Az amerikai AAF emberveszteségeiről
Az amerikai AAF emberveszteségeiről
A második világháború alatt az USAAF főhadiszállása az összes Grouptól két napon belül jelentést kapott, amely a bevetésekről vissza nem tért személyzetek nevét, és azonossági számát, illetve a bevetés során eltűnt repülőgépeket és személyzeteket tartalmazta.
Ebben a jelentésben mindenki szerepelt, akár egy vadászpilótáról, akár a bombázógép tízfős legénységéről, vagy külön egy kiugrott lövészről volt szó, akinek a gépe sérülten a legénység többi részével mégis visszatért. A Group bázisán minden gépről és személyzetéről jelentés készült. Ezeket a kartonokat a mai napig nyilvántartják. A háború végén minden felkutatott és azonosított halottat kihúztak a „missing” listáról, ez a tevékenység azóta is folyamatos.
Az erre vonatkozó anyag a Military Archives Division; National Archives, Washington National Records Center Building, Washington D. C. 20409. alatt található meg, a Missing Air Crew Reports (MACR) mikrofilmjein.
Mivel a magyar területen eltemetett, majd elszállított amerikai repülőszemélyzet listáját 20 év alatt sem sikerült felkutatni, a szerző megkísérelte a 15. AFF-re vonatkozó „lost” (elesett) és „missing” (eltűnt) listát beszerezni. Ez szolgáltatásként lehetséges, de a szerzőnek nem volt anyagilag lehetősége erre, ezért, ezúton fejezi ki köszönetét dr. Matos Lászlónénak és D. Hannaway USAF-ezredesnek szíves segítségükért.
A 15. AAF Magyarország feletti pontos gépveszteségeit a halottak és eltűntek jegyzéke adná, az sajnos nem került elő. A budapesti Budaörsi úti temetőt valószínűleg 1944. július 2-a után létesítették, amikor egyszerre nagyszámú amerikai halott katonai temetéséről kellett gondoskodni. Ide viszont nem szállítottak halottakat az ország távoli részeiből, csak Budapest környékéről, kb. 40–50 km-es körzetből.
Kutatásaink során meg kellett állapítani, hogy a Dunántúlon, a lezuhant gépek halottait általában a közeli város, vagy falu temetőjében hantolták el, a teljesen elégetteket pedig a helyszínen helyezték örök nyugalomra.
Az 1945-ben felállított Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) mellett működő Amerikai Misszió az összes ismert sírt felkutatta, és 1945-46-ban az exhumált maradványokat elszállíttatta, így Magyarországon egyetlen valós sír sincs.
Amennyire ez követhető, a Magyarországról, valamint a Felvidékről és Délvidékről elszállított halottakat részben az Egyesült Államokba, részben a Franciaországi Elzászban létesített nagy katonatemetőkben helyezték el. Erről nyilván készült jelentés és lista is, de eddig sem a Miniszterelnökség sem a Külügyminisztérium anyagában nem sikerült megtalálni. Csak a vidéki városok és községek anyakönyveinek részletes átvizsgálása, illetve a megyék főispánjainak válasza a B. M. 1945 nyarán kiadott körrendeletére – amely kérte az összes halálozás bejelentését – adhatna pontos tájékoztatást.
1945. május 20-án lezárt lista szerint a 15. AAF. 1698 főt vesztett Magyarország felett. Közülük 1069 fő MIA (Missing Aircrew) és 481 fő captured (hadifogoly) volt. Már ez a 15. AF. Statistics sem tud válaszolni arra, hol van a hiányzó 148 fő? Nem is beszélve arról, hogy a határok önkényes értelmezése miatt a lelőtt gépek egy részét a Felvidék, Délvidék miatt Csehszlovákia, Németország és Jugoszlávia megnevezés alatt könyvelték el – lásd a Magyarország felett eltűntnek jelentett amerikai repülőgépek c. listát.
Az bizonyos, hogy a háború után 1945–46-ban a budapesti Budaörsi úton létesített katonai temetőből 278 fő földi maradványait exhumálták és szállították el. Tudomásunk van arról, hogy az új Köztemetőből 11 284főt exhumáltak, és a város több kisebb temetőjéből is helyeztek át amerikai halottakat.
A nagyobb vidéki városok temetőiben, főleg a Dunántúlon szinte mindenütt voltak amerikai sírok, amelyeket nyilvántartottak, és exhumálásuk nem ütközött nehézségbe. Más a helyzet a lezuhant gépek személyzetével, akik szénné égtek a roncsok között, vagy a robbanás teljesen megsemmisítette őket. Ezeket a maradványokat a terepen elföldelték, és háború után már nem jelölte őket semmi, ma is ott nyugszanak jeltelenül.
A nyilvántartások sorsáról egy példa: 1989-ben átadtak a budapesti amerikai katonai és légügyi attasénak 150 db fém katonai azonossági jegyet, amelyeket 1969-ben az I. kerület Fiáth János u. 3. sz. ház padlásán találtak. Itt működött 1944. IV.-tól az SS Nyilvántartó Hivatala – és ide kerültek az amerikai repülők azonossági jegyei is, miután a német hatóságok a magyar szervektől a hadifoglyokat átvették. Közülük az azonosítás szerint 42 volt, aki nem élte túl a háborút, és csak egy volt, akinek nem lelhető fel a sírja.
Mindent összevetve, az amerikaiak repülőszemélyzet-vesztesége több mint 2000 fő volt, a halottak száma kb. 600 lehetett, de a rendelkezésre álló dokumentumokból adatokat senki sem tud adni.
