2.1. A magyar 3. hadsereg balszárnyának Arad és Makó környéki harcai (1944. szeptember 20–1944. október 5.)
2.1. A magyar 3. hadsereg balszárnyának Arad és Makó környéki harcai
(1944. szeptember 20–1944. október 5.)
(1944. szeptember 20–1944. október 5.)
A korábban kapott parancsoknak megfelelően a 2. Ukrán Front balszárnyán harcoló 53. összfegyvernemi hadsereg, alárendeltségében a 18. harckocsihadtesttel, fokozott menetteljesítménnyel haladt északnyugati irányban. A hadsereg csapatai néhány nap alatt mintegy 220 kilométert tettek meg, és szeptember 15-én előrevetett egységei kijutottak Karánsebes körzetébe. A 18. harckocsihadtest104 páncélosai ugyanakkor elérték az Aradtól keletre fekvő Lippát.105
A harckocsihadtest a 110., 170. és 181. harckocsidandárból, a 32. gépkocsizó lövészdandárból, az 1438. önjáró tüzérezredből, és egyéb kisebb alegységekből állt. Parancsnoka P. D. Govorunyenko, a harckocsicsapatok vezérőrnagya volt.
Zaharov 143. o.
Malinovszkij, akit a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének szeptember 10-én kelt parancsával a „Szovjetunió marsallja” címmel tüntettek ki, szeptember 15-én kézhez kapta a SZTAVKA 220215. számú új direktíváját. A szovjet hadvezetés elrendelte:
„Csapatainak szeptember 15–19-re Cirlibaba, Beszterce, Kolozsvár, Lugos vonalára történt kijutása után Kolozsvár–Debrecen–Miskolc általános irányba folytassa a támadást. Főerőivel Csap, Szolnok szakaszon jusson ki a Tiszához és nyújtson segítséget a 4. Ukrán Frontnak a Kárpátok leküzdéséhez, Ungvár körzetének elfoglalásához.”106
Idézi Ölvedi Ignác: Adalékok a német–magyar katonai viszony alakulásához (1944. szeptember 8-a után) és a „debreceni” hadművelet előkészítéséhez. In: Hadtörténelmi Közlemények 1969/3. (A továbbiakban: Ölvedi) 442. o.
Ezzel egy időben a front megkapta a 46. hadsereget, a 7. gépesítetthadtestet, valamint a 4. gárda- és 6. gárda-lovashadtesteket. Ezeket az erőket a front balszárnyán, Temesvár–Nagybecskerek körzetében kellett gyülekeztetni.
Az új hadműveleti utasítás szerint a 2. Ukrán Frontnak 1944. szeptember 30-ára, 160–180 kilométeres előretörés folyamán birtokba kellett vennie a Máramarossziget–Szatmárnémeti–Nagykároly, valamint 42a Nagyvárad–Arad–Temesvár terepszakaszt. További feladatként a front csapatainak október 7–10. között el kellet érniük a Tisza vonalát Csap és Szeged között. A hadművelet megszervezésére a SZTAVKA nem adott időt, azt hadműveleti szünet nélkül kellett végrehajtani. Malinovszkij még a fronton belüli átcsoportosításra sem kapott engedélyt. Sőt, még a harcászati részleteket is előre meghatározták csapatai számára.
A parancs szerint a front jobbszárnyán harcoló 40. hadseregnek Máramarossziget–Szatmárnémeti (kizárva)–Nagykároly vonalát kellett elérnie. A Nagykároly felé támadó 7. gárdahadsereg Nagykároly (kizárva)–Nagyvárad arcvonalszakasz elfoglalását kapta parancsba. A „Gorskov” lovas-harckocsicsoport előrenyomulásának iránya Beszterce–Szatmárnémeti–Csap volt. A 6. gárda-harckocsihadseregnek támadását Kolozsvár–Nagykároly–Nyíregyháza irányában kellett végrehajtania. A 27. hadsereget nyugat felé fordították azzal, hogy szeptember 30-ra vegye birtokba a Nagyvárad–Nagyszalonta–Nagyzerend terepszakaszt. Az ugyancsak nyugat felé támadó 53. hadsereg, alárendeltségében a 18. harckocsihadtesttel, Déva–Arad–Karánsebes–Temesvár irányába való előrenyomulására kapott parancsot azért, hogy foglalja el Arad, Kisbecskerek és Temesvár körzetét.107
Ölvedi 442. o.
Mint látható, a 2. Ukrán Front balszárny-csapatai ismét csak korlátozott tevékenységre kaptak utasítást. Annak ellenére, hogy az itt bevetett szovjet erők a frissen idevezényelt gárda-lovashadtestekkel és a 7. gépesítetthadtesttel jelentősen megerősödtek, a 46. és 53. hadseregnek, valamint a négy páncélosokkal is rendelkező hadtestetnek csak október elején kellett támadást indítania, s akkor is északnyugat helyett nyugati irányban.108
Zaharov 146. o.
Ezek alapján úgy véljük, hogy a szovjet hadvezetés továbbra sem ismerte fel a kínálkozó hadműveleti lehetőséget, amely a Déli-Kárpátokból a Bánát területére kijutott gyorsan mozgó csapatai előtt kínálkozott egy határozott, északnyugati, majd északi irányú átkaroló támadás végrehajtására a páncélosok számára jól járható Alföldön. Ahelyett, hogy a szovjet hadvezetés a térségben a lehető leggyorsabban minél több páncélossal rendelkező magasabbegységét tolta volna el nyugat-északnyugat felé, harckocsijai és önjáró lövegei jelentős részét (közöttük a 2. Ukrán Front egyetlen harckocsihadseregét) az erdélyi hegyeken át kényszerítette arcból indított, veszteségterhes támadások végrehajtására. Ezekkel az intézkedésekkel a szovjetek újabb jelentős haladékot adtak Friessner Dél-Ukrajna Hadseregcsoportjának ahhoz, hogy csapatait rendezze, és újjászervezze ellenállását.
43Szeptember 19-én az Arad körzetébe beérkezett szovjet csapatok már felvették a harcérintkezést a magyar IV. hadtest erőivel. Szeptember 20-án hajnalban a 18. harckocsihadtest páncélosai a Maros mentén, az Arad–Szabadhely műút körzetében lerohanták a 6. tábori póthadosztály Ópálos környéki állásait. A magyar csapatokat szétverték, a hadosztály roncsai a síkságon menekültek. Román források szerint az Ópálos környékén vívott harcokban a magyar csapatok összesen 919 halottat és 387 hadifoglyot veszítettek. A román csapatok vesztesége saját adataik szerint 377 főt (ebből 67 halottat) tett ki.109 A harckocsikon érkező szovjet lövészek felkapaszkodtak az ópálosi magaslatokra, a páncélosok pedig Aradot megkerülve folytatták előretörésüket északnyugati irányban.110 Délután 17 óra körül Aradtól északra, Zimándköz körzetében a németek 40 szovjet harckocsit jelentettek.111
Ciobanu 235. o.
Veress III 189. o., valamint Kálmán 267. o. Kálmán a szovjet páncélosok támadását szeptember 19-ére teszi.
HL KTB/HGr. Südukraine Kriegstagebuch vom 20. 9. 1944. (625. tekercs 7 208813. felvétel).
A 8. tábori póthadosztály még 19-én parancsot kapott, hogy húzódjon vissza az aradi hídfőbe. A hadosztály 12. tábori pótezrede Újaradnál, a hídfőben foglalt állást, két másik (21. és 24.) ezrede pedig Aradtól északra tartalékban állt. 20-án délelőtt a hadosztály parancsnoka, dr. Temesy Béla vezérőrnagy azt az utasítást kapta, hogy két ezredével Mikelakán és Öthalmon át hajtson végre ellenlökést, mivel a 6. tábori póthadosztály erői eltűntek. Az ellenlökés Öthalom nyugati részét és az ottani vasútállomást érte el, majd a csapatok ott védelembe mentek át. Közben az újaradi hídfőben maradt 12. tábori pótezred is harcérintkezésbe került a támadókkal.112
Dr. Temesy Béla vezérőrnagy, a m. kir. 8. tábori póthadosztály parancsnokának háborús naplójából. (Gépelt kivonat a szerző birtokában; a továbbiakban Temesy) 21. o.
Aznap Vörös János vezérezredes 726./Főv. hdm.–44. IX. 20. számon intézkedett a 3. hadsereg megalakításáról.113 A Honvéd Vezérkar főnökének intézkedését megelőzte Hitler ultimátuma, aki nem akart többet hallani az önálló magyar harcvezetésről, és a magyar IV. és VII. hadtesteket német parancsnokság alá kívánta helyezni. A német és magyar főtisztek tanácskozása végül az új magyar hadsereg létrehozása mellett foglalt állást.114
HL VKF Hadműveleti napló 1944. szeptember 21.
Erről lásd Friessner 127. o.
A IV. hadtest törzse lett az új hadsereg-parancsnokság, és Heszlényi József altábornagy a hadsereg parancsnoka. A IV. hadtest csapatainak vezetését a lengyel területről visszaérkezett II. tartalékhadtest vette át, amely később visszakapta eredeti elnevezését (VIII. hadtest). A hadtest parancsnoka Lengyel Béla altábornagy volt.
44A betört szovjet harckocsik ellen az 1. honvéd páncéloshadosztály erőit kora délután riadóztatták.115 Az 1. harckocsiezred zöme és az 5/1. gépvontatású tüzérüteg Ószentanna körzetéből Vásárhely–csárda érintésével hamarosan Zimándújfalu felé menetelt.
Ráskay 13. o. Az egykorú feljegyzés alapján tehát nem valószínű, hogy a hadosztály parancsnoka csak 21 óra körül kapott volna parancsot a 3. hadsereg vezérkari főnökétől a szovjet harckocsik elleni cselekvésre, mint ahogy ez Veress III 189. oldalán olvasható. Ha mégis, akkor Koszorús vezérkari ezredes már korábban intézkedhetett, hiszen az 1. honvéd páncéloshadosztály 17 órakor már megtámadta a 18. harckocsihadtest előrevetett osztagát.
Zimándközön az 1. gépkocsizó lövészezred kötelékei, a község és Zimándújfalu között pedig a 20. gyaloghadosztály megerősített 13. gyalogezred-csoportja tartózkodott.116 Zimánd községnél az ellenlökést végrehajtó magyar gyalogságot a szovjet 1438. önjáró tüzérezred (Gyerbenyev őrnagy) SZU–85 önjáró lövegei lőtték. Szovjet adatok szerint három páncéltörő ágyút és négy géppuska-fészket semmisítettek meg.117
HL KTB/HGr. Südukraine Ia Nr. 10 162/44 g. vom 20. 9. 1944 (631. tekercs 7 216555. felvétel).
