Egy He–111-es típusú repülőgép nem tér vissza
225Egy He–111-es típusú repülőgép nem tér vissza
1944. szeptember 22-én 16 óra 57 perckor a Csákvári kitérő repülőtérről a gyengén szemerkélő esőben egy német jelű He–111 H futárgép szállt fel és délnyugati irányban felhőbe emelkedve eltűnt.858
858 A repülés leírásáról két forrásunk is van, Majoros János: „Titkos küldetés, 1944. szeptember 22.” Magyar Szárnyak, – 1980 – Oshawa, 18–20. old. Rákosi László: cím nélküli kézirat. Visszaemlékezés a repülőútjára, másolat a szerző (S. Gy.) birtokában. Még 1979-ben kértem fel Rákosi Lászlót, a gép szerelőjét, hogy miután részletesen elmondta repülőútját, azt írásban is rögzítse az utókor számára. A szerző azt életében nem kívánta publikálni, 1982-ben elhunyt. Családja szíves együttműködésével a hagyatékát én juttattam a HTL és NTF archívumába. Mivel beszélgetésünk mindig térkép felett folyt, erről készített jegyzeteim részletesebbek mint a kézirata, amelynek végét már kézzel írva fejezte be, a kettő között lényeges eltérés nincs (Megjegyzés: Sárhidai Gyulától).
A gépet a MALÉRT légiforgalmi vállalat használta, egy 1944. júniusi Lembergi balesetben sérült U–866 jelű, Ju–52/3 m szállítógép pótlásaként. A Luftflotte–4 adta át a 102/1. szállítószázadnak, s Gelencsér Ferenc százados repült át vele Budaörsre, aki később egyik útján a lembergi német „szero”-ból 2 tartalékmotort is hozott a géphez, ugyanis gyújtási zavarok miatt teljes gyertyacserére szorult. Ezt gyakorlati okokból motorcserével szokták végezni, a speciális szerszámok nélkül nem javítható motort pedig visszaküldték a német üzembe – mivel a magyar szállítórepülők ezt a típust nem üzemeltették.859
859 Gelencsér Ferenc rep. százados személyes közlése a rep. leírásának bejegyzései, alapján.
A repülőgép itthon csak pár berepülést végzett, gyertyáit részben nehéz kézi munkával kicserélték, majd átrepültek vele Csákvárra, és ott tárolták a kukoricaföld szélén.
Majoros János tartalékos repülőszázados, a MALÉRT főmérnöke állítása szerint Tost Gyula repülő vk. őrnagy, 1944. március elején kormányzói szárnysegéd útján kapott először megbízást egy külföldi útra Kairóba, de ez nem valósult meg. 1944. szeptember 22-én kora reggel értesítették, hogy két katonát még aznap ki kell szállítani a szövetségesek Olaszországi főhadiszállására.860
860 Majoros: Id. mű.
Más forrás szerint ez ügyben vitéz Bánfalvy István repülő vezérőrnagy tett lépéseket, s 1944. szeptember 21-én két pilótát is megbeszélésre hívott magához egy önkéntes, veszélyes repülés ügyében. Bánhidi Antal tartalékos repülő főhadnagy nem vállalta a repülést, mert nem fogadta el a távozás után kiadandó szökevény minősítést, még akkor sem, ha az csak formális lett volna. Bánfalvy ezután tárgyalt Majorossal.
Ez a megoldás valószínűbb, tekintettel Háry vezérőrnagy és Bánfalvy vezérőrnagy kapcsolatára a Kormányzó Katonai Irodájával.
Majoros eredeti tervezett személyzete, Péter… (?) rádiós és Mészáros… (?) repülőgép-szerelő délben nem volt elérhető, ezért rögtönzéshez folyamodott. Budaörsről a Bü–131-es futárgépen 15 óra 30 perckor magával vitte egy berepülésre Marosán Péter rádióst, és úgy döntött, hogy a helyszínen lévő ügyeletes Rákosi László szerelő lesz a segítője, és majd útközben közlik velük a parancsot.
