Aszódi úti lakótelep 6., 8., 10., 12., 18., 26. sz. alatti épületei megsemmisültek…
A bombázás során a X. kerületben a GANZ-gyár és a Horthy Istvánról elnevezett Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár (MÁVAG) szenvedtek súlyos károkat. A MÁVAG kára elérte a 91,2 millió pengőt. A Józsefvárosi pályaudvaron és környékén 8 rombolóbomba kisebb károkat okozott.
A Keleti pályaudvarra vetett bombaszőnyeg elcsúszott, és a VII. kerület külső részét találta el. Itt volt a legtöbb halott, szám szerint 46. A Király utca 95. számú négyemeletes lakóház telitalálatot kapott óvóhelyén 37-en pusztultak el. A főváros elleni bombázások során e házban volt lakóházi óvóhelyen a legtöbb áldozat.
Ezeket az adatokat közlő jelentés még nem volt végleges, mert jelzi, hogy kb. még 100–120 halott lehet a romok alatt. Ezeket azonban akkor még nem tárták fel.
Telitalálatot kaptak a Damjanich u. 25/a, 30., 34., 36., 41., 42., 43., 46., 52., és 54., a Peterdy utca 22., 24., 26., 34., 36. (15 sebesült, Murányi utca 42., 53., 59., Rózsa utca 4. (itt 9 halott volt), 10. Dembinszky utca 36–38., Vilma királyné út 25–27. (Gorkij fasor), és a Rumbach Sebestyén u. 2. számú házak. Sok bomba az utcákra és a terekre hullott. Tekintve, hogy ezeknek az utcáknak a nevei többségükben nem változtak, bárki egy séta során vagy a mai fővárostérképen ki tudja rajzolni a bombaszőnyeg képét, és elképzelheti pusztító erejét, figyelembe véve, hogy a ledobott bombák 500–1000 fontosak voltak. A bombaszőnyeg nagy része északkeleti irányba csúszva, a Városligetre hullott, elpusztítva az Iparcsarnokot és a Királypavilont, valamint a Közlekedési Múzeum jobb szárnyát. További találatok: Erzsébet királyné útja 114., 125., Nagy Lajos király útja 181., 183., 185, 208., 210., Czobor utca 1., 3., 4., 6., 25., 27., Lőcsei utca több háza, Ilosvai utca 17., 25., 27., 29., Szőnyi utca 6., 10/a, 10/b. Ismételjük, tudatosan adtuk közre egy-két kieső szórástól eltekintve – a teljes bombaszőnyeg helyét. Úgy véljük, hogy így kaphatnak az olvasók teljes képet arról, mit is jelentett egy-egy ilyen támadás, mekkora pusztítást okozott. A XIV. kerület külső utcáinál meg kell jegyezni, hogy a Rákosrendező pályaudvar is a bombatámadás kijelölt célja volt, ezért e helyeken feltehetően a két bombaszőnyeg összeért és egybeolvadt. A Rákosrendező pályaudvar körzetében nagyon súlyos károk érték a XIII. kerület Reitter Ferenc utca–Béke tér–Jász utca–Tahy utcai részét. A sok kisebb üzem közül egyet – mint jellemzőt – emelünk ki. Szeghő Béla vasöntő mester XIII., Béke tér 7. sz. alatti speciális öntödéjét 1944. július 2-án négy romboló- és két gyújtóbomba-telitalálat érte. Akár 60%-os (652 000 pengő, tehát jellegzetes kisüzem). Az üzem leállt. De a HABOB honvédelmi szempontból fontosnak ítélve, minden segítséget megadott a gyors helyreállításra. Szeptember 15-én 30%-os kapacitással indult meg ismét a termelése. A szeptember 17-i támadás során több telitalálatot kapott és leállt. A termelését megvizsgálva kiderült, hogy speciális öntvényei miatt bedolgozó szerepet vállaló, kulcsfontosságú üzem volt. Öntvényei jelentős szerepet játszottak olyan nagyüzemek, mint a GANZ, a MOM, az AEG Unió villamossági gyárak és a Magyar Repülőszerelvénygyár termelésében.
A fővárosban – mint említettük, nem végleges adatok szerint – a bombázás szomorú eredménye 146 halott és 71 sebesült volt. (Ehhez kell még számítani a romok alatt levő, még mintegy 100–120 halottat és sok sebesültet, akiknek a további sorsáról nincs adatunk), és hajléktalanná vált 2800 ember. A főváros környéki városok, községek veszteségadatai nincsenek birtokunkban.754 Ezen a napon Budapest légterének biztosításáról hazatérő hét Mustang alacsonytámadást hajtott végre a börgöndi repülőtér ellen, és ott megsemmisített egy Ju–87-et és egy He–111-est. További két Ju–87-est és egy Me–109-est megrongáltak. Nyolc Mustang a Balaton déli partja mentén repülve géppuskatűz alá vett négy vasútállomást, és a nyílt pályán levő szerelvényeket, mozdonyokat. A nagykanizsai állomáson kilőttek két mozdonyt, több vagont és tartálykocsit rongáltak meg.755
754 PVOP KLSz 584/E m. kir. BM 152513/1944. szept. 21. és a szám nélküli összefoglaló jelentések. HIL. HABOB. 217., 230., 236., 239., 240., 244., 245., 249., 251., 252., 253/172., 254/143/42., 255., 257., 258., 400/1944. számú jelentések.
755 Simpson HRC.: 31st Fighter Group Mission Report, 17. September 1944.
Az ország határait elérő háború és a mind reménytelenebbé váló helyzet felismerése miatt, a lakosság ellenálló 190ereje gyorsan romlott, erre utal, hogy a légoltalom mentőmunkái egyre hosszabb időt vettek igénybe. Ha a szeptember 17-i összefoglaló jelentést összehasonlítjuk a június, július havi helyzettel, szembetűnő, hogy egy nappal a támadás után a mentőmunkák nagy részét még a legfontosabb üzemekben sem fejezték be, és éppen csak megkezdték helyreállítani a közműveket, a közlekedést. E jelek a lakosság elcsüggedését jelzik. 17-én a szovjet éjszakai légierő tiszántúli közlekedési célokat bombázott.
Másnap, szeptember 18-án délelőtt ismét amerikai légitámadás érte Budapestet. Fő célpontjai: az északi és a déli vasúti összekötő hidak voltak. A 2 1. légitámadás a 10 óra 43 perckor felhangzó légiriadót követően 11 óra 34 perckor kezdődött és 74 percig tartott. A légiriadót 13 óra 42 perckor fújták le.
A déli összekötő vasúti híd körzetében elpusztultak a Hungária Gőzmalom maradványai, a Soroksári úti Duna-parti teherpályaudvart és a közraktárakat nagyon sok rombolóbomba-találat érte. A pályaudvar súlyosan megrongálódott, 22 raktár kigyulladt és leégett. Ismét megrongálódott a Weiss Manfréd Konzervgyár, több lakóház, a Persil Mosószer és Szappangyár és a Marhavágóhíd. A vasúti híd pesti hídfőjének környékére is számtalan bomba csapódott be, de a hidat jelentősebb kár nem érte.