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 183. o.
Koszorús vezérkari ezredes a szovjet harckocsik ellen először Németh alezredest rendelte ki az 1. felderítő-zászlóaljjal, egy harckocsi-századdal és két tüzérüteggel. Némethnek a kapott utasítás szerint Fakert dél–Újpanád dél–Ménes dél vonalban előrenyomulva fel kellett venni a harcérintkezést a szovjet harckocsikkal, majd miután felmérte erejüket és tervezett támadási irányukat, a szovjet páncélosokat maga után kellett csalni a határ román oldalán évekkel korábban kiépített „Carol” erődített vonal harckocsiárkának kanyarulatáig. A magyar kötelék a kapott parancs szerint terepszakaszról terepszakaszra vonta maga után a szovjeteket, majd elszakadt tőlük, és észrevétlenül kitért oldalra.
A hadosztályparancsnok további terve szerint Vastagh ezredes csoportja (egy harckocsi-zászlóalj, egy gépkocsizó lövészzászlóalj és az 51. páncélos gépágyús zászlóalj részei, valamint négy tüzérüteg) Zimándújfalu délnyugati területéről hátba támadja a harckocsiárok előtt elakadt szovjet páncélosokat. A magyar csapatok harcát egy együttműködésre kijelölt német csatarepülő-osztály is támogatta, amelynek összekötő tisztje a hadosztályparancsnokkal tartott. A hadosztály tartalékát Baló ezredes csoportja (három harckocsi-század, két gépkocsizó lövészzászlóalj és az 51. páncélos gépágyús zászlóalj részei) alkotta, amelynek parancs szerint Kürtös területéről Világos és Erdőkerék felé kellett felderítenie.118
Veress III 189–190. o.
Németh alezredes végrehajtotta feladatát, és maga után csalta a szovjetek mintegy 25 T–34 harckocsiból álló csoportját. Mivel a szovjetek térképein a román harckocsiárok nem szerepelt, és terepkutató felderítőosztagot sem küldtek ki, Zimándújfalu északnyugati körzetében, 45Klára-major körül elakadtak. Az összetorlódott harckocsikat hamarosan megtámadták a német csatarepülőgépek. Az 1. honvéd páncéloshadosztály kijelölt erői – közöttük Baló ezredes csapatai – 17 óra körül indítottak támadást.119
Ráskay 14. o.
Szemtanúk szerint az estig tartó harc színhelyén 23 kiégett T–34 maradt. A magyarok csapatoknak páncélos-veszteségük nem volt.120 Az 1. honvéd harckocsiezred a harcokban hét szovjet páncélost lőtt ki, a többit a német csatarepülőgépek semmisítették meg. Az 1. honvéd páncéloshadosztály határozott tevékenysége tette lehetővé, hogy a 3. hadsereg részei leválhassanak a támadókról, és új védőállást foglalhassanak el a határ mentén.121
Veress III 191. o.
812./VIII. hdt. I.a. 44. XII. 13. Kiemelkedő haditettek kihirdetése. (Másolata a szerző birtokában; a továbbiakban: Kiemelkedő haditettek) 1. o.
Alig fejeződött be a német segítséggel magyar győzelmet hozó páncélosütközet, a 3. hadsereg parancsnoksága arra utasította az 1. honvéd páncéloshadosztályt, hogy harckocsi-zászlóaljait és 51. páncélos gépágyús zászlóalját bizonytalan időre rendelje alá a térségben harcoló, illetve oda beérkező tábori pót- és tartalékhadosztályoknak. A hadosztály parancsnoka a páncélos-alakulatok szétforgácsolása miatt tiltakozott ugyan, de az utasítás érvényben maradt.122
Veress 191–192. o.
Szeptember 21-én a szovjet 53. hadsereg harckocsikra felültetett lövészerői Aradtól nyugatra elérték a Maros átkelőit Szemlak körzetében.
A 8. tábori póthadosztály 21. tábori pótezredének jobbszárnyát Öthalom déli részén is benyomták a szovjetek. Délután Újaradtól keletre erős tüzérségi és sorozatvető-tűz zúdult a 12. tábori pótezredre, de a magyarok a hamarosan meginduló támadást visszaverték. Délután 17 óra körül az ezred már nem tudta magát tartani az utcai harcokban, és kisebb egységekben, egyelőre rendezetten visszavonult a Maros északi partjára. Az újaradi hidat csak körülbelül 18 órakor robbantották fel. Amikor a magyarok a folyóparton védelemre kezdtek berendezkedni, az ablakokból, háztetőkről tüzet nyitottak rájuk, valószínűleg irreguláris elemek. Emiatt hamarosan elrendelték a visszavonulást. A korábbi rendezett hátramozgás pánikszerű meneküléssé fajult. Ennek ellenére a szovjet 57. lövészhadtest 243. és 228. lövészhadosztályának részei csak lassan követték a magyarokat: az aradi vár hídját 20 óra 10 perc körül érték el.
Napközben a hadosztály Ópécskán lévő 58. tábori utász pótszázadát csendőrökkel erősítették meg, és Szemlakára is magyar rendőröket küldtek a kora délután átkelni készülő szovjetek feltartóztatására.123
Temesy 21–22. o.
46A fentiek tükrében nem teljesen helytálló a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport hadinaplójának aznapi bejegyzése, miszerint a magyar csapatok Aradot harc nélkül adták volna fel. Ezt cáfolja az is, hogy a szovjetek saját adataik szerint a várost csak 22-én vették birtokba.124
Zaharov 460. o.
Aradtól északra a szovjetek a 18. harckocsihadtest páncélosaira felültetett lövészalegységekkel nyugati irányban átkeltek a Nagyvárad felé vezető úton.125
Tagesberichte 55. o.
Szeptember 21-ére virradó éjjel az 1. honvéd páncéloshadosztály részei által tartott Zimándközre szovjet gyalogság tört be.
Reggel 06 órakor a magyar páncéloshadosztály Baló ezredes vezette páncélos-harccsoportja a 20. honvéd gyaloghadosztály 13/I. zászlóaljával közösen, az 5. gépvontatású tüzérosztály 1. és 2. ütegének tűztámogatásával Zimándújfalutól ellenlökést indított. A magyar támadás 10 órára elérte Zimándköz község temetőjét, majd a harckocsikkal támogatott szovjet lövészeket a településtől délkeletre szorította vissza.126 Ebben a küzdelemben kitűnt Kovács Tibor hadnagy, a 13/I. gyalogzászlóalj géppuskás-századának parancsnoka, aki a támadás elakadását látva „[…] törzsének néhány emberével öntevékenyen a küzdőkhöz rohant és kimagasló személyes bátorsággal a küzdőket magával rántva az ellenséget visszadobta. Ekkor újabb 3 orosz harckocsi indult ellenük ellentámadásra, ezek azonban honvédeink támadásának lendületét már nem tudták lefékezni, különösen mert Kovács hadnagy egy támogató páncélvadászra [Nimród páncélos gépágyúra – Sz.N.] felugorva géppisztollyal nagy kárt tett az ellenségben, a páncélvadász tüzét pedig maga irányítva egy harckocsit kilőtt”.127
Ráskay 14. o.
Kiemelkedő haditettek 1. o.
Ugyancsak a 13/I. gyalogzászlóalj egyik századparancsnoka, Molnár Gyula főhadnagy „midőn zászlóaljának támadása az ellenség túlerejű és igen heves ellentámadásán elakadt, kimagasló személyes példájával meglepő támadásra lendítette századát”, és ezzel nagyban elősegítette Zimándköz visszafoglalását.128
Kiemelkedő haditettek 1. o.
Délelőtt 11 órakor a küzdelem tovább fokozódott. Az 1. honvéd páncéloshadosztálynak csak állandó páncélos-bevetések és az ezzel együtt járó jelentős harckocsi-veszteségek árán sikerül tartani az elért arcvonalat. Este 20 óra 30 perckor a községet szovjet sorozatvető-tűzcsapás érte, amelyben Baló ezredes, az 1. harckocsiezred parancsnoka könnyebben megsebesült. A magyar harccsoport 22 óra után Kevermes területére vonult vissza. A harccsoport vezetését rövid időre Csendes István tüzér ezredes vette át.129
Ráskay 15. o.
47A szegedi Tisza-hídfő védelmére a Honvéd Vezérkar Matoltsy Elek vezérőrnagy parancsnoksága alatt aznap megalakította a róla elnevezett csoportot, amely az 1. légvédelmi tüzérdandárból és az 5. honvéd kerülettől elvont 7. tábori pótezred két zászlóaljából állt.130 Német adatok szerint a csoport tűzereje öt nappal később 24 darab 8,8 cm-es légvédelmi lövegből és négy 4 cm-es légvédelmi gépágyúból állt.131
HL VKF Hadműveleti napló 1944. szeptember 21.
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 26. 9. 1944. (625. tekercs 7 208871. felvétel).
Este 22 óra 20 perckor Friessner vezérezredes táviratban közölte a hadseregcsoport különböző parancsnokságaival, hogy az újonnan alakított magyar 3. hadsereget azonnali hatállyal a Dél-Ukrajna Hadseregcsoportnak rendelik alá. A hadsereg feladata az volt, hogy a Bánát területéről nyugat felé előrenyomuló ellenséges csapatokat feltartóztassa és megverje. Ennek érdekében erői zömét súlyponttal Arad térségében kellett gyülekeztetnie. A hadseregnek a magyar IV. és VII. hadtest erőin túl alárendelték a német LVII. páncéloshadtest-parancsnokságot a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztállyal, valamint a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály beérkezőben lévő harccsoportjával együtt.132
HL KTB/HGr. Südukraine Fernschreiben vom 21. 9. 1944. Ia nr. 3628/44. g. Kdos. (631. tekercs 7 216576. felvétel).
Szeptember 22-én a szovjetek folytatták előrenyomulásukat Aradtól északra, és a 20. honvéd gyaloghadosztály soraiban (a 23. gyalogezrednél) pánikot keltve elérték a Nagyvarjas kelet–Kürtös–Nadab–Zerénd vonalat. A magyar 3. hadsereg balszárnya Ópécska–Kürtös terepszakaszon visszavonult a határ felé. A IV. hadtest arcvonala este Tornya dél–Nagyvarjas keleti széle–Kisiratostól hat kilométerre keletre–Kürtös vonalában húzódott.133 A német légierő felderítő repülőgépei a magyar főellenállási vonal előtt körülbelül 60 szovjet páncélost számoltak meg.134 A 3. hadsereg-parancsnokság harcálláspontja aznap Medgyesegyházán volt.
Tagesberichte 58. o.
