A 101/II. honi vadászrepülő-osztály hajózóállománya 1944. szeptember Az osztály fedőneve: István1
A 101/II. honi vadászrepülő-osztály hajózóállománya 1944. szeptember
Az osztály fedőneve: István1
Az osztály fedőneve: István1
1 Az osztály parancsnokságát Fülöp István őrnagy vette át, ezért lett az osztály fedőneve István.
Csathó Gyula
|
– 36 éves – őrgy.
|
oszt.pk.
|
Prónavölgyi István
|
– 34 éves – szds.
|
oszt.pk.h.
|
101/4. vadászrepülő-század
Fedőneve: Vihar
Harctevékenységét kezdte 1944. október 3-án
Bánlaky György
|
– 31 éves – fhdgy.
|
†44. nov. 6-án bevetésen
|
S. Csáklány Máriusz
|
– 26 éves – fhdgy.
|
–
|
Füleki Béla
|
– 26 éves – fhdgy.
|
Eltűnt 45. ápr. 4-én bevetésen
|
Frankó László
|
– 23 éves – hdgy.
|
Eltűnt 44. nov. 2-án bevetésen
|
Kass Ferenc
|
– 30 éves – tőrm.
|
– (Vezényelve Tapolcáról)
|
Korinyi József
|
– 22 éves – szkv.
|
†44. nov. 6-án bevetésen
|
Kneip Ede
|
– 23 éves – szkv.
|
–
|
Lója Géza
|
– 27 éves – fhdgy.
|
Megsebesült 45. márc. 22-én légi harcban
|
Lehoczky László
|
– 22 éves – szkv.
|
–
|
Molnár Lajos
|
– 25 éves – őrm.
|
Eltűnt 45. febr. 4-én bevetésen
|
Murányi Tibor
|
– 22 éves – zls.
|
–
|
241Nemeslaki Zoltán
|
– 26 éves – őrm.
|
Bevetésen fogságba esett 45. jan. 11-én
|
Rejtő Ernő
|
– 25 éves – fhdgy.
|
Eltűnt 45. ápr. 22-én bevetésen
|
Szepesváraljai Alfonz
|
– 24 éves – fhdgy.
|
Inaktív
|
Szabó József
|
– 25 éves – fhdgy.
|
–
|
Szebeni Antal
|
– 23 éves – hdgy.
|
Áthelyezve az 5. szd.-ba
|
Szecsei Gábor
|
– 23 éves – hdgy.
|
Bevetésen fogságba esett 45. jan. 3-án
|
Sziráki Mihály
|
– 23 éves – zls.
|
Eltűnt 45. ápr. 22-én bevetésen
|
Tanács Sándor
|
– 23 éves – őrm.
|
–
|
A Légvédelmi Erők Parancsnoksága a németektől kért adatok alapján értékelte a honi vadászvédelem tevékenységét:1
1 HL 101. vadászrepülő-ezred iratanyaga.
„A nyár végén a m. kir. Légvédelmi Erők Parancsnoka által bekért és a német Jagdabschnittführer2 által rendelkezésre bocsátott adatokat a magyar és német vadászok magyar terület feletti eredményeiről.
2 Vadászkörzet-parancsnok.
101. vadászezred
Bevetett gépek száma:
|
649 db
| |
Lelövések:
|
4 motoros
|
61 db
|
2 motoros
|
32 db
| |
1 motoros
|
14 db
| |
Összesen:
|
107 db
| |
Veszteség 30 fő repülőgép-vezető – 78 db repülőgép
Német nappali vadászok:
Bevetett gépek száma:
|
932 db
| |
Lelövések:
|
4 motoros
|
53 db
|
2–1 motoros
|
20 db
| |
Összesen:
|
73 db
| |
Veszteség 43 fő repülőgép-vezető – 88 db repülőgép
Minden magyar 6 bevetésre 1 légi győzelem
Minden német 12,8 bevetésre 1 légi győzelem
A fenti adatok értékelése, bár a számok maguk is beszélnek. A német légi győzelmek a magyar légi győzelmek 68%-a. A magyarok bevetett gépei a németek 70%-a.
A fenti eredményeket a magyar vadászok szerényebb anyagi eszközökkel, műszaki felkészültséggel, hiányosabb vezetési lehetőségekkel, szerényebb, hiányosabb kiképzéssel, tapasztalat nélkül, rendszerint a németeknél kisebb harcerővel, tehát az ellenséggel hátrányosabb helyzetben vívták ki.”