Tost Gyula rep. vezérkari őrnagy által rendelkezésre bocsátott nyitott túrakocsi meghozta a civilben lévő utasokat, akik beszálltak, és 16 óra 57 perckor a repülőgép nekifutott és felszállt. Az utasok vitéz Náday István ny. áll. vezérezredes a Kormányzat megbízottja, W. C. Howie brit tüzér ezredes bújtatott hadifogoly, valamint Majoros János felesége voltak. A felhőalap 200 m; a teteje 4000 m-en volt, csendesen esett az eső, felhőzet borította a Balkán és az Adria nagy részét, s részben Olaszországot is. A gép Siófok felé haladva a 225°-os irányra állt, áttörte a felhőzetet és 4000 m magasban haladt délnyugat felé. Ekkor vitéz Náday István vezérezredes informálta a személyzet két be nem avatott tagját a feladatról és a helyzetről.861
861 Tudomásunk szerint Tost Gyula 1944. nyarán külön eljárással letette a vezérkari vizsgát, tehát rep. vezérkari őrnagy volt, s október elején előlépett alezredessé, de 359ez a közlemény 1944. október 14-e eseményei miatt már nem jelent meg (a Honvédségi Közlönyben).
Majoros a pólai vonalon a vadászrepülőgép-veszély miatt a felhők felett repült, majd az Adria partján Velence felé vezető irányra fordult, mintha utasgép lenne. A víz felett fordult hirtelen délnek, és egy hajókaravánt elkerülve, az olasz partok előtt repült Bari–Barletta felé.
A Howie ezredes által megadott angol rádióállomással nem tudtak kapcsolatot létesíteni, az adó nem működött (vagy a rádiós felszerelése nem volt alkalmas a repülőgéppel való beszélgetéshez). Howie javasolta, hogy repüljenek Nápolyba, de sűrű felhőzettel, az olasz terület feletti átrepülés rádió nélkül reménytelen dolog volt. Majoros eredetileg Bengáziába akart repülni, mert üres géppel a legjobb megoldás parti homokon való leszállás lett volna. Közben az egyik motor akadozni kezdett, a gyertyák egymás után hibásodtak meg, nem volt más hátra mint kényszerleszállást végezni, amíg a motor még működik.
Foggia környékén lévő számos amerikai repülőtér egyikén akart leszállni, de ezek nem voltak berendezve éjszakai repülésre, s nem reagáltak rakétapisztoly jelzéseire. Pescara felett 300 m magasban egy 20 km-es kört leírva kezdték a manóvert, de egy épülő repülőtér felett találták magukat. Tovább repülve 15 km-re dél felé, Termoli mellett az út szélén sötétben, egy alig látható sík terepen 20 óra 30 perckor behúzott futóval, leállított motorokkal a pilóta hasra tette a gépet. Egy amerikai repülőtér személyzete rövidesen odaért és átvette a gép őrzését.
A repülőgépet saját sérült C–47 szállítógépnek vélték, amely a Balkán felől tér vissza. Másnap reggel derült ki, hogy milyen szerencséjük volt a leszállás során. A köves teraszt szőlőműveléshez készítették elő egy domboldalban, mögötte mély szakadék tátongott, az út mentén magasfeszültségű vezetékek húzódtak, amely alatt és két oszlop között a besikló gép átrepült.
Reggel Náday és a személyzet amerikai kísérettel visszament a repülőgéphez. Egy rejtett, lemez alatti üregből Náday kivette az aktatáskáját a levelekkel, s körbejárva a sérült gépet, mellékesen azt mondta: „Ha Odescalchi herceg repülése sikerül, a gép nem így néz ki. Neki ezen repülés előkészítéseképpen ki kellett volna hozni egy titkos kódot.” A személyzet ekkor nem tudott sem Odescalchiról, sem útjáról, így nem törődött ezekkel a szavakkal. Majoros megállapította, hogy az őrség ellenére a műszerfali időmérő órája és minden mozdítható szerelék a pilótakabinból eltűnt. Az álcázóhálóval fedett gépet később az amerikaiak elszállították, további sorsa ismeretlen.
226H. R. Alexander brit tábornagy igazolása Rákosi László szerelő részére, az 1944. szeptember 22-i repülés után. Az út minden résztvevője ilyen okmányt kapott
227Náday István vezérezredes és vitéz Háry László vezérőrnagy igazolása Rákosi László számára 1945. május 19-i dátummal. Bánhidi Antal aláírása már 1946-ban Budapesten került az iratra
228A csoportot szeptember 23-án reggel Malcolm ezredes pilóta, Wilson tábornagy C–47-es különgépén vadászgépfedezettel átszállította Casertába, ahol a Palazzo Umbertóban tevékenykedett az AFHQ (Allied Forces Headquarters) főhadiszállás.862
862 Mint a 858. sz. jegyzet.
Itt tárgyalt Náday vezérezredes Wilson brit tábornaggyal, Mac Namey amerikai tábornokkal, később Alexander brit tábornaggyal is. Két levelet vitt magával, XII. Piusz pápának és Apor bárónak, a Vatikáni magyar követnek. Ezeket a CIC emberei „véletlenül” felbontották, de eljuttatták a címzetthez.