HL KTB/HGr. Südukraine Kriegstagebuch vom 22. 9. 1944. (625. tekercs 7 208831. felvétel).
Az 1. honvéd páncéloshadosztály Békéscsaba körzetében gyülekezett, és átmenetileg tartalékba került. A hadosztály élén változás történt, mert Koszorús Ferenc vezérkari ezredes idegösszeroppanást kapott, és 23-án kórházba is került. Utóda átmenetileg a hadosztály tüzérparancsnoka, vitéz Tiszai Béla tüzér ezredes lett. Néhány nap múlva, 27-én megérkezett a Fővezérség által kinevezett új hadosztályparancsnok, vitéz Deák Ferenc vezérőrnagy. Deák gyalogsági tiszt volt, a páncélos-hadviselés terén nem volt gyakorlata.135
Vajda Alajos: Az 1. magyar páncélos hadosztály tevékenysége 1944. aug. 1-től 1945. febr. 12-ig. Visszaemlékezés. HL TGY 2772. szám. (A továbbiakban: Vajda) 33. o.
48Estére a szovjetek Ópécskánál kierőszakolták az átkelést a Maroson. Az itteni harcokban a magyar utászok, csendőrök és rendőrök a 8. tábori póthadosztály parancsnoka szerint kiválóan harcoltak.136
Temesy 22. o.
A Dél-Ukrajna Hadseregcsoport értékelése szerint az Arad térségébe kijutott szovjet erők (egy harckocsihadtest és két lövészhadosztály) elért sikereik ellenére sem voltak elég erősek egy Budapest elleni hadműveleti szintű támadáshoz.137 Bizonyára igen nehéz helyzetbe kerültek volna az Erdélyben harcoló német–magyar csapatok, ha a szovjetek Aradnál észak-északnyugati irányban ekkor erősebb harckocsi-magasabbegységeket vetettek volna be.
HL KTB/HGr. Südukraine Kriegstagebuch vom 22. 9. 1944. (625. tekercs 7 208830. felvétel).
Aznap a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportjának törzsszázada és két lovasszázada már menetben volt Orosházáról Sarkad irányába.138 Az SS-harccsoport egyik vasúti szállítmánya egy nappal korábban, 21-én Nagyváradon rakodott ki. A lovashadosztályt már szeptember 13-án a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport alárendeltségébe helyezték, de csapatai zöme szeptember elején még kiképzés alatt állt. Ezért állományából végül egy harccsoportot különítettek ki. Ennek szervezését szeptember 14-én kezdték meg. A hadosztály harcképes részeiből létrehozott megerősített ezredcsoport első parancsnoka Harry Wiedemann SS-Sturmbannführer volt, de ő hamarosan elesett, s utóda Anton Ameiser SS-Sturmbannführer lett. A körülbelül 1000 fős összlétszámú harccsoport az 52. SS-lovasezred négy lovasszázadából (svadronjából), egy gyalogságilöveg-századból és a 22. SS-légvédelmi-tüzérosztály harcképes elmeiből kialakított, négycsövű légvédelmi gépágyúkkal felszerelt szakaszból állt.139 Az „Ameiser” harccsoportot (mint felderítő alakulatot140) beérkezését követően a német LVII. páncéloshadtest-parancsnokságnak szándékoztak alárendelni. A hadtest vezetése ugyanis szeptember 22-én még egy Temesvár irányú támadást tervezett, melyhez azonban elengedhetetlen volt az utánpótlás és a csapaterősítések, elsősorban az „Ameiser” harccsoport (másodsorban a magyar 23. tartalékhadosztály) mielőbbi beérkezése.141
HL KTB/HGr. Südukraine Kriegstagebuch vom 22. 9. 1944. (625. tekercs 7 208825. felvétel).
Bayer, Hanns: Die Kavallerie der Waffen-SS. (Heidelberg, 1980; a továbbiakban: Bayer) 285. o., valamint Trang, Charles: La Division „Frorian Geyer”. The „Florian Geyer” Division. (Heimdal, é.n. [2000], a továbbiakban: Trang) 150. o.
HL KTB/HGr. Südukraine Fernschreiben vom 21. 9. 1944 Ia Nr. 3628/44 g. Kdos. (631. tekercs 7 216576. felvétel).
HL KTB/HGr. Südukraine Fernschreiben vom 22. 9. 1944 Ia Nr. 1001/44 g. Kdos. (631. tekercs 7 216595. és 7 216596. felvételek).
Szeptember 22-én a magyar IV. és VII. hadtest csatlakozásán, a romániai Kisjenő és Zerénd között, hajnali 06 órakor szovjet lövészgyalogság 49tört előre. E két helység már mindössze 15–20 kilométerre volt Gyulától, s a trianoni magyar határtól. A Fekete-Körös zeréndi hídjánál mindössze egy magyar utászszakasz védekezett. A válságos helyzetben az LVII. páncéloshadtest parancsnoksága este 23 óra 45 perckor rádiótávmondatban tette fel a kérdést a Dél-Ukrajna Hadseregcsoportnak, miszerint „hol késik az Ameiser SS-lovasezred szállítmánya?”142
HL KTB/HGr. Südukraine Funkspruch vom 22. 9. 1944 (631. tekercs 7 216599. felvétel).
1944. szeptember 22-én Heinz Guderian vezérezredes, a német szárazföldi haderő főparancsnokságának megbízott vezérkari főnöke megerődített vonalak kiépítését rendelte el Magyarországon.143 Ezek két fő védővonalból és az esetleges szovjet betörések feltartóztatására készített reteszállásokból álltak. A Karola-állás az Északi-középhegység déli lejtőin húzódott, a Margit-állás keleti szárnya Érd térségéből kiindulva a Dunát kötötte össze a Velencei-tavon át a Balaton északkeleti csücskével, nyugati szektora pedig annak délnyugati sarkát a Drávával. A két fő védelmi vonal között feküdt Budapest, ami egyik fő tényezőjét jelentette a város későbbi hadszíntérré válásának.144
HL KTB/HGr. Süd 895. tekercs 6742. sz. irat, 440608/44.1.a./OKH sz. parancs
Dr. Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944–1945-ben. In: Hadtörténelmi Közlemények 1999/1. szám 125. o.
A Karola- és a Margit-állás közötti kapcsolat megteremtésére, egyben a pesti hídfő védelmére létesítették az Attila-vonalat. Kiépítésére – a németeket megelőzően – a Honvéd Vezérkar részét képező Fővezérség már szeptember 11-én intézkedett. A munkálatok irányításával Vidos Géza vezérőrnagyot bízták meg, akit egyben kineveztek a budapesti I. hadtest műszaki parancsnokává és a hadműveleti terület műszaki felügyelőjének helyettesévé.145
Vidos Géza: Háborús emlékeim – III. 1944. márc. – szept. (Hadtörténeti Múzeum Kézirattára, 535-89. fsz.) 34-35. o.
Szeptember 23-án hajnalban Friessner vezérezredes táviratot küldött a magyar 3. hadseregnek és a német LVII. páncéloshadtestnek. A hadseregcsoport főparancsnoka úgy vélte, a szovjetek egyelőre további csapatokat vonnak előre, mielőtt jelentősebb támadást indítanának az Alföldön. A magyar 3. hadsereg feladata ebben a helyzetben az volt, hogy újabb csapaterősítések beérkezéséig a szovjetek előrenyomulását a magyar határon keresztül északnyugati irányban késleltesse. Aradnál súlypontot képezve, támadás kellett indítania, és a szovjeteket szétvernie. A 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportjával a magyar hadseregnek a IV. és VII. hadtestek közötti kapcsolatot kellett fenntartania.146
HL KTB/HGr. Südukraine Fernschreiben vom 23. 9. 1944 Ia Nr. 3653/44 g. Kdos. (631. tekercs 7 216798. felvétel).
50A 8. tábori póthadosztály új védőállása 23-án reggel Dombegyház nyugat–Battonya dél–Németpereg–Kispereg vonalában lényegében már magyar területen húzódott. A hadosztály jobbszárnyán egyelőre nem voltak saját csapatok, oda szánták a 23. tartalékhadosztályt.
A déli órákban Battonya délkeleti részén a magyar csapatok soraiban kisebb pánik tört ki, amikor a 18. harckocsihadtest 170. harckocsidandárának előrevetett páncélosai és az 53. hadsereg 3. csapásmérő rohamezredének részei elérték a település előtti erdős terepszakaszt. A magyar védők végül visszaverték a támadást. Öt T–34 harckocsi kilövését jelentették147, miközben maguk egy páncéltörő ágyút veszítettek. A szovjet osztag a magyar tüzérség tűzcsapása után visszahúzódott.148 Az esetet 1989-ig mint a magyarországi harcok kezdetét emlegették. Persze az összecsapás kimeneteléről a legtöbb feldolgozás hallgatott.
Egyes adatok szerint a szovjet páncélosokat a német 9. csatarepülő-ezred 14. századának Hs 129 B2 páncélvadász-repülőgépei lőtték ki.
Tagesberichte 61. o., valamint Temesy 22. o. Lásd még Hősök. A Szovjetunió Hősei a magyarországi felszabadító harcokban 1944-1945. (Budapest, 1981; a továbbiakban: Hősök) 66. o.
Este a II. tartalékhadtest149 arcvonala Kispereg–Battonya– –Dombegyház–Kevermes–Ottlaka150–Gyulavarsánd151 vonalon húzódott. Az 1. honvéd páncéloshadosztály Békéscsaba körzetében gyülekezett. A magyar hadtest parancsnoki harcálláspontja Medgyesegyházán volt. A német felderítés adatai szerint a szovjet harckocsi-ékek Szegedtől mindössze 30 kilométerre délre jártak, illetve Kiszombor–Apátfalva vonalát érték el.152
A hadtest parancsnoksága napközben átvette a IV. hadtest seregtesteinek harcvezetését.
Itt az 1. tábori pót-huszárezred részei biztosítottak.
Itt az „Ameiser” SS-harccsoport négy lovasszázada és egy ütege volt védelemben.
HL KTB/HGr. Südukraine Kriegstagebuch vom 23. 9. 1944. (625. tekercs 7 208838. felvétel).
A 8. tábori póthadosztály 24. tábori felderítő pótosztálya néhány, valószínűleg az 1. honvéd páncéloshadosztálytól alárendelt (Toldi) könnyűharckocsival Ferencszálláson tartózkodott. A 23. tartalékhadosztály első szállítmányai este érkeztek meg Makóra. Az 51/III. gyalogzászlóalj részei a kirakodás után Kövesdi Vilmos százados vezetésével azonnal megindultak az apátfalvi-nagylaki úton a román határ, és egyben az arcvonal felé.153
Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harc 1944 őszén. (Makó, 1989; a továbbiakban: Halmágyi) 32. o.