1944. végén érkezett meg Bécsből a 8. JD átirata a 101. vadászrepülő-ezred parancsnokságához, az 1944. I. 1.–1944. XI. 30-i időszak eredményeiről. Mivel a magyar összesítés nem készült el – ismeretlen okból – ezt használták, mert pontosabb nem volt. Ez az átirat valószínűleg a 8. JD hiányzó Kriegstagebuchjának kivonata volt, amely azóta sem került elő.
Eszerint 1581 vadászgép és romboló repülőgép bevetésének eredménye 114 db négymotoros bombázó és 66 db egy és kétmotoros vadászrepülőgép, összesen 180 repülőgép lelövése volt. Ezek szerint 8,8 bevetésre jutott egy lelövés. Ez azt jelenti, hogy átlagban a magyar erők 54 alkalommal vetettek be 12 repülőgépet, 107 lelövés és 78 gép veszteség mellett, míg német részről 77,6 alkalommal 12 gépet, 73 gép lelövés és 88 saját gép veszteség mellett, vagyis a magyar bevetések a gyengébb haditechnikai eszközök ellenére is hatékonyabbak voltak.
Az 1944. XI. 30.–1945. III. 30. közötti időszak adatai szerint magyar részről még 3 bevetésen 17 vadászgép szállt fel amerikai gépek ellen, amikor is lelőttek 3 bombázót és 1 vadászgépet.
Ezzel bővítve a 101. vadászezred 1944. V. 1.–1944. XI. 30. közötti tevékenységét és figyelembe véve a 2/1; 1/1; 5/1. század eredményeit is, a magyar vadászerők 1944. I. 1.–1945. III. 30. között 66 bevetésen, 795 gépet emeltek a levegőbe, 129 nyilvántartott légi győzelem mellett. 6,16 repülőgép-bevetésre jut egy lelőtt gép, ami semmivel sem rosszabb a Luftwaffe eredményeinél. Az amerikai, vagy brit eredményekkel a teljesen eltérő jelentési és igazolási módszer miatt nincs értelme összehasonlítást végezni.
Ezeken kívül figyelembe kell venni a légvédelmi tüzérség tevékenységét, amelynek a pontos számszerűsége ismeretlen. Egy korai visszaemlékezés szerint az 1944-es év végéig a lelövések száma több volt mint 100, és 1945 áprilisáig az alacsonytámadások elleni harcot is figyelembe véve 1,2-szerese volt a magyar vadászgépek jelentett összteljesítményének, tehát kb. 150-re tehető.
A magyar nyomtatott anyagok között igen kevés adat található az angol–amerikai gépveszteségekre. Csak az 1944. augusztus 12-én megjelent Képes Tábori Újság c. lap közölte a HM részéről a Légvédelmi Erők Parancsnokságának közleményét: „Mit vesztett az angolszász légierő Magyarország felett?” címmel. Ennek lényege: „Négy hónap alatt, 1944. IV. 3-tól VIII. 3-ig 217 db angol–amerikai gép lelövését jelentették a Légvédelmi Parancsnokságnak, amely ezeket egy nagy térképre felvezetve tartotta nyilván, hogy az átfedéseket kiszűrje. A vizsgálatuk és ellenőrzésük akkor is (ui.: augusztusban) folyt, mert egy-egy lezuhanást két közeli figyelőörs is észlelhetett és külön jelentett. A fő térség a DNy-ról és D-ről való berepülési övezet a Dunántúl felett és a Budapest körüli nagy gyűrű, ill. a Duna–Tisza köze volt. Elenyészően kevés volt a Tiszántúlon, Felvidéken és É-Erdélyben. A 80–85%-ot a B–24 és B–17 gépek, éjjel a Halifax és Wellington gépek tették ki, kevés a Lightning és a Mustang vadászok száma. A nappali és éjjeli lelövés aránya 24995%–5%; éjjel csak német éjszakai vadászok harcolnak. A szóban forgó erők 2000 fő összveszteséget szenvedtek, a fogságba esettek száma közel 600 fő volt.” Azért idézzük ezt a dokumentumot, mert a háború alatt más kiadványban nem jelent meg, ismeretlen okból az angol–amerikai veszteségeket napisajtó sohasem közölte.
