Légi bombázások és károk Komárom megyében, 1944–45
Az 1944. április 13-i támadás célpontjai között már nemcsak budapesti, hanem vidéki objektumok is voltak. Ezen a napon érte az első támadás Komárom megye területét is: a Győr ellen vonuló kötelékekből néhány gép a bánhidai villamos erőművet bombázta, szerencsére csak jelentéktelen károkat okozva.
Mintegy másfél hónapig tartó viszonylagos nyugalom után, június elején, a sikeres partraszállást követő napoktól kezdődően a magyarországi „olajcélok” megsemmisítésére kaptak parancsot a 15. amerikai légi hadsereg kötelékei és a szövetséges angol bombázócsoport egységei. Ettől kezdve állandó támadási veszély fenyegette Szőnyt és Almásfüzitőt, ahol az olajfinomítókban a német hadigépezet számára létfontosságú üzemanyagokat állítottak elő.
Az első támadásra 1944. június 12-ről 13-ra virradó éjszaka került sor. Június 13-án 0.45-kor az angol légierő 50 Wellington gépe világítórakéták mellett, 4 hullámban bombázta az almásfüzitői olajfinomítót. Jelentős károk keletkeztek a gyártelep épületállományában, valamint a kész- és félkésztermékekben, illetőleg a különböző nyersanyagokban. „Találatot kapott és tönkrement az atmoszférikus torony, a parafinüzem, a nehézpárlat parafintalanító üzemrész és a tartálypark nagy része.”
A gyártmányokról és anyagokról készült kárösszesítés szerint megsemmisült:
1.
|
Gyártmányok és
félgyártmányok:
|
9 146 819 kg =
|
1 175 655 P
|
2.
|
Komponensek:
|
82 716 kg =
|
142 602 P
|
3.
|
Segédanyagok:
|
54 417 kg =
|
77 108 P
|
|
Összesen:
|
9 283 952 kg =
|
1 395 365 P
|
Ebből lispei
|
|
|
|
nyersolaj:
|
5 494 344 kg
|
|
|
gázolaj:
|
1 059 189 kg
|
|
A támadásnak 4 halottja és néhány sebesültje volt. Másnap, június 14-én délelőtt amerikai kötelékek a szőnyi olajfinomítót bombázták. A 10.45-kor kezdődött és mintegy 45 percig tartó akció során – az épületkárok mellett – 5 db 6000 m3-es nyersolajtartály, 1 db 2500 m3-es benzintartály, 10 db 200–500 m3-es tartály vált a tűz martalékává, emellett egy halott és néhány sebesült jelentette a személyi károkat.
Július 2-án az amerikai légierők egyik legnagyobb bevetésüket hajtották végre magyar célok ellen. Több mint 700 bombázó és mintegy 180 kísérővadász vett részt az akcióban. A főváros ellen vonuló kötelékeket megtámadó magyar és német vadászgépeknek sikerült, ha nem is megakadályozni Budapest bombázását, legalább megzavarni és némileg szétszórni a támadóegységeket. Így egy ellenséges repülő tervszerűtlenül Komárom déli városrészére szórta le bombáit. A Lenfonógyár környékét és a szomszédos temetőt érte találat, s egy haláleset is történt . A támadó gépek közül a légvédelem lelőtt egy B–17-es nehézbombázót, amely a várostól néhány kilométerre zuhant le. Egy másik egység Dunaradvány és Dunamocs ellen intézett támadást, amelynek – különösen Dunaradványban – sok halálos áldozata volt. Ennek az akciónak a célpontja eredetileg feltehetően az almásfüzitői és szőnyi olajfinomító volt, azonban a megzavart kötelékek elszámítva magukat a Duna túlsó oldalán, mintegy 15 km távolságban lévő két, stratégiai szempontból jelentéktelen községre dobták le bombaterhüket.
Augusztus 9-én délelőtt 11 órakor 3 hullámban, a júniusinál is súlyosabb légitámadás érte az almásfüzitői olajfinomítót. „A szőnyegbombázás következtében az épületek és berendezések 80–85%-a tönkrement. Ezután a támadás után megkezdték a gyártelep kiürítését, a telepen lakókat a környező falvakba telepítették, s a gyári irodát kihelyezték Dunaalmásra. Az agyonbombázott telep újjáépítése helyett megkezdték a még épségben maradt berendezések elszállítását.” A vasútállomáson 297is súlyos vágánykárokat okoztak a bombatalálatok, s a vasúti forgalom is hosszú időre szünetelt. A támadás súlyosságát jelzi; hogy 12-én vesztették életüket a gyár-, illetőleg lakótelepen.
Augusztus 21-én este ismét az almásfüzitői olajfinomítót érte, csak kisebb anyagi kárt okozó támadás.