A magyar II. tartalékhadtest balszárnyán, Békéscsabán gyülekező 1. honvéd páncéloshadosztály néhány harckocsija Gyula keleti szélén biztosító állásokat foglalt el. Az 1. felderítő-zászlóalj egyik járőre Dobozon felvette az összeköttetést a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportjával. Egy másik magyar felderítő járőr Ottlaka irányába indult, és hamarosan megállapította, hogy Sikló már ellenséges kézen van.154
Ráskay 16. o.
51A Honvéd Vezérkar által szeptember 23-án kiadott 33. számú hadijelentés szerint Arad és Nagyvárad között a német csatarepülőgépek, valamint a honvéd páncéltörő ágyús alakulatok az utóbbi két napban legkevesebb 60 szovjet harckocsit lőttek ki.155 A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez nem volt jelentős túlzás.
HL VKF 1. oszt. Hadijelentések (304. doboz).
Szeptember 24-ére virradóra a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport elnevezése Dél Hadseregcsoportra (Heeresgruppe Süd) változott.
A kora délelőtti órákban a szovjet 57. lövészhadtest 228. lövészhadosztálynak 799. lövészezrede harckocsik támogatásával benyomult Csanádpalotára. A helységet, amelyet a szovjetek 12 óra után nem sokkal birtokba is vettek, mindössze körülbelül 50 magyar határvadász, csendőr és légvédelmi katona védte.156
Halmágyi 35. o.
Az 53/III. gyalogzászlóalj részei az Ópécskáról visszavonuló magyar határvadászokkal és csendőrökkel együtt körülbelül 16 óráig tartottak ki a szovjet 228. lövészhadosztály 767. lövészezredével szemben a magyar területen fekvő Nagylakon, majd visszavonultak Makóra.157
Halmágyi 37. o.
A 8. tábori póthadosztály parancsnoka a bizonytalan helyzet miatt aznap csapatai jobbszárnyát a mezőhegyesi birtok déli szegélyére vette vissza. Este a hadosztályhoz Mezőkovácsházára beérkezett Török Pál százados 7. rohamtüzérosztályának 2. ütege.158 A magyar rohamtüzérosztály három ütege egyenként 10, összesen 30 StuG. III G rohamlöveggel volt felszerelve. Az alakulatot Nagyszőllősről, a magyar 1. hadseregtől irányították a II. tartalékhadtest alárendeltségbe. Az első két üteg szállítmányai szeptember 22-én és 23-án érkeztek be Orosházára. A 7/2. rohamtüzér-üteg Kőszeghy Barnabás főhadnagy vezetésével a 8. tábori póthadosztály alárendeltségébe került, hogy 25-én reggel a hadosztály gyalogságával közösen Mezőhegyes déli részéről támadva visszafoglalja Csanádpalotát, és így a szovjetek utánpótlási vonalát elvágja.
Temesy 23. o.
Az üteg 25-én reggel 08 órára ugyan készen állt a támadásra, de a 12. tábori pótezred két zászlóalja addigra még nem rendezte sorait.159
Franz v. Adonyi-Naredy: Ungarns Armee im Zweiten Weltkrieg. (Neckargemünd, 1971; a továbbiakban: Adonyi) 143–144. o. A rohamtüzérosztály harcairól készült beszámoló tévesen azt állítja, hogy a 7/2. üteg 6. tábori póthadosztály alárendeltségébe került. Ezért vö. Temesy 23. o. A 6. tábori póthadosztály három zászlóaljnyi maradványa ekkor a Dél Hadseregcsoport hadinaplója szerint egyébként is Kétegyháza körzetében volt.
Kevermest aznap több irányból szovjet harckocsi-támadás érte, de a községben védő magyar tüzérüteg Rigó Zsolt főhadnagy parancsnoksága 52alatt két harckocsit kilőtt, a többit pedig visszavonulásra kényszerítette.160 A szovjet 57. lövészhadtest 203. lövészhadosztálynak részei este elfog-lalták Eleket.161
Kiemelkedő haditettek 2. o.
Hősök 67. o.
Az 1. honvéd páncéloshadosztály 2. gépkocsizó lövészzászlóalja (Vághó József alezredes) 14 órakor parancsot kapott, hogy az 5. gépvontatású tábori tüzérosztály 1. ütegével együtt induljon Nagyváradra az ott kialakult súlyos helyzet miatt.162 Az önálló IV/1. gépvontatású tábori tüzérüteg az 5. gépvontatású tábori tüzérosztály alárendeltségébe lépett.163
Lásd a 2.2. alfejezetet a Nagyvárad környéki harcokról.
Ráskay 16. o.
A II. tartalékhadtest arcvonala 24-én este Kispereg–Battonya– –Dombegyház–Kevermes–Kétegyháza–Nagypél–Gyulavarsánd–Zerénd vonalában húzódott. Gyulavarsándot az „Ameiser” harccsoport, Zeréndet a VII. hadtest 12. tartalékhadosztályának egy zászlóalja tartotta.164 A hadtest jobbszárnya és a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály balszárnya között mintegy 20 kilométer széles hézag volt Makó és Hódmezővásárhely irányában, amelyet csapatok nem fedeztek.165
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 24. 9. 1944. (625. tekercs 7 208848. és köv. felvétel).
Halmágyi 40. o.
Malinovszkij marsall szeptember 24-ére végre belátta, hogy a Kolozsvár déli előterében, és a 2. Ukrán Front jobbszárnyán erőltetett áttörési kísérletek kudarcot vallottak. A front balszárnya viszont eredményesen tevékenykedett. Ezért a frontparancsnok aznap jelentést tett a SZTAVKA-nak, amelyben vázolta elgondolásait:
„A Front jobbszárnya a 40., 7. és 27. hadsereg az ellenség jól előkészített védelmébe ütközött… Kísérleteink ennek áttörésére mindezidáig nem vezettek eredményre. Az 53. hadsereg viszont ezalatt az ellenség ellenállását megtörve kijutott Arad-északnyugat körzetébe, ahol nem talált szervezett védelmet. Ez a körülmény kedvező helyzetet teremt Nagyvárad–Debrecen irányú tevékenységhez.”166
Idézi Ölvedi 449. o.
Malinovszkij a továbbiakban javasolta, hogy a front balszárnyát jelentősen erősítsék meg gyorscsapatokkal, és itt, a sík terepen indítsanak döntő támadást. Ezzel egy időben a front jobbszárnyán menjenek át védelembe, és csak újabb felderítés, és a készletek kiegészítése után, legkorábban szeptember 30-án menjenek át újra támadásba.167
Zaharov 147. o.
Észak-Erdély hegyes, erdőkkel tarkított, sok helyen nehezen járható vidékei helyett tehát a szovjet frontparancsnok figyelme végre az Alföld 53tiszántúli része felé fordult. Ez a terep sokkal kedvezőbb volt a páncélosokkal rendelkező gyorscsapatok számára, és itt könnyebb volt megszervezni a különböző fegyvernemek együttműködését is. Mint láttuk, ennek ellenére a 2. Ukrán Front balszárnyának – a többi arcvonalszakaszhoz képest – csekély erői korábban csak korlátozott, szárnybiztosító feladatokat kaptak. A szovjetek a súlypontot egészen szeptember 24-ig a hegyes vidéken, súlyos veszteségek mellett támadó csapataikra helyezték. Felmerül a kérdés, hogy a magát felsőbbrendűnek minősítő szovjet hadművészet gyakorlati megvalósítói hogyan juthattak ilyen hátrányos következményekkel járó döntésre? Az sem mellékes továbbá, hogy a szovjet hadműveleti felderítés miért nem fedte fel már korábban a magyar 3. hadsereg gyenge harcértékét, és védelmi rendszerének elégtelenségét?
Mindez azt eredményezte, hogy a sikeresen végrehajtott jaşi-kisinyovi hadművelet után is ereje teljében lévő 2. Ukrán Front 1944. szeptember 1–26. között, a hegyes erdélyi terepen erőltetett sikertelen áttörési kísérletek során – német adatok szerint – egyebek mellett 1100 hadifoglyot, 134 páncélost, 112 löveget és páncéltörő ágyút, valamint 157 repülőgépet veszített. A 4. légiflotta I. repülőhadtestének csatarepülőgépei további 91 szovjet harckocsit és önjáró löveget lőttek ki.168
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 27. 9. 1944. (625. tekercs 7 208883. felvétel), valamint vö.
Szeptember 25-én hajnali 03 óra 45 perckor Friessner vezérezredes táviratban ismertette Guderian vezérezredessel saját helyzetértékelését. Eszerint a szovjet 53. hadsereg öt hadosztálya és a 18. harckocsihadtest a Déli-Kárpátok hágóin keresztül elfoglalta Arad keleti körzetét, innen előrenyomult a magyar–román határra, és előrevetett kötelékeivel elérte Makó déli előterét. A szovjet hadsereg részei Varjas környékén támadást indítottak a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály északi szárnya ellen is. A 110. gárda-lövészhadosztály Temesvárnál harcolt. A magyar 3. hadsereg balszárnyán a VII. hadtest északnyugat felé hátrált. Ebben a helyzetben Friessner, tekintve a csekély rendelkezésre álló német erőt, már nem látott esélyt az Arad elleni sikeres támadásra. A hadseregcsoport azt tervezte, hogy a magyar IV. hadtest szárnyain elhelyezkedő csekély német erőkkel Lippa felé indít támadást azzal a céllal, hogy a nyugat felé tartó szovjetek szárnyában előretörve utánpótlási vonalukat elvágja. A terv veszélye az volt, hogy eközben a 2. Ukrán Front erői Temesvárnál és Belényesnél zavartalanul nyomulhatnak tovább nyugat–északnyugat felé. A Dél Hadseregcsoport főparancsnoka szerint Nagyvárad térségébe még akkor is további német erőket kell vezényelni, ha a Lippa elleni támadás sikerrel jár. Ugyanis Nagyváradnál a szovjet–román erők könnyen 54átkarolhatták volna a Kolozsvártól délre, Tordánál harcoló magyar–német csoportosítást. Friessner ezt a város körzetében végrehajtott saját támadással akarta megelőzni.169
HL KTB/HGr. Süd Fernschreiben an den Chef des Generalstabes des Heeres Ia Nr. 3687/44 g. Kdos. vom 25. 9. 1944 (631. tekercs 7 216664. és köv. felvétel).
A Dél Hadseregcsoport felderítése hamarosan megállapította, hogy a szovjetek a magyar 3. hadsereg sávjában, a Déli-Kárpátok átjáróin keresztül nyugati és északnyugati irányban eddig már egy harckocsihadtestet, egy lovashadtestet, és mintegy 10–11 lövészhadosztályt vetettek be.