A Duna túlsó partján a budai hídfőt és a mellette levő Kopaszi gátat, a Budafoki úti vasúti aluljárót, a Nádor-kerti vasúti aluljárót sok rombolóbomba-találat érte. Nagyobb kárt azonban csak a Budafoki úti aluljáróban okoztak, ahol a híd egy része leszakadt. A XI. kerület környező házaira és a Budafoki úti Goldberger gyárra sok bomba csapódott. A Kelenföldi erőmű megrongálódott. A vasúti hídon a forgalom azonban zavartalanul ment tovább.
Az északi összekötő vasúti híd óbudai hídfőjére 8 aknabomba hullott, az ívet megdöntötte, és a hidat felszakította. A mellette levő óbudai gázgyárban 20 rombolóbomba robbant.
Az újpesti hídfőnél 40 bomba csapódott be. A XIII. kerület hídfő melletti északi részén a Népszigeti Horthy István laktanya, valamint a Magdolna városi pályaudvar telitalálatot kapott. A Ganz Hajógyár megrongálódott.
Feltehetően megint a Rákosrendező pályaudvarra, vagy az összekötő vasúti hídra felvezető Angyalföldi pályaudvarra célzott bombaszőnyeg csúszott el.
Pontosan nyomon követhető a bombák becsapódása:
– Váci út 204., 206.;
– Unoka utca: 20., 21., 22., 23.;
– Béke utca: 2., 3., 4., 5., 6. Balzsam utca: 41.;
– Bánky utca: 30., 31., 75., 76., 77., 78., 86., 87., 88., 89., 91., 92., 93., 479. szám.
– Menyasszony utca: 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108., 109., 110., 111., 112., 113., 114., 115., 124., 125., 127., 128., 129., 130., 131., 132., 133., 134. számú házak, továbbá;
– Hajdú utca: 143., 144., 145., 146., 147., 148., 149., 150–162-ig minden ház, továbbá 163–181-ig minden ház vagy teljesen elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott. De folytatva a sort, a
– Vőlegény u. 130., 131.;
– Cimbora utca: 149–160. számú házakat hasonló sors érte.
A veszteségek: a fővárosban 10 halott, 33 sebesült. Újpesten 11 halott és 3 sebesült, Rákospalotán 7 sebesült volt.
A bombatámadás a súlyos károk ellenére sem érte el a célját, mert nem akadályozta meg a vasúti forgalmat a déli összekötő vasúti hídon, az északin pedig egy korábbi találat miatt már augusztus 23-án abbahagyták a helyreállítást, és nem volt forgalom.756 A nap folyamán a szobi vasúti hidat is bombatámadás érte.
756 PVOP KLSz. 584/E. Budapesti rendőrfőkapitány összefoglaló jelentése az 1944. szeptember 18-i nappali (21) légitámadásról. Szám nélkül. A 15. AAF felderítése észre sem vette az Újpesti vasúti híd sérülését és a helyreállítás abbahagyását.
Ugyanezen a napon (szeptember 18-án) este 21 óra 06 perckor Budapesten ismét felüvöltöttek a szirénák. A légoltalmi figyelőőrsök jelentése szerint mintegy 200 gép repült be a főváros fölé. A támadást a szovjet légierő hajtotta végre. Ez a szám is túlzottnak tűnik a ledobott bombákhoz és a károkhoz viszonyítva. Komolyabb ipari károk nem keletkeztek, csupán néhány bomba hullott Rákosrendezőre és a Magdolna városi pályaudvarra. A bombatalálatokból, a nagy szórásból csak egy hadászati célkitűzés elemezhető ki: a főváros lakossága alaposan meggyengült erkölcsi ellenálló erejének módszeres megtörése. A legtöbb kisméretű rombolóbomba és gyújtószerkezet a X., XIII., XIV kerületekre hullott. A 21 óra 14 perckor megkezdődött bombázás 23 óra 10 perckor ért véget. A főváros vesztesége a 22. légitámadás során 10 halott és 6 sebesült volt. Rákospalotára 30 bomba csapódott, 1 ember meghalt és az Arsola vegyészeti üzem leégett. Bombák hullottak még Kispestre, Pestszenterzsébetre, Csepelre, Mátyásföldre és Cinkotára.757
757 PVOP KLSz 584/E. m. kir. BM 152447/1944. szept. 20., és a szám nélküli összefoglaló jelentés.
A szinte megszakítás nélküli, változatlan hevességű légi offenzíva másnap, szeptember 19-én délelőtt az „Operation FRANTIC” utolsó mozzanataként a 8. AAF szovjet támaszpontokról induló B–17-es bombázói 400 db rombolóbombát dobtak a szolnoki pályaudvarra, a MÁV járműjavítóra és a környező lakóterületre. A bombaszőnyeg mintegy fél km2-nyi területet pusztított el, és 21 ember vesztette életét. Bombák robbantak Cegléden is. Ezzel a ,FRANTIC VII.” bevetéssel a hadművelet, az úgynevezett „ingabombázás” véglegesen befejeződött.758 A támadást végrehajtó gépek Dél-Olaszországban szálltak le és onnan repültek vissza Angliába.
758 Carter–Mueller: I. m. 457. old.
Este 21 óra 02 perckor Budapesten újra megszólaltak a szirénák. Feltehetően (nem bizonyított állításunk), a brit éjjeli bombázó- és a szovjet távolsági bombázókötelékek egyidejűleg, vagy egymást követően (ez a valószínűbb) támadtak. Mintegy 300 gépet jelentettek a figyelők. (Ez a szám is túlzottnak tűnik.) A főváros elleni 23. bombatámadás 21 óra 28 perckor kezdődött, és 38 perc múlva, 22 óra 06 perckor ért véget. A légiriadót 23 óra 05 perckor fújták le. A III., IV., XII. és XIV. kerületekre hullottak bombák. Jelentős ipari létesítményekben nem keletkezett kár. Rákospalotát 40 romboló- és 10 gyújtóbomba találta el. Hárman életüket vesztették, ketten megsebesültek. 115 193ház megsemmisült vagy megrongálódott. Bombák csapódtak még Rákosszentmihályra (9 ház) és Sashalomra (4 ház rombolódott le).759
759 PVOP KLSz 584/E. m. kir. BM. 152510/1944. szept. 21. jelentések.
A fővárosi támadással egyidejűleg szovjet éjszakai bombázók Debrecenre is csapást mértek. Mintegy 150 db kisebb méretű romboló- és sok gyújtóbomba hullott a városra. Számtalan kisebb tűz keletkezett. A tűzfészkeket a tűzoltók néhány óra alatt felszámolták. Harmincan vesztették életüket.760
760 PVOP KLSz 584/E. 25–030/1961. szám.
A légi offenzíva egy perc lélegzetvételt nem engedélyezett az ország számára. Alig távoztak az éjszakai bombázók, szeptember 20-án a délelőtti órákban ismét amerikai bombázókötelékek repültek be az ország légterébe.