Augusztus 28-án a délelőtti órákban „mintegy 100–120 darab bombázóból álló kötelék a szőnyi Magyar Olajművek ellen hajtott végre bombatámadást, amelynek során 6 nagy olajtartály megsemmisült. Ugyanakkor megrongálódtak Szőnynél a Budapest–Bécs közötti vasúti és közúti vonalak”.
Szeptember 11-én a légvédelem Komárom felett lelőtt egy amerikai B–24-es bombázót. 8 főnyi személyzetéből 7 a lelövéskor, egy pedig néhány héttel később a kórházban meghalt. 1945-ig a komáromi, azóta pedig egy prágai temetőben nyugszanak.
Komárom ellen az első tervszerű légitámadásra október 7-én került sor. Negyed egykor jelezték a légi veszélyt, 12.21-kor már riasztás volt. Az első hullámban (13.43-kor) dél felől nagy magasságban 8 repülőgép támadott és észak felől is jött egy kötelék. A második hullám 14.22-kor érkezett. A támadás 54 halálos áldozatot követelt, s jelentős épületkárok is keletkeztek. „Elpusztult a vasúti rendező pályaudvar, az úri utca (ma Sport u.), a strandfürdő. Bombák hullottak még a Czuczor Gergely utca–Jedlik Ányos utca–Erdélyi út (ma Fürst Sándor u.)–Bánáti utca (ma Damjanich u.) által határolt barakkra is, amely teljesen elpusztult.
Október 13-án Bánhidát támadták ellenséges kötelékek, s ennek során – az anyagi károk mellett – 20-an vesztették életüket.
Október 14-én ismét komoly anyagi veszteséggel járó támadás érte Komáromot. „Ekkor pusztult el a KAC-pálya tribünje, a selyemgyár, a vágóhíd, a csatorna szivattyútelepe… Egy-egy »eltévedt« bomba esett az evangélikus imaházra (annak keleti sarkára), Schmidthauser keserűvíz-telep északi végébe, a Majorovics nővérek kis trafikjára (a korzó mellett), a Jedlik Ányos utcába, a Ghyczy Kálmán utcába, a Tóth Lőrinc utcai óvodára, az Arany János és Petőfi Sándor utcákra, az összekötő vasúti híd felénk eső (déli) első pillérére.” Novembertől februárig – elsősorban a kedvezőtlenebb időjárási körülmények miatt – csak kevés stratégiai légitámadás érte a magyar célpontokat, a Komárom megyei helységeket pedig egyetlen bevetésben sem támadták ellenséges gépek.
Február végétől – a szárazföldi hadműveletek alakulása következtében – a szövetséges csapatok légi tevékenységének jellege megváltozott: a stratégiai támadások mellett a taktikai akciók is fontos szerepet kaptak. Komárom fölött szinte naponta megjelent az esti órákban egy-két kisebb repülőgép. Ezek zavaró jelleggel egy-egy alkalommal csak néhány kisebb bombát dobtak le, így ezek a támadások sem emberéletben, sem pedig anyagiakban nem okoztak a stratégiai akciókéhoz hasonló károkat, viszont lélektani hatásuk annál jelentősebb volt, hiszen a több-kevesebb rendszerességgel megjelenő gépek mégoly kis erejű bombázással is állandó nyugtalanságban, bizonytalanságban tartották a lakosságot. Mivel Komárom fontos közlekedési és ipari gócpont volt, a közeli „olajcélok” rombolása is hadműveleti érdekeket szolgált, így a stratégiai támadások sem szüneteltek.
Komáromot március 8-án, 14-én és 29-én érte újabb légitámadás. Különösen a 14-i okozott jelentős anyagi károkat a teherpályaudvar és az Úri (ma Sport) utca, míg a 29-i Észak-Komárom területén. A halálos áldozatok száma csak az október 14-i, a március 8-i és 14-i támadás, valamint az alkalomszerű taktikai akciók összesített adataként ismeretesek: 35-en vesztették életüket.
Március 14-én Szőnyt és Almásfüzitőt, 20-án Szőnyt, míg 19-én és 20-án Bánhidát érte támadás. A jelentős anyagi károk mellett összesen 13-an haltak meg.
A Komárom megyei helységek ellen intézett 17 stratégiai és számos taktikai légitámadás veszteségadatainak felmérésére részben az egyes akciókat követően (hivatalos jelentések, anyakönyvek), részben pedig a felszabadulás utáni hónapokban történtek összegzések. Dokumentálhatóan 140-en váltak bombatámadás áldozatává. Az anyagiakban, létesítményekben okozott károkról egyetlen számszerű adatot sikerült találnunk: az almásfüzitői olajfinomítót ért háborús károk (bomba, belövés, tűz) összege (1943. decemberi érték szerint) 30 751 000 pengő, illetőleg egy másik összesítés szerint a kárösszeg 47 643 000 pengő volt. További támpontot jelent a károkat illetóen a magyar városok háborús károsodási rangsora, melyen Komárom a 12. helyen szerepel.