Aradtól északra a szovjetek átmenetileg elfoglalták Kétegyházát és Gyulát, de az 1. honvéd páncéloshadosztály erői és 22. SS-önkéntes-lovashadosztály „Ameiser” harccsoportja – saját korábban elrendelt tervszerű támadásuk eredményeképpen – mindkét települést vissza-foglalták.170
Vö. HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 25. 9. 1944. (625. tekercs 7 208858 felvétel).
Az 1. honvéd páncéloshadosztálynak a kapott parancs szerint előbb Elek, majd Ottlaka felé kellett támadnia. Az SS-harccsoportnak ezzel egy időben Nagypélről Ottlakára kellett előretörnie. A magyarok támadása 06 óra 30 perckor indult. Egy óra múltán az arcvonal 1000 méterre megközelítette Eleket. Középen az 1. gépkocsizó lövészezred csoportja, attól balra pedig az 1. harckocsiezred részei támadtak. Az 1. gépkocsizó lövészezred 10 harckocsi támogatásával betört a szovjet 203. lövészhadosztály 619. lövészezrede (Jaremcsuk alezredes) egyik zászlóaljának (V. M. Tyimcsenko százados) védelmébe, és megsemmisített két 45 mm-es páncéltörő ágyút. A magyar támadás azonban hamarosan elakadt, miután a szovjetek a parancsnoki harckocsit egy páncélrobbantó kézigránáttal harcképtelenné tették.171
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 78. o.
A magyar–német előretöréstől függetlenül a szovjetek is támadást indítottak. A 203. lövészhadosztály 610. lövészezredének erői a 1037. tüzérezred részeinek tűztámogatásával 09 óra 30 körül betörtek Kétegyházára. A magyar gyalogság egy része ellenlökést hajtott végre, más része viszont elfutott. A helyzetet csak az szilárdította meg, hogy Baló ezredes harckocsijai és az 51. páncélos gépágyús zászlóalj Nimródjai oldalba támadták a szovjeteket. Négy magyar harckocsi betört a lövészek harcrendjébe, és két újabb 45 mm-es lövegek zúztak szét. Az 1037. tüzérezred 2. ütege 20–25 méterről két magyar páncélost lőtt ki.172 Vastagh ezredes harccsoportja hamarosan birtokba vette a község nyugati és északi részét, de a vasútállomás környékén a szovjet lövészgyalogság befészkelte magát. A szakadó esőben lassan haladt a szovjet ellenállás felszámolása. 55Emiatt az Elek elleni támadás sem jutott előre. Baló ezredes páncélosai 16 órától hozzáláttak Kétegyháza megtisztításához. A szovjetek a házakból is tüzeltek.173
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 199. o.
Ráskay 17. o.
Szovjet források szerint Baló ezredes 1. harckocsiezrede 26-ára virradóra 25 harckocsival újabb páncélos-ellenlökéseket indított a 610. lövészezred és a 1037/2. tüzérüteg állásai ellen. A magyar páncélosok ugyan kilőttek egy szovjet löveget, de a támadás nyolc kilőtt páncélosukba került, és nem jutott előbbre.174
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 199. o.
A szovjet 57. lövészhadtest 228. lövészhadosztályát (I. N. Jeszin ezredes) a Makó és Hódmezővásárhely felé indítandó támadáshoz megerősítették a hadosztály addig tartalékban álló 795. lövészezredével, valamint a 18. harckocsihadtest 110. és 170. harckocsidandárával (összesen mintegy 40 páncélossal), és a 3. csapásmérő rohamezred 23. és 27. rohamzászlóaljával. A harckocsidandárok Csanádpalotán kereszül vonultak Földeák irányába, amelyet 24-én éjjel a szovjet 799. lövészezred már birtokba vett.175
Halmágyi 42–43. o.
Szeptember 25-én délelőtt 10 órakor a 12. tábori pótezred részei még mindig nem fejezték be a felkészülést a Csanádpalota elleni támadásra. Ekkor a Földeák felé vonuló szovjet harckocsidandárok szárnyát biztosító négy T–34 harckocsi betört megindulási állásaikba, és szétszórta a magyar gyalogságot. A 7. rohamtüzérosztály 2. ütege parancsot kapott az azonnali támadásra. A magyar StuG. III rohamlövegek egy szovjet páncélost kilőttek, a másik három T–34-et pedig Csanádpalotáig üldözték. A rohamlövegek 20 perc alatt tették meg a mintegy 12 kilométeres utat. Fél óra múltán beérkeztek a 12. tábori pótezred kötelékei is. A gyalogsággal együtt a rohamlövegek három hullámban támadva, félórás tűzharcban 11 óra 30 percre birtokba vették Csanádpalotát. A házakba húzódott szovjetek elszántan védekeztek, majd felszerelésük zömének hátrahagyásával visszavonultak. A magyar veszteség egy halott és három súlyos sebesült volt. Az egyik rohamlövegnek megsérült a futóműve. A szovjetek négy T–34-et, 13 gépjárművet, négy páncéltörő ágyút és 23 hadifoglyot veszítettek.176
Adonyi 145. o.
A támadás során kitűnt Bondor Vilmos, a 12. tábori pótezred egyik századparancsnoka, aki „egy saját rohamlövegre felkapaszkodott és mit sem törődve a legnagyobb ellenséges elhárító tűzzel és az ott lévő ellenséges harckocsikkal, betört az ellenséges állások mögé és ott az ellenséges tűzfegyver-fészkeket hősies bátorsággal egymás után leküzdötte”.177
Kiemelkedő haditettek 2. o.
56A hadifogoly-kihallgatásokból kiderült, hogy a helységben a Makóig előretört 18. harckocsihadtest hadtáp-alakulatai állomásoztak, amelyeket meglepetésként ért a támadás. A magyar csapatok befejezték a település megtisztítását, majd körvédelemre rendezkedtek be. Ekkor érkezett a hír, hogy a tartalékban hátrahagyott 7/1. rohamtüzér-üteget Hódmezővásárhelyre vezényelték. A várost már elérték a szovjetek, és a 23. tartalékhadosztály zömének beérkezéséig a rohamlövegeknek kellett beavatkozni. A szovjetek 14 óra után Csanádpalotánál is harckocsi-ellenlökéseket indítottak, amelyek egészen sötétedésig folytatódtak. A magyar rohamlövegek saját veszteség nélkül hat T–34-et lőttek ki.178
Adonyi 145. o.
Este a 8. tábori póthadosztály parancsnoka a 12. tábori pótezred parancsnokságát és egy zászlóalját visszavonta, de a 12/III. tábori pótzászlóalj a rohamlövegekkel együtt Csanádpalotán maradt.
Szeptember 26-ára virradó éjszaka a szovjetek a körzetbe előrevont 795. lövészezreddel kiegészülve egyre hevesebben támadták a helységet. Miután kiderült, hogy a magyar alakulatok virradat után már nem tarthatják itt magukat, a 8. tábori póthadosztály parancsnoka 26-án hajnali 02 órakor elrendelte Csanádpalota kiürítését, és a kötelék visszahúzódását a főellenállási vonalba (Királyhegyes felé támadva).
A kapott parancs alapján a 7/2. rohamtüzér-üteg és a 12/III. tábori pótzászlóalj 03 órakor megindult. A saját vonalak előtt öt kilométerre, Rákosi-csárdánál azonban a magyarok szovjet harckocsik, páncéltörő ágyúk és az 1438. önjáró tüzérezred SZU–85 önjáró lövegeinek lesállásába futottak. A sötét éjszakában 100–200 méterről folyt a heves tűzharc. A küzdelemben a magyar rohamlövegek 12 T–34 harckocsit semmisítettek meg. A 7. rohamtüzérosztály parancsnokának beszámolója szerint a 7/2. üteg mind a kilenc harcképes StuG. III rohamlövege megsemmisült. Szovjet források szerint a rohamlövegek közül hármat Ny. F. Prohorov alhadnagy SZU–85 önjáró lövege lőtt ki mindössze 40 méterről.179 A magyar személyi veszteség 36 hősi halott volt, közöttük Kőszeghy Barnabás főhadnagy, a 7/2. rohamtüzér-üteg parancsnoka. A harc helyszínét napokkal később a magyar csapatok visszafoglalták. Nyolc rohamlöveget még ott találtak, 12 T–34 harckocsi roncsával együtt.180
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 8. o.
Adonyi 146. o.
Dr. Temesy Béla vezérőrnagy, a 8. tábori póthadosztály parancsnokának egykorú naplója kissé másképp írja le az esetet:
„Utóbb tudtuk meg, hogy a Rákóczi [helyesen Rákosi – Sz.N.] csárdánál [a magyar rohamlövegek és a 12/III. tábori pótzászlóalj katonái – Sz.N.] 57csapdába kerültek. Azaz egy csomó páncéltörő fegyver és harckocsi tüzébe. Pechre a kiváló parancsnokot [Kőszeghy Barnabás főhadnagyot – Sz.N.] kilőtték. A hős tiszt az égő kocsiból tüzelt még és kilőtt még 2 T–34-et. Ezután a rohamlövegek vezetés nélkül maradtak és végeredményben mind ott maradtak. Később, 30-án a helyet elfoglaltuk és akkor megtaláltuk mind a rohamlövegeket. Az egy kiégettet [az ütegparancsnoki rohamlöveget – Sz.N.] kivéve nem is voltak jelentősen tönkre téve. Felmerült a gyanúnk, hogy a legénység elhagyta a rohamlövegeket, anélkül, hogy erre kényszerítő ok fennforgott volna. 30-án valamennyi rohamlöveget kivontattuk.
A [12/III. tábori pót- – Sz.N.] zászlóalj ott Rákóczi [helyesen Rákosi – Sz.N.] csárdánál szintén belekerült a nagy tűzbe, de szerencsére nem sokat szenvedett. A helyet kikerülve, átvágta magát és éjjel bevonult Pitvarosba az ezredhez. 28 főt vesztett, de a vonatjának jó része elveszett.”181
Temesy 24. o. A napló rövidítéseit a könnyebb olvashatóság érdekében feloldottam.
A 8. tábori póthadosztály a 7/2. rohamtüzér-üteggel együttműködve aznap levéltári források szerint is több száz főnyi véres veszteséget okozott a szovjeteknek, 30 hadifoglyot ejtett és 12 T–34 harckocsit lőtt ki.182
Kiemelkedő haditettek 2. o.