Győrött – zömmel gyújtóbombával – a 304. Wing két köteléke mért csapást a vasúti pályaudvarra és környékére. A Linum Lenfonó és Szövőgyárat több száz gyújtóbomba-találat érte. A gyár teljesen kiégett, de a gépek 25%-át néhány hét alatt helyre lehetett állítani, ezért a kimentett munkagépeket áttelepítették a Ganz és Schnabel testvérek leállított üzemébe. Nagyon sok romboló- és gyújtóbomba-találat érte Keffel Ede Viaszosvászon, Bőr-, Vászon- és Műbőrgyárát is. A kár 80%-os volt, de a tüzet, miután a gyár épületei korszerű technológiával épültek, a légoltalmi tűzoltóerők hamar eloltották. Így 8–10 hét alatt helyre lehetett állítani, és újra lehetett indítani a termelést. Találatokat kapott még a Cardo bútorgyár, a Dunántúli Sertéshizlaló, a Stanffer-féle tejüzem és több más vállalat. A lakosság vesztesége meglepően csekély volt. 2 halott és 6 sebesült.
Budapesten 11 óra 56 perckor jelezték a légiriadót a szirénák. A bombatámadás 13 óra 35 perckor kezdődött és alig néhány percig tartott. Az 5. Wing B–17-esei támadtak. A két fő célpont ismét a déli és az északi összekötő vasúti híd volt. Az egyik bombaszőnyeg újból a IX. kerületi Duna-parti teherpályaudvarra és körzetére, illetve az összekötő vasúti híd pesti hídfőjére hullott, de a XI. kerületi budai hídfőnek is jutott belőle bőven. Itt egy 1000 fontos rombolóbomba-telitalálat következtében a vasúti töltést és a hidat összekötő hídrész északi oldala leszakadt. A nádorkerti aluljárót 3, a Duna-parti vasúti töltést 40, a Kopaszi gátat 19 rombolóbomba találta el. A vasúti hídon a forgalom néhány napra, a helyreállításig ideiglenesen megszakadt.
Az északi vasúti összekötő híd – bár használaton kívül volt – ismét súlyosan megrongálódott. A bombaszőnyeg a Váci út északi részére és a Népszigetre hullott. A Váci úti Kender-Jutagyár újból kigyulladt és leégett, a kár nagysága elérte a 17 millió pengőt. A Ganz Danubius hajógyár megrongálódott, a szigeten levő MFRT (Magyar Folyami Részvény Társaság) létesítmények nagyrészt elpusztultak. A hídon és a felvezető vasúti töltéseken 6 rombolóbomba robbant. A Horthy István folyamőr laktanya öt rombolóbomba-találattal újfent súlyosan megrongálódott. Több rombolóbomba érte a Rákosrendező pályaudvart is. A támadást a pontos célzás jellemezte. Így a lakott területekben, lakóházakban aránylag kevés kár esett. Viszont hadműveleti célját, a két dunai vasúti híd kikapcsolását, noha csak néhány napra, elérte. A főváros környékén csak Újpestre hullott bomba. A pontos célzás miatt a veszteség feltűnően csekély, mindössze: 1 halott és 2 sebesült (!)761 Ez volt a szövetséges hadászati bombázóerők fővárosunk elleni utolsó nagyobb bombatámadása.
761 PVOP. KLSz 584/E. m. kir. BM. 152506/1944. szept. 21., valamint HIL, HABOB. 233/201., 237/128., 238/20/1944. számú jelentések.
A hatvani pályaudvarra 12 óra 15 perckor kezdtek hullani a bombák. Az 55. Wing több száz 500–1000 fontos rombolóbombát vetett az állomás területére, és a zsúfolásig megtelt állomáson súlyos károkat okozott. A halottak száma 495–500 főre becsülhető. (Megjegyezzük, ez is túlzottnak tűnő szám, de ellenkezőjét bizonyítani nem tudjuk. Ellenérvünk lényege, hogy 1944 nyarára igyekeztek a tömegek összetorlódását a pályaudvarokon megakadályozni.) A pályaudvaron elégett vasúti kocsik száma kb. 1200. Az állomás körül mintegy 1,6 m2 területen elpusztult 181, és megrongálódott 590 lakó-, illetve egyéb épület.762
762 PVOP KLSz 584/E 25–030/55 szám.
Aznap B–17-esek bombázták még a szobi Ipoly-hidat. Az éjszakai órákban a szovjet légierő kelet-magyarországi célokat bombázott. Meg kell jegyeznünk, hogy a szovjet jelentések csupán a támadás napját határozták meg, a bombázott helységeket nem. Tekintve, hogy az akkori „kelet-magyarországi célok” ma Szovjetunió, illetve Románia területén vannak, a helyszíneket nem sikerült azonosítani. A vezérkarfőnöki jelentések – feltehetően, mivel már hadszíntérnek tekintették a városokat – nem említik a bombázásokat.
Szeptember 21-én az 55. Wing két köteléke a békéscsabai – a Vörös Hadsereg gyors közeledése és a szolnoki, szegedi pályaudvarok rombolása folytán jelentőssé vált – vasútállomást támadta mintegy 40 géppel. A bombaszőnyeg a vasútállomást és környékét telibe találta és súlyos károkat okozott. A támadás 11 óra 26 perckor kezdődött, a pályaudvarra és környékére – egy 100×300 méteres területre – 607 bomba hullott. (A magyar légoltalmi jelentések itt is ellentmondásosak, 607 rombolóbomba vetéséhez legalább 50 gép kell.) 85 ember halt meg, akik közül 25-en a vasúti szálloda óvóhelyén vesztették életüket. A légoltalom 144 fővel azonnal megkezdte a mentést, amelyet 23-án délutánra – 54 óra elteltével – sikerült befejezni.763 Az 5. Wing B–17-esei Debrecen vasútállomását bombázták. A bombaszőnyeg a pályaudvar nyugati kijárójától – a vasúti felüljáróig terítette be a célt, ami az amerikai légi fényképeken jól látszik. Több száz rombolóbomba hullott a célra. A halottak száma 20 fő volt. A bombaszőnyegek vetési pontosságának javulása a légvédelem hatékonyságának csökkenését jelzi. A 304. Wing B–24-esei aznap még Baja, Kisköre és Tiszafüred vasúti hídjait eredménytelenül bombázták. Szeptember hónapban több bombatámadás már nem érte az országot.
763 Papp János: Légitámadások Békéscsaba ellen. Békési Élet, 1974. 3. sz. 552–556. old.
A szeptemberi bombatámadások egyik lényeges tapasztalata volt, hogy a légoltalom önvédelmi szervezetének harci értéke gyors ütemben csökkent, „nem ismerték a helyzetet, nem tudták mit, hová kell jelenteni. A mentést gyakran nehezítette – ahogy Teasdale Ottó, a Légoltalmi Liga főtitkára a Riadó 1944. évi 20. számában megállapítja –, hogy a háztömbrajzok nem voltak kéznél, és a tűzoltást csak a légiriadó lefújása után kezdték meg, amikor már késő Támadás után minden 195volt.” Ezért honvédelmi miniszteri rendeletre átszervezték a légoltalmi önvédelem vezetését, a már jól bevált hatósági légoltalmi vezetési rendszerhez hasonlóan, az alábbiak szerint:

Az 1944. IX. 20–21 közötti országos kárhelyek
Feladataik:
 
irányítás
ÖNVÉDELMI FŐKÖRZETVEZETŐK
 
– ellenőrzés
ÖNVÉDELMI KÖRZETVEZETŐK
 
– jelentés
ÖNVÉDELMI ALKÖRZETVEZETŐK
 
Feladataik:
személyes vezetés
ÖNVÉDELMI HÁZTÖMB PARANCSNOKOK
 
– jelentés
HÁZAK, ÉPÜLETEK LÉGÓPARANCSNOKAI
 
196Támadás után minden vezetőnek a helyszínen, személyesen kellett meggyőződni a kialakult helyzetről, a tapasztalatokat azonnal jelenteni elöljárójának, majd személyesen és a helyszínen irányítani, vezetni a mentést. Augusztus elsejével a miniszterelnök szabályozta a meghatározott munkaidőn túli légoltalmi igénybevételért járó térítést. Ez viszonylag nagy összeg volt. A beosztottak részére Budapesten és környékén 1,20 pengő óránként, az ország többi részén 1,10–1,0 pengő. A parancsnokok legalacsonyabb óradíja 2,20 pengő. De megjegyzik, hogy a légoltalmi díjazás nem haladhatja meg az évi 12 000 pengőt! Összehasonlításnak: a megállapított beosztott óradíja nagyjából egy átlagos szakmunkás bérének felelt meg!
Szeptember következő napjaiban az amerikai hadászati és a szovjet távolsági bombázóerők a repülőterek ellen fordultak. A városokat csak elvétve bombázták, jelentéktelen károkat okozva. Így például, október 9-én délelőtt szovjet kötelékek repültek be északkelet felől. Határ menti célpontokat (Ökörmező, Körösmező stb.), valamint néhány várost, így Máramaros-szigetet és Szatmárnémetit bombázták.
Szeptember 2-án ideiglenes jelleggel megalakították a 15. légi hadsereg vadászrepülő-parancsnokságát (XV. Fighter Command). Ez a szervezési módosítás sem mennyiségi, sem minőségi változást nem jelentett a légi hadsereg vadászrepülőinél. Annyi történt csupán, hogy a 306. Fighter Wing hét vadászkötelékét típusok szerint két Wingbe osztották. A P–38-as Lightning kétmotoros vadászokat – az 1., 14., 82. FG-t – a 305. ideiglenes Wingbe sorolták, a P–51-es Mustang egymotoros vadászgépek – a 31., 52., 325., 332. FG-ok – pedig továbbra is az eredeti 306. Wingben maradtak.
A XV. Fighter Command vezetését – a 306. Wing volt parancsnoka – Dean C. Strother dandártábornok vette át. A 305. ideiglenes Wing parancsnoka Morris R. Nelson ezredes, a 306. Wing parancsnoka Yantis H. Taylor ezredes lett. Minden más maradt a régiben. Ez a szervezés a háború végéig fennállt.765
765 Mint a 259. sz. jegyzet.
A szolnoki 1/2. vadászrepülő-század hajózóállományának egy részét szeptember elején Veszprémbe vezényelték, ahol Bánlaky György főhadnagy parancsnoksága alatt megalakult a 101/4. vadászrepülő-század, mint a 101/II. osztály első százada. Ezt követően pedig megalakult a 101. honi vadászrepülő-ezred. Ezt a parancs így rögzíti:
„1. számú ezredparancs
Veszprém, 1944. szeptember 30.
A H. M. Úr f. hó 16-án kelt 2595/M. 37-1944. számú, valamint az 1. rep. hop. szeptember 19-én kelt 19456/M. 111-1944. számú rendeletére a 101. vadászrepülő-ezred megalakult. Az ezred-parancsnokságot átvettem.
Heppes Aladár őrnagy.”766
766 HLT. A m. kir. 101. honi vadászrepülő-ezred iratanyaga.
A 101/I. osztály parancsnoka Scholtz Miklós százados, a szervezés alatt levő II. osztály parancsnoka pedig Csathó Gyula őrnagy lett.
Az 101/4. század hajózóállományát a tavaszi és nyári időszakban Me–109E-re képezték át, így az Me–109G típusátképzés csupán néhány felszállásból, a harckiképzés kötelékrepülési gyakorlatokból és földi lövészetből állt. Közben földi foglalkozásokon a négymotoros bombázók elleni harc módszereit tanulták, de ilyen bevetésre nem került sor.767 A magyar honi légvédelem vadászrepülői augusztus 25-től a veszprémi vagy várpalotai, kenyeri kitérő repülőtereikről – ahová reggelenként gépeiket átrepülték – a földön álcázott repülőgépeik mellől nézték a Budapest és más célpontok bombázására elvonuló amerikai kötelékeket. Szeptemberben egy alkalommal két vadászgép mégis felszállt, valószínűleg a repülőtér légterének védelmére. Az osztály pilótái nem értették miért nem kapnak bevetési parancsot.
767 Szecsei Gábor (Budapest) visszaemlékezése, 1979.
Heppes Aladár így vélekedik: „A bevetések hiányának nem lehetett oka az osztály bevetésképtelensége, vagy a II. osztály felállításával kapcsolatos adminisztratív tevékenység. Az augusztusi bevetések száma és veszteségek átlagosnak minősíthetők, és a II. osztály folyamatos anyagi és személyi feltöltése bőven biztosította a szükséges tartalékot.
A bevetéseket nem én, hanem elöljáró parancsnokaim rendelték el. Se földi, se légi helyzetről rendszeres tájékoztatást nem kaptunk. Ez idő alatt a 102. vadászosztály – mely frontszolgálatot teljesített, és a 102. repülődandáron keresztül a németeknek volt alárendelve – folytatólagosan volt bevetve szeptember folyamán.
Szerintem tehát a bevetési parancsok hiánya politikai, vagy katonapolitikai okokra vezethetők vissza. Kétségtelen, hogy a kormány ez időben az amerikaiak jóindulatát és segítségét kereste.
Részünkről természetesen kevésbé volt érthető, hogy a majdnem naponta ismétlődő komoly amerikai támadások ellen – melyek az ország különböző részén közlekedési központokat, repülőtereket egymás után pusztították –, miért nem vetnek be.
Engem ilyen elhatározásoknak a sejtetésével sem közelített meg senki.”768
768 Heppes Aladár válaszlevele a bevetések megszakítására vonatkozó kérdésre, 1983.
Szeptember 23-án a Vörös Hadsereg elérte Magyarország mai határait, és Battonya, Makó térségében megkezdődött a harc a mai Magyarország területén.
Októberben indultak csak ismét bevetésre Veszprémből a 101. honi vadászezred Messerschmittjei Magyarország területén a Vörös Hadsereg ellen. Ez volt az első frontbevetésük.
1944. augusztus 23-a után a Honi Légvédelmi Parancsnokság irányítószerepe lényegében megszűnt. A román események új helyzetet teremtettek. Már augusztus végén Magyarországra vezényelték a német JG–77 vadászezred törzsét repülőgépek nélkül. A törzs Steinhoff ezredes parancsnoksága alatt átvette az összes légi harctevékenység irányítását ebben a térségben. Települési helyük nem ismert. A Luftflotte–4. (4. német légi hadsereg) minden itt levő alakulatát és a 197magyar vadászerőket is ők vezényelték. A 8. Jagddivision (Bécs) ekkor még szervezetszerűen tevékenykedett, tehát a bombázók elleni bevetést még Handrick ezredes irányította Bécs melletti harcálláspontjáról. A magyar vadászirányítás bázisa a „Szikla Központ” 1944. októberétől már nem működött, ekkor telepítették ki.
