A szovjet és román légierő bombázóbevetései
A szovjet és román légierő bombázóbevetései
Könyvünkben nem tárgyaljuk részletesen a szovjet légierők Magyarország elleni bombatámadásait. Ezek ugyanis nem hadászati jellegűek voltak, eltérően az angol–amerikai bombázóktól, ugyanekkor ezeket csak a fronttevékenységgel kapcsolatosan lehetne tárgyalni, ez viszont már túlhaladja könyvünk terjedelmét, így ez egy újabb könyv tárgya lehet.
Az olvasónak azonban látnia kell, hogy a magyar területen lévő rombolások, városi, ipari, objektum károk stb. egy részét nem az angol–amerikai légi tevékenység okozta. Ezért kigyűjtve közöljük a főbb azonosítható bombázásokat, amelyek a szovjet légierő részéről a mai terminológia szerint harcászati-hadműveleti jellegűek voltak. 1944-ben a frontvonaltól számítva kb. 300 km-re terjedt a támadások határvonala, távolabbi bevetésekre ritkán került sor.
A magyarországi bombázások zömét az A–20 Boston gép változataival végezték, jóval kisebb számban szerepelt a Pe–2; Il–4; DB–3F; B–26 Marauder és B–25 Mitchell, ill. C–47B gép a szovjet légierők állományában. A frontrepülők nagyobb részt Il–2/3m gépekkel bombáztak. Az 1944. szeptemberi helyzet az alábbi:
A 2. Ukrán Frontot az 5. légi hadsereg támogatta (1100 db repülőgép), parancsnoka Gorjunov repülő vezérezredes. Ennek részét képezte az 5. gárda-csatarepülőhadtest és 3. gárda-vadászrepülőhadtest. 1944. IX. 6-tól 1945. januárig az alárendeltségében vetették be az 1. román repülőhadtestet, 174 repülőgéppel (parancsnoka Emanoil Jonescu tábornok). A román 1. repülőhadtest bombázóereje kb. 50 db He–111; Ju–88; Savoia S–79B gépből állt.
A 3. Ukrán Frontot a 17. légi hadsereg támogatta (965 db repülőgép) Szugyec repülő vezérezredes parancsnoksága alatt.
A 4. Ukrán Front harctevékenységét a 8. légi hadsereg segítette, parancsnoka ekkor Zsdanov repülő altábornagy volt. A 8. légi hadsereg alárendeltségében működtek a távolbombázó erők, így az 5. és 244. bombázóezred is, amely a legtöbb szovjet éjszakai bombázást végezte.
1944. szeptember 10. után a 8. légi hadseregnek rendelték alá a bolgár repülőosztályt, amely Dél-Dunántúl és Jugoszlávia felett 332 harci bevetésben vett részt, főleg vadászgéppel; bombázóerejükről nincs tudomásunk.
1944. december végétől esetenként bevetették a 18. légi hadsereg egyes egységeit, parancsnoka Golovanov légi főmarsall volt.
A beosztott 1. román repülőhadtest működésében 1944. VII. 23-tól IX. 6-ig lévő időszakra 990 bevetést, 2420 felszállással és 341 tonna ledobott bombaterhet adnak meg, főleg Észak-Erdély és a határ menti területek ellen, bár nyilvánvaló, hogy ezen időszakban még a román területen lévő német erőket is támadták.
A románok több bombázótípust alkalmaztak: He–111; SM–79B; ill. Ju–88; Ju–87D–3; –5; a vadászgépek: IAR–80; IAR–81; B–109G–4; G–6; G–14. A román hadijelentések 1944. IX. 7.–1944. XII. 31. közötti időszakra az alábbi helységek bombázását adják meg, közelebbi dátum nélkül: Kolozsvár, Szamosújvár, Apahida, Szamosfalva, Csucsa, Fülek, Losonc, Putnok, Rimaszombat, Rima, Salgótarján, Vanda, Szolnok, Barcika és Rimaszécs.
1944. IX. 7.–1944. XII. 31-ig a román repülőhadtest eredményeként 612 bevetést, 805 felszállással, 1335 óra repülőidőt és 74 tonna ledobott bombát közölnek, eközben 64 gépet elvesztettek. Az áthelyezés következtében 1945. I. 6-án kivonták az 1. román repülőhadtestet Magyarországról, és 1945. I. 20-ával Szlovákiába telepítették át. Az ottani bevetések során 1945. V. 8.-ig további 36 gép pusztult el.
Összesen: 1602 bevetést hajtottak végre, 3325 géppel, 415 tonna bombát dobtak le Magyarország területére.