Napközben a hadosztály mintegy 10 kilométert húzódott vissza, erős oldalmozgással nyugat felé. A hadosztály új arcvonala Vertánmajor–Mezőhegyes–Pitvaros–Csanádalberti vonalában húzódott. A hadosztályparancsnok azt a feladatot kapta, hogy Tótkomlós körzetében három–négy zászlóaljából tartalékot vonjon össze. Így a 24. tábori pótezredet csaknem 40 kilométeres menettel a balszárnyról át kellett csoportosítani. A hadosztály Tótkomlóson lévő harcálláspontját nyugat felől a 21. tábori pótezred egyik zászlóaljának kellett biztosítania. Tótkomlósra egyébként előző nap délelőtt egy szovjet harckocsi érkezett felderítő feladattal. A lakosság egy kis része kendőlobogtatással üdvözölte a szovjeteket.183
Temesy 23–24. o.
Miközben a 7/2. rohamtüzér-üteg szeptember 25-én délután Csanádpalotánál harcolt, az osztály 1. ütegét a II. tartalékhadtest Tótkomlósról Hódmezővásárhelyre irányította. Az üteg 15 óra körül érkezett meg, és a 23. tartalékhadosztálytól azonnali támadási parancsot kapott a várost megközelítő szovjet páncélosok ellen.
Fél órával később, másfél kilométerre a helység keleti szélétől a magyar rohamlövegek felvették a harcérintkezést, és saját veszteség nélkül hat T–34-et kilőttek, további tizet pedig megrongáltak. A sötétség beálltával az üteg lesállást foglalt. A szovjetek nyomása azonban csökkent, mert erőik nagy részét Csanádpalota felé, az utánpótlási vonalukat elvágó magyar 58csapatok ellen vonták el. Ezáltal a 7. rohamtüzérosztály 1. és 2. ütegének bevetésével sikerült időt nyerni ahhoz, hogy a Hódmezővásárhelyre beérkező 23. tartalékhadosztály csapatait rendezze, és felkészüljön a további harccselekményekre.
Időközben a szovjet 228. lövészhadosztály részei a 170. harckocsidandár támogatásával 18 óra körül megindították támadásukat a Makón védő 51/III. gyalogzászlóalj és a városban maradt mintegy 60 csendőr állásai ellen. Mivel az arcból indított támadás nem vezetett eredményre, a szovjetek megkerülték a várost, és már észak-északnyugatról is támadták. A szovjetek, miután felderítő járőreik már a magyar védők hátába is eljutottak, a Makó elleni általános támadást 26-án hajnali 04 óra 37 perckor kezdték meg. Miután a magyar védelem jelentősebb támpontjai (vasútállomás, téglagyár) elestek, a honvéd csapatok egyre inkább igyekeztek visszahúzódni, és elhagyni a várost. A visszavonulás délelőtt 09 óra körül meneküléssé fajult, amikor a szovjetek elérték fedezetlen balszárnyukat. A rendezetlen visszavonulás során Bán Ödön százados 51/III. gyalogzászlóaljából 204 katonának és egy tehergépkocsinak sikerült kijutni a bekerítésből. A szovjetek délelőtt 10 óra körül vonták fel a makói városházára a szovjet lobogót.184 Levéltári források arra utalnak, hogy az 51/III. gyalogzászlóalj egy bekerített százada nem adta fel a harcot: többnapos bekerítés után 27-én kivágta magát Makóról, és a 8. tábori póthadosztályhoz vonult be.185
Halmágyi 46–49. o.
Kiemelkedő haditettek 2. o.
A SZTAVKA 25-én jóváhagyta Malinovszkij egy nappal korábbi javaslatait a 2. Ukrán Front súlypontjának áthelyezéséről, de a front jobbszárnyának védelembe rendelésére nem adott engedélyt, mondván, akkor az ellenség erőket csoportosíthatna át a balszárny támadásának feltartóztatására. A 2. Ukrán Front most sem kapott lehetőséget arra, hogy újabb hadműveletét hosszabb idő alatt készítse elő. Minden tervezési, szervezési, átcsoportosítási és utánszállítási problémát menet közben, hadműveleti szünet nélkül kellett megoldania. A 180–200 kilométer mélységben tervezett támadó hadművelet végrehajtására mindössze hat napot irányoztak elő.186
Zaharov 147. o., valamint Ölvedi Ignác: Adalékok a német–magyar katonai viszony alakulásához (1944. szeptember 8-a után) és a „debreceni” hadművelet előkészítéséhez. II. rész. In: Hadtörténelmi Közlemények 1969/4. (A továbbiakban: Ölvedi II) 587–589. o.
A szovjet hadvezetés döntését követően Malinovszkij elhatározta, hogy főerőit Nagyvárad déli és Arad északnyugati térségében összpontosítja és a főcsapást Debrecen–Nyíregyháza–Csap irányban méri. A támadást a tervek szerint Arad–Orosháza–Szolnok, illetve Nagykikinda–Szeged– –Kecskemét felé is kifejlesztik. A front Nagyszalonta és Szeged között 59áttöri a német–magyar csapatok védelmét, szétveri és megsemmisíti a Nagyvárad–Debrecen körzetében gyülekező erőket, kijut a Tiszához, elvágja az Észak-Erdélyben harcoló német–magyar csapatok visszavonulásának útját, segítséget nyújt az elakadt 4. Ukrán Frontnak a Keleti-Kárpátokon való áttöréshez, és kedvező feltételeket teremt a további előrenyomuláshoz Budapest–Bécs irányában. Az áttörést és a siker gyors kifejlesztését Malinovszkij úgy kívánta megvalósítani, hogy a front gyorscsoportját (a „Plijev” lovas-gépesített csoportot és a 6. gárda-harckocsihadsereget) az első hadműveleti lépcsőben veti be. Ettől azt várta, hogy csapatai gyorsan kijutnak a Dél Hadseregcsoport hátába, és a néhány nap alatt szétverik azokat a Tiszántúlon.187 Ez jelentős eltérés volt a szovjetek által eddig alkalmazott harceljáráshoz képest, amikor a páncélosokkal felszerelt magasabbegységeket csak a harckocsikkal és önjáró lövegekkel megerősített lövészhadtestek áttörése után, azok sikerének mélységben való kifejlesztésére alkalmazták.
Ölvedi II 591. o.
A 2. Ukrán Front törzse tehát hozzálátott, hogy a már megkezdett harctevékenységgel párhuzamosan kidolgozza a „debreceni támadó hadművelet” részletes tervét. Az erre való felkészülés egyik első lépéseként a Torda alatt elakadt 6. gárda-harckocsihadsereg a front haditanácsának utasítására másnap megkezdte erői átcsoportosítását Nagyvárad délkeleti körzetébe.188 A német felderítés ezt azonnal észlelte.189
Ölvedi II 593. o.
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 26. 9. 1944. (625. tekercs 7208878. felvétel).
Szeptember 26-án reggel 07 órakor a 23. tartalékhadosztály egyik (valószínűleg az 51.) gyalogezrede a 7/1. rohamtüzér-üteg rohamlövegeinek támogatásával visszafoglalta Földeákot. A szovjetek négy T–34 harckocsit és több páncéltörő eszközt veszítettek. Ezzel együtt két nap alatt a 7. honvéd rohamtüzérosztály ütegei a szovjet 18. harckocsihadtest legkevesebb 22 harckocsiját lőtték ki. A körzet biztosítása után a rohamlövegek a gyalogság mögött 400 méterre foglaltak állást. Napközben megérkezett Orosházára a 7. rohamtüzérosztály 3. ütege is. Ezzel együtt a két megmaradt (1. és 3.) ütegnek ismét 18 bevethető StuG. III rohamlöveg állt rendelkezésére.190
Adonyi 147. o.
Az 1. honvéd páncéloshadosztály 13 órakor újabb támadást hajtott végre, amelynek eredményeképpen Kétegyháza 14 óra 30 perc körül ismét teljesen magyar kézben volt. A támadást folytatták Elek felé. A hadosztály tüzérsége a nagy távolság és a rossz híradókapcsolat miatt alig támogatta Baló ezredes páncélosait, amelyek 18 óra körül elérték Elek északi szélét.
60A harckocsik azonban 23 órakor parancsot kaptak a visszavonulásra. Bizonyára azért, mert a magyar veszteség igen jelentős, körülbelül 25 százalékos volt.191
Ráskay 18. o.
Az „Ameiser” harccsoport aznap Gyulavarsánd birtoklásáért harcolt, és másnap elfoglalta. A magyar II. tartalékhadtest balszárnyán viszont Gyula és Nagyszalonta között mintegy 30–35 kilométeres hézag tátongott.192
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 26. 9. 1944. (625. tekercs 7 208872. felvétel).
Szeptember 27-én hajnali 02 óra 50 perckor Friessner vezérezredes elküldte helyzetelemzését Hitlernek. Ebben kifejtette, hogy egyértelművé vált a szovjet hadvezetés célkitűzése: birtokba venni a Kárpátok vonulatait és ezzel a Kelet-Magyarországon állomásozó német–magyar csapatokat felszámolni. A magyar 3. hadsereg nyugati szárnyában már ez idő szerint is két gyorshadtest és 10–11 lövészhadosztály tevékenykedett. A német felderítés szerint további négy gyorshadtestet és a 46. hadsereg 11 lövészhadosztályát csoportosították át ebbe a térségbe. Friessner szerint ezek az erők vagy Budapest ellen kerülhetnek bevetésre, hogy a magyarok harci kedvét végleg letörjék, vagy pedig a Tisza mentén északi irányban alkalmazhatják őket annak érdekében, hogy a Beszkidekben támadó szovjet csoportosításokkal együttműködve elvágják és megsemmisítsék a német Dél és A Hadseregcsoportok csapatait. A hadseregcsoport főparancsnoka szerint a német 8. és 6. hadsereg, valamint a magyar 2. hadsereg legyengült erői (kellő utánpótlás biztosításával) talán tartani tudják arcvonalukat. A magyar 3. hadsereg arcvonalán azonban Friessner nem látott esélyt arra, hogy a Szeged és Nagyvárad közötti arcvonalszakaszon szétverjék a 2. Ukrán Front támadó csoportosítását, és utána még vissza is vessék a Déli-Kárpátokba. Ehhez a hadseregcsoportnak Friessner szerint a legrövidebb időn belül még egy páncéloshadtestre és további egy–két gyaloghadosztályra volt szüksége.193
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 27. 9. 1944. (625. tekercs 7 208886. és köv. felvétel).
Szeptember 27-én a 23. tartalékhadosztály a 7/1. rohamtüzér-üteg támogatásával folytatta támadását, de a megerősödő szovjet ellenállás miatt előrenyomulása a déli órákban Földeáktól három kilométerre délkeletre elakadt. Ezekben a harcokba a rohamlövegek újabb három T–34 harckocsit lőttek ki, és megsemmisítetek néhány gyalogsági nehézfegyvert is. A magyarok hat szovjet gyalogsági ágyútarackot zsákmányoltak lőszerrel együtt, amelyeket később be is vetettek.194
Adonyi 147. o.