E tények miatt nehéz elfogadni azt, hogy a magyar légierő vezetése politikai megfontolások és fegyverszüneti kísérletek miatt nem vetette be a 101. vadászosztály gépeit augusztus 22-e után az amerikai kötelékek ellen. Egyszerűen nem volt már hatásköre, és október 15. után már beleszólási lehetősége és joga sem, hogy parancsot adjon.
Az 1944 augusztus végéig működő vadászirányítás átszervezésére valószínűleg azért kerülhetett sor, mert fontosabbnak ítélték meg a román területről a német repülőgépek és személyzet kivonását. E tevékenységben az összes benzintartalékra szükség volt. Az amerikai támadások elleni harc fő terhe Ausztria és Magyarország felett is a légvédelmi tüzérségre hárult. A 8. Jagddivision hatáskörét valószínűleg ezért szűkítették Ausztria és Nyugat-magyarország légterére.
Az 1944 augusztusában magyar területre áttelepített német repülőalakulatokhoz, a Luftflotte–4. részeihez, nagyobb erő, s több harci gép tartozott, mint az egész magyar légierőhöz. Nincs semmi különös abban, hogy nyomban átvették az egész térség repülőtevékenységének az irányítását, amelyet ekkor már nem a magyar légvédelem, hanem a német Heeresgruppe Süd hadseregcsoport érdekei határoztak meg. A fő szempont a harcászati bevetések végrehajtásának a biztosítása lett, a román kőolajforrások kiesése miatt gyors ütemben csökkenő benzinkészletekkel. Így ugyanaz a Düllberg őrnagy, aki a vadászirányító csoport parancsnoka volt, késő ősszel (október eleje után) átveszi a JG–77 törzs parancsnokságát, és a magyar térség légi tevékenységét is vezényli, egészen 1945. áprilisáig. A magyar alakulat- és kötelékparancsnokokat erről, és sok más egyébről sem tájékoztatták. Düllberg őrnagyot a magyar Futár 1944. október 5-i számában megjelent fotókon lehet látni, amelyek még nyáron készültek a Szikla Központban. Ez a anyag úgy írt a vadászirányító törzs tevékenységéről – mikor a bázis már ki volt ürítve – mintha mindez a cikk megjelenésének időpontjában történt volna.
Október S-re virradóra a RAF 205. Bomber Group 18 Wellington és 4 Liberator gépe indult az utolsó GARDENING bevetésre. Budapest és Győr között 58 aknát szórt a Dunába, s ezzel befejeződött ez a hadművelet. Az április 8-án kezdődött dunai aknásítás 18 bevetése alatt 1382 aknát telepítettek a Dunába, jelentősen bénítva ezzel a stratégiai vízi út rendszeres használatát.769
769 Mint a 209. sz. jegyzet III. k. 226. old.
Október hónapban sem változtak a 15. AAF feladatai. Továbbra is fő célkitűzése volt a kőolajipari, illetve szintetikus üzemanyagot előállító üzemek megsemmisítése, illetve Magyarországon a vasúti közlekedés módszeres rombolásával a Vörös Hadsereg offenzívájának segítése.
A támadások intenzitása a hónap első felében gyengült. A Horthy által október első felében megkezdett fegyverszüneti tárgyalások miatt a szeptemberi hatalmas erejű légi offenzíva érezhetően csökkent. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az időjárás sem kedvezett a Duna-medencében a légi tevékenységnek. Az időjárás miatt bevetésre alkalmatlan 9 napot követően – amikor a 15. AAF görögországi és németországi célokat támadott – október 7-én több mint 700 bombázó indult a Bécs környéki olajfinomítók, olajtárolók, az érsekújvári és a komáromi pályaudvarok és Győr repülőtere ellen. Harminc bombázó, mint alkalmi célpontot Szombathely és Zalaegerszeg pályaudvarait bombázta.770
770 Carter–Mueller: I. m. 470. old.
Komáromnak mindkét, a Dunától északra, illetve délre levő pályaudvarát és dunai hídjait bombázták. Déli irányból 8 bombázó, északról egy nagyobb kötelék (valószínűleg 24 gép) támadott. A légiriadót 12 óra 31 perckor rendelték el. Mindkét pályaudvar a két bombaszőnyegtől súlyosan megrongálódott, de a két híd lényegében ép maradt. A városban 28-an vesztették életüket. Ezzel egyidejűleg egy másik, kisebb kötelék Érsekújvár pályaudvarát bombázta, súlyosan megrongálva a vasúti berendezéseket és a környező lakóházakat, épületeket.
Október 11-én 52 db Mustang szállt fel Lesinából a csákvári repülőtéren összevont szállító repülőgépek megsemmisítésére. A közúti, vasúti és vízi szállítás bénítása mellett a légi szállítás akadályozása is a szövetséges légierők feladata volt. Délután kettőkor 50 db Mustang érkezett a csákvári repülőtér fölé, de az alacsony, zárt felhőzet nem tette lehetővé a támadást. 25 perces körözés után a 325. FG vadászgépei dolgukvégezetlenül tértek vissza.771
771 Simpson HRC.: 325th Fighter Group Mission Report 11. October 1944.
A 332. FG-nek sem volt sokkal több szerencséje. 12 óra 13 perckor 72 db P–51-es szállt fel az Esztergom–Pozsony közötti vasúti és vízi szállítások zavarására. 13 db P–51-es műszaki hiba miatt röviddel felszállás után visszatért a repülőtérre, egy pedig kényszerleszállt, és összetört. A jugoszláv partoknál felhőbe repültek, és 14 óra 30 perckor csak 20 db vadászgép érte el Esztergom térségét. Rossz időjárási viszonyok között három, nem azonosított leszállóhelyen – jelentéseik szerint – megsemmisítettek 17 repülőgépet, megrongáltak néhány mozdonyt és hat uszályt a Dunán, majd veszteség nélkül visszatértek Ramitellibe.772
772 Simpson HRC.: 332nd Fighter Group Mission Report 11. October 1944.
Október 12-én a bombázók az olaszországi hadműveleteket támogatták, 160 db P–51-es Mustang pedig Budapest–Győr–Bécs térségében a vasúti, közúti közlekedést és egyéb alkalmi célpontokat támadott.773 Ugyanebben az időpontban a magyar 101. vadászezred kötelékei már a támadó Vörös Hadsereg „hátországában” levő közúti közlekedést, tiszai átkelőhelyeket „és egyéb alkalmi célpontokat” támadták Szeged térségében és attól délre.
773 Carter–Mueller: I. m. 472. old.
12-én az ország légterében erőteljes légi tevékenység folyt. A „nap főszereplői” vitathatatlanul a Mustangok voltak. Senki és semmi nem zavarta tevékenységüket.

198Az 1944. VIII. 27. és IX. 22. közötti nappali bombatámadások kárhelyei
14 óra 10 perckor 14 db Mustang megtámadta a taszári repülőteret. Kelet felől közelítve csaptak rá a 30–40 199db álcázott repülőgépre, és kilencszer ismételték meg a támadást. Jelentésük szerint 18 nem azonosított típusú repülőgépet semmisítettek meg, és nyolcat megrongáltak. Csalódottan állapították meg, hogy a kilőtt gépek többsége valamilyen iskola- vagy gyakorlógép volt: hátranyilazott szárnyuk és csillagmotorjuk tanúskodott erről.
14 óra 19 perckor a Tapolca 2. repülőteret, (a zalahalápi leszállóhelyeket) géppuskázta 17 db Mustang. A repülőgépek típusát itt sem tudták azonosítani, de a húsznál több gépből – ennyit számoltak – nyolcat megsemmisítettek, és nyolcat megrongáltak.
Ezt megelőzően, (vagy ezután) üldözőbe vettek előbb egy, majd három He–111-es bombázót, megütköztek hét Me–109-cel és az 52. FG sárga farkú Mustangjaival. Ez utóbbi esetben a meglepetés csupán másodpercekig, néhány ártalmatlan sorozat erejéig tartott, gyorsan tisztázták ki, kicsoda. A légi harcban a 332. FG 302. százada előbb három He–111-est, majd a 300 és 25 méter magasság közötti légi harcban pedig hat Me–109-es lelövését jelentette – pontosabb helymegjelölés nélkül – a Balaton közelében.
14 óra 30 perckor Budapesttől nyugatra Bia környékén a vasúti forgalmat zavarta 13 db Mustang, majd Dunabogdánynál átrepülve a Dunán, a Börzsöny keleti oldalán Drégelypalánkig minden vasúti és közúti járműre tüzet nyitottak.
Ugyancsak Dunabogdánynál kezdte a vadászatot 11 db Mustang. Ők uszályokat kerestek. Jelentésük szerint négy uszályt elsüllyesztettek, 11-et megrongáltak.774
774 Simpson HRC.: 332nd Fighter Group Mission Report, 12. October 1944.
14 óra 30 perckor a győri repülőteret négy Mustang géppuskázta. Szerintük ezekben a támadásokban megsemmisítettek négy Ju–52-est, egy Ju–88-ast és egy Fi–156-ost.
14 óra 45 perckor ugyancsak négy Mustang a csákvári repülőtér gépeit lőtte. Megsemmisítettek: öt Ju–52-est, egy Ju–88-ast, egy He–111-est és két nem azonosított típusú kétmotoros repülőgépet (Fw–58-ast – a szerzők megjegyzése.). Megrongáltak: négy Ju–52-est, és négy Gotha Go–242 szállító vitorlázógépet.
A 325. FG Mustangjai a földi célpontjaik keresése közben négy ellenséges repülőgéppel találkoztak, és jelentéseik szerint mind a négyet lelőtték. 14 óra 05 perckor J. V. Heimback hadnagy egy He–111-est Budapesttől nyugatra kb. 45–50 kilométerre; 14 óra 10 perckor C. C. Whitmire hadnagy Budapesttől északnyugatra egy kétüléses nem azonosított típusú gépet lőtt le; 14 óra 20 perckor H. L. Long főhadnagy a 101. vadászezred egyik futárgépe egy Fi–156 Gólya felett „győzedelmeskedett” Csorna közelében. A pilóta Huszár András zászlós 14 óra 30 perckor kényszerleszállást végzett. A. C. Fiedler főhadnagy egy He–111-est lőtt le Csákvár közelében.775
775 Simpson HRC.: 325th Fighter Group Mission Report, 12. October 1944.
A 15 AAF egy B–17-es olaszországi és két P–51-es Magyarország feletti elvesztését jegyezte erre a napra.776
776 Mint a 243. sz. jegyzet.
Komáromtól délre a 325. FG 43 24852 számú P–51B gépével Richard H. Videte hadnagy zuhant le. Egy vasúti szerelvény támadása közben gépét gépágyútalálat érte. A Mustang lángra lobbant, irányíthatatlanná vált és lezuhant.777
777 Simpson HRC.: 325th Fighter Group Mission Report, 12. October 1944.
A 332. FG 43 25881 számú, P–51B típusú gépét is a légvédelmi tüzérség lőtte le a Balatontól délre. Walter L. McCreary hadnagy ejtőernyővel ért földet egy község határában. A néger pilótát fenyegető tömeg fogta gyűrűbe, de még mielőtt bántódása esett volna, német katonák kiszabadították szorongatott helyzetéből, és fogolytáborba került. A háború után visszatért San Antonióba, Texasba.778
778 Francis, Charles R.: The Tuskegee Airmen, The Story of the Negro in the U.S. Air Force. Humpries Inc., Boston, 1968.
Továbbá: mint a 243. és a 774. sz. jegyzetek.
Ericker hadnagy az 52. FG egyik raját vezette. A Balaton déli partja közelében 600 méter magasságban repültek. A földközelből, váratlanul egy magányos Me–109-es bukkant fel, s egy gyors emelkedő fordulóval a Mustangok mögé ült. Ericker hadnagy jelentésében nem részletezte a történteket, annyit jelentett csupán, hogy ezt a Me–109-est lelőtte.779 Csak a véletlenen múlott, hogy ebből a rajból minden Mustang sértetlenül tért haza.
779 Simpson HRC.: 52nd Fighter Group Mission Report, 12. October 1944.
Cserny Miklós így emlékezett erre a napra: „Egy rajjal indultunk Debrődy vezetésével, engem Vitályos szakaszvezető kísért, a negyedikre nem emlékszem. Póttankkal mentünk szabad vadászatra a Tiszántúlra. Szovjet gépekkel nem találkoztunk. Eljutottunk Makóig, ott alacsonytámadtuk a város szélét, majd Szegedtől délre a Tiszán pontonokon átkelő gyalogalakulatot. Csak gyenge géppuska-elhárítás volt, lőttük a géppuskaállásokat is. A nagy pufálódzás közben azt vettem észre, hogy egyedül maradtam. Hívtam Debrődyt, mondta, hogy hazafelé tart, menjek én is. Vitályos sem volt vele. Később, 2 nap múlva került elő. Lövést kapott a gépe, elfolyt a hűtővize és kényszerleszállt valahol Szabadkától északra. Vagy az elhárító géppuskák találták el, vagy csak kézifegyver, mert az orosz katona mind lőtt, azzal, amije volt, akkor is, ha alacsonytámadásunk közben hanyatt feküdt. Én a Balaton felé vettem az irányt, sajnos az akkori szokás szerint alacsonyan, úgy 50 méteren, és körülbelül Látrány után találkoztam össze 6 Mustanggal. Laza kötelékben, kb. 200 m magasan egy 4 gépből álló raj és fölöttük jobbra, valamivel hátrább még két gép. Póttank nem volt rajtuk, valószínűleg már voltak légi harcban. A kötelék tőlem balra volt, balra felhúzva mögéjük kerültem, a két hátsó közül az egyik elé beillesztettem a célzókészülék keresztjét, de sem a géppuskáim, sem az ágyú nem szólalt meg, és észrevettek. Libasorban egy bal felhúzott fordulóban előttem volt az egész társaság, a legelöl repülő úgy 20 fokra lehetett tőlem balra. Én valamivel szűkebb körön tudtam fordulni, a helyzet egy darabig változatlan volt, reménykedni kezdtem abban, ha sokáig tudom húzni, nekik haza kell menni, mert a póttankjukat korábban ledobták