Az 1. honvéd páncéloshadosztály erői Doboz körzetében gyülekeztek, hogy másnap a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportjával együtt Sarkad és Méhkerék birtokbavételével fedezzék a magyar 3. hadsereg 61balszárnyát, amelyet 27-én már a Nagyszalontát elfoglaló román csapatok fenyegették.195 A magyar 1. páncéloshadosztály az 1944. szeptember 13–27. közötti harcokban 91 halottat (hat tiszt, 85 fő legénység), 260 sebesültet (három tiszt, 257 fő legénység), és 165 eltűntet (négy tiszt, 161 fő legénység), összesen 516 katonát veszített.196 A hadosztály anyagi vesztesége, beleértve a harckocsi-állományt is, már szeptember 23-ig meghaladta az 50 százalékot.197
Ráskay 18. o.
Ráskay 22. o.
Lásd Vajda 32. o.
Szeptember 28-ára virradóra a 8. tábori póthadosztály arcvonalszakaszán a szovjetek egész éjjel támadták Mezőhegyest és Pitvarost. A magyar védők ezeket a támadásokat még visszaverték. Reggel azonban sűrű köd ülte meg a terepet, a szovjetek ennek leple alatt betörtek mindkét településre. A magyar csapatok helyzete gyorsan romlott: a Mezőhegyest feladó 21/III. tábori pótzászlóalj súlyos veszteségeket szenvedett, és a szovjetek Pitvarost is elfoglalták. A 12/I. tábori pótzászlóalj egyik századát Csanádalbertin bekerítették.
Ez új helyzetet teremtett, amelyben a 24. tábori pótezred Királyhegyes felé tervezett előretöréséről le kellett mondani. A körzetbe vezényelt 1. tábori pót-huszárezred két osztálya Mezőhegyes, a 12/III. tábori pótzászlóalj pedig Pitvaros felé kapott támadási parancsot. A megindított támadás folyamán az 1. tábori pót-huszárezred elérte Mezőhegyes északi szegélyét, de a települést nem tudta visszafoglalni. A Pitvaros elleni támadás is sikertelennek látszott, mivel a 12/III. tábori pótzászlóalj fáradt csapatai nem tudtak betörni a helységbe. Amikor azonban a tartalékban álló 24/III. tábori pótzászlóaljat is bevetették, Pitvaros rövid idő alatt ismét magyar kézbe került. Miután a Rákosi-csárdát és a Blaskovich-tanyát is sikerült visszafoglalni, a hadosztály helyzete kissé megszilárdult.198
Temesy 25. o.
A 23. tartalékhadosztály 28-án átcsoportosította erőit Földeák északkeleti részére, majd a megerősített 7/1. rohamtüzér-üteg 16 bevethető StuG. III rohamlövegének támogatásával támadást indított Makó irányában. A várost a szovjet 228. lövészhadosztály 767. lövészezrede védte három zászlóaljával, négy–öt tüzérségi löveggel, két rakéta-sorozatvetővel, és néhány harckocsival megerősítve.199 Délután 17 óra körül a magyar rohamlövegek elérték a város északi szélét, de az erősen leharcolt gyalogság nem tudta követni őket. Emiatt az elfoglalt területet sötétedéskor fel kellett adni. A 28-i harcokban a magyar rohamtüzérek egy rohamlöveget veszítettek, egy tiszt és három katona hősi halált halt. A szovjetek négy T–34 harckocsija és nagyobb mennyiségű gyalogsági 62nehézfegyverzete semmisült meg. A 7. rohamtüzérosztály részei visszatértek Orosházára, ahol megkezdődtek a rohamlövegek karbantartási munkálatai.200
Halmágyi 52. o.
Adonyi 147. o.
A 23. tartalékhadosztály Hódmezővásárhelyre október 1-éig folyamatosan beérkező alakulatai addigra már a Tisza és a Maros folyók összefolyásától Tótkomlósig a II. tartalékhadtest jobbszárnyán többé-kevésbé folytonos arcvonalat alakítottak ki. A hadosztály Tótkomlósnál csatlakozott a 8. tábori póthadosztályhoz.201
Halmágyi 53. o.
A II. tartalékhadtest balszárnyán az „Ameiser” harccsoporttal megerősített 1. honvéd páncéloshadosztály támadása 06 óra 30 perckor indult meg. A magyar tüzérség és aknavetők jól vezetett tüze miatt a román 1. kiképző-lovashadosztály csapatai rövid idő alatt, 07 óra 10 percig feladták Sarkadot. Az SS-harccsoport 09 óra 30 percig még nem indított támadást Méhkerék felé. Vastagh ezredes gépkocsizó lövészezred-csoportja folytatta támadását Kötegyán felé. Az 1. felderítő-zászlóalj 15 órakor Méhkeréknél elérte az út és a vasút kereszteződését. Negyedórával később a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportjának részei benyomultak Méhkerékre. A harcok a körzetben még este is tartottak.202
Ráskay 19. o.
A német szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztálya 28-án reggel táviratban jelezte, hogy egyetért Friessner 27-én hajnalban elküldött helyzetértékelésével. A hadműveleti osztály is felismerte az újabb csapatok, főként páncélos-alakulatok odavezénylésének szükségességét. Ezzel kapcsolatban közölték a Dél Hadseregcsoporttal, hogy Debrecennél négy páncélos-, illetve páncélgránátos-hadosztályból álló támadó csoportosítás összevonását tervezik. A hadosztályok közé számították a már a hadseregcsoportnál lévő 13. és 23. páncéloshadosztályokat is. Úgy vélték, a páncéloscsapatok gyülekeztetését legkorábban október 5-ére fejezhetik be. Addig a hadseregcsoport feladata az volt, hogy Szeged és Nagyvárad között a szovjetek előretörését megakadályozza, de legalábbis késleltesse. Friessnernek a fontos közlekedési csomópontot jelentő Nagyváradot a német 76. gyaloghadosztály átcsoportosításával mindenképpen tartania kellett, de a város körül bevetett 23. páncéloshadosztályt nem szabadott kitenni súlyosabb veszteségeknek. Ezzel együtt természetesen a német 6. és 8., valamint a magyar 2. hadsereg arcvonalát is tartani kellett.203
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 28. 9. 1944. (625. tekercs 7 208896. és köv. felvétel).
Szeptember 29-én a 8. tábori póthadosztály balszárnyán kritikus helyzet alakult ki, miután a balszomszéd 20. honvéd gyaloghadosztály jobbszárnya, a 23. gyalogezred visszaszivárgott. Emiatt a 8. tábori 63póthadosztály balszárnyát is vissza kellett venni a Mezőkovácsháza– –Mezőhegyes vasút vonalára.204
Temesy 25. o.
Aznap a magyar vezérkar főnöke utasítást adott ki „Makón garázdálkodó banditákkal szemben megtorlás alkalmazása” tárgyában. A Honvéd Vezérkar ügyészének is megküldött dokumentum szerint:
„[…] jelentések szerint Makón 20–30 főnyi csoportokban tótkomlósi, békési és pitvarosi 17–18 éves tót [értsd szlovák – Sz.N.] nemzetiségű fiatalemberek garázdálkodnak. Létszámuk mintegy 6–700 főt tehet ki. Öltözetük polgári ruha, orosz sapka, bal mellen szovjet csillag. Géppisztollyal vannak felszerelve.
A garázdálkodók a lezárt üzleteket és a magánházakat feltörték, a berendezési tárgyakat és az egyéb értékeket az utcára dobálták azzal, hogy a nép hordja széjjel. A csőcselék valóban mindent el is hordott. A garázdálkodók több leányon erőszakot követtek el. Egy leányt 6–7 fő is megbecstelenített.
[…]205
Az irat itt személyneveket említ, akik az események idején Makón közigazgatási tisztségeket töltöttek be.
Fentiekkel kapcsolatban a hadsereg-parancsnokság szorgalmazza Makó mielőbbi birtokbavételét és a város elfoglalása után elrettentő példaképpen a garázdálkodókkal szemben alkalmazza a legkíméletlenebb megtorlást.”206
HL VKF 1085./Főv. hdm.–44. IX. 29.
Szeptember 30-án a II. tartalékhadtestet átnevezték: új elnevezése VIII. hadtest lett. Az alárendeltségébe tartozó 7/1. rohamtüzér-üteg a 8. tábori póthadosztály 24/II. tábori pótzászlóaljával együtt Mezőkovácsháza elleni támadásra kapott parancsot. Mivel egész éjjel esett az eső, a rohamlövegek a puha talajon nem tudtak mozogni, ezért nem tértek le a műútról, s csak tűzzel támogatták a támadást. A 24/II. tábori pótzászlóalj Reformátuskovácsháza keleti szélét elérte, majd tovább nyomult előre, de a súlyos gyalogsági veszteségek ellenére sem tudott további sikert elérni.207
Temesy 26. o., valamint Adonyi 148. o.
Szeptember 30-tól a 23. tartalékhadosztály legfontosabb feladata Makó és környékének visszafoglalása volt.208 Először csak kisebb kötelékek (51/III. és 20/III. gyalogzászlóaljak) próbáltak betörni a városba, de ezeket a szovjet 228. lövészhadosztály részei és az azokat támogató T–34 harckocsik visszaverték. A magyar csapatoknak nem sikerült kapcsolatot létesíteni a Marostól délre, a szovjetek utánpótlási vonalai ellen napok óta egyik támadást a másik után indító 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztállyal sem, amely október 1-én elfoglalta Nagyszentpétert és 64Egrest, de a Kiszombornál küzdő magyar csapatokkal már nem tudta felvenni az összeköttetést.209
Ez szoros összefüggésben állt a Dél Hadseregcsoport további támadó jellegű hadműveleti terveivel, amelyekkel a következőkben még részletesen foglalkozunk.
Halmágyi 60. o.
Makó elveszítéséről a Honvéd Vezérkar főnöke csak szeptember 30-án kiadott 35. számú hadijelentésében számolt be először, hozzátéve, hogy a város szovjet elfoglalása – szeptember 26. óta – Makó és Csanádpalota körzetében 47 ellenséges harckocsit lőttek ki.210
HL VKF 1. oszt. Hadijelentések (304. doboz).
A II. tartalékhadtest balszárnyán harcoló 1. honvéd páncéloshadosztály támadása 17 óra körül elérte Nagyszalonta nyugati szélét, majd egy óra múlva a magyar csapatok be is nyomultak a városba.
Október 1-én hajnali 04 órakor azonban parancs érkezett, hogy a hadosztály megmaradt erői Sarkad–Sarkadkeresztúr körzetében gyülekezzenek. Sarkadkeresztúrra érkezett be az 1. harckocsiezred megmaradt páncélosaiból álló harckocsi-csoport, az 1. felderítő-zászlóalj, az 51. páncélos gépágyús zászlóalj maradéka, az 1. páncélos-utászszázad fele, és az 5. gépvontatású tábori tüzérosztály 3. és 4. ütege. A többi alakulat Sarkadon gyülekezett.211
Ráskay 20. o.
Október 1-én este a 8. tábori póthadosztály 21/III. tábori pótzászlóaljának a 7/3. rohamtüzér-üteg támogatásával előretörést kellett végrehajtania a Rákosi csárdától négy kilométerre lévő tanyáig, hogy onnan a 23. tartalékhadosztály egy zászlóaljának támadását Makó felé bal felől biztosítsa. A zászlóalj végrehajtotta a feladatot. A honvédek 10 hadifoglyot ejtettek, zsákmányuk 10 géppuska, nyolc golyószóró és 25 puska volt.212
Temesy 26. o.
A soproni és nyíregyházi honvédekből álló 12. tábori pótezred Pitvaros körzetében a hadosztály-tüzérség hatékony támogatásával október 2-án és 3-án, két nap alatt nyolc, részben sorozatvetőkkel támogatott szovjet támadást vert vissza.213
Kiemelkedő haditettek 2. o.
Dr. Temesy Béla vezérőrnagy 8. tábori póthadosztálya a szeptember végi-október eleji halogató harcokban jelentős teljesítményt nyújtott. A trianoni magyar–román határ mentén a hadosztály több mint 50 kilométer szélességben volt kénytelen védőállásokat foglalni. Ott a szovjetek sorozatos támadásait napokon keresztül elhárította, majd a túlerő ellen arcvonalát tervszerűen, rendezett menetekkel hátrébb vonta. A magyar halogató harctevékenység legjelentősebb mozzanata a Pitvaros területéről Csanádpalota felé, rohamlöveg-támogatással megindított szeptember 25-i előretörés volt, amellyel Lengyel Béla altábornagy október 16-én kelt 65értékelése szerint a hadosztály „megakadályozta, hogy az ellenség Szegedet és Hódmezővásárhelyt veszélyeztesse”.214
989./VIII. hdt. Ia. 44.X. 16. szám: A 8. pótho. harcai IX.30–X. 15. Közli Temesy naplója 36–37. oldalán.
Makó térségében tovább folytak a nehézkes magyar támadások a város visszafoglalása érdekében. A Honvéd Vezérkar főnökének 36. számú hadijelentése szerint Makó környékén a szovjetek október 1–3. között újabb 21 harckocsit veszítettek.215 Ezzel együtt a szovjetek az Alföldön a magyar 3. hadsereggel szemben október elejéig – magyar adatok szerint – már 128 páncélosukat veszítették el.
HL VKF 1. oszt. Hadijelentések (304. doboz).
Október 3-áig a 23. tartalékhadosztályt jelentősen megerősítették a Makó elleni támadás folytatása céljából. A 8. tábori póthadosztálytól 3-án délután két tábori pótzászlóaljat és egy közepes tüzérüteget vontak el.216 A 7. rohamtüzérosztály 1. és 3. ütegét összesen kilenc bevethető StuG. III rohamlöveggel ugyancsak a 23. tartalékhadosztálynak rendelték alá. A hadosztály tüzérségét erősítette a német önálló 844. nehéztüzér-osztály is. A támadó csoportosítás összesen 11 zászlóaljból, hét tüzérütegből és kilenc rohamlövegből állt. A támadás kijelölt időpontja október 4-én reggel 06 óra volt.217
Temesy 26. o.
Fernschreiben an HGr. Süd Ia vom 3. 10. 1944 DV.Stb. 3 Nr. 26/44 g. Kdos. (Másolata a szerző birtokában.)
Október 4-én megindult az újabb a támadás. Makótól keletre a magyar csapatok áttörték a szovjet 228. lövészhadosztály 799. lövészezredének védelmét, de 18 órára csupán a Makó–Csanádpalota utat érték el. A magyar alakulatok Csanádpalotát mégsem tudták visszafoglalni.
A folytatódó támadás során 23 óra körül elfoglalták Apátfalvát, s ezzel elvágták a község északi részén futó, Arad felé vezető utat, amely a szovjetek utánpótlási vonala volt. A magyar csapatok Magyarcsanádnál éjfél körül 400 méterre közelítették meg a 228. lövészhadosztály törzsét. A község ellen éjfél után, 20 perces tüzérségi előkészítéssel megindított roham azonban nem sikerült, mert a szovjet 795/2. lövészzászlóalj 5-én 01 órakor a magyar csapatok hátába került. A szovjet ellenlökést követően az arcvonal 5-én Apátfalvától két kilométerre északra szilárdult meg.218 Makó visszafoglalása tehát nem sikerült.
Halmágyi 64. o.
Október 5-én a 20. honvéd gyaloghadosztály arcvonalán Gyulavarsánd ellen szovjet támadás indult 12 harckocsival. Megítélésünk szerint a 6. gárda-lovashadtest harcfelderítéséről volt szó. A magyar csapatok megállították a támadási kísérletet. Ebben bizonyára nagy szerepe volt annak is, hogy a 13/III. gyalogzászlóalj, az 1/III. tábori pót-huszárosztály és a 6621. tábori tüzérosztály önként jelentkezett tisztjei és legénysége az arcvonal előtt két kilométerre, Gyulavarsánd és Nagypél között fekvő fontos hidat hét órán keresztül tartó tűzharc közepette felrobbantották.219
Kiemelkedő haditettek 2. o.
Szeptember 20-án a magyar 3. hadsereg, s egyben a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport jobbszárnyán harcoló 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály támadási lehetőségei az alapvetően megváltozott hadműveleti helyzet következtében végképp beszűkültek. Ugyanis a szovjetek jelentős erőkkel a szorosokon át kijutottak a Déli-Kárpátokból és már Arad, valamint Nagyvárad térségében harcoltak. A LVII. páncéloshadtestnek alárendelt hadosztály négy megerősített zászlóaljból álló harccsoportját Temesvártól északnyugatra csoportosítottak át.220
HL KTB/HGr. Süd Ia Nr. 3677/44 g. Kdos. vom 26. 9. 1944 (631. tekercs 7 216667-7 216668. felvétel).
Szeptember 27-ig a hadosztály harccsoportja két SS-páncélgránátoszászlóaljból, a 4. SS-páncélos-felderítőosztályból, egy vegyes tüzérosztályból és a 4. SS-páncélososztály zöméből állt (22 bevethető StuG. III és StuG. IV rohamlöveggel). Ezek az erők a szovjet 53. hadsereg 49. lövészhadtestének 110. gárda- és 375. lövészhadosztályával, valamint az 1. gárda-légideszant-hadosztállyal álltak folyamatos, ide-oda hullámzó elhárító harcban.221
HL KTB/HGr. Süd Lagebeurteilung 4. SS-Pol.Pz.Gren.Div. LVII. Pz.Korps Ia Nr. 2545/44 geh. (631. tekercs 7 216721-7 216722. felvétel).
Szeptember 29-ére már néhány újabb SS-kötelék is beérkezett. A 4/2. SS-utászszázad, a 8/16. SS-század és egy Fiat tehergépkocsikkal felszerelt utászszázad Németszentpéternél, a 7/I. SS-páncélgránátoszászlóalj Kisbecskerektől egy kilométerre nyugatra, a 7/I. és a 7/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj egy–egy százada a 7/16. SS-századdal, a hadosztály kísérőszázadával és egy páncélos- (rohamlöveg-) századdal Billéd északi és keleti szélén, a 7/II. és 7/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj, a 8/I. és 8/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj, a 4. SS-páncélos-felderítőosztály és a 4. SS-páncélososztály (egy százada nélkül) a Sandra–Perjámos vonalon harcolt. A hadosztály tábori pótzászlóaljának 1. százada Máriaföldén állomásozott. A 8/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj, a 4/3. SS-utászszázad még menetben volt. A 4. SS-légvédelmi tüzérosztály szeptember 26-án még Mitrovicán tartózkodott. A 4. SS-páncélos-felderítőosztály páncélgépkocsi-századának nem voltak páncélgépkocsijai, és a páncélos-utászzászlóalj hadihíd-oszlopa sem rendelkezett hídanyaggal.222
HL KTB/HGr. Süd Meldung über Einsatz der 4. SS-Pol.Pz.Gren.Div. vom 29. 9. 1944 (631. tekercs 7 216768. felvétel).
A hadosztály szeptember 21–30. között igen heves harcokat vívott a Bánát területén, és sikerrel fedezte a balkáni német csapatok, illetve Friessner vezérezredes hadseregcsoportjának csatlakozását. 67Harctevékenysége során a hadosztály állandó ellenlökéseivel a szovjetek Arad felől érkező utánpótlását is többször veszélyeztette.
Ezekben a harcokban az SS-páncélgránátos-hadosztály csapatai megsemmisítettek, illetve zsákmányoltak egy 8,8 cm-es légvédelmi löveget, 15 darab 76,2 mm-es és három 37 mm-es páncéltörő ágyút, egy közepes aknavetőt, 18 páncéltörő puskát, 28 géppuskát, 26 golyószórót, 139 puskát, hat öntöltő puskát, két mesterlövészpuskát, 30 géppisztolyt, 31 szuronyt, 70 ládányi különböző űrméretű lőszert, hat lőszerrel és fegyverekkel megrakott kocsit, két gépjárművet, híradóanyagokat és 17 lovat. A németek az ellenséges halottak számát 2840 főre becsülték. A hadifoglyok száma 195 volt, egy fő pedig átállt a németekhez. A hadosztály saját vesztesége ezen idő alatt 141 halott (ebből négy tiszt), 582 sebesült (ebből 15 tiszt) és 13 eltűnt, összesen 736 fő volt.223
HL KTB/HGr. Süd Beute und Verluste bei 4. SS.Pol.Pz.Gren.Div. Zeit 21-30. 9. 1944 (631. tekercs 7 216831. felvétel).
A nyugat-romániai harcokban nyújtott teljesítményükért a hadosztályból hárman kapták meg a Vaskereszt Lovagkeresztjét: Karl Auer SS-Sturmbannführer, a 8/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj parancsnoka; Richard Utgenannt SS-Hauptsturmführer, a 4/3. SS-páncélosszázad parancsnoka és Johannes Scherg SS-Hauptsturmführer, a 4/1. SS-páncélos-felderítőszázad parancsnoka.224
Krätschmer 787. o.