már. Lekörözni nem tudtam, jól farokra trimmeltem, nyúlott a képemen a bőr a szűk fordulóban. Egyszerre az előttem haladó gép kivágódott jobbra, kevéssel utána az előtte repülő is, én maradtam a másik néggyel fordulózva. A két gép nem hazafelé indult mint reméltem, hanem visszafordulva keresztben csapott rám. Az első rácsapásukból még ki tudtam csúszni, de felhúzásuk után 200már mögém tudtak jönni és megkaptam az első nagy sorozatot. Láttam, hogyan ütnek rést a szárnyaimon a lövedékek, s ropogtak a hátpáncélomon a robbanó lövedékek. A következő pillanatban tele lett olajjal a szélvédőm. Előre alig láttam. Megnyitottam az ablaklemosót (benzin) és füstöt éreztem a kabinban. Hátranézve láttam, hogy füstöt húzok, és mögöttem éppen villogni kezd az egyik torkolattüze, mintha a szárnya égne, mert a lőporuk is alaposan füstölt. Jobbra rúgtam a kormányt, a sorozat nagyját megúsztam, de azért kaptam bőven így is. Alacsonyan és szűk fordulózás miatt nem túl nagy sebességgel repülve a kiugrásra nem sok esélyem volt, az ablaklemosót a tűz miatt már nem mertem megnyitni. Kikapcsoltam a motort, hasra kell szállnom. Előttem homályosan sík zöld terepet láttam, mellettem fák suhantak el, még egy sorozat hátulról, aztán simán talajt fogtam. Túl simán. És nagyon erősen fékeződtem. Még egy erős ütődés, valaminek nekimentem. A gép megállt. A kabin tele füsttel. A kabintetőt akarom ledobni, még hallom, hogy felettem elhúznak a Mustangok. A tető nem nyílik, a lövések összeszegecselték. Le kell dobni az egészet. Sikerült. A füst eloszlik. A gép nem ég. Előttem egy alacsony töltés, körülöttem nád. Sekély vízben vagyok, a víz a kabin közepéig ér. Hátranézek, szárnyfesztávban lekaszált nád, amit én kaszáltam le és mögöttem 70–100 méterre majdnem függőlegesen az égnek meredve a fél törzs farokrésszel. Úgy látszik, csak hátul égett a gép, talán az alumínium-gumi rétegezett hátsó páncél, ami a benzintartály mögött volt, de a vízben elaludt. A Mustangok elmentek. Élek. És kutya bajom sincs az ijedtségen kívül. A gép törzsét szinte szitává lyuggatták a páncélon robbanó lövedékek, nyilván azért szakadt ketté a törzs, de a két páncélon keresztül már egy lövedék sem jött át, ami engem eltalált volna. – Helyszín: Balatonlelle Irmapuszta, ma az Állami Gazdaság halastava.780
780 Cserny Miklós (Budapest) visszaemlékezése, 1979.
Dóra Ambrus szenvedő alanya volt a légi harcnak: „Szeged környékéről tartottunk haza Veszprémbe. A póttartályomból nem fogyott az üzemanyag, mikor a Tiszához értünk, ledobtam a tele tartályt. Ezért nekem volt a legkevesebb üzemanyagom. A Balaton fölött 200–300 méter magasságban repültünk szembe az almádi dombokkal. A rádióban Mustangokat emlegettek, ezért kis magasságban oszlopba álltunk, hogy minél gyorsabban a földön lehessünk. Futót engedtem, előttem hat gép volt leszállásban, de kettő vagy három már a földön gurult, amikor a rádiókban csak a Mustangokról lehetett hallani. Megláttam az elsőt. Fölöttem volt, éppen elém süllyedt volna, ha a jobb szárnyam mellett nem jelennek meg a foszforos lövedékek. Bal forduló, teljes gáz, futó be – itt leszállni már nem lehet! Néhány lőszerem van, üzemanyagom semmi, a motorom minden pillanatban leállhat. Tótvázsony felé fordulok, kényszerleszálló helyet keresek. Megint foszforos csíkok mellettem, és elém fordul egy Mustang. Célzás nélkül lövök, de a fegyvereim zaját sem hallom, csak azt, hogy kopognak a lövedékek a gépemen, a légcsavar szikrázik, mint a csillagszóró a pattogó lövedékektől. Elérem a tótvázsonyi repülőteret, de az amerikaiak mögöttem vannak és lőnek. Nagy sebességgel fogtam földet, elpattanok kétszer, aztán csikorgás, csörömpölés és füstölgő motorral megállt a gép. Ütést érzek bal kezemen, bal lábamon. Elönti kabinomat a füst. Jobb kezemmel a szellőzőablakot akarom nyitni. Szétfröccsen előttem a műszerfal, jobb kezem is megsebesül, arcomba üvegszilánkok csapódnak. Összehúzom magam a hátpáncél előtt, olyan kicsire, amilyenre csak lehet, és várok tehetetlenül.
Szerencsémre észrevették a Tapolcáról Tótvázsonyba hozott néhány üzemképtelen Capronit, Ju–86-ost és egy nem sokkal korábban érkezett német »Gólyát«, azokat lövik. Nem gyulladtak ki, nem volt bennük egy csepp benzin sem.
Kivonszoltam magam a roncsok közül, sebesüléseim miatt csak kúszni tudok, és kúszok minél messzebbre az égő géptől.
Egy gépkocsi állt meg mellettem, leugrik róla Somogyi Pál szakaszvezető, gépkocsira tesznek és a balatonfüredi szanatóriumba visznek. Ezzel a háborút befejeztem.”781
781 Dóra Ambrus (Tapolca) visszaemlékezése, 1974.
Krascsenis Lajos leírása szerint: „Valaki bekiabált a rádióba: Rajtunk vannak a Mustangok! – Remek, a benzinem fogytán, lőszerem nincs, így állnak a többiek is. Földhöz nyomjuk gépeinket, mintha hason csúsznánk, úgy közelítünk a repülőtérhez. Kiengedem a futót, a fékszárnyat, és »bedobtam« a gépet a reptérre, két kerékre. Vastag porcsíkok futnak el mellettem, jobbról is, balról is. Összehúzom magam a páncél mögött, kifordulok a felszállómezőből, felcsapom a kabintetőt és kiugrom a gépből, fenn is akadok az oxigénálarcomnál fogva. Gyorsan letépem és elfutok.
Akik hátul repültek, kénytelenek voltak felvenni a harcot kevés üzemanyaggal, néhány lőszerrel. Gépemre esik a tekintetem, ott áll magányosan a reptér szélén, nyitott kabintetővel, járó motorral. Hirtelen csend lett, gépemhez mentem és begurultam.”782
782 Krascsencsics Lajos (Lébény) visszaemlékezése, 1981.
A veszprémi repülőtér légterében kialakult légi harcban a Mustangok lelőtték Balogh Károly hadnagyot, majd a W.052 jelű gépével Bélaváry Pál hadnagyot. Mindketten hősi halált haltak. Nánási Kálmán hadnagy W.049 jelű gépével Csopaknál a Balaton nádasában végzett kényszerleszállást, Erdész Károly őrvezető Pét közelében kénytelen volt magára hagyni W.089 jelű vadászgépét, és ejtőernyővel kiugrott.783
783 Mint a 432. sz. jegyzet
Lelövések igazolása 1944. október 12-re.784
784 HLT. A m. kir. 101. honi vadászrepülő-ezred iratai. 3. sz. Légierőparancs 1944. november 17.
A 101. vadászrepülő-ezred részére:
Málik József hadnagy
P–51
Aszófő
Lőrinci Mátyás őrmester
P–51
Balatonnál
A légvédelmi tüzérség részére:
 
P–51
Somogybabod
 
P–51
Mosonmagyaróvár
 
P–51
Bács
 
P–51
Mocsa
 
201Október 13-án több mint 650 bombázó támadta a sziléziai Blechhammer, a bécsi Floridsdorf kőolajfinomítót, Bánhida, Székesfehérvár, Pápa, valamint Hranice, Mezirici csehszlovákiai és Graz pályaudvarait. A kísérővadászok alacsonytámadásokkal zavarták a közúti, vasúti és a dunai szállítást. Más vadászgépek Bécs–Győr–Budapest között ugyancsak közlekedési célpontokat támadtak.785
785 Carter–Mueller: I. m. 473. old.
Ezen a napon a 332. FG hatvan vadászgépe századonként vált le a 304. Wing Liberatorairól, földközelbe ereszkedtek, és földi célpontokat kerestek. Nyolc P–51-es 13 óra 15 perckor a zalahalápi leszállóhelyet géppuskázta. Hét nem azonosított típusú repülőgépet semmisítettek meg, hatot pedig megrongáltak. Egy raj a leszállóhelytől északra egy újabb repülőteret vélt felfedezni, és tűz alá vették az épületeket. A második rácsapásnál Walter Westmoreland hadnagy repülőgépét tüzérségi találat érte, és Halimbától északra lezuhant. Kísérője – Thomas hadnagy –, minden fegyverével lőtte az épületet, ahonnan véleménye szerint Westmorelandot a végzetes lövés érte. Ezután elrepült a Mustang roncsai fölött. Látta, hogy a szárnyai leszakadva, a törzse összezúzódva, szanaszét hever, az életnek semmi nyoma.
Négy Mustang – valószínűleg Gic vasútállomásán – egy mozdonyt és tartálykocsikat gyújtott fel. Smith és Green hadnagyok figyelmét felkeltette a vasútállomás mellett levő raktárszerű épület. Szorosan egymás mellett repülve nyitottak tüzet az épületre, elégedetten szemlélték a lövedékek becsapódását. Éppen emelkedni akartak, amikor az épület hatalmas robbanással a levegőbe repült. A füstöt, a porfelhőt és a törmeléket áttörve magasba rántották gépeiket, és déli irányba fordultak. Hiába voltak azonban szerencsések ekkor, mert először Luther H. Smith hadnagy gépének motorja mondta fel a szolgálatot a hűtő sérülése miatt, és valahol Pápa környékén gépe elhagyására kényszerült. Green hadnagy a nyitott ejtőernyő körül fordulózott, látta, hogy társa minden baj nélkül földet ért, és hogy idegen katonák veszik körbe.
Luther S. Smidt hadnagy fogolytáborba került, és a háború után visszatért az Egyesült Államokba az iowai Des Moines-be.
William W. Green hadnagynak nagyobb szerencséje volt. Néhány perc múlva a motor túlmelegedése jelezte, hogy az ő hűtője is megsérült az alacsonytámadásnál. Egyedül volt, de rádión jelezte, hogy Vis szigetén száll le motorhiba miatt. Oda azonban már nem érkezett meg. A Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg egyik hadosztályának parancsnoksága közelében ért földet, és elhatározta, hogy együtt harcol velük. Négy nap múlva azonban egy szovjet szállítógépen Olaszországba repült, és visszatért alakulatához. A háború után magas jugoszláv kitüntetésben részesült.786
786 Simpson HRC.: 332nd Fighter Group Mission Report, 13. October 1944.
A Blechhammer bombázására indult, de a rossz időjárás miatt a célpont elérése előtt visszafordult bombázók zöme magyar területre oldotta bombáit. Délelőtt 9 óra 30 perctől a 304. Wing kötelékei (87 db bombázógép) a székesfehérvári vasúti pályaudvar ellen intéztek támadást. Az állomás és környéke elpusztult. A kisebb kötelékekre tagozódott, vagy a főköteléktől elszakadt bombázók alkalmi célpontokat kerestek, és ott oldották ki bombáikat. Így érte bombatámadás a bánhidai állomást, ezért dobott hét bombázó 15–20 bombát Pápára 12 h 00 körül, ahol nyolcan vesztették életüket.787
787 Simpson HRC.: 1., 14., 82., 31., 52., 325., 332. Fighter Group Mission Reports 13. Oktober 1944. és Carter–Müller: I. m. 473. old.
A szombathelyi repülőteret 11 óra 50 perckor a Blechhammer fölül visszatérő 14. FG tizenhárom P–38-as gépe támadta. Hat rácsapásban megsemmisítettek három Me–109-est, egy Ju–52-est, egy He–111-est, négy Ju–88-ast, egy egymotoros és egy kétmotoros nem azonosított típusú repülőgépet. Megrongáltak egy Ju–88-ast, egy Ju–52-est, hét egymotoros és egy kétmotoros gépet. Az alacsonytámadás 12 óra 15 perckor fejeződött be.
Néhány perccel később – 12 óra 15 perckor – nyolc Lightning a váti repülőtéren egy Ju–88-ast, egy egymotoros és egy kétmotoros repülőgépet lőtt ki. Bevetésből nem tért vissza Robert C. Groob hadnagy, gépét kis magasságban 11 óra 20 perckor látták utoljára Csehszlovákia felett.788
788 Simpson HRC.: 14th Fighter Group Mission Report, 13. October 1944.
A 82. FG 47 db Lightningje Kapuvár, Sárvár, Bük, Iván és az útjukba eső többi vasútállomásokat, a nyílt pályán felderített vasúti szerelvényeket, a közutakon talált járműveket támadták. Három Lightninget ért légvédelmi tüzérségi találat, de vissza tudtak térni a támaszpontjukra.789
789 Simpson HRC.: 82nd Fighter Group Mission Report, 13. October 1944.
A 325. FG két Mustangja 11 óra 50 perckor a csákvári repülőteret támadta F J. Wulf hadnagy két Ju–52-est, egy Fw–189-est, és egy kétmotoros repülőgépet tett harcképtelenné.790
790 Simpson HRC.: 325th Fighter Group Mission Report, 13. October 1944.
Délután a 31. FG Mustangjai szálltak fel Bécs környéki és dunántúli közlekedési célpontok alacsonytámadására. A Balatonnál a három század különböző irányokba, a kijelölt célterületekre fordult. A 307. század 12 gépe Répcelakra repült, innen rajonként északi, majd északnyugati irányba haladva, Bécsig mozdonyokat, vasúti szerelvényeket és közúti járműveket gyújtottak fel. A 308. század 13 gépe a fák magasságában repült el egy, a veszprémi repülőtérnek vélt leszállóhely felett, ahol négy Me–110-est és öt Bückert vett észre. „Ráültek” egy vasútvonalra, és 15 órakor a pápai repülőtér fölé érkeztek. Itt Skelton hadnagy meglátta a magyar 102. szállítórepülő-század leszállásban levő Fiat G–12-es gépét, és a repülőtér közelében lelőtte. 15 óra 05 perckor egy másik szállítógépet vett tűz alá, és két másik Mustangot megelőzve, ezt is lelőtte. Mindkét szállítógépet SM–79-es típusúnak azonosította. A 308. század Veszprém–Pápa–Győr közötti közutakon és vasúti vonalakon – jelentésük szerint – megsemmisítettek 15 mozdonyt, felgyújtottak 22 tartálykocsit, több vasúti vagont és megrongáltak 69 egyéb szállító járművet.
A 309. század 12 gépe a Balaton–Székesfehérvár–Budapest vasútvonalat támadta. Székesfehérvár közelében Corp hadnagy repülőgépe tüzérségi találatot kapott, rádióján még jelentette, hogy kényszerleszáll, többet nem hallották. Ugyanekkor egy másik P–51-est is eltaláltak, de a sérült repülőgép sikeresen hazatért. Két P–51-es a börgöndi repülőtér gépeire támadott, egy He–111-est megrongáltak, de az erős légvédelmi 202tűz miatt a támadást nem ismételték meg. Ez a század hat mozdony és több közúti jármű megsemmisítését, megrongálását jelentette.791
791 Simpson HRC.: 31st Fighter Group Mission Report, 13. October 1944.
Az ilyen jellegű alacsonytámadások mindennaposak lettek. Az ország területe felett naponta jelentek meg a közlekedést zavaró hazatérő kísérővadászok, vagy bizonyos területekre alacsonytámadási feladattal érkező Lightning- és Mustang-kötelékek. Ez az állapot a magyarországi hadműveletek végéig tartott.
Lelövések odaítélése a légvédelmi tüzérség részére 1944. október 13-án792
792 HLT. A m. kir. 101. honi vadászrepülő-ezred iratai. 3. sz. Légierőparancs 1944. november 17.
B–24
Nemeskér
B–24
Székesfehérvár
B–24
Csurgó
B–24
Zákány
B–24
Bázakerettye
B–24
Székesfehérvár
B–24
Bárdaudvarnok
B–24
Ozora
B–24
Balatonkeresztúr
B–24
Bak
B–24
Gyékényes
B–17
Csönge
B–17
Újdombóvár
P–38
Orosztony
P–51
Halimba
Wellington1
1 (A brit veszteségekről nincsenek adataink.)
Veszprémfajsz
Mosquitó
Balatonnál.
 
Nagyon valószínű, hogy a lelövések részben az előző napokon történtek, de egy dátummal igazolták az összeset.
A 15. AAF 1944. október 13-án 20 db B–24-est, 5 db B–17-est, 1 db P–38-ast és 5 db P–51-est vesztett.793
793 Mint a 243. sz. jegyzet.
P–51-es veszteség október 12-én és 13-án
 
Magyar jelentés szerint
Amerikai jelentés szerint
Október 12-én
6 db
2 db
Október 13-án
1 db
5 db
 
7 db
7 db*
* Ezekből egy – Green hadnagy vadászgépe – nem magyar területen zuhant le. Az amerikai jelentések bizonyítják, hogy a magyar igazolási dátumok tévesek.
14-én 317 bombázó indult Blechhammer és Odertal olajipari célpontjaiknak bombázására, de a kedvezőtlen időjárás miatt a kötelékek egy része alkalmi célpontokat vagy annak vélt területeket bombázott. Ily módon érte bombatámadás Pozsony, Érsekújvár, Komárom vasúti pályaudvarokat, Érsekújvár, Komárom vasúti hídjait. Érsekújvárra 96 tonna, Komáromra 66 tonna bomba zúdult. A bombaszőnyeg pontatlan volt, és nagyrészt a lakóházakra, a temetőre és környékére hullott.794 Borzavár és Ugod községekre, de több helyen lakatlan területekre is oldottak bombákat. A kísérővadászok földi célpontok után kutattak. Az 1. FG 94. századának tíz Lightningje a Pápa–Győr közötti másodlagos fontosságú vasútvonal forgalmát és a vasútállomásokat támadta. Jelentésük szerint megrongálták Pápa város víztornyát és transzformátorházát. Pápa közelében Howard H. Dale főhadnagy 43 28794. számú, P–38J típusú gépét, Veszprémnél Leo Alston főhadnagy 43 28452 számú, P–38J gépét érte légvédelmi tüzérségi találat. Az előbbi Lightning Adásztevel községnél, az utóbbi – a 14. FG-ből Veszprém közelében zuhant le. Mocsától délkeletre a 325. FG 43 24900 számú, P–51B gépével J. Houghton hadnagy végzett kényszerleszállást. A 15. AAF napi vesztesége további három P–51-es, nyolc B–24-es és két B–17-es volt.795
794 Csanády–Nagyváradi–Winkler: I. m. 255. old.
795 Simpson HRC.: 1., 325. Fighter Groups Mission Report 14. October. Továbbá: a 148. és a 396. sz. jegyzetek. Magyar részről október 12-re jelentett Mocsa közelében lezuhant P–51-es lelövése valószínűleg október 14-én történt.